Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
Emlékhelyektdozói Az egyetemisták azon csodálkoztak. hogy én csodálkozom. Mert hát ugyan mi van abban ámulnivaló, ha egy leendő jogász nyáridőben ásót, kapát, ge- reblyét ragad, netalán nekiakasz- kodik a talicska nyelének. Szerintünk, ha nem ámulnak. hanem tüsténkednek a szervezők, akár duplája, triplája is lehetne a táborozok száma. Egy szó mint száz, azt mondta Szinay István, Zöldi Zsolt, Molnár Iván és Stefan Tamás — velük beszélgettünk a tizenhét fiatal közül —. hogy szerintük egészen biztosan legalább ötvenen jelentkeztek volna, ha egy kicsit nagyobb propagandát kapnak. Akár az egyetem jogi karáról is. végtére egy joghallgatótól nem áll nagyon- nagyon messze sem Kossuth, sem Szemere Bertalan. Mert — játsszunk most már nyílt kártyákkal — ezek a Illetett tábor az emlék nosítására, gondozása pitására szövetkezeti kezdték, a helybeliéit hozták rendbe Gáti I mere-szobra körül az kot. Igyekezniük kel zony még a szemerkél folytatták a munkát, kor esett kivételeser Vattára csak két n mentek tovább Sáto re. aztán pedig M( előbbi városban a környékén csinosított názium (Kossuth n( felújításán segédkezt kon pedig az által; tornatermét építették | ig. No, és a Kossut! nyékén is igazítottak! legalább annyit, hogy a szemet a látvány, ták, legszívesebben a zat szépítették volna. jó táborhoz. Az egyik, hogy értelmes feladatra, céllal szervezzék. Hát ez megvolt. A másik, hogy értékessé az emberek teszik az együtt töltött napokat. Ük teszik széppé. Ez is megvan. Mert el ne feledjük, nemcsak a miskolci egyetem jogi karának padjait koptatják ezek a fiúk és lányok. Ük a táboron kívüli napokon is egy csapatot alkotnak. A szó szoi'os értelmében. Ük ugyanis ama • híres-neves, s nemrégiben alakult Aequilas együttes, amely a Kaláka folk- napokon is elnyerte a közönség és a szakma tetszését. Hangszereiket egyébként magukkal hozták, esténként játszanak rajtuk. Alkalmi kis koncertjeiknek népes hallgatósága volt minden esetben, s „vendégművészt" is fogadtak. Vattán ugyanis meglátogatta őket a kubai nagykövet is, aki beült dobolni a fiúk Pihentetöül énektanulás Néptánctábor Sárospatakon atalork az elmúlt tíz napban azokon a helyeken igyekeztek hasznossá 'tenni magukat, ahol a kél történelmi férfiúra emlékeztet egy, s más a megyében. Mondták már rájuk, hogy múltkere- sőek. történelmet idézőek. A tény; a Hazafias Népfront megyei bizottsága szervezésében megszütóbb emlékezetei érdé suth apánk. (Csak ez a tábor igazán kö; szefogással született, ne mondjunk példána rom sátoraljaújhelyi nanszírozza.) A fiúk szerint eg}l dolog szükségeltetik * közé. Tízperces dobszólóját máig emlegetik. Akárcsak a vendéglátók kosztját, s a vattai főzőasszonyok lecsóját... Ami után már nem a szükség, hanem az illat kedvéért tűzték nyársra a szalonnát. (cs. a.) ár, tábor, Jöben és vízparton, árnyas fák kö- gfalú szobájában. Ha nyár, akkor and, izgalmas játék, strand vize, s > képernyő előtt. biztosan, ha lehet szikrázó csillaénekelve és szalonnát sütve, ösz- legedve a hideg napokra, parázs- lét, a gondtalan, vidám napok ernyők. Mondhatnám minden menyszáz meg száz, mindegyik más, és mégis oly hasonlatdicsiknek, még kisebbeknek és nagyoknak. Van olcsólcsóbb, és van persze, amiért mélyebben nyúlnak a ténztárcába. Hogy ezen a nyáron hány helyen és hán)t szerveztek csak ebben a mi megyénkben, bizony «én a talpán, aki összeszámolja. Mindenesetre nem Ina belőle akár minden lapszámunkba híradáskén ke sem érnénk, és így a jó. Mondhatnánk úgy is, hof Mert hosszú a nyár, sok nap a vakáció, kell ide él [*sok vidámság, egyszóval táborból sohasem elég . toég gyerek - sajnos - unatkozni a járdára