Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

1987. június 1., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ami a fórumból kimaradt Az elmúlt héten hétfőn a Magyar Rádió Miskolc Kör­zeti Stúdiója fórumműsort tartott „Mindenki közleke­dik” címmel. Az adásban — idő hiányában — nem tud­tak minden kérdésre vála­szolni a meghívott vendégek, így erre most kerítünk sort. Tóth Lajos, Miskolc: Több­ször hivatkozik a Borsod Vo­lán járatkimaradások, késé­sek esetén a járműpark nem megfelelő műszaki színvona­lára. Mit terveznek ennek ki­küszöbölésére? Juhász György, a Borsod Volán igazgatója: Üj buszok forgalomba állításával, a ré­gi, leselejtezésre érettek ki­vonásával javítjuk a jármű­parkunk műszaki állapotát. Tavaly hetven új autóbuszt, az idén ismét hetvenet állí­tunk be, folyamatosan. Ed­dig — az ez évre tervezet­tekből — harmincöt új busz érkezett meg. Demeter Ferenc. Kazinc­barcika. A főutak kátyúit be­tömték, de mikor történik meg ez a másodrendű uta­kon? Varga József, a Miskolci Közúti Igazgatóság igazga­tója: Ha a kérdező csak Ka­zincbarcika területére gon­dol, úgy ez a feladat a helyi városi tanács hatáskörébe tartozik. Ha megyei szinten gondolja, úgy a főutak és a másodrendű utak, melyek szintén fő közlekedési út­vonalaknak számítanak, ká­tyúzása megtörtént. Az al­sóbbrendű utakon is folya­matos a kátyúzás. Kovács Ernőné, Miskolc: A mályi tópart közelében 40 kilométeres óránkénti sebes­ségkorlátozás van. Ezt né­hány fiatal motoros — főleg délutánonként és hét végén — figyelmen kívül hagyja. Mit tesz ennek megszünteté­se érdekében a rendőrség? Pónus Ferenc rendőr őr­nagy, a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság közle­kedési alosztályának vezető­je: A jövőben növeljük a technikai berendezéseink számát. Ekkor több ellenőr­zésre lesz lehetőség, így va­lószínű itt is sűrűbb lesz az ellenőrzés. Selmeczi Péter, Miskolc: Jó volna, ha Miskolcon is kialakítanának olyan, úgyne­vezett zöld sávokat, mint amilyenek már Budapesten és több vidéki városban is vannak. Pónus Ferenc: Ez a bizo­nyos zöld sáv — ami a la­kókörzetekben úgynevezett pihenőövezeteket jelent — sok megkötéssel, feltétellel jár. Például szükséges a 20 kilométeres sebességkorláto­zás, az, hogy arra a terület­re csak az ott lakók hajt­hatnak be gépjárművel, to­vábbá, hogy az úttesten a gyalogosok is közlekedhet­nek stb. Meggondolandó te­hát, hogy hol alakítsanak ki ilyeneket. Ez azonban első­sorban a tanács hatáskörébe tartozik, ám én nem tartom elképzelhetetlennek ilyen zöld sávok kialakítását. Honvédelmi repíilőnap Kazincbarcikán Június 7-én Kazincbarci­kán honvédelmi repülőnapot rendez az MHSZ megyei és helybeli vezetősége. A 10 órakor kezdődő nagy­szabású rendezvény a leve­gőben transzparensvontatás­sal kezdődik, s ezt követően egyéni és csoportos műre­pülésben, ejtőernyősök ug­rásaiban, helikopterek be­mutatójában. vitorlázógépek egyéni és kötelék-műrepü- lésében gyönyörködhet a közönség. A két fiatal sport­ág művelői, a hőlégballono- sok és a sárkányrepülők is szerepelnek a légi műsorban. Ezt megelőzően 9 órától a rendezvény végéig a fegy­veres erők és testületek, va­lamint a honvédelmi szövet­ség katonai sátrakban kiál­lított fegyvereit, eszközeit is megszemlélhetik az ér­deklődők. A légi műsort a földön az MHSZ modellezőinek, rá­dió-iránymérőinek-és a tűz­oltóknak a bemutatója kö­veti. Ezután változatos kul­túrműsor, különböző együt­tesek szereplése és sportbe­mutatók gazdagítják a prog­ramot.- Ha jól bealmozunk, az állat száraz és tiszta marad - magyarázza Csiszár Márta. Csiszár Mártát, a család pedagógusnak szánta. Iga­zán nem is tudni, miért, de a szülői szándék oly erős volt, hogy végül már ő is hitt benne. Gyerekkori em­lékei az állatvilág csodála­tát idézik... ötéves kis­lányként az állatokat néze­geti, méregeti. Rejtelmek nyílnak meg, amint titkok után kutat. Ez miért ilyen, s az miért más? Édesapja szerettette meg a kisgyer­mekkel az állatokat. — A sors ajándéka, hogy mezőgazdasági technikum­ba járhattam, Puínokra — mondja. Jól tanult, mert szereteti tanulni. Kívánta a nagyobb tudást, de az egyetem ka­puja lehetőségek híján sok évre bezárult előtte. Már három éve dolgozott az Üjfehórtói Állami Gaz­daságban, amikor az akko­ri igaizgató ki tudja mi­lyen ötlet folytán, kinevez­te főállattenyésztővé a hu­szonéves leányt. Tizenegy évig dolgozott az állami gazdaságban, s úgy hírlik csodát művelt. A munká­ban erősnek bizonyult, az állattenyésztő telepeken fe­gyelem, rend volt. És virá­gok — emlékezik vissza egy vállalatigazgató az ak­kori újfehértói állapotokra. Igen, virágok, s mondja azzal rácsodálkozó hang­súllyal miként ma egy te­lep számítógépes fejörend- szeréröl szokás beszélni. Amikor édesanyja agy­vérzést kapott, ő nem so­kat habozott. Tudta, vá­lasztani kell. Vagy az ott­hontól távoli munkahely haza-haza röppenő gondo­latokkal, örökké nyugtalan lelkiismerettel, vagy a csa­lád. Ez utóbbit választotta. Előbb az Országos Takar­mányozási és Állattenyész­tési Felügyelőség miskolci kirendeltségén, később a Boscoop termelési rendszer­nél dolgozott szaktanács- adóként. — Ez volt életem legne­hezebb időszaka. Bár 18 ezer telién termelése tarto­zott hozzám, igazán a ter­melés alakulása nem raj­tam múlott. Hiába mond­tam kint az üzemekben: így meg úgy csináljanak valamit, hogy jobb legyen a munka, csak legyintet­tek. Az élet nagy elégtéte­lének tartom, hogy vissza­kerülhettem a termelésbe, s bebizonyíthattam, amit szaktanácsadóként java­soltam, az mind megvaló­sítható és érdemes meg­valósítani. A Hejőmenti Állami Gaz­daságba került. Előbb üzemigazgató helyettes­ként, később ő lett a szarvasmarhaüzem igazga­tója. Ügy hírlik, amikor először meglátta a gazda­ságban a fejést, döbben­ten menekült a fejőházból. Aztán már körvonalazódott az újabb csoda. Rend és fegyelem. Ma inkább úgy mondják: költségtakaré­kosság, hatékonyság, jö­vedelmezőség. Harmadik éve dolgozik Hejőmentén, de traktoro­sok, villanyszerelők jön­nek az állattenyésztésbe, mert mellette szeretnének dolgozni. Mesélik, hogy ta­valy nem volt elégedett a növénytermesztés adta bá­lázott lucernaszénával, ösz- szehívta a dolgozókat és megkérdezte: emberek, akarnak több pénzt keres­ni? Bólintottak. No, ahhoz viszont több tejet kell ter­melni — magyarázta Már­ta — a több tej termelé­sének alapja pedig a jó ta­karmány. Kimentek hát a dolgozók társadalmi mun­kában lucernaszénát gyűj­teni. De a boglyát be is kellett kazlazni! — Láttam, hogy kazlaz- nak a férfiak. Tűzött a nap. Gyorsan sütöttünk egy kis palacsintát, egy kis kőtest, hoztunk friss hideg tejet, hogy legalább enni, inni legyen mit. S az eredmény? A Hejő­menti Állami Gazdaságban tavaly az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladta a 6200 litert. Csiszár Márta agrármér­nök, takarmányozási szak­mérnök. A szaklapokban rendszerésen publikál, el­ismert szaktekintély. Nincs ma Magyarországon olyan üzem, ahol ne tisztelettel fogadnák, s nincs ma olyan fiatal szakember, akit ő ne fogadna szeretettel. Egy­szer egy mezőgazdasági üzem vezetője így beszélt róla: olyan ő, mintha nem is nő lenne. A kérges nyelvű zsar­gont lefordítva ez annyit jelent, hogy ez a vezetés­ben konzervatív szemléletű szakma befogadta, s meg­szállottsága előtt azóta is fejet hajt. Balogh Andrea Fotó: Fojtán László Statisztika Szépen fejlődik, de... Három hétig volt minden egyes dolgozó táppénzen 1986-ban — derül ki a sta­tisztikákból. Naponta átlag­ban 270 ezren voltak táp­pénzen, s a táppénzes na­pok száma 70 .millióra emel­kedett. Tavaly 11 milliárd 71 millió forintot fizettek ki táppénzre, tizenegy száza­lékkal többel, mint 1985- ben. Hejőcsaba r ■■ ■■ I ■■ I es Goromboly a Az Állami Biztosító válasza * 111» Az Észak-Magyarország 1987. május 7-i számában „Biztonság a biztosítás? Kérdések és felkiáltójelek” cím alatt a tiszapalkonyai November 7. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökét szólaltatták meg a kedvezőt­len adottságú mezőgazdasá­gi üzemek megsegítésével és a mezőgazdasági biztosítás­sal kapcsolatosan. Nem tar­tom magamat illetékesnek annak megítélésére, hogy a kedvezőtlen adottságú ter­melőszövetkezetek (megyénk­ben különösen súlyos) gond­jait méltányos-e a cikkből kitűnő leegyszerűsítéssel, az állami támogatás és a biz­tosító szinte azonos mértékű felelősségeként beállítani, a két szférát ennyire egybe­mosni. Szerintem nem, de tételesen reagálni csak az Állami Biztosítóra vonatko­zó megállapításokra akarok: A leírtakból az derül ki, hogy a termelőszövetkezet elnöke vagy nincs teljesen tisztában az általa aláírt szerződéssel, vagy a szerző őt pontatlanul idézte. A hi­vatkozott őszi ÁB-sajtótájé- koztatón elhangzottakkal kapcsolatban megerősítem azt, hogy az új mezőgazda- sági biztosítás kedvezőbb a réginél a szövetkezetek szá­mára, mert tetszés szerint választhatják ki a termelési körülményeiknek legjobban megfelelő ' biztosítást. Ez természetesen a tiszapalko­nyai November 7. Mgtsz-re is vonatkozik, hiszen a ko­rábbi összevont és több koc­kázatot tartalmazó biztosí­tás helyett igényeinek meg­felelően, csak a víz- és téli fagybiztosításra kötött biz­tosítást. Valóban 20 százalékot té­rítünk korai vízkároknál, ha május 31-ig (főnövény- nyel) pótolható a kipusztult növényállomány. Ez jó a népgazdaságnak, mert a ter­méskiesést főnövénnyel pó­tolják és segítség a termelő- szövetkezetnek, mert az új- ravetés költségét megtérít­jük. Amennyiben a terület május 31-ig nem művelhe­tő, úgy a biztosító 70 szá­zalékot térít. Abban az eset­ben viszont, ha a terület május 31-ig művelhető, de a tsz valamilyen oknál fog­va parlagon hagyja, úgy a kártérítés felső hatóra 20 százalék azért, hogy a biz­tosító társadalmi érdekkel ellentétes gyakorlatot ne tá­mogasson. Közismert országos gond,, hogy a káposztarepce jelen­tős része az őszi aszályos időjárás miatt ki sem kelt. Ez jellemző sajnos Borsod­ban is. Hangsúlyozni sze­retném, hogy az Állami Biztosító a termelőszövet­kezettel kötött szerződésé­ben csak a kikelt és elfa­gyott növényre vállalt koc­kázatot. A biztosítási díj is ennek megfelelően került meghatározásra. Az Állami Biztosító — a tsz-elnök „véleménye” ellenére — a fenti feltételek szerint koc­kázatot vállalt. Az Állami Biztosító kárszakértői a kárt a feltételekben vállalt határ­időn belül rendezték, s a tsz reklamációjára két na­pon belül felülvizsgálták. A tsz azonban az őszi állapot- becslésről felvett jegyző­könyvet — amely a kárese­mény szempontjából (ki nem' kelés) bizonyító erejű lett volna — sem a kárren­dezés, sem a felülvizsgálat alkalmával nem tudott be­mutatni. A díjvisszatérítés intéz­ménye az Állami Biztosító gyakorlatában általános, mert előfordulhat, hogy a káresemény valamilyen ok­nál fogva nem következhet be. Ez esetben az történt, hogy mivel a