Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-23 / 146. szám
1987. június 23., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A kohászat jövőjéről Beszélgetés dr. Károly Gyula egyetemi docenssel ..Válságágazat”, halljuk egyre többet ezt a megjelölést, kategorizálást. S halljuk ezt mindinkább hangsúlyozva, ha a magyar kohászatról szól a fáma; ezt látszanak erősíteni a köztudatban fel-fclcrősödő hangok, társadalmi-politikai lépések. Mit mondanak erre a kohászok? Dr. Károly Gyula, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem vaskohászati tanszékén tanít, egyetemi docens, a napokban lezajlott miskolci kohászkonferencia egyik „fő házigazdája”, öt kérdeztük arról, válságágazat-e a kohászat? — Valóban, a kohászat kapcsán mint „válságágazatról” egyre többet beszélnek. Mindez azonban az egész népgazdaságban financiális probléma. Sőt a gépipar, a vegyipar, a többi háttéripar is átmeneti válsággal küzd. De nemcsak Magyarországon, hanem a világon mindenütt, a fejlett tőkés országokban is. Az alapanyaggyártók feltételei megnehezedtek. A beruházások visszafogásával csökkent az alapanyagok iránti igény. Másrészt a fejlesztés roppant beruházásigényes, és ez nem éppen rövid távon térül meg. így aztán a népgazdaság olyan „húzóágazatokat” keres, amelyekben az invesz- tálás hamarabb megtérül. — Van-e külföldi „modell” a megoldásra? A fejlett iparú országokban hogyan mozdul a mérleg nyelve? — A fejlett tőkés országok számára, ahogyan mondtam, szintén problémát jeleni a kereslet hiánya. Ők úgy vészelték át ezt a helyzetet, hogy a kisebb termelés mellett is nagyobb állami dotációt kapnak. Ebből folyamatosan korszerűsítik az üzemeket, berendezéseket, gépeket, hogy ha majd „fel, virrad az ő idejük” — mert így lesz —, akkor modern feltételekkel felvértezve várjanak a feladatokra. Így védték és védik ki azt, nehogy lépéshátrányba kerüljön az ágazat; ők a dolog nehezén már túl is vannak. Magyarországon ez hosszú ideig elmaradt. Diósgyőrben, Ózdon, például a feldolgozófázisban a fejlesztések jelentősen elmaradlak. — Nálunk a fejlett országok példájából mi valósítható meg? — A nemrégiben született állami tervbizottsági döntés szerint az állam időlegesen enyhít kohászatunk gondjain. — Miben áll ez? — Elengedte a veszteségeket, állami alapjuttatást és hitelforrásokat biztosít. Hogy ennyi pénzből hol szükséges fejleszteni, azt a kutató-fejlesztő tudósok, szakemberek véleményével összhangban kell eldönteni. A kutatás- fejlesztési program akkor jó, ha a kereslet—kínálati viszonyokhoz igazodik, ha a termelést szolgálja. A szőkébb kereteket kell hatékonyabban felhasználni! Az említett tervbizottsági döntés is ezt szolgálja. — Jelenleg mennyire versenyképesek a magyar kohászati termékek a szocialista és a tőkés piacokon? — Nagy általánosságban - kohászati termékeink versenyképessége jó. Lemezekből, és ötvözött rúd-, idomacélokból például keresettek vagyunk. Persze minőségi problémák előfordulnak, de ennek ellenére jó hírünk van. Bizonyos termékek azonban nem kellenek a külpiacon. Ezeket az ágazatokat — és a kormányzat kérése ás ez — le kell építeni. Csak a gazdaságos termékek gyártását szorgalmazzuk. Ma már nem helytálló az a nézet, hogy mindegy mivel, mennyiért, csak hozzuk a dollárt. Ahol versenyképesek vagyunk, ott meg kell őrizni pozícióinkat — vagy javítani —, ahol pedig nem, ott igenis vissza kell fogni a termelést, a kapacitásokat a másik szférába kell átcsoportosítani. — A megyében, de országszerte is sokat foglalkozunk mostanában az Ózdi Kohászat és az LKM helyzetével. Pontosabban — ahogy Ön mondta — a kapacitások átcsoportosításával, ez pedig munkaerő-átcsoportosítást is jelent... — Minden kohászvállalat keresi az útját: legrosszabb helyzetben az alapanyag- gyártók vannak. Az említett két gyár esetében különösen szívós piacfeltáró munkára van szükség. A szociálpolitikai kérdéseket is a gazdaságosság szemszögéből kell megválaszolni! Meggyőződésem, hogy a munka hatékony csak akkor lehet, ha az emberek hatékony helyeken dolgoznak. Az. hogy megválogatjuk, mit fejlesztünk, hol automatizálunk, egy racionálisabb létszám- gazdálkodást Is feltételez. Ennek a felmérései folynak most, és valóban úgy tűnik, hogy a szigorúbb feltételek komoly munkaerő-átcsoportosítást, munkaerőátképzést, létszámleépítést követelnek. A munkához mindenkinek joga van, de nem a munkahelyekhez — és ezt a kettőt nem szabad összekeverni. Az elkerülhetetlen feszültségek csökkentésére már megindultak bizonyos tárgyalások. A fejlesztési tervekkel összhangban tervezeti munkaerő-átcsoportosítások az egyén és a gyár érdekeit egyaránt szolgálják. Ennek egyik lényeges része az átképzési lehetőségek megteremtése. — Mennyibe kerül az átképzés? — Biztos hogy sok pénzbe, de tetszik, nem tetszik, ezt meg kell oldanunk. — Ebben a helyzetben ön lát-e perspektívát a magyar kohászat előtt? — Most beszéltünk az alapanyaggyártók gondjairól ... de ennek ellenére termékeink jelentős része ma is exportra megy! Az a cél, hogy nagyobb feldolgozottsá- gú, ötvözöttebb áruval jelenjünk meg a piacon, amelyek a mainál nagyobb nyereséget biztosítanak. A magyar kohászatnak van perspektívája! I. Nagy Gabriella Feszített Ütemű nagyjavítás a BVK-ban Pótolni a gépet Az idén hét nappal lerövidítve a szokásos időt, mindössze 24 nap alatt végzik el a Borsodi Vegyi Kombinát nitrogénműtrágya-gyárában az éves nagyjavítást. — Az ammóniaüzemben a 7-es számú óriáskomp- resszarnál február vége óta hosszabb időn át tartó üzemzavarok voltak, ez részben termeléskiesést okozott, részben ennek a gépnek a felújítását is most fejezzük be — mondja Garad- naí Sándor, termelési osztályvezető. — így a mintegy ötezer tonnányi ammónia termeléskiesésének pótlására igyekeztünk a javítás ütemét úgy áttervezni, hogy „leszámítottuk” az időből az elvégzett munkát, illetve az előkészületeket. A feszített ütem természetesen igen szervezett, gyors munkát kíván majd minden résztvevőtől. Hiszen amikor bizonyossá vált, hogy az óriáskompresszor karbantartását is most kell elvégezni, a korábbi munkarendszer áttervezésénél már azt vették figyelembe, hogy nemcsak mérsékelni kell a javítás idejét, hanem a végzett munka minőségének fokozásával az üzembiztonságot is emelni kell. — Június 13-án, pénteken az egyik nyomás alatti földgázbontóval álltunk le az első üzemként. Ezt követte a fokozatos leállás, a többi gyánrészlegben is. A fő elv, hogy valamennyi üzem termelőberendezései csak a javításihoz szükséges legrövidebb ideig álljanak. Ennek betartása és az ütem szerinti munkavégzés, a felújításban részt vevő karbantartók, a külső vállalatok szakemberei, továbbá az üzemelő brigádok mintegy 600 tagjának a feladata. Az említett 7-es számú óriás- kompresszor felújítása, az ammóniaüzemben a rézlúg- mosó és a rézlúgregeneráló