Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-24 / 173. szám

1987. július 24., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Érvek és ellenérvek

Encs és vonzáskörzete

Lesz-e magyar autógyártás?

programja

A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatására a kormányprogram olyan tennivalókat fogalmaz meg, amely a jelenlegi helyzetünk javításának, az előbbre lépésnek mozgatója lehet. Hosz- szú, szívós előkészítő munka, széles körű társadalmi vita, a nyilvánosság kényszerítette ki e programot. Encs város és vonzáskörzete a megyén belül ebben jelentős .mértékben érintett, mivel településeink többsége a gazdaságilag elmaradott kategóriába tartozik, termelőszövetkezeteink több mint kétharmada kedvezőtlen adottságú.

Párt- és gazdasági vezetőink ezért fokozott érdeklődést és tenniakarást tanúsítanak a program szervezésében és végrehajtásában. A lakosság várakozása a felzárkóztatási programmal 'kapcsolatban ezért területünkön érthető módon erőteljes.

A megyei program ismeretében a városi pártbizottság is azokat az elgondolásokat és javaslatokat támogatta, amelyek egyidejűleg több célt valósítanak meg. Munkahelyet teremtenek, infrastruktúrát javítanak, lakosságmegtartó képességet növelnék. Gazdaságaink, üzemeink és tanácsaink azt kutatták, 'hogy hol és milyen mértékben tudnak kapcsolódni a programhoz és annak megvalósításához. Termelőszövetkezeteink pályázatai elsősorban az alaptevékenység korszerűsítésére, az állattenyésztési telepek rekontsrukciójára, a zöldség-, a gyümölcs- és a tejfeldolgozásra, valamint a vetőmagtermesztésre és -feldolgozásra irányulnak.

Az idén, és a jövő évben — előzetes megállapításként — az encsi termelőszövetkezet kap támogatást tejfeldolgozó üzem létesítésére, amely 70 embernek ad majd munkát. Ipari üzemeink, a meglévő eszközök jobb kihasználásával a foglalkoztatás bővítését célozták meg pályázataikkal, egyben a munkakörülmények javítását és termékeik korszerűsítését tervezik. Az idén a Mezőgép encsi gyáregysége gyártmánykorszerűsítésre — szintén előzetes megállapodásként — kap támogatást, mely 40 ember részére teremt új munkahelyet.

Megalapozott az a cél is, melyet az encsi fafeldolgozó gazdasági társulás pályázata tartalmaz, s ami az energiaracionalizálási programhoz is kapcsolódik: az agrobrikett előállítására import energiahordozót váltana ki. Építő és szolgáltató, valamint tanácsi szervezeteink pályázatai a lakosság ellátásának elfogadható szintre való fejlesztését, a foglalkoztatás bővítését szolgálják.

Helyes a megyei tanács állásfoglalása, hogy a nehezedő gazdasági helyzet miatti esetleges .forráscsökkentés e térségek programját ne érintse. Indokolt az is, hogy nagyobb gondossággal kísérjék figyelemmel az érdekeltek a korábban adott támogatásokból vásárölt gépek, berendezések sorsát. Ne tegyük lehetővé a budapesti vagy más központú vállalatoknak a területfejlesztési alapból vásárolt gépek elszállítását vagy eladását máshová, hanem inkább hozzunk be tőkével rendelkező társat az érintett helyekre. Az ebben érdekelt szerveket arra ösztönözte a városi pártbizottság, hogy jól kidolgozott pályázatokkal kapcsolódjanak a programhoz. Ügy ítéljük meg, hogy pályázataink megfelelnek e feltételeknek.

Az encsi baromfifeldolgozó üzem a megye 17 áfészének összefogásával, encsi gesztorsággal létesül. Az üzem közel 300,

főleg női munkaerőt foglalkoztatna. A Szövosz és a Mészöv központi támogatása, az áfészek saját alapja és a pályázat útján kért támogatás biztosítaná a szükséges tőkét. A feldolgozási kapacitás (évi ötmillió csirke) biztosítaná a megye, de nem utolsósorban területünk jobb, nagyobb választékú ellátását baromfihúsból. Üjra hasznosítani lehetne a nagyüzemek baromfiistállóit (Szikszó, Encs, Irnáncs, Halrnaj), szakcsoportok szervezésével. A háztáji termelés fellendítésével az itt élőik második gazdaságának jövedelemtermelését, életszínvonalát növelhetnénk.