repce ki sem kelt, így az Állami Biztosí­tó kockázatvállalása a té­li fagyra nem terjedhetett ki. Azt gondolom, olyan kockázatra, amely valójá­ban létre sem jött, díjat fel­számolni nem volna kor­rekt. Ezért a vonatkozó díj­részt az Állami Biztosító visszafizeti, akár igényt tart rá a szövetkezet, akár nem. Nem tudom, milyen for­rásból származik az Álla­mi Biztosító milliárdos hasznával kapcsolatos infor­máció. Azt viszont igen, hogy 1987. január 1-ig az Állami Biztosító díjbevéte­leinek és költségeinek kü­lönbözeiét az állami költ­ségvetésbe fizette be, nyere­séget nem képzett. Tudom azt is, hogy a mezőgazdasá­gi biztosítás tíz év átlagá­ban országosan és Borsod­ban is veszteséges. Az Ál­lami Biztosító kockázatvál­lalási hajlandóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tiszapalkonyai No­vember 7. Termelőszövetke­zetnek például: 1981—86. között a befizetett 12 millió forint növénybiztosítási díjá­val szemben 26 millió forint növénykárt fizetett ki. Így talán egyértelmű a válasz arra, hogy vállal-e a bizto­sító kockázatot? Kovács Lajos, az ÁB megyei igazgatója Az elmúlt héten dr. Ko­vács László, Miskolc Város Tanácsának elnöke és Bo- donyi Csaba, a 3. számú or­szággyűlési választókerület képviselője találkozott He- jőcsabán a terület tanács­tagjaival, akik a lakosság gondjairól, kéréseiről adtak tájékoztatót. Márkusz Dezső, hejőcsabai tanácstag az utóbbi évek eredményeiről szólt. El­mondta, hogy nemrégiben épült a 16 tantermes álta­lános iskola, valamint há­rom ÁBC-áruház. Fejlesz­tették az ivóvízhálózatot, több utcába bevezették a gázt, járda és út épült, és sok magánlakás. A lakossá­gi véleményekkel ellentét­ben tehát nemcsak vissza­fejlődés tapasztalható. Elé­gedetlenségüket azonban igazolja az, hogy a keres­kedelem és a szolgáltatás messze elmarad a korábbi évek színvonalától. Innen elmenekülnek a kereskedők, hiszen a Csaba vezér utcán, ahol az üzlethelyiségek van­nak, nem lehet kocsival megállni, komfort nélküli­ek a boltok*, az áruszállítás is megoldhatatlan. Azt kérték a tanácstagok, hogy minél előbb kezdjenek hozzá a szolgáltatóház épí­téséhez, gyorsítsák meg a szennyvízcsatornázást, és en­gedélyezzék a magánerős gázvezeték-építést. Szűnjön meg végre a mésztelepi ko­lónia, hiszen ott áldatlan körülmények között élnek az emberek. A hejőcsabai lakosság természetesen min­den beruházáshoz hozzájá­rul társadalmi munkával és anyagi támogatással is, ugyanúgy, mint ed'hg tette. Harhai József, Görömböly tanácstagja elmondta, hogy a görömbölyieket is érintik a hejőcsabai gondok és fej­lesztések, hiszen ide még gyalogosan is bejöhettek vá­sárolni, a két település kö­zelsége miatt. Elmondta azt is, hogy Görömbölyön na­gyon sok magánerős lakás épült, így megnövekedett a gyermeklétszám, ezért bőví­teni kellene az iskolát. Az egészségügyi létesítmény na­gyon elavult, vizes, egész­ségtelen és kicsi is. A gáz­cseretelep építéséhez a la­kosság társadalmi munká­val is hozzájárulna. Fejlesz­teni kellene a telefonháló­zatot és a közműellátottsá­got is. Javasolták a tanács­tagok, hogy a Hamburger Jenő utca felső részén és a Gőgös Ignác utcán alakít­sanak ki újabb építési tel­keket. A két terület országgyű­lési képviselője elmondta, hogy korszerű kertváros van itt kialakulóban, amelyet a mostani beépítések is iga­zolnak. A rendezési terv fe­lülvizsgálatával, korszerűsí­tésével egyidejűleg talán le­hetőség nyílik a kérések egy részének teljesítésére, de a város szűkös anyagi lehetőségei türelemre intik és késztetik az itt lakókat. : ‘ 1 (obe) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents