Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-12 / 137. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. június 12., péntek Kórusverseny Várnában Szocializmus és kultúra Munkásmozgalom, munkásművelődés Falngyűjtemény Urkntnn Megőrizni a múltat, emlékezni a régi időkre, ez volt a cél, amikor Úrkúton a helyi népfront megkezdte a régi emlékek gyűjtését. Néhány hét múlva már össze is állt a falugyűjtemény, amelybe a község majd minden lakó­ja adott egy-két tárgyat. Régi rokkák, lámpák, képek és egyéb régi emlékek ismertetik meg a látogatókkal a ba­konyi sváb falu múltját. Képünkön: fagylaltgép 1940-ből. Á Napjaink legfrissebb száma Szocializmus és kultúra vi­tathatatlanul rolkon fogal­maik. Ha e kettőre együtt gondolunk., óhatatlanul eszünkbe jut a munkásmoz­galom közel másfél évszáza­dos kulltuiráiliis tevékenysége, a meghatóan egyszerű kez­detektől a hatalom megraga­dása után kibontakozóét kul­turális forradalomig. A történelmet megjelení­tő képzeletünkben látjuk a vendéglői kisszöbáikban, mű­helyekben, munkásklubok­ban összegyűlt, az iskolai ok­tatás hiányait pátiló munká­sokat, az olvasókörökét, az első munkáskönyvtárakat. Hallani véljük a dalárdákat, a közönséget magával ra­gadó — s épp ezért gyak­ran üldözött szavalókór.uso- kat, színjátszó együtteseket. Visszaidézhetjük emlékeze­tünkbe a szafoiadiskolákiat, szeminárium ókat, ah ól a dolgozókkal rókonszenvező elkötelezett értelmiségiek, tu­dósok, művészek, politikusok nemcsak a tudományos szo­cializmus eszméivel, hanem egyúttal a kultúra legjava értékeivel is igyekeztek meg­ismertetni a fárasztó napi munka után újra és újra összegyűlő hallgatóikat. Ez az áldozatos munka megterem­tette a munlkássorból fel­nőtt politilkusók, gondolko­dók, művészek generációit August Bábeltől Frankel Le­ón át Garami Ernőig, de utalhatunk a munkás-filozó­fus Weitlingre és Ékietzgen- re, a péksegédből világhírű közgazdásszá lett Varga Je­nőre, az irodalom és\ képző­művészet óriásaira: Gorkij­ra, Nexőre, Kassákrá, Der- kovitsra is. Ha az alábbiakban la szo­cializmus és kultúra törté­nelmi kapcsolatáról szálunk, elsősorban arra a folyamat­ra kívánunk utalni, amely a művelődés eszközeivel segí­tette elő, hogy a proletariá­tus „önmagában valóból ön­magáért valóvá váljék”, az­az osztállyá szerveződjék, fel­ismerje és vállalja történel­mi küldetésiét. Lenin hangoztatta, hogy a munkásosztály ab ovo nem rendelkezik forradalmi tu­dattal. Mint mondotta: „a munkásóknak nem is lehe­tett szociáldemokrata tuda­tuk. Ezt a tudatot csak kí­vülről vihették be”. Ezért hangsúlyozta Lenin, hogy a szocialista munkásmozgalom­nak három, egyaránt fontos harci formája van: a poli­tikai, gazdasági és az esz­mei küzdelem. Ez utóbbi célja, hogy a munkásság mind szélesebb tömegeit tör­ténelmi feladata felismerésé­re ébressze. Többek közt a munkásművelödési mozgalom segítségével. A klasszikus kapitalizmus időszakában az iskölarend- szer a dólgozó néposZtályök gyermekei számára csak a legminimálisabb, a termelés igényei által megszabott kép­zést biztosította. Ezért az egész korai időktől kezdve a munkásmozgalom feladata volt, hogy pótölja, illetve ahol kell, ellensúlyozza a hi­vatalos öktatási rendszer hiá­nyait, vagy eredményeit. Gondoljunk csák a század­forduló oroszországi vasár­napi iskoláira (egyik ilyen­ben tanított N. K. Krupsz- kája is), ahol az általános műveltséget adó közismereti tárgyak révén jutották el a hallgatók a politikai művelt­séghez, a kizsákmányolás szisztémájának megértéséhez, a természettudományos vi­lágkép elemeihez, a cári ön­kényuralom rendszerének ta­gadásához. De utalhatunk a balmazújvárosi földművelő­egylet néhány kötetből álló „könyvtárára,” amely az ifjú Veres Péter számára jelen­tett a társadalmi haladás út­ján életre szóló indíttatást. Itt az öregektől, a 90-es évek agrárszocialista mozgalmai­nak veteránjaitól kapta első olvasmányait: a marxizmus tanításait népszerűsítő füze­teket, a közérthetőbb termé­szettudományos munkákat, s velük Voltaire és Tolsztoj könyveit is. Ebben a közegben a kultú­ra fegyver volt, elkerülhetet­lenül azzá vált. Mégis Tolsz­toj, és Zola, Voltaire és Darwin munkásságának volt egy szocialista — munkás ol­vasata. A hivatalos, szószék­ről és katedráról hirdetett, a társadalmi viszonyok örökké valóságát hirdető felfogással szemben arról szólt, hogy ezek a hivatalos „értékek” hamisak, a világon semmi sem örök, csak a változás, s ami arra megérett, azt meg kell, meg lehet változtatni. Jellegzetes, hogy az elmúlt másfél évszázad szinte min­den, a munkássorból felnőtt szocialista politikusa olvas­mányai, egyebek között a szépirodalom körébe tartozó könyvek révén került közel a munkásmozgalomhoz. Egy- egy idősebb kolléga, szak- szervezeti, régebben egyleti könyvtáros csak az első in­díttatást adta. A munkáslé- lek igazi tűzirányítói Petőfi és Csernyisevszkij, majd Jack London, Upton Sinclair és Gorkij voltak. Általuk ju­tottak el sokan életre szóló elkötelezettséggel a marxiz­mushoz, majd a mozgalom­hoz. K. J. Minden irodalmi lapunk kötelessége, hogy új tehetsé­geket fedezzen fel és mened­zseljen. A dilettantizmus sok­kal kisebb veszély és hiba, mint a tehetség parlagon ha­gyása, elkallódása. Első hang­zásra közhely igazság, hogy a lap nemcsak az olvasóké, de az íróké is. Ezen azt értem, hogy az az ideális, ha van egy kör, írói gárda, amely a magáénak érzi a lapot, fel- röptető-, vagy kifutópályá­jának, amelyre mindenkor számíthat. A kapcsolat ter­mészetesen kölcsönös, hiszen a (menedzselő) lap is joggal számot tarthat így a szerző­gárdája legjobb írásaira. Mindezt pedig azért bocsá­tottam előre, mert üdvözölni kívánom a Napjaink 25. év­fordulójára kiírt pályázatot, amely — lám! — új neveket is „hozott”, illetve örvende­tesen megerősítette néhány már ismert (ifjú) szerzőnek előlegezett bizalmat. Termé­szetesen Csorba Piroskára gondolok itt, akit költőként ismertünk meg, s most no­vellistaként, tanulmányíró­ként nyert pályázatot (az utóbbit a Magyar Ifjúság pá­lyázatán). Anélkül, hogy rangsort állítanék fel a mű­fajok közt, vagy akár elfo­gadnánk a már kialakult, ha­gyományosnak mondott „hie­rarchiát” csák üdvözölhetjük, ha egy fiatal lírikus más műfajokat is művel. Nem csupán azért, mert így több nézőpontból 'közelíti meg, veszi birtokba a valóságot, hanem mert a tehetség, a személyiség is sokoldalúbban meg tudja mutatni magát. Minthogy lapunkban (eddig) nem szóltunk a Magyar If­júság pályázatáról, ezúttal pótolom. A kiírt téma a ha- zafiság-hazaszeretet volt, s aligha kell bizonygatnom, hagy ma milyen fontos ez. Csak utalók itt ama nagy, múlt századi reformkorra, amelynek a nagyszerűsége éppen abban rejlik, — írói szemmel —, hogy a