A zöldség- és gyümölcstermelés bővítését és feldolgozását szorgalmazó pályázat alapján megvalósuló beruházás, a gyümölcstermelő termelőszövetkezetek társulásával, anyagi eszközeik egyesítésével, valamint az elmaradott térségek fejlesztésére szolgáló alapból valósulna meg. Célja: munkahely- teremtés, gyümölcsléelőállítás, a magasabb feldolgozási fokkal nagyobb nyereség elérése, a gyümölcs (kajszi, alma, meggy, cseresznye) biztonságosabb, a piactól részben független értékesítése. A gönci szénsavas gyógyvíz palackozása, amely növelné az exportárualapot is. Itt célunk a csehszlovák partnerrel közös vállalat létrehozása.

Ezek a beruházások komplexitásuk miatt jelentős mértékben segítenék vonzáskörzetünk fejlődését, hiszen a foglalkoztatás bővítését nemcsak a baromfi-, a zöldség-, a gyümölcsfeldolgozó munkahelyei adnák, de a termelőszövetkezetekben és a háztájiban további munkalehetőséget biztosítana az alapanyag előállítása is.

Jól ismert tény, hogy a felzárkóztatási program nem egy ötéves tervre szóló feladat. Szemléletváltozásra is szükség van, ezt a tapasztalataink bizonyítják. Szorosabb együttműködéssel, folyamatos munkával előbbre juthatunk. Nem kevés az a pénzeszköz, ami a felzárkóztatási alapból jut megyénkre. A 480 millió forintot 150 településre számítva 3,2 millió forint jut településenként. Ha kiszámítjuk azt is, hogy a megyében 95 ezer 117 főt érint, több mint 5000 forint jut fejenként (5046 Ft/fő), ez jóval több, mint az a 3250 Ft/fő, amit a fejkvóta alapján öt év alatt kap majd e térségek lakossága.

Ügy értékeljük, hogy egészséges türelmetlenséggel párosuló tenni laikarós bontakozott ki területünkön. Amikor vitatkozunk és türelmetleneknek tűnünk, akkor tulajdonképpen az itt élő emberek türelmetlensége és igénye fogalmazódik meg.

Azon gondolkodunk, hogy szakemberekből álló csoportot hozzunk létre, akik a lehetőségek felkutatásával és a beruházások ellenőrzésével foglalkoznának, illetve más központi támogatási lehetőségeket is felkutatnának. Célunk az, hogy jól működő, önálló kis szervezet koordinálja a feladatokat.

A politikai munka eszközeivel segítjük, hogy a megyei pártbizottság állásfoglalása és a megyei tanács határozata jelentősen járuljon hozzá az elmaradott térségek gazdasági, társadalmi és politikai arculatának változásához, egy cselekvőképesebb, kiegyensúlyozottabb politikai légkör biztosításához.

Dr. Lipusz György

az Encs Városi Pártbizottság titkára

Computerworld—Számítástechnika

Állampolgári jogon

Hosszú ideje lehet, legalábbis pletykaszinten, hallani arról, hogy valamilyen formában Magyarország is bekapcsolódna a személygépkocsi-gyártásba. Hírek keringenek összeszerelő üzem létesítéséről csakúgy, mint részegységek és alkatrészek gyártásáról, mind szocialista, mind tőkés partnerekkel. Júniusban viszont már illetékesek is megszólaltak: az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága előtt Sós Gyula ipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást, amit a képviselőcsoport megvitatott.

A bizottsági ülésen nyert információk szerint ma mintegy másfél millió autó fut a magyar utakon, átlag- életkoruk igen magas: kilenc év. Ez a kocsiállomány jellemzően nagy fogyasztású, magas szervizigényű, környezetszennyező. A Merkúrnál kereken háromszáz- ezren állnak sorba új autóért. Egy OMFB-tanulmány szerint az ezredfordulóra 2,1—2,5 millió kocsira lenne szükség, beleszámítva azt is, hogy addig a jelenlegi gép- kocsiparkot teljes egészében ki kellene selejtezni. A szocialista országokból importálható mennyiség előreláthatóan ennek az igénynek csak körülbelül a kétharmadát fedezi.

Tízmilliárdokat

igényelne

Egyfelől tehát a hiány- helyzet miatt merül fel újra és újra a hazai gyártás gondolata. Másfelől azonban azt is számításba kell venni, hogy az autógyártás meghonosítása az ipari szerkezetváltást is szolgálhatná, hiszen együtt járna a robo- tizáció, az automatizáció, az automata termelésirányítás alkalmazásával.

Csakhogy az ellenérvek sem kevésbé súlyosak. Mindenekelőtt anyagi természetűek: a beruházás értéke több tízmilliárd forint nagyságrendű, amihez a számításba vehető vállalatok legfeljebb néhány százmillió forinttal lennének képesek hozzájárulni, és az általuk felvehető bankhitellel együtt sem rendelkeznének elég pénzzel. Tehát az amúgy is erősen deficites költségvetésnek kellene az összeg javát előteremtenie.

Meggondolandó továbbá az is, hogy korszerűbb típusok gyártása magasabb fogyasztói árakkal járna. A szocialista országok autógyártói is magasabb áron fogják értékesíteni a kisebb fogyasztású autókat, ha majd — terveik szerint — gyártanak ilyeneket. Egy nyugati licenc alapján gyártott kocsi viszont azoknál is lényegesen drágább lenne. Kérdés, mennyien tudnának ilyen drága autókat megvásárolni? A kérdésre nincs válasz: nem lehet tudni, hogyan alakul a lakosság fizetőképes kereslete az elkövetkező években, évtizedekben.

Amennyiben valamelyik tőkés céggel lépnénk kooperációra, úgy a beruházás jelentős konvertibilis im:

portot követelne. Ebben az esetben a gyártásnak nemcsak jövedelmezőnek kellene lennie, hanem egyidejűleg konvertibilis exportot is eredményeznie kellene. Az eddigi vizsgálatok, számítások szerint viszont vagy csak az egyik, vagy csak a másik követelménynek lehetne eleget tenni. Ameny- nyiben a termék exportképes, úgy — legalábbis kezdetben — nem képződne többletjövedelem, ellenkezőleg: a gyártás valószínűleg állami támogatást igényelne. Ha viszont nem exportálnánk, akkor az importra alapuló beruházás tovább rontaná az ország külföldi fizetési mérlegét.

Egyébként egyes vélemények szerint a hazai gyártás megteremtése nem jelenti okvetlenül azt, hogy megszűnik a gépkocsihiány. E vélemény képviselői az autógyártó szocialista országokkal példálóznak, amelyekben szintén kielégítetlen a belső piac. Ezer lakosra az NDK-ban 200, Csehszlovákiában 190, Lengyelországban 100, a Szovjetunióban 40 autó jut; Magyarországon ez az arány 150. A hiányhelyzet megszüntetése nem annyira a belföldi gyártáson múlik, mint inkább azon, hogy általában van-e az országnak elegendő, bármely piacon jól értékesíthető, bármilyen terméke. Mert ha van, akkor annak ellenében korlátlanul lehet autót (is) importálni.

Kikkel

társulhatnánk?

Ebből a meggyőző érvelésből viszont az következik, hogy a döntésnek — legyen-e hazai gyártás, vagy sem — nem a 'hiányból kell kiindulnia, hanem abból, hogy bekapcsolódásunk a gépkocsigyártásba egyáltalán lehet-e sikeres, kellően jövedelmező, az ipar szerkezetét jó irányba korszerűsíthető. Vagyis — majdnem függetlenül a hazai fogyasztói igényektől — azt kell mérlegelni, milyen hatással lenne a gyártás a termelési struktúrára és a külkereskedelmi mérlegre.

Ez viszont nagyrészt attól függ, hogy milyen konstrukcióban, mely autógyártó cégekkel, milyen feltételek mellett vennének részt valamiféle kooperációban. Mindezek ismeretében érthető, hogy a tárgyalások számos külföldi vállalattal folynak; részben a hazai potenciális termelők, részben a főhatóságok puhatolóznak a lehetőségekről szinte a világ minden táján, a Szovjetunióban csakúgy, mint Japánban.

Van például olyan terv, amely szerint a szovjet ZAZ I102-es típusú autót gyártanánk közösen a szovjet és a bolgár partnerrel. A három partner — mint

vedt embereket. A Somogy megyei Zselicségben például, ahol az idén 36 méhész 2000 méhcsaládot telepített, a múlt hét végén egy idős hedrehelyi férfit választottak célpontul, s a méhek

Sós Gyula ipari miniszter- helyettes a Figyelő munkatársának elmondta — felosztaná egymás között a főegységek gyártását, így a főegységeket mindhárom országban évi 150 000-es sorozatban állítanák elő, ami gazdaságosabb termelést tenne lehetővé.

Emellett szó van hazai összeszerelő üzem létesítéséről is. „Ennek akkor van realitása, ha létesítésével párhuzamosan, de nem később, olyan alkatrész- és részegység-gyártó hazai kapacitás épül ki, amely képes lesz a gépkocsiérték több mint 30 százalékának hazai gyártására” — mondotta az ipari miniszterhelyettes.

Folytak és folynak tárgyalások a japán Suzuki céggel is. Már csak azért is, mert ha a ZAZ licencet vennénk meg, úgy a beruházás költségei egyedül bennünket terhelnének, a Suzu- kival viszont vegyesvállalatot létesíthetnénk egy összeszerelő üzem megépítésére és működtetésére.

