Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. május 9., szombat „Benéztek a fazekunkba” iptáplálkozási szWzsgálat megyénkben Az Egészségügyi Mi­nisztérium kezdeményezé­sére országos néptáplálko­zási szűrővizsgálat kezdő­dött hazánkban. A nagy­szabású felmérés során mintegy 16 ezer embert kérdeznek meg a Köjál szakemberei. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozás- tudományi Intézet hangol­ja. össze és értékeli az eredményeket. A felmérés célja: valós képet adni a magyar nép jelenlegi táp­lálkozási ismereteiről, szo­kásairól. A megyék között első­ként a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Köjál új miskolci székházának kor­szerűen felszerelt labora­tóriumaiban nyílott kedve­ző lehetőség a reprezenta­tív felmérés elvégzésére. E sorok írója ás a számító­gép sorhúzása alapján, te­hát véletlenül került a vizsgálandók listájára. így végigjárta az udvarias vizsgálatsorozat mintegy félórát igénylő útját. Ter­mészetesen a kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért a vizsgálat végezté­vel dr. Sedlák Máriát, a megyei Köjál igazgatóhe­lyettes főorvosát a szűrő- vizsgálat céljairól, szük­ségszerűségéről kérdezte: — Megyénk lakosságá­nak 1,5 ezrelékénél vég­zünk felmérést, ez a leg­alacsonyabb arány, mely­ből még reprezentatív ered­mények születhetnek. Mis­kolcon és a kijelölt me­gyei településeken 1250 ember táplálkozási szoká­sait, egészségi állapotát mérjük fel 16 éves kortól, a felnőttkor végső határá­ig. A vizsgált személyeket véletlenszerűséggel az or­szágos népességnyilváhtar- tó adatbankból számítógép választotta ki úgy, hogy korra, nemre, foglalkozás­ra való tekintettel széles körű képet tudjunk rajzol­ni a táplálkozási szoká­sokról. Ezek szorosan ösz- szefüggnek a leggyakoribb megbetegedésekkel. Külö­nös tekintettel a halálokok között vezető helyet elfog­laló szív- és érrendszeri, emésztőszervi megbetege­désekre, valamint a cukor­betegségre. — Mit várnak ettől a nem mindennapi felmé­réstől? — Választ kapunk arra, hogy milyen a lakosság táplálkozási, tápláiltsági ál­lapota — vagyis, mennyi a kövér és a sovány ember — a különböző korosztá­lyok képviselői között. Mennyi fehérjét, vitamint, ásványi anyagot tartalma­zó ételt fogyasztanak a megkérdezettek, megtud­hatjuk, hogy a táplálko­zási szokások hogyan be­folyásolják az élettani jel­lemzőket. Az év végéig el­készítendő vizsgálat alap­vető feladata reális képet rajzolni hazánk lakossá­gának a táplálkozással szo­rosan összefüggő egészségi állapotáról. Az elmúlt he­tekben több megyei tele­pülés — Ernőd, Nyéklád- háza. Bükkszentkereszt, Mályi, Mezőkövesd — kü­lönböző nemű, életkorú és foglalkozású lakosainak vizsgálatát fejeztük be, most pedig nyolcszáz mis- kolcin van a sor. — Hogyan történik a vizsgálat? Félnek tőle az emberek? — Ijedtségre semmi ok. Az orvosok interjút készí­tenek egy hétköznap és egy ünnepnap ételfogyasz­tásáról, melyhez szocioló­giai jellegű felmérés is társul. A kérdezettek 20 százalékánál a rendelke­zésre álló legmodernebb műszerekkel laboratóriumi vizsgálatokat is végzünk. Ezekből következtetni le­het például a máj állapo­tára, a zsír anyagcseréjé­re, a vér és a vizelet ala­pos elemzésével felmérik a szervezet vitamin- és ás- ványianyag-ellátottságát, a cukorbetegségre való haj­lamot, valamint a már ki­alakult betegségeket. Tu­lajdonképpen szerencsés­nek mondhatja magát a kiválasztott, hiszen képet kap saját egészségi állapo­táról. — Mit mutatnak az ed­digi tapasztalatok? — Az elmúlt néhány hét vidéki tapasztalatai azt mutatják, hogy csupán az értelmiségi körök egy ré­szénél terjednek a táplál­kozás egészséges, korszerű, zsír- és szénihidrátszegény formái. Falun még mindig elsősorban a hagyományos, zsíros ételek fogyasztása dívik — pörkölt, gulyás — még a fiatalok körében is. A szűrővizsgálat igen fontos része egy olyan ant- ropometniai felmérés, mely­nek irésze a testmagasság, a testsúly, a vérnyomás, a bőr alatti