Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
A „Szentlélek Singers" a Kalákával Fotó: Dobos Klára A Kaláka jegyében... Verséneklők Szentiéleken Á Tohonya partján Emlékftetyektdozói Gyerekek baktatnak a Tohonya partján. Vállukon átvetve gumicsizma, s vidáman veszik észre, hogy mint eddig a hét minden -napján, a kiszélesedő völgyben ismét itt legel a falu — Jósvafő — csordája, s ménese. A tábor, ahol egy hétig laknak, már csak tíz percre van. Eddig kíséri őket a ménest hajtó sihe- der legény is, hogy aztán kegyesen megengedje az egyik ló etetését, itatását a bátrabb táborozóknak. Kozma Istvántól, a természetkutató tábor vezetőjétől megtudom, éppen az volt a cél, hogy a mintegy húsz miskolci felső tagozatos diák e „nomádabb" életformával is megismerkedhessen, életrevalóbbá váljon. Itt megtanulnak a szabadban tüzet gyújtani, sátorban élni, közösen hordják a vizet, közösen főznek ... S közben ismerkednek az Aggteleki Nemzeti Park természeti kincseivel. Ebben segít Kozma Istvánnak Üjvárosy Antal — a gyerekeknek csak Tóni bácsi —, aki a nemzeti park munkatársaként a terület növény- és állatvilágát. a felszín geológiai- lag igen változatos formáinak kialakulását magyarázza a gyerekeknek. A tábor helyét is igen gondosan választották ki. Igyekeztek úgy kialakítani a területet, ahonnan Jósvafő is könnyen elérhető, erdő veszi körül a tábort, és az mégsem zavarja a féltett élővilágot. A gyerekek elmondták, hogy számukra mégis a föld alatti világ volt a legérdekesebb. Túráztak az aggteleki és a jósvafői barlangba. A legutóbb feltárt járatokban, a látogatóktól még elzárt részekben járhattak. Itt bizony szükség is volt a gumicsizmára. A városi művelődési központ első alkalommal szervezte meg ezt a nyári természetkutató tábort. Folytatását a következő évekre is tervezik. Mindig más helyen, más környezetben, hogy a városi gyerekek minél több csodáját ismerhessék meg a természetnek, mi több. megszeressék azt. N. Zs. Az egyetemisták azon csodálkoztak, hogy én csodálkozom. Mert hát ugyan mi van abban ámuinivaló, ha egy leendő jogász nyáridőben ásót, kapát, ge- reblyét ragad, netalán nekiakasz- kodik a talicska nyelének. Szerintünk, ha nem ámulnak, hanem tüsténkednek a szervezők, akár duplája, triplája is lehetne a táborozok száma. Egy szó mint száz, azt mondta Szinay István, Zöldi Zsolt, Molnár Iván és Stefan Tamás — velük beszélgettünk a tizenhét fiatal közül —. hogy szerintük egészen biztosan legalább ötvenen jelentkeztek volna, ha egy kicsit nagyobb propagandát kapnak. Akár az egyetem jogi karáról is, végtére egy joghallgatótól nem áll nagyon- nagyon messze sem Kossuth, sem Szemere Bertalan. Mert — játsszunk most már nyílt kártyákkal — ezek a fiatalok az elmúlt tíz napban azokon a helyeken igyekeztek hasznossá 'tenni magukat, ahol a két történelmi férfiúra emlékeztet egy, s más a megyében. Mondták már rájuk, hogy múltkere- söek. történelmet idézőek. A tény; a Hazafias Népfront megyei bizottsága szervezésében megszületett tábor az emléw nositásárn. gondozása pítására szövetkezei kezdték, a helybeliéi! hozták rendbe Gáti I mere-szobra körül az] kot. Igyekezniük kel zony még a szemerkéli folytatták a munkát, kor esett kivételeser Vattára csak két n: mentek tovább Sáto re, aztán pedig Mi előbbi városban a környékén csinosított; názium (Kossuth ne felújításán segédkezt kon pedig az általi tornatermét építették! ig. No, és a Kossut1 nyékén is igazítottak legalább annyit, hogy a szemel a látvány. [ Iák, legszívesebben a zat szépítették volna, több emlékezetei érdé suth apánk. (Csak ez a tábor igazán köt szefogássa! született, ne mondjunk példána rom sátoraljaújhelyi nanszírozza.) A fiúk szerint eg.4 dolog szükségeltetik • jó táborhoz. Az egyik, hogy értelmes feladatra, céllal szervezzék. Hát ez megvolt. A másik, hogy értékessé az emberek teszik az együtt töltött napokat. Ok teszik széppé. Ez is megvan. Mert el ne feledjük, nemcsak a miskolci egyetem jogi karának padjait koptatják ezek a fiúk és lányok. Ök a táboron kívüli napokon is egy csapatot alkotnak. A szó szoros értelmében. Ök ugyanis ama • híres-neves, s nemrégiben alakult Aequitas együttes, amely a Kaláka folk- napokon is elnyerte a közönség és a szakma tetszését. Hangszereiket egyébként magukkal hozták, esténként játszanak rajtuk. Alkalmi kis koncertjeiknek népes hallgatósága volt minden esetben, s „vendégművészt" is fogadtak. Vattán ugyanis meglátogatta őket a kubai nagykövet is, aki beült dobolni a fiúk közé. Tízperces dobszólóját máig emlegetik. Akárcsak a vendéglátók kosztját, s a vattai főzőasszonyok lecsóját... Ami után már nem a szükség, hanem az illat kedvéért tűzték nyársra a szalonnát. (cs. a.) — Ez így nem billeg? — Nem, nem az ismert játszótéri eszközről, hanem másféle játékról van szó. A hangok, rímek, dallamok játékánál is előfordulhat ez a kifejezés. A Kaláka együttes Szentiéleken első ízben megrendezett verséneklő táborában hallottuk mi is ezt a kérdést Sípos Beátától, egy mátészalkai lánytól, amint Itadványi Balázzsal egy régebben született dal csiszolgatásán fáradozott. Mint még annyi esetben, ezekben a napokban, a kompromisszum most is megszületett. A lányok — valami miatt csak ők jelentkeztek — elkészült, félig elkészült dalainak finomításaihoz adtak tanácsokat a most már világszerte ismert együttes tagjai. Szeretettel, figyelemmel segítették a jövő esetleges utánpótlás-generációját, s szeretnék ezt a következő években is így tenni. A legfogékonyabbak a mai magyar irodalomra voltak a táborba jelentkezők. Így a ma élő költők verseit próbálták megérteni, és megzenésíteni a leginkább. Nem is kevés sikerrel. — Néhány dalhoz hozzá sem kellett nyúlni — mondja Huzella Péter. Ezeket a dalokat hallhatták azok is, akik a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál amatőr műsorát figyelemmel kísérték. Sipos Beáta és Tokai Andrea megosztva elnyerte a második díjat. Szakértő tanácsok nélkül nehezebb fejlődni, így bizonyára a verséneklő tábornak a jövőben is lesz folytatása. n. zs. Ismerkedni az anyaggal, az alkotással A Gárdonyi Ifjúsági Park fái alatt tájképet festettek az alkotótábor „Tóbiásai”, egészen addig, amíg a váratlan felhőszakadás be nem kényszerítette őket a házba. De hát festeni itt is lehet. Sőt, ahogy azt láttam is, még csak ecset sem kell hozzá feltétlenül. A kicsike gyerekujjak mázolta pöttyök nyomán bomlott ki fa, erdő a rajzlapokon. Az ajtó mögött az egyik teremben már a pénteki táborzáró műsorát próbálja Takácsné Kecskeméti Anna a Miki egerekkel: „Bükkfalva, Bükkfalva, ott lakom én..." Ha itt-ott még nem is teljes az összhang az énekben, vagy a táncban, azért alakul a produkció. A Kópéknál éppen akkor lett vége az egészségügyi vetélkedőnek. Dobos Zsolt- né és Szalayné Szűcs Marianna már évek óta járják a gyerektáborokat, ösz- szeállítják, vezetik a válaszpárbajt a fogápolásról, a legfontosabb tisztálkodási; egészségügyi tudnivalókról. „Azt mondták, hogy a táborban mi voltunk a legügyesebbek. De mi nemcsak elmondani tudjuk, hogyan kell helyesen fogat mosni, tisztálkodni! Szoktunk is fogat mosni háromszor is, csak most itt nem tudunk" Babruczky Barbarával a többiek is egyetértenek. Egy véleményen vannak abban a kérdésben is, hogy az sem baj, ha néha elmarad a szaladgálás, viháncolás, hiszen olyan jó, ha összemérhetik azt is, mi van a fejekben. Az alkotótábor programjának mindez csak kis része. A tíz nap alatt „for- gószínpad-szerűen” a három csoport fiai-lányai különféle anyagokkal, azok megmunkálásával ismerkedtek. Készültek meglepően ügyes, kifejező térplasztikák papírból, hímzett tarisznyák, tűzzománcok. A tábor után, otthon sem mondanak búcsút a hímzőfonálnak, tűnek, ecsetnek, ollónak. Az alkotás örömét, az ismeretek birtoklásának jó érzését, magukkal viszik. Nem csoda, hogy a Hubay Gyöngyi vezette alkotótábornak évről évre visszatérő vendégei vannak. Képzett pedagógusok segítenek táplálni a gyerekekben a természetes hajlamot az alkotás, az ismeretszerzés iránt. „Nevelve játszani, játszva nevelni” — bizonyára nem hangzik valami jól, de mégis igazat adok most is annak az idős pedagógusnak, aki nemrégiben idézte, vagy mondta ezeket. Durda