nagy tár­sadalmi mozgást, amely majd 1848—49-ben csúcsoso­dik ki — fogalmilag, de ér­zelmileg is a kor nagy költői, írói, gondolkodói munkálták ki. Etikailag is, filozófiailag, de politikailag is. A haza nem lehet csupán elvont fo­galom. Tartalmaznia kell a történelem, a szűkebb és a tágabb környezet alapos is­meretét, tisztázandó az eh­hez fűződő viszony, s ezek alapján már kidolgozható egy cselekvési program is. Vö- rösmartyék, Eötvösék, Pető- fiék ezt a szolgálatban jelöl­ték meg. „A haza mindenek előtt” — írta Kölcsey A tör­ténelem természetesen csu­pán gazdag példatárnak te­kinthető, azaz nem másolni kell, hanem a felismert tör-- vényszerűségei szerint csele­kedni. Ilyen tettnek, igenis tettnek érzem Csorba Piros­ka említett dolgozatát, s kü­lön örömömre szolgál, hogy ezt egy vidéki és gyakorló pedagógus írta meg! Egyálta­lán nem titkolom, hogy pél­dának is szánom, illetve ál­lítom a pedagógusnapi ün­nepi szónoklatók helyett, mert — aki próbálta tudja —, hogy milyen visszahúzó erőkkel, sokszor egyenesen ellenséges közeggel kell meg­küzdeni annak, a'ki a tanítás mellett írni is merészel... Nemo est propheta in patria sua, azaz mindenkit ott szid­nak, gáncsolnak, ahol él... A díjnyertes novellákról szólva elismerésnek szánom, hogy az egyik (A város cí­mű) akár a mi lapunkban fo­lyó vitához kapcsolódóan is megjelenhetett volna. Odi et amare, „gyűlölve szeretni” eb­ben a mondatban foglalhat­nánk össze a novella hősnő­jének az érzéseit „a” város, Miskolc iránt. Sokan érzünk így, de nem (csak) ettől jó ez a novella. Csorba Piroska empatikus készséggel, belülről ábrázol­ja egy baleset miatt ágyhoz szegezett ember érzelmeit, kétségbeesését. Igen, a ma­gányról van szó, a kiszolgál­tatottságról a másik novellá­jában is (öregember egye­dül). Korunk betegsége ez. De szükségszerű-e? Mit ér minden vívmányunk, ha emberek tele vannak meg­alázó szorongással, ha ezt az egyszeri, mert egyetlen éle­tűinket félelemmel élik meg? Város-e így (még) a város, azaz cívis-e, az „okos nép gyülekezet.e”-e? vagy csak panelhalmaz, zaj, bűz, tülekedés, lárma? horpácsi 1987. május 14—17-ig a várnai Kultúrpalotában tar­tották meg a XIX. „Georgi Dimitrov” nemzetközi kó­rusversenyt. A szakmai kö­rökben köztudottan igen ne­héz fesztiválon a Mistkolci 6. Sz. Általános Isikola zenei kórusa képviselte Magyaror­szág színeit. Az eredmény higanyára köztudott, mégis jóleső érzéssel emeljük ki is­mét: a „6-os” énekkara a gyermekkarók kategóriájá­ban a nagyszerű II. helyen végzett! Hogy milyen nehéz ver­seny is ez, .arra főként a versenykiírásból lehet követ­keztetni: minden énekkar legkevesebb öt művel kellett, hogy készüljön. Egy XV— XVI. sz.-ii művel, egy roman­tikus vagy posztromantikus darabbal, egy XX. sz.-i al­kotással, egy, a folklórmű­fajba tartozó feldolgozással és egy bolgár kortárs szerző valamelyik művével. Halmai Istvánná, az énekkar veze­tője mindenre kiterjedő fi­gyelemmel végezte precíz felkészítő munkáját. Ebben nagyszerű segítőpartnerre talált Gajdos Edit személyé­ben. Külön dicséret illeti, a karnagy okos és színes mű­sorpolitikáját. A betanulásra szánt darabök ,klasszikus” szerzők tollából származó, ze­nei szempontokból'igen kvali­tásos művek voltak, legyen elegendő Gallus, Iber, Ko- csár, Kodály, Bartók, Bár- dós és Coupland nevére utal­nunk. Az énekkart Halmai Ist­vánná két éve vezeti, szívós pedagógiai munkával és nagy hozzáértéssel. Az elsősorban saját nevelésű énekkar leg­utóbb Debrecenben az elő­kelő harmadik díjat nyerte el a nemzetközi kórusfeszti­válon. Áprilisban rádiófel­vételük is volt. Elnyerték Az év kórusa büszke cí­met a gyermekkarok kate­góriájában. (A teljesség ked­véért tesszük hozzá, hogy hasonló kitüntetésben része­sült a Kazincbarcikai Zenei Általános Iskola Gyermekka­ra, Serényi Gyuláné vezeté­sével). Május 5-én a „6-os” hagyományos tanári kon­certjén léptek dobogóra ver­Az elmúlt időszakban is jó néhány új könyvet je­lentetett meg a Népszava Lap- és Könyvkiadó. A könyvek nagy része az úgy­nevezett közhasznú irodalom köréből került ki. Az olva­sók többségének érdeklődé­sét — minden bizonnyal — elsősorban a krimik, a fan­tasztikus regények, úti beszá­molók és nem utolsósorban a közkedvelt szakácsköny­vek keltik fel leginkább. A már ismertek közül to­vábbra is nagy sikere van a Hód-könyveknek, amelyek­ből az elmúlt években tíz­nél több kötet jelent meg. Emlékeztetőül: Hód és az elárult ügynök, Hód és a fekete bárány, Hód és a né­ma tanú, Hód és a Manézs titka, Hód zsákutcában stb. Az izgalmas Hód-könyvek- kel méltán vetekszik Ádám Zsigmond: Támadás a taxi­ban, Alföldi Imre: Két lö­vés a villában, Schmidt At­tila: Néma gyilkosok, Bóc Imre: Mindig van tanú, va­lamint Berényi József: Rej­tély a parkban című köte­tek. A sikerkönyvek mellett, külön is szólni kell azokról, amelyek társadalmi valósá­gunk bonyolult emberi prob­lémáit, a követendő maga­tartási formákat, a lehetsé­ges cselekvést tárják az ol­vasó elé. Végh Antal: Mit ér az ember hit nélkül? cí­mű könyve nem azért könyv­siker, mert az író körül gyakran viták kavarodnak, hanem mert az olvasó talál­kozhat egy olyan emberrel, aki tévedésekkel ugyan, de hittel hirdeti: „Az én egyet­len esélyem a változtatásra, hogy beleszólok valamibe, hogy felhívom mások figyel­mét is a torz dplgokra.” senyműsoruikkal, szép sike­rekkel. Aki valamennyire járatos a nemzetközi kóruséletben, az jól tudja, hogy szinte minden verseny „mumusa” egy-egy kiválóan fölkészí­tett bolgár kórus. A rend­kívüli hangi adottságokkal rendelkező bolgár együttese­ket még ,/megszorítani” is nem mindennapi teljesít­mény. Nos az énekkar hang­képzésben tudott annyit fej­lődni, hogy föl tudta venni a versenyt nemcsak stílusos formálás tekintetében, ha­nem hangképzésben is. Se­gítette őket ebben a szólam- airányo'k finom kialakítása, a jó térbeli elhelyezkedés. Május 16-án délelőtt ven­dégszereplésre is sor került a közeli Provadijában. Itt a szabadon választott művek mellett „kiegészítő” prog­ramjukat is elénekelték. Leg­nagyobb sikerüket Coupland. Bárdos és Bartók műveivel aratták. Még aznap este újabb fellépés várt az együt­tesre. Georgi Trajkovban nagyszámú közönség tapsolt telj es í tmény ükn ek. A verseny május 17-én folytatódott a zárókoncerttel, illetve a győztesek 'hangver­senyével. Ezt a bolgár tv is közvetítette. Eddig a krónika. A zenei élet gazdag sodrában azon­ban a jó együttesek számá­ra kevés pihenési lehetőség kínálkozik, A nagy nemzet­közi siker után újabb „meg­mérettetés” következik. Júni­us 12- és 14-e között Komlón szerepelnek a nemzetközi kórustalálkozón. Erre a fesz­tiválra 40 perces(!) műsorral készülnek. Az elért sikerek mögött rengeteg gyakorlás, és ami ez­zel gyakran együtt jár, ren­geteg lemondás és „szenve­dés” húzódik meg. Mégis, látva és hallgatva őket, min­den koncertjükön az a be­nyomásom, hogy boldogok, mert örömmel énekelnek. „Erre az örömre azonban ta­nítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el hozzá” — írja egy helyen Kodály. Azt teszik! Gergely Péter A Népszava közkedvelt si­kerkönyveinek számát to­vább gyarapította Moldova György: Ésszel fél az ember című kötete. Az írónak e legújabb alkotása ismét tele van csípős megjegyzésekkel. A fantasztikus regények leg­ismertebb művelője, Nemere István ismét jelentkezik. A közeljövőben újabb három sikerre számító könyve ke­rül az olvasókhoz. A Skor­pió, a Vadak között és az Élni veszélyes című művek minden bizonnyal izgalmas, szórakoztató órákat és na­pokat kínálnak. Az ismertetett könyveken túl, a Népszava Lap- és Könyvkiadó számos más új­donsággal is jelentkezik a közeljövőben. Az már bizo­nyos, hogy rövidesen útjára bocsátja a Hazánk históriá­ja sorozatot, amelynek első kötete Kósa Csaba: A test­vért kereső című munkája lesz. A Híres könyvek soro­zat olvasmányos, izgalmas és emlékezetes művek gyűj­teménye lesz. A Nosztalgia Könyvtár sorozat kizárólag magyar szerzők műveit tar­talmazza. A sorozatból kü­lön érdeklődésre tarthat szá­mot Végh Antal: Ki sze­rette Varga Máriát?, vala­mint a Helyőtség az Isten háta mögött című könyve. A hölgyek körében bizo­nyára népszerű lesz majd A kötés és horgolás ABC-je, valamint Bőr, fonal, bőrfo­nal című kötetek. A már megjelent, vala­mint a közeljövőben folya­matosan megjelenő köny­vek feltételezhetően meg­nyerik majd az olvasók szé­les táborának elismerését. V. M. A verspályázat Az önképzőkört én alapítottam, én voltam hát az elnöke is. Két rendhagyó sajátossága volt ennek a szervezetnek: az egyik, hogy csak fiúk lehettek a tag­jai, a másik pedig, hogy óra alatt működött. Papír­cetlikre írtuk mondandónkat, az volt az újságunk, amiből minden tag minden _ érdemlegeset megtudha­tott. „Pad alatti mozgalom” ’— ezt a romantikus el­nevezést adtuk az önképzőkörnek. Tevékenységünk csúcspontja a verspályázat volt. Minden tagunknak pályázni kellett, ugyanakkor mindenki zsűritag is volt egy személyben. Én, akkor már hírneves poéta, több- tucatnyi verssel a hátam mögött, nem kételkedtem a pályázat végeredményében. Megírtuk a verseket, aztán körbeadtuk. Szörnyűnél szörnyűbb versszülemények, felakadt szemű kancsal- rímek. Ö Arany, ó Petőfi! Igazi dilettáns munka volt valamennyi, egyet kivéve. Azt M. Jóska írta. Így kezdődött: Suttog a fenyves, zöld erdő Télapó is már eljő Elsápadtam, a szívem megremegett. Éreztem, hogy ez igazi vers, valóságos remekmű, ilyet én nem tudnék írni. Csak azt nem értettem, hogyan volt képes erre éppen Jóska, aki még sose fogott ceruzát a kezébe azzal a szándékkal, hogy verset írjon. Elfogott a sárga irigység. Sírni szerettem volna. A pályázatot persze én nyertem meg, rajtam kívül mindenki az én versem­re szavazott. Keserű győzelem volt, tisztában voltam a Jóskát ért igazságtalansággal. Csak jó néhány hónap múlva tudtam meg, hogy azt a szép verset nem M. Jóska írta, hanem maga Weöres Sándor, akit lám, azon az önképzőköri pályázaton úgy lepipáltam. Remélem, megbocsátja ezt a zsűrinek, s nekem. Fecske Csaba Sikerkönyvek — könyvsikerek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents