Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-13 / 138. szám
1987. június 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Obsitosként is tovább szolgál Szőlőkirály „katonája” t* „Kellőképpen elviselni az öregedést a bölcsesség mesterműve, és egyik legnehezebb része az élet nagy művészetének" (Henri Frederic Amiéi filozófus.) Mosolyog. — Én úgy fogalmaznék: any- nyit él az ember, amennyit örömben él. Mindig azt éreztem, ezt az örömöt elsősorban a cselekvés, az értelmes, az emberi lényt szenvedélyesen foglalkoztató feladat, munka adja. Az ember sohasem az időt nézzél Ne annak múlását, hanem a tartalmat, amellyel kitölti a kapott időkeretet. Ennek a munkának, cselékvésnék a folyamatossága az „őrségváltással”, a nyugdíjkor elérkezté- vel éppen ezért nem szakad, nem szakadhat meg! Én kora ifjúságomtól a szőlő alázatos szolgája és szerelmese voltam. Remélem, elhiszed, hogy nem lesz ez másképpen a nyugdíjas évek alatt sem . . . Megnyugodtam. Rivnyák József azzal, hogy ez évben hivatalosan nyugállománytea vonul, . csupán „mellékállásától” a tállyai dr. Bártfai Szabó Gyula Szakszövetkezet elnöki pozíciójától köszön el, „főállását”, szőlőkirá'ly alattvalói tisztét örökös szolgálatként ezután is vállalja. Nézem az‘üvegből kibugy- gyanó, aranyló zubatagot, amint kitölti a pohár űrjét, s a semmit tartalommal telíti. Tartalommal, mely a testnek erősítő medicinája, a léleknek ragyogást biztosító élixírje. Aztán az ő arcát nézem, s nem nehéz kiolvasni belőle: én erre születtem. Vágy, lehetőség, tehetség találkozott. — Hogy is kezdődött, Józsi bácsli? — Aikár a mesében. Hol volt,' hói nem volt, éltIFel- sődobszán egy molnár, tály- lyai születésű feleségével. Ebben a családiban láttam ón meg a napvilágot. Dobsza ugyan nem borvidék, de tízéves koromban már Tátlyá- ra költöztünk át, tehát, tősgyökeres tállyíama!k érzem magam. A famíliámban volt molnár, kerékgyártó, csizmadia, csak főállású kertész nem. De hát Tállya, az Táillya, itt a csizmadia is kertész, meg a molnár is, hisz’ a tállyai ember szőlő nélkül olyan, mint a hal víz nélkül. Én magaim — bár csizmadia nagyapám szőlőjében gyerekfejjél elszegődtem szolgálni a szőlőkirályt, elég kacslkariingós életút után lettem főhivatású kertész. Ebben a történelem szerepe volt a döntő. Pesten polgári iskolát végeztem, majd tizenhét évesen behívtak katonának, s bizony, gyalog, egészen Linzig eljutottam. Fogság, s csak 1945 őszén kerültem újra haza. Anyámnak, itt Tállyán kocsmája volt, én abban kereskedő, segédmunkás egyszerre voltam, sőt, harmadállásban még a szőlőnket is műveltem. Aztán néhány év építőipari .kitérő következett, majd újra csalk a szőlő jött. Előbb egyénileg gazdálkodtam, később 1959-ben az oltványszaporítással és forgalmazással foglalkozó Szölfalhoz kerültem. Oltványátvétellél foglalkoztam. A hegyaljai fajták továbfosaaporítása szempontjából nélkülözhetetlen szelektálás is fő feladatomnak számított. Ültetvényfel- ügyelő koromban Szerencs és vonzáskörzetében ezer hektáron valósult meg új telepítés. Eközben, munka mellett szereztem meg a szakképesítéseket. 1969-ben a rátkai tsz-ibe kerültem főkertésznek. Ott akkor mintegy 100 hektár szőlőt fölépítettünk el az ón irányításommal. Idehaza, Tá'llyán a dr. Bártfai Szabó Gyula Szakszövetkezetnél 1973-itól vagyok, mint elnök. — Ha jól emlékszem, amikor idekerültél, itt nem voltaik idilli állapotok — szakítom meg a monológot. — JÓI emlékszel. A feleségem mondta is, te megbolondultál, ha elvállalod. Nagy baj volt itt a munkafegyelemmel, következésképp zűrzavar igen, eredmény nem volt. Aztán fokozatosan —, mert voltak segítőpartnerek, kollégák — legyűrtük a nehézségeket. Az étmúlt nyolc évben például folyamatosan nyereséggel zártuk az évet. — Tizennégy éves elnöki pályafutásod alatt mire vagy legbüszkébb Józsi bácsi? Hám néz. — Inkább úgy kérdezd, minek örülök? Például annak, hogy ez az aprócska szövetkezet akkori, 17 millió forintos vagyonából napjainkra 48 millió lett; annak, hogy három éve építettünk egy korszerű feldol- gozótelepet; annak, hogy talán mi is tettünk egyet, s mást a tállyai szőlésZkedé- sért, borászkodásért. — Hát nem egy kincs?! — mondja, s koccintásra