zsírszövetvas­tagság, a bőrhőmérséklet, a felkar körfogatának tu­dományos elemzése. A néptáplálkozási szűrő- vizsgálat eredményeit az Országos ifilelmezés- és Táplálkozástudományi In­tézetben számítógépes el­járással dolgozzák fel. Az adatok széles körű elemzé­se után, az eredmények is­meretében a szakemberek javaslatokat dolgoznak ki a táplálkozási szokások megváltoztatására, a be­tegségek megelőzésére. Eh­hez persze nem elég az egészségügy felvilágosító munkája. Partnerek is kel­lenek, elsősorban az élel­miszeripar és a kereskede­lem. Tréba Gyula Május 18. % Múzeumi viláanap Immár egy évtizede, hogy május 18-án szerte a viliá­gon a múzeumok tevékeny­ségére irányul a figyelem: a múzeumi világnapon a ha­zai intézményék is új kiál­lításokkal, megújult gyűjte­ményekkel és változatos programokkal várják a kö­zönséget. Május 18-án nyílik meg Budapesten — többéves szünet után — a Kína Mú­zeum. A Gorkij fasori egy­kori Ráth-villa mintegy 8 évig tartó külső-belső fel­újításának végeztével az Iparművészeti Múzeum gaz­dag távol-keleti gyűjtemé­nyét új állandó kiállításon tárják az érdeklődők elé. A neves műgyűjlő, az Ipar- művészeti Múzeum egykori főigazgatója, Ráth György házát és gyűjteményét 1906- ban özvegye adta át az ál­lamnak, s az 1880-bam épült klasszicista villa épületében 1955-ben nyílt meg a Kína Múzeum. A megújult intéz­mény most kézirattárral és restaurátorműhellyel gazda­godott, a földszinten kap helyet az új szerzemények- ■kel, valamint a korábban raktárban őrzött tárgyakkal bővült kínai, az emeleten pedig a japán anyag. Felújítva várja a közön­séget a soproni Storno- gyűjtemény is: az eredeti szépségében helyreállított kétemeletes késő reneszánsz épületben a világnapon nyí­lik meg az elsősorban ipar­művészet! tárgyairól híres egykori magángyűjtemény bemutatója, kiegészítve Sop­ron és a megye újkori tör­ténetére vonatkozó emlé­kekkel. A múzeumi világnapon avatják fel az ópusztaszeri nemzeti történelmi emlék­park legújabb épületegyüt­tesét, a Tömörkényből való egykori jegyzőházat, amely­ben országos viszonylatban is jelentős közigazgatás- és postatörténeti állandó kiál­lítás látható majd. Bethlen Gábor halálával az erdélyi trónt Kelet-Magyarország leggazda­gabb református mágnásának, I. Rá­kóczi Györgynek ajánlották fel 1630- ban, abban a reményben, hogy ő majd a saját érdekében is megtartja Erdély­nek a Bethlen által szerzett hét félső- magyarországi vármegyét, hiszen a nagy kiterjedésű birtokai Sárospatak központtal itt terültek el. I. Rákóczi György azonban óvatos ember volt, a hajdúk segítségével fe­jedelemmé választatta ugyan magát, de az említett hét vármegyét visszaad­ta a királyi Magyarországnak. Ily mó­don kötött békét a Habsburgokkal. Békét kellett kötnie, hiszen uralkodá­sának első évtizedében nem volt ütő­képes, erős hadserege. „Az ország ha­da nem volt rendes katonaság - írja Szilágyi Sándor történetíró -, tartottak ugyan mustrákat, de a székelység és a megyék is csak militia volt, igen jó használható, de csak miint egy rendes sereg kiegészítő része.” I. Rákóczi György felvidéki iizeiei Rákóczi hadseregének gyengeségeit látva nem cso­dálkozhatunk azon, hogy a fejedelem kerek tizennégy évig várakozott á háború­ba lépéssel s csak 1644 ele­jén kapcsolódott be a Habs­burgok ellen a 30 éves há­borúba. Erre a már-már Bé­cset fenyegető svéd csapatok előrenyomulása is okot adott. A hadjárat 1644 februárjá­ban kezdődött. Feltehetően azért, hogy a termelőmunkát végző katonák nyárra már hazamehessenek a mezőgaz­dasági munkák végzésére. Először a Magyarországon to­borzott hadak léptek akció­ba a Bodrogközben. Ezzel lehetetlenné tették, hogy a felső-magyarországi császári hadak ellenállási gócot szer­vezzenek ezen a vidéken. 1644 március közepén kezdte meg Rákóczi főserege három hadoszlopban a táma­dást nyugat felé: a Vág, a Garam és a Sajó völgyében. Az első komolyabb összecsa­pás a császári csapatokkal nem sikerült, az április 9.