Csilla, Nyitrai Viktória, L ogoncziné, Takácsné vezetésével szülőnek, gyereknek egyaránt tíz szívderítő napot adott a Gárdonyi. — ing — Nyár, tábor, gyékek Ha nyár, akkor tábor! Erdőben és vízparton, árnyas fák között és művelődési ház üvegfalú szobájában. Ha nyár, akkor végtelen szabadság, sok kaland, izgalmas játék, strand vize, s unatkozás a kékesen viliódzó képernyő előtt. Ha nyár, akkor tábortűz biztosan, ha lehet szikrázó csillagok alatt, sziporkázó tűznél énekelve és szalonnát sütve, ösz- szefogódzva és egyedül. Melegedve a hideg napokra, parázsként őrizve az együttlét örömét, a gondtalan, vidám napok emlékét ... Tábor, tábor, tábor. Táborok. Mondhatnám minden meny- nyiségben. Van százfajta és száz meg száz, mindegyik más, és Az elmúlt évben ültetett fácskák szépen növekednek, a fű gondozott, a kerítések is díszesek. No, persze a gyerekek inkább az évtizedes, vastag derekú óriások árnyékában tanyáznak inkább. Miskolc város nyári napközis táborának ez időben úgy háromszázötven napközbeni lakója van, voltak ennél már jóval többen, s lesznek is még. A jövő héttől ugyanis a tapolcai napközis tábor bezár, a kék városi buszok ide furikáznak ki mindenkit. Itt egyébként az az újság, hogy már nemcsak slaggal lehet feredőzni. Igaz, medencéről, pancsolóról még hiába is álmodoznának, de a zuhanyozó működik, s ebben a rekkenő hőségben a két vörösre festett tartályban gyorsan langyosra melegedik a víz. Kétségtelen, hogy a gyerekek között ez aratta az idei legnagyobb sikert, a másik újdonságra, az „esőbeállóra”, amelyből kettő is készült, Perecesi hétköznapot nemigen volt még szükségük. De hát hosszú még a nyár, a napközis tábor egészen augusztus 19-ig nyitva tart. Csaknem egymillió forinttal támogatja a város a nyári napközit. Ebből félmilliót csak az utaztatás visz el. Eddig hét járattal szedték össze az iskolák előtt várakozókat, hétfőtől hal busz hoz- za-viszi őket. Pusztai Ervinné, a város nyári napközis táborának vezetője azt mondja, úgy igyekeznek, hogy kellemesen teljenek az itteni napok. Televíziót kivéve — az is van kint, de „kikapcsolták a forgalomból” — mindenféle szórakozást kínálnak, ami a gyerekeknek is H — egy vagy két turnusra érkezik ki. ntően alsó tagozatosok veszik igénybe, azért néhány felsős, sőt nyolcadikos előfordul, akik talán régi szép emlé- tik, vagy csak a változatosság kedvéért rnak ki. És hát, mert ez a tábor még indig a legolcsóbb — a napközis térí- si dijat kell fizetni ezért is —, s szol- iItatásait tekintve ma már nem nagyon arad el a gombamód szaporodó más- jta nyári gyermek foglalkoztatások mö- itt. Régen nem igaz már, hogy a nap- Szis tábor igénytelen környezetet jelent, ég csak egyszer kimenni mondjuk Pe- cesre, pillantást vetni a szép környékre, szippantani a jó levegőből, meg- izni a folyton forgalomban lévő jáléko- it, sporteszközöket, s azonnal megért- le, mitől is van farkasétvágyuk a tábo- zóknak. (cs. u. — f. I.) Körforgós pingpongcsata - árnyékban Készül a csillagtésztanyaklónc mégis oly hasoniatdicsiknek, még kisebbeknek és nagyoknak. Van olcsó esőbb, és van persze, amiért mélyebben nyúlnak a íénztárcába. Hogy ezen a nyáron hány helyen és hán]t szerveztek csak ebben a mi megyénkben, bizony «(n a talpán, aki összeszámolja. Mindenesetre nem hta belőle akár minden lapszámunkba híradáskén ife sem érnénk. És igy a jó. Mondhatnánk úgy is, hofMert hosszú a nyár, sok nap a vakáció, kell ide él!*sok vidámság, egyszóval táborból sohasem elég . toég gyerek — sajnos — unatkozni a járdára is. ....... i k edvére van, s az időt is gyorsan n* ja. Filmvetítés, kreatív játékfoglalj ügyességi vetélkedő s ki tudja mini? sorolni, hogy mi minden tölti ki & előtti és a délutáni órákat. ! Amire a felügyelő pedagógusok f kednek (csak zárójelben, a többséí ként, szívesen jelentkezett a nyári] lalkoztatásra); változatossá tenni aj pokat. Hiszen, ha nem is sokan, í néhánvan vannak, akiknek az egész1 ron ez a tábor jelenti a bérházdzsuj bői való kiszabadulást. A többség ft — összesen ezerháromszázán veszik if be a város által megteremtett lehe