is. ícesi hétköznapéi g szükségük. De hát ár, a napközis tábor 19-ig nyitva tart. ll'ió forinttal támo- nyári napközit. Ebből utaztatás visz el. Ed- ;dték össze az iskolák hétfőtől hat busz hozhat Ervinné, a város borának vezetője azt eznek, hogy kelleme- :eni napok. Televíziót i kint, de „kikapcsol- — mindenféle szóra- mi a gyerekeknek is Készül a csiliagtésztanyaklánc Tele van zenével, jó-1 'kedvvel és gyerekekkel Sárospatakon, a tanítóképző főiskola gyakorlóiskolájának nagy tornaterme. Csupa mozgás itt minden. Rövid idő múltán „kiszúrok" magamnak egy apró, csupa elevenség srácot. A kölcsönt — már később, a szünet idején — azonnal visszakapom. Odapattan elém, mibenlétemről érdeklődik először, s máris kész a következő kérdés: „És mit ír majd a bácsi rólunk?" A kesztyűi fel kell venni. Mondom, úgy hallottam a tábor vezetőjétől, sokat lazsáltok, nem ízlik a mindennapi tánc... „Nem igaz! Nem is így van!" — ezt már hatalmas gyerokzsivaj húzza alá. Aztán: „Ilyet ne írjon a bácsi... mi nagyon szeretünk itt ienni ... Az a baj, hogy csak egy hétig van ez a tábor, egy hónapig is kibírnánk ..." És így tovább. Hogy ne csak a szavak bizonyítsanak, a gyerekek — a pihenő terhére — egyként kérik, hadd mulathassák meg. mit tudnak. Mit tanultak. A palócból és a szatmáriból mindenképpen látni kell legalább részletet. Azt hiszem, kevésszer igazolták fényesebben és hatásosabban gyerekek egy felnőtt szavait. Mert az előbbi életkép már az- utánról való, hogy Egyed Erzsébet a Művelődés Háza munkatársa tájékoztatott ennek a gyermek- nóptánctábornak a létrejöttéről. programjáról. — Első ízben sikerült megszerveznünk gyerekeknek ezt az egyhetes, néptáncos együttlétet. A résztvevők alsó tagozatos iskolai tanulók többségben, s vannak ötödik, hatodik osztályosok is, vagyis az itt és az otthoni csoportban szerzett ismereteiket tudják még az általános iskolai évek alatt kamatoztatni. továbbadni. A jús 13-tól július 19-ig tartó tábori együttlétre 54 sárospataki, 13 révleány- vári és 10 cigándi gyermek jöhetett el. Meg kell mondanom, hogy borzasztóan kemény munkát végeznek, naponta 7—8 órai elfoglaltság után is van erejük és kedvük, hogy a tanultakat esti táncház keretében szabadon gyakorolják. Bírják a tempót... — Mi volt a program lényege? — Alapelvünk volt, hogy ne színpadi koreográfiákat tanuljanak ezek a gyerekek, hanem a táncos anyanyelvet sajátítsák el, életkoruknak megfelelően. Három tájegység — a szatmári, a palóc és a bodrogközi — motívumait, eredeti anyagait kívántuk velük megismertetni. Ez természetesen nemcsak a néptáncot érintette, tanultak a gyerekek népdalokat, a földrajzi környezetet is be tudtuk mutatni, a viseletekhez, szokásokhoz is közelebb kerülhettek. Ehhez olyan neves szakembereiket sikerült megnyernünk mint Dede Zoltán (a Nyírség Táncegyüttes volt művészeti vezetője): Braun Miklós (koreográfus) és Nagy István Cigándról... Természetesen jöttek hozzánk vendégek is, akik a népművészet más ágaival ismertették meg ezt a nagyon lelkes gyermekcsapatot — mondja Egyed Erzsébet. A lelkesedésről, az odaadásról néhány villanásnyi képet igyekeztünk felmutatni az elején. A végére kívánkozik még valami, amit megtudhattam: a szülök nagy szeretettel vették körül ezt a tábort, nem is lehetett másként: őket meghívták a zárónapra, ahol a gyerekek megmutatták nekik is, mit tanultak az egy hét alatt. A gyerekektől azzal búcsúztunk : találkozunk jövőre is. (t. n. ,j.) Címsza vakban Tábor? Tízegynéhány alkalom, rengeteg emlék. Először kispajtásként, nyakkendővel. Tiszafüred. Tiszavas- vóri, Zánka. 'Kacs, Parád- fűrdő ... Mennyi, mennyi újdonság! És mindez „egyedül", anyuék anélkül! Felnőttként ÉN mosom a zoknim! Jé, itt nem csak én vagyok? Üj fogalmak: közösség. al-kal-maz-ko- dás! Tábor, táborok. Középiskolában, építők: Törökbálint. Alsópél, Cserépváralja, Dánszenlmik- lós.... Hat órában munkaverseny. Na, jó. Hajtsunk rá egy kicsit. Gyümölcsszedés, kukorica-ci- merezés, szőlökötözés ... Bölcs, öreg, segítőkész emberek. Munka, — De utána mi legyen? Csakis amit. magadnak kitalálsz! Ha unatkozol, magadra vess! Fő program: ismerkedés. Te ki vagy?... Én... Következmény; barátságok, levelezések. Játékok, stur- mixok. Jövőre már mi csináljuk ! Tábor! Sport! ODMT-k, ODOT- ok. Tájfutás ... erdő, erre sehol semmi! Eltévedtem volna? Csínyek, mókák... Tél. hó, sítábor: kezdetben: — Ez a hóe-ke-ke-ke? (Ügy látszik, nem!) Tábor! Sátrak, hátizsákok, tüzek, dalok, arcok, emlékek... Következmény: Alkalmazkodás, önállóság, nyíltság, kitartás ... Egyszóval, higgyék el: az életre nevel! n—zs Úttörők faházakban Az úttörővezetőik legyintenek; ma már egyre nehezebb táboroztatni. A hivatalos táborhelyeket inkább a külföldieknek adják oda, pláne ha közkedvelt víz partján áll. Márpedig az úttörőélethez éppúgy hozzátartozik a csapattábor, mint mondjuk a hasznosanyaggyűjtés, amiből köztudomásúan a táborozásra is csur- rannak-cseppennék forintok. De hát hová? Merre? A felsőzsolcai 2-es Számú Általános Iskola úttörőcsapata gondolt tavaly nyáron egy nagyot és merészet, s nem is tartotta titokban. Elmondták az iskola igazgatónőjének, ő pedig meghányta-vetette a tanács illetékeseivel. így azután a szép, fás, virágos udvaron álló napköziotthon célját szolgáló faházban tavaly nyáron már úttörők táboroztak. Idén úgyszintén. Most éppen Gyöngyöstarjánból vannak lakóik — hatvanan — kisdobosok és úttörők, akik reggelenként innen indulnak közeli és távolabbi kirándulásokra. Tapolcára, Lillafüredre, a Bükki Nemzeti Parkba ... De itt volt a megyei rajzos tehetséggondozó tábor, itt pihentek az ártányi. a kisújszállási úttörők, s jönnek még ezen a nyáron Nyíregyházáról és Erdöte- lekesről is. Igaz, az idén nem nagyon jött össze csere — leginkább cseretáborért 'kínálják a helyeiket —, de jövőre alighanem valamelyik „vendég" táborában ütik majd fel a sátrat, akarom mondani, lakják a faházakat. A felsőzsolcaiak az idén Ma- gyarhertelendre mentek, az ottaniak jövőre jönnek vissza. A kisdobosaik pedig Bükkszentkereszt lakói lesznek augusztus elején. Szóval — mondják beszélgetőpartnereim, Szántó Istvánná felsőzsolcai iskolaigazgató és a gyöngyöstar jániak, Niemetz Gyözöné táborvezető és a kísérő pedagógusok — az úttörők ma úgy kapcsolódnak bele az ismerd meg hazádat, mozgalomba, hogy csereberélnek. Csak az információk cserélődnek nehézkesen, a táborhelyek lehetősége ma inkább száj- hagyomány útján terjed. Legalábbis a szomszédos megyében, mert Miskolcon azért van összehangolás. S hogy ne tűnjék ez öndicséretnek, hadd mondjuk el, a vendég úttörőcsapat vezetői szinte hitetlenkedve hallgatták, megérkezésük délutánjára vendéget várhatnak. A városi tanács művelődési osztályának egyik munkatársa ugyanis minden érkezőhöz kijön, hogy programot ajánljon nekik. Nyilván a Miskolci Nyár nézni-hall- gatni és látnivalóiból, ami esetleg beleférhet a programjukba. És mit mondjak még? Azt is jó néven vették, hogy a tábor helybéli gazdaságvezetője eljött megbeszélni a menüt („Nem érdekünk, hogy olyan főzzünk, amit meghagynak”), s hogy a zárótábortűznek semmi akadálya. Sőt. a szalonnát, is megkapják hozzá! (cs. *.) Lovak és lovasok A három ló egykedvűen poroszkál egymás után a karámban. A három lovas egyelőre „délcegen" ül a nyeregben, de bizony a fordulás még okoz némi nehézséget. Kívül a karámon két paci köröz szüntelen a kötőfóken, majd csak délidőben pihenhetnek. Mert a lóra várakozók sehogysem akarnak fogyatkozni, itt is, ott is szigorúan mérik az időt. Tulajdonképpen kölcsönös volt az ötlet, az úttörőház szervezzen lovasnapközit a nyáron. A tavaszi szünetben a sebtiben összeülött főpróba fényesre sikeredett, s az akkori gyerekek közül jó néhányan ezekben a forró napokban is ott porosz- káltak a görömbölyi lovasiskolában. A siker tulajdonképpen a szervezőket, az úttörőház munkatársait is meglepte. Annyian jelentkeztek, hogy egy helyett két foglalkoztatást indítottak. Most már a második turnus gyerekei ismerkednek a derék pacikkal és a lovaglás fortélyaival. Amiről persze kiderül általában, hogy nem is olyan könnyű mesterség, legalábbis az első napok után legtöbbjüknek nehezére esik a földön járás. Akadnak persze lóra termettek is, akik nemcsak délcegen ülnek a nyeregbon, de nyereg nélkül is képesek mindenféle tornamutatványra. Hogy mi a vonzó a lovastáborban? Alighanem a derék négylábúak, akikkel — valljuk be — legtöbbünk nyíltan és titokban szívesen kötne életre szóló barátságot, noha tartunk is tőlük. A gyerekek „buzdítónak” nem is felejtik el elmondani azt a régi találós kérdést, ami így hangzik: „Elöl harap, hátul rúg, középen dobálózik. Mi az?" Hát persze, a ló, és ezt az adott helyszínen igazán nem nehéz kitalálni. Lilla — aki mindössze kilencéves, és korengedéllyel vesz részt a foglalkozásokon — rosszallóan csóválja a fejét a tréfára. Úgyhogy gyorsan elárulják, nemcsak bátran, ügyesen üli meg a lovat, de imádja az állatokat is. Az egyik pacit addig- addig simogatta, becézgette, amíg az a vállára nem hajtotta a fejét. Más alkaGyete paci! lommal pedig a telep egyik kutyáját simogatta álomba . . . Hát, szerintem valahol itt a siker titka is, a városi gyerek — akárcsak falusi társa — szívesen motoz az állatok körül. Csak amíg az utóbbinak kéznél vannak az apró és a nagyobb jószágok, a városinak táborba kell vonulni értük. És valamennyit fizetni. Ámbár, ha a „civil" lovaglási díjakat nézzük, a tíznapos foglalkoztatásért nem is olyan nagy pénz az 1500 forint. Ebből futja a háromszori étkezésre és a strandbelépökre is. A lovasiskola pedig — külön figyelmességként — még egy kis hintázást, sze- kerezést is beiktatott a programba. A legügyesebbek persze lóháton kísérhették a menetet. Csutorás Annamária Fotó: Fojtón László Poroszkólnak, poroszkálnak ... kedvére van, s az időt is gyorsan n* ja. Filmvetítés, kreatív játékfoglalf ügyességi vetélkedő s ki tudja mini sorolni, hogy mi minden tölti ki a előtti és a délutáni órákat. í Amire a felügyelő pedagógusok f| kednek (csak zárójelben, a többsei ként, szívesen jelentkezett a nyári: lalkoztatásra); változatossá tenni <í pokat. Hiszen, ha nem is sokan, r néhányon vannak, akiknek az egészi; a ron ez a tábor jelenti a bérházdzsúf bői való kiszabadulást. A többség p); — összesen ezerháromszázán veszik if be a város állal megteremtett leh< |ft — egy vagy két turnusra érkezik ki. Ijintően alsó tagozatosok veszik igénybe. I* azért néhány felsős, sőt nyolcadikos előfordul, akik talán régi szép emlé- bik, vagy csak a változatosság kedvéért Írnak lei. És hát, mert ez a tábor még findig a legolcsóbb — a napközis t-éri- l|si dijat kell fizetni ezért is —, s szoláltatásait tekintve ma már nem nagyon piaiad el a gombamód szaporodó más- Ijta nyári gyermekfoglafkozlatások mö- Ptt. Régen nem igaz már, hogy a nap- jjpzis tábor igénytelen környezetet jelent, j.lég csak egyszer kimenni mondjuk Percesre, pillantást vetni a szép körn.ve- (fetre, szippantani a jó levegőből, megunj a folyton forgalomban lévő játékost, sporteszközöket, s azonnal megérteik, mitől is van farkasétvágyuk a tábo- Wzóknak. if Talioziam bőin overekekkel.