emeli poharát. — A tállyai bor ezekkel az egyedi savakkal mindig fogalom volt. Lehet, hogy elfogult vagyak, de Itt, HegyaUjám rangban csak a mádi és a tolcsvai vetekszik vele. Ügy beszél a tállyai szőlőről, borról, mint szülő eminens fiáról. — Mtt jelent neked a szőlő, a bor, Józsi bácsi? — Nagyon sokat. Szinte mindent. Nem szerénykedem, az anyagiakat is. De gyógyszert, hobbit, a saját termésű bor ízlelésénék semmi máshoz nem hasonlítható izgalmát, tüzet, meleget, energiát, kedvet. Mondjam még? — S nfosbantól nyugdíjasként? — Semmi nem változik. Csupán az elnöki asztalt, széket hagytam ott. Maga a szőlő, az szolgálat. A szolgálat pedig hűség. Én, amíg bírom, hűséggél szolgálom. Például ezután még többet kísérletezem, most egész pontosan tudod mivel? A sző- lőmiagból olaj nyerhető. Egy mázsa szőlő magjából fél li tér olaj. És az gyógyszer, érted, gyógyszer! Sugárzik, amikor a tervekről beszél, amelyben például a Biiogól szakemberei is részt vesznek. — Miinap egy közeli ismerősöm arról panaszkodott, milyen kínos dolog megöregedni ... — Kínos? — Józsi bácsi egy pillanatra meghökken. — Aztán miért lenne az? Ez az egyetlen módja annak, hogy sokáig éljen az ember! — mondja, már nevet jóízűen. iEzt a derűt — hozzá egészséget, nem utolsósorban, jó évjáratokat — legalább még negyven éviig! Hogy a majdani dédunokáik a térdeden lovagolva, áhítattal hallgathassák az egykori történetet: volt .egyszer egy tállyai fiatalember, aki mlióta az eszét tudta, szerette a szőlőt... Elnézésedet kérem, Józsi bácsi, én már előre kalandoztam. Tudom, előbb még a szőlőmagolaj, s ki tudja, hogy mi minden, amit „ráérő nyugdíjasként”, én biztos vagyok benne, hogy még ki fogsz találni. Nem is értem, miért hoztam én szóba az öregkort? Hajdú Imre Laboratórium a szántóföld alatt Különleges kísérleti telepet alakított ki Tatán a Komárom Megyei Környezetés Természetvédelmi Társulás. Másfél hektáros területein félszáznál több mérőműszert helyeztek el a föld ala'tt azzal a céllal, hogy komplex módon szondázzák a földkéreg legveszélyeztetettebb felső, két és fél méteres rétegét. A műszerek regisztrálják többek között a vízmozgások tendenciáit, a talajba bejutó műtrágya mennyiségét, a vegyszerékor hulladékok hatásait. Megfigyelték, hogy az > egyes növények hogyan fejlődnék, mekkora termést adnak az adott talajviszonyok között. Ilyen módon számos olyan információt gyűjtenek össze a termőföld tulajdonságairól; amelyék gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt segíthetik a mező- gazdasági szakemberek munkáját. A megfigyelésekkel a társulás elsősorban 40 tagjának igényeit elégíti ki, de segítséget nyújt más, Komárom megyei és megyén kívüli üzemeknek is. Ez az ország egyetlen ilyen társulása, s a szolgáltatásai iránt nagy az érdeklődés. Az utóbbi években új eljárásokat dolgozott Ki a víz, a levegő és a talaj védelme, új módszert egyes veszélyes ipari hulladékok árta lmatlanítása és hasznosítására, továbbá gazdaságos, úgynevezett hulladékszegény technológiák bevezetésére. Részt vállalt a társulás is, s ennek nyomán számottevően nőtt Komárom megyében a mezőgazdasági művelésbe bevont földterület nagysága. Ülttörő jellegű munkát végzett a társulás azzal is, hogy kidolgozott egy, a környezetet minősítő és értékelő számítógépes rendszert; olyan adatbankot alakított ki, amelynek információit jól hasznosíthatják a beruházók és a tervezők a környezet- védelmet szolgáló rendezési és egyéb területfejlesztési tervék elkészítésénél. • Június második vasárnapja az építőké, őket köszönti az ország. Borsod- Abaúj-Zcmplén megyében mintegy harmincezren dolgoznak a kivitelező építőiparban, a beruházó és tervező vállalatoknál, a beton- és vasbetonipari műveknél, a cementgyárban, a porcelán-, a kerámia és az üveggyárakban, a tégla- és cserépipari vállalatnál. Tervezők, kőművesek, kubikusok, üvegfúvók, korongosok, festők és mázolok, ácsok, bádogosok, lakatosok, hegesztők ... Házakat, gyárakat, hidakat és utakat terveznek, építenek, blokkot, panelt, téglát és üveget gyártanak. Ezen a hétvégén nem dolgoznak, pihennek, ünnepelnek. De hétfőn újból a maltcros- kanálé, a ceruzáé a terep... Fojtán László felvételei Építők ünnepe