nagyjavítása, a nyomás alatti földgázbontóban katalizá- torcsere, továbbá számos más fontos munka a legfontosabb feladat. Egyebek között most építik be a kar- bamidüzemben azt az arányszabályzót, ami a kar- bamid gyártásánál az olvadék és a dolomitpor arányát szabályozza. Ezzel egyenletesebbé válik a termelés ennél az új készítményünknél, javul a termelés biztonsága és a minőség is. A kijavított berendezések a karbantartás befejezése után azonnal .munkába is álnak, és július 6-án, a tervek szerint a nitrogénműtrágyagyár nagyjavítása teljes egészében befejeződik. Hogy mit jelent ez a feszített tempó? Mintegy 600—650 tonna ammóniát naponta, ami csaknem azonos az elmaradással — válaszolja Garadnai Sándor. — És a tervek szerint a nagyjavítás alatt megtermelt- ammónia túlnyomó részben exportra kerül. H. G. Kérelmek a katasztrófa következményeinek enyhítésére Ezekben a meleg júniusi napokban fagyról beszélni? Sajnos azok a nagy- és kisüzemi szőlősgazdák, akiknek ültetvényei megsínylették az elmúlt tél szokottnál is erősebb támadását, ennyi hónap távlatában sem féledik a fagy maradandó pusztításait. Napjainkra befejeződött megyénkben az évszázad egyik legsúlyosabb téli fagykárának felmérése. A felmérés adatai alapján elkészült a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának jelentése, amelyet továbbítottak a MÉM illetékes főosztályához. Bevezetőként egy kiragadott mondat e jelentésből: „A megye szőlőültetvényeit harmadak éve sújtja téli fagykár, melyből az idei — különösen Tokaj- Hegyalján — katasztrofális mértékű.” Az állítás alátámasztásául íme a szomorú tények: a megye 6858 hektár nagy- és kisüzemi termőszőlőültetvényéből 13,4 százalék, összesen 922 hektár teljesen kipusztult. A Tokaj- hegyaljai Állami Gazdasági Bonkombinátnak például 140, a hercegkúti Remény Tsz-nek 84, a mádi Rákóczi Szakszövetkezetnek 74, a tolcsvai Békeharcos Tsz-nak 68 a bod- rogkeresztúri Béke Szak- szövetkezetnek 31, a tarca- li Tokaj-hegyaljai Tsz-nek 30, a tibolddaróci Rákóczi Tsz-nek 24, a bogácsi Hórvölgye Tsz-nek 22, ,az o laszti szkai Gazdász Tsz- nak 15, a szantistváni VII. Pártkongresszus Tsz-nak 17, a sályi Búkkalja Tsz- nek 14 hektár szőlőterülete fagyott ki. Összesen 4075 hektár az a terület (59,4 százalék), amelynél a törzselhalás különböző mértékű, de a szőlő regeneráld afóan károsodott, s 800 hektár (11,6 százalék) terület 50 százaléknál nagyobb. 1061 hektár (15,4 százalék) pedig 50 százaléknál kisebb rügykárt szenvedett. A 663 hektár még nem termő ültetvényeknek 7,2 százaléka, 48 hektár pusztult ki, 87,9 százaléka pedig regenerá 1 hatóan károsodott. A megye borvidékeit ért 1986—87. évi kár — figyelembe véve a többletráfordításokat és az elmaradt jövedelmet — összesen 1,2 milliárd forint. A károk mértékeit figyelembe véve a szőlőtermesztő szakszövetkezetek az évet várhatóan alaphiánnyal zárják, s a termelőszövetkezetek egy részénél is keletkezik pénzügyi hiány. Mivel a mezőgazdasági nagyüzemek teherviselő képessége minimális, a megyében jelentkező károk mérséklésére rendikívüli pénzügyi rendezést javasol a mezőgazdasági osztály a MÉM-nek. Az ültetvények újrane- velésére, a pótlások elvégzésére állami támogatást kér a megye az évenkénti ütemezésnek megfelelően. A dotációs rendszerbe — Tokaj - Heg válj a esetében — új térállású szőlők támogatását is kérik felvenni, így a 3x1 méteres és a 2,4x0,8 méteres