Dilemmák

serege

Bár a vegyesvállalati forma azt jelentené, hogy lényegesen kevesebb hazai tőkét igényelne a beruházás, de ez egyúttal azzal is járna, hogy az összeszerelt gépkocsik egy részét a külföldi partner értékesítené; azzal fizetnénk vissza a beruházáshoz nyújtott hitelt, illetve az lenne a partner részesedése a közös termelésből. Ebben az esetben tehát viszonylag kevesebb késztermékkel rendelkeznénk. Az ilyen konstrukcióhoz azonban a hazai részegységgyártás feltételeit is meg kellene teremteni. Ellenkező esetben ugyanis az alkatrészeket tőkés importból kellene beszerezni, és ez alighanem több devizát igényelne, mint ameny- nyit a gépkocsik exportjából szerezhetnénk.

Tehát a következő kérdés: belevághatunk-e az összeszerelő üzem felépítésébe, vagy előbb inkább a rész- egységgyártásban és a háttériparban kellene valamire jutni? Elképzelhető, hogy csehszlovák és lengyel partnerekkel részegységgyártó bázisokat építsünk ki, s ezeken részben szocialista megrendelésre termeljünk, részben — esetleg később — tőkés exportra is gyártsunk.

Mint látható, a dilemmák seregében kellene dönteni, méghozzá igen körültekintően, figyelembe véve a külső és a belső piacot, a gazdaságosságot, a jövedelem- termelő képességet, az ipari struktúra korszerűsítésének követelményét, szembeállítva az import szükségességét az export lehetőségeivel, s mindehhez megvizsgálni a partner vállalatok különféle ajánlatait. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egy ilv-en döntés meghozatala igencsak hosszú időt vesz igénybe.

G. Zs.

által összeszurkált, eszméletét vesztett embert kórházba kellett szállítani. A méhészek a Zselicségben táblákkal figyelmeztetik a turistákat a veszélyre (MTI)

Lakásgazdálkodás ..., a posta új szolgáltatása ..., Törvényes védelem adatnak, állampolgárnak ... íme, néhány cím, néhány téma a

Computerworld—Számítás- technika július 22-i számából. Mintha nem is egy szaklapot, hanem mondjuk a tanácsok közlönyét, vagy valamelyik városi televízió műsorfüzetét böngésznénk.

Persze, a kiragadott részlet megtévesztő. A Törvényes védelem adatnak, állampolgárnak a német nyelvterület két legjelentősebb államában megalkotott törvényekről szól, ám Ausztria és az NSZK informatikai gondjaihoz hasonlók maholnap nálunk is jelentkezhetnek. A posta új szolgáltatása sem jogosít fel senkit túlzott reményekre a telefon-fronton, mivel csupán egy - videokonferenciá- ról, egy biztató kezdetről van szó. S bár a Lakásgazdálkodás számítógéppel valóban itt, és most történik, a cikkíró a magyar programrendszerről számol be egy kerületi tanács 1987-es (!) elhatározása nyomán, azért ne várja senki, hogy ebből az írásból megtudja, mikor kap végre lakást.

A számítógép és a számítástechnika szakmai kérdései egyre közelebb kerülnek az állampolgárhoz, a civil lakossághoz. A szaklap legfrissebb számában egy képriport arról árulkodik, hogy a Made in Kőbánya felirattal ma már nemcsak a nyári melegben hiánycikknek számító sör büszkélkedhet, hanem az egyre keresettebb, télen-nyáron hiányt pótló számítógép is. És ott, ahol nemrégiben még a reggelente oly sokunkat ébresztő MOM-vek- kerek készültek, ma ugyancsak számítástechnikai termékek futnak a szalagon, a Magyar Optikai Művek dunaújvárosi gyára mágneslemezes tárolókat gyárt, több tízezres szériában.

S ha már ennyire igyekszik ez a lapszám a köznapi ember szemszögéből közelíteni a szakkérdésekhez, hogyan is maradhatna ki belőle a júniusban megrendezett szórakoztató elektronikai szakkiállítást bemutató részletes beszámoló. Hiszen a digitális hangmagnó vagy a videoanimáció igazán szórakoztató téma, a számítógépes feliratozásról nem is beszélve. Ha valami, hát ez bizonyosan mindenkit érdekel. Az elektronikai szakembereknek ugyanis ott van még a RAM-panoráma, a szoftvereseknek az Ada-kerekasz- tal. a hardvereseknek a táskaszámítógépeket összehasonlító táblázat. Elvégre, valami nekik is jár, ha másképpen nem, állampolgári jogon.

—s

Idegesek a méhek

A tapasztalatok szerint a szokottnál támadóbb kedvűek az idén a méhek. A szakemberek azt mondják, hogy ezt a virágzás 'mintegy kéthetes késése és a hosszan tartó kánikulai meleg okozza, ami megzavarja életritmusukat. Ezért könnyebben megtámadják a gyűjtőterületük közelébe té-