-i galgóci csatában Götz mar­sall mért vereséget a 6000 főből álló magyar hadoszlop­ra. A magyar sereg vissza­vonulása átragadt a többi hadoszlop katonáira is. Rá­kóczi hada egészen a Bod­rog folyó vonaláig húzódott vissza. A nyomukban előre­törő ellenséges erők május második felében elfoglalták Szendrő várát, majd a Rá- kóczi-birtokhoz tartozó Sze­rencset is. Rákóczi ekkor vé­delemre rendezkedett be: gyalogságát szétosztotta Kas­sa, Eperjes, Sárospatak, To­kaj és Ónod között, maga pedig a lovas főhaddal a Ti­sza mögé vonult vissza. A császári seregek ekkor Kassa városa alá vonultak, ostrom alá vették, de a vá­ros helyőrsége bátran helyt­állt. Az éhségtől és az elle­nük fellázadt parasztok tá­madásaitól megtizedelt tá­madó sereg június 18-án el­vonult a város alól. Ezzel a császári ellentámadás sorsa eldőlt. Götz marsall csapatai, valamint a vele szövetséges Esterházy Miklós nádor ez­redéi visszavonultak. Rá­kóczi portyázói napokon ke­resztül üldözték őket. Az ül­dözés hatását csökkentette, hogy Rákóczi csak kis lét­számú sereget tudott fel­használni erre az akcióra, ugyanis a hadsereg jelentős hányadát képező nem hiva­tásos katonákat hazahívta a nyári munka. A császári ha­daknak így sikerült kibújni az egérfogóból, s kikerülni Rákóczi hadainak szorításá­ból. Ebben az időben Felső- Magyarországon Rákóczi sem rendelkezett 10—12 000 kato­nánál többel, ebből főkapi­tánya, Kemény János 5000 emberrel, Götz marsall ka­tonáival nézett farkasszemet, a maradék erőt pedig a vá­rak körülzárása kötötte le. A császári hadsereg máso­dik ellentámadása, melyben 5000 német lovas és 2000 gyalogos, valamint kb. 3000 magyar-horvát-lengyel köny- nyűlovas vett részt —, szep­temberben indult. A táma­dást titokban a budai pasa is támogatta. A támadó sereg azt a pa­rancsot kapta Ferdinándtól, hogy ne bocsátkozzék koc­kázatos akcióba, inkább a hadierejével kényszerítse Rá­kóczit a békekötésre. Götz csapatai szeptember 16-án keltek át a Hernádon és Aszalónál sáncolták el ma­gukat, itt várták be a továb­bi fejleményeket. Rákóczi főserege ugyanak­kor Rakamaz térségében tá­borozott, s portyázó alakula­taival gyakran zaklatta az ellenséget. Heteken keresztül csak ilyen kisebb összecsapá­sok történtek a szembenálló felek között. A sikeres za­vargások következtében ok­tóber elején Götz csapataival visszavonult nyugati irányba, nyomában Rákóczi lovasai­val. Az 1644-es hadakozás ered­ményeként Rákóczi megsze­rezte Kassát és a felső-ma­gyarországi hét vármegyét, köztük Borsod vármegyét is. A következő évben újabb támadást indított, immár ide­gen területre, Morvaország­ba. Azonban a Rákóczi György sikereire féltékeny török szultán csapatait haza­rendelte, s így meg kellett kötnie a linzi békét. A történetírás szerint Rá­kóczi György korántsem volt olyan kiemelkedő tehetség, mint Bethlen, de okosan és kitartóan követte nagy előd­jének útmutatásait, politikai irányvonalát. Ö és felesége Lorántffy Zsuzsánna bizto­sította az Északkelet-Ma- gyarországon és Erdélyben a protestáns vallásszabadságot, fejlesztették az iskolákat, köztük a leghíresebbet, a sá­rospatakit. Politikájában sze­rencsés volt, mert a két nagy birodalom — a török és a Habsburg — katonai erői eb­ben az időben másfelé vol­tak lekötve. Méltán emleget­te szerencséjét egy röviddel halála után keletkezett vers: „Ki vont két császárral újat, hogy meg nem holt? De rajtad mind így is nem lön sem rés, sem folt.” Molnár István Vár Fővárosunk egyik legszebb épülete a Vajdahunyadvár, amely a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeumnak ad ott­hont. A hatalmas épület- együttes számos elemében az erdélyi Vajdahunyad vá­rának jellegzetes jegyeit hordozza, innen az elneve­zés is. A múzeum a növény­termesztés, állattenyésztés kezdeteit, hagyományait mu­tatja be, s értékes vadásza­ti gyűjteménye is megér egy látogatást. Fotó: Dobos Klára „Mi volt a vasárnapi és a mai ebéd?”

Next

/
Thumbnails
Contents