térállást, ugyanis az üzemek a hektáronkénti tőkeszámot növelni szándékoznak. Kérdésként fogalmazódik meg a tokaji bor karakteréhez közel álló, de a hagyományos fajtáiknál fagytűrőbb. jól cukrosodó, korai érésű szőlőfajták, például a Zengő és fajtajelöltek, például a Badacsony 3, a Tárcái 1 telepítésének engedélyezése, 10 százalékos arányt nem meghaladóan. Ugyancsak szükségesnek tartja a megyei agrárvezetés, hogy az újratelepítések során befejeződjön az 1981-ben megszakadt to- kaj-hegyaljai rekonstrukciós terv II. és III. üteme, az akkor megállapított, magasabb lejtőtartomány- ban alkalmazott 70 százalékos telepítése és 100 százalékos meliorációs támogatás finanszírozása mellett. Sajnos, probléma lesz — elsősorban Hegyalja esetében — a szaporítóanyag- ellátás. A felmérések szerint 2,5 millió oltványra lenne szükség, viszont a furmint és hárslevelű fajták ugyancsak fagykárt szenvedett törzsültetvényei 2—3 éven belül nem teszik lehetővé a tokaji borvidék oltvánnyal való ellátását. Ezért szükségesnek látják a nem törzsültetvényekből származó, sima, hazai vessző oltás céljaira való begyűjtésének engedélyezését. (Természetesen megfelelő szelekciós munkával.) Az a javaslat, hogy az innen származó oltványokat csak termő szőlő pótlására lehessen felhasználni. Kérik azt is, hogy a jövedelemkiesést mindkét borvidékünk üzemeinél — a károk arányában — a termelési, föld-, forgalmi, felhalmozási és munkadíj- adók csökkentésével, illetőleg elengedésével ellensúlyozzák. A háztáji és kisegítő gazdaságok támogatása, a termelői kedv fenntartása érdekében kérik az illetékeseket: — az újratelepítéshez kamatmentes hitelt, vagy kedvezményes kamatot biztosítsanak. A termőre fordítási halasztás éveire pedig a mezőgazdasági kölcsönt törlesztő kistermelők, szakcsoporti tagok mentesüljenek a kamatfizetés kötelessége alól; — a jövedelem-, föld- és borforgalmi adót mérsékeljék, illetőleg töröljék a megállapított elemi kárnak megfelelően, legalább két évig: — az állami támogatással telepített szakcsoporti területek, ültetvények a kárrendezés folyamán azonos elbírálásban részesüljenek, mint a közös használatban lévő nagyüzemi területeik. (hajdú i.) Félidő a hőerőmű-rekonstrukcióban Félidejéhez érkezett az Oroszlányi Hőerőmű íelje- s ítménynövelő rekonstrukciója. A több mint 4 milliárd forint értékű korszerűsítési munkálatokat az elmúlt negyedszázadban teljes kapacitással működő gépek, berendezések elhasználódása tette szükségessé. A Magyar Villamosművek Tröszt jelenlegi legnagyobb rekonstrukciós beruházását szakaszosan, blokkonként végzik a kivitelezők: a hazai és külföldi nagyvállalatok, valamint az erőmű dolgozói. Legelőbb az első számú blokkot — annak generátorát. turbináját és kazánját — újították fel. másfél éves munkával. E blokk már a múlt év novembere óta termel. A második blokk korszerűsítése befejezéshez közeledik, ezt várhatóan augusztusban kapcsolják rá az országos energiarendszerre. A harmadik blokk revíziója megkezdődött: a bontási munkák ütemesen haladnak. A több mint száz tonna súlyú turbinát tartó hatalmas betonalapokból a szakemberek új, a Vasipari Kutatóintézetben kifejlesztett módszerrel távolítják el az elhasználódott, karvastagságú és több méter hosszú rögzítőcsavarokat. (gy fotón szép a téli éjszaka, ám a valóságban az idei téli éjszakák lehűlései katasztrofális károkat okoztak megyénk szőlőültetvényeiben. Fotó: Laczó J.
