Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Légkondicionálástól a napelemekig

Az élelmiszeripar központja lesz?

Akárhonnan is nézzük, ha egy nyolcszázmillió forintos termelési értékű szövetkezet ebben a beruházásszegény világban közel nyolcvanmillió forintot fordít fejlesztésre, az nagyon nagy dolog!

*

Ügy tűnik, Borsodszirákon megfordult a szél. Az iparáról, melléküzemágairól ismert Bartók Béla Termelő- szövetkezet elnöke, Bolya Péter több miint egy évtized után másképpen kezdte ismertetni az idei óv elképzeléseit :

— Eddig csak a mezőgazdaság, s élelmiszeripar fejlesztésére fordítottuk a fejlesztési alapunkat. Most úgy döntöttünk, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtt telepített ipari üzemeinket is modernizáljuk, korszerűsítjük. Az indok, gondolom, ismert: az ipari tevékenységék hatékonysága gyorsan csökken, egyre kevesebb a nyereség, s hagyományos forgácsolt, lafcaitoStenméke'kre még alapos piacszervezés mellett is nehéz vevőt találni. A szerkezetváltás elkerült! eteti enn é vált. Abból indultunk ki, hogy milyen termékcsoport az, amelyért a megrendelő nem sajnálja a pénzt. Nem volt nehéz megtalálni; a bonyolult, nagy precizitást igénylő szerszámok, s készülékek gyártása. De ehhez mindenképpen új gépeket kell beszereznünk. Pontosan tizenkétmillió forintot fordítunk idén ilyen célra. Palást-, síkköszörűket, koordináta fúrógépéket szerzünk be. Olyan munkákat tudunk 'vállalni, ami kötelezővé teszi az épületen belüli tájolást, a szigorú hőmérsétoliet- szábályozást, a légkondicionálást, s a századmiffllmé- ternyi pontosságot. A megrendelőik — többek között az LIKIM, s a Ganz — meg is követelik ezt, s természetesen az elkészült termékekért jól fizetnek, hiszen ezeket eddig Ausztriából és Svájcból szerezték be.

A szövetkezet többi üzemegységében a megmaradás a tét. Hetvenmillió forintos megrendelést sikerült szerezni a tengizi beruházási munkákhoz, ami leköti a szövetkezet fémmegmunkáló részlegének kapacitását. Kritikus viszont a dékorit- s a mű- anyagüzem helyzete. Hiába áldoztak sokat e két részleg fejlesztésére, a piac beszűkülése, s megrendelésh'iány miatt lehet, hogy bezárják a kapukat.

*

Nos, ennyit az iparról. A szövetkezet szerteágazó teA korszerű gyártmány- fejlesztés eredményeként átrendeződött a BVM Miskolci Gyárának termékszerkezete, mert egyebek mellett csökkent az úgynevezett kézi falazóblokkok iránti igény, ugyanakkor a piacon megnövekedett a minőségi áruk iránti kereslet, nőtt a konkurencia. Az elmúlt évben igazán nagy gondokkal kellett szembenéznie az építőanyag-iparnak, így a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárainak is. Az év eleji jelentős értékesítési gondok után azonban ismét megélénkült a piac, ami megkövetelte a kapacitás teljes kihasználását az év végéig. így sikerült csak eleget tenni a megrendelői igényeknek.

Egyebek mellett erről adott számot Nagy Árpád, a miskolci gyár igazgatója a tegnap megtartott ünnepségen. Elmúlt évi teljesítménye alapján ugyanis a

vékenysége miatt a gondoknak, s féladatoknak csak egy részét lehet felvillantani. Ami alapvető, hogy eredendően változtattak gazdaságpolitikai elképzeléseiken, amelynek indokairól Bötya Péter a következőiket mondotta:

— Eddig évenként harminc-negyvenmillió f or in to t fordítottunk a beruházásokra. A fejlesztést saját erőnkből igyekeztünk megvalósítani. Magyarán: nem használtuk fel kellőképpen a különböző hiteleik, s állami dotációk adta lehetőségeiket. Kamatok nélkül ez biztos, szilárd hátteret jelentett,-hiszen köztudomású, a banki feltételek a jövedelemközpontú termeléshez, s főleg új üzemek kialakításához nem éppen a legkedvezőbbek. (Ez meglehetősen finom fogalmazás!) De azt is el kell fogadni tényként, ha olyan ágazatokra tudjuk fordítani a kölcsönöket, ahol a visszatérülés gyors, s a jövedelem az átlagtól magasabb, akkor a fejlesztésen a gazdaság nyer a legtöbbet, mert korszerűsödhet.

*

Ez az elképzelés nem új a szövetkezet történetében de az biztos, hogy idén vállalják a legnagyobb kockázatot. Hogy miről is van szó?

A kis üzemék . ..

Az elnök arca meg sem rebben: — Egy húskombinátnak, egy csokoládégyárnak, vagy éppen egy sörgyárnak a mi újjáalakuló üzemeink tényleg csak egy kiegészítő, esetleg .választék- növelő forrást jelentenek. De a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy a három gyártó közül k.i foglalkozik, s eredményesen mind a három ágazattal?

Nézzük csak át, mit akarnak most BorsodsZiiráfkon?

Egy: Három év alattnyolc- vanm-illiós költséggel Sajó- ecsegen kialakítanák egy évi 13—15 ezer sertést kibocsátó korszerű telepet. Üjabb harmincmillió forintért felépítenék, s berendeznék egy olyan húsüzemet, ahol évente húszezer sertést dolgozhatnak fel, magasabb árbevételű hentesáruként, s nem tőkehúsként. Jó üzletnek ígérkezik, hiszen a sziráki termékek már karriert futottak be a piacon, a kereskedelem a mai mennyiség többszörösét is megrendelné.

Kettő: Bővíteni akarják csokoládéüzemüket. Ez jelenleg egy gazdasági társulásban — „Aranycsoki GT” — a Budapesti Csemege Cső. koládégyárral közösen működik. Eddig a szövetkezet edelényi üzemében csak kézi csomagolású termékek

gyár kollektívája újra a legjobbak között végzett és így elnyerte a Kiváló Gyár kitüntető címet. Ebben nagy szerepe volt a korszerű munkaszervezésből adódó többleteknek, a szocialista brigádok helytállásának és annak, hogy a termékszerkezet-váltás jól igazodott az igényekhez, a gyár sikeresen segítette a magánerős építke zés programját. Egyik-másik termék gyártásának előkészítése a korábbi gyakorlathoz képest rekordidő alatt történt meg, ami egyaránt dicséri a műszaki-tervező és a kivitelező munkakollektívákat.

A kiemelkedő eredmények mögött található a jó költség- és készletgazdálkodás, az, hogy csökkent a munkahelyeken az igazolatlan mulasztás, kevesebb volt az

gyártásává! foglalkoztak, most a fővárosból kihelyeznek egy évi 250 tonnás gépi feldolgozást biztosító sort, amelyhez új épületet kell emelni, s újabb női dolgozókat felvenni. A szövetkezetnek a nyolcvanmillió forintra a növekedő árbevétel, a bányavidéknek a női munkaerő foglalkoztatása ebből az üzletből a legnagyobb előny.

Három: A szövetkezet talán leghíresebb terméke a Borsodi víz. Három éve harmincmillió forintért állították üzembe a megnövelt teljesítményű palackozót, de már a bővítésére gondolnak. Üj gépsor szolgálja majd a lakosság jobb ellátását, s így a választékot is növelni tudják. Hét-nyolc új termékkel jelentkeznek a piacon, vagy az Erdei Termék Vállalat, vagy a Skála rostos gyümölcslé választékával. A tárgyalások még. folynak.

Hogy mi a haszna ezeknek a vállalkozásoknak? Az elnök:

— Más ágazatokban talán nagyobb lenne a nyereség. Itt viszont biztos a piac,

megrendelés-problémáink nincsenek. Nem is beszélve arról, hogy a környéken még mindig sok a szabad munkaerő, akik szívesen vállalnának munkát. Ha tudnának...

*

De nemcsak a nagyszabású fejlesztések, hanem az apróságnak tűnő költségmegtakarító intézkedések is jellemzik a Bartók Béla Termelőszövetkezetet. Ezek. bői is érdemes felvillantani kettőt.

A nagyüzem olyan szerződést kötött traktorosaival, hogy az üzemanyag-megtakarítást teljes egészében, a megspórolt alkatrészek értékének bizonyos hányadát készpénzben kifizetik a dolgozóknak. Ilyen jellegű megállapodást akarnak kötni a tehergépkocsi-vezetőkkel is. Hogy mi ennek az eredménye? Egy példa: az alkatrészárak, a bérek tovább növekedtek, de ennek ellenére egy normálhektár munkavégzés költsége harminc forinttal csökkent.

A palackozó gépsor leg- energia igényesebb része a mosóvízellátás, hiszen az előírások itt a legszigorúbbak. A meleg víz sokba került, így nem véletlenül születeti meg az ötlet, hogy az elkövetkező nyári hónapokban napelemekkel igyekeznek majd „forralni” a vizet. A forralás talán nem a legszerencsésebb kifejezés, hiszen az üzem tetejére szerelhető harminc négyzetméteres energiaátalakító tizen - két fokról csak negyven Celsius-fokra melegíti a vizet, de ezt minimális költséggel.

— kármán —

üzemi balesetek száma, hogy 27 százalékkal több újítást adtak be stb. Sikeresnek mondható a telepek között meghirdetett. munkavédelmi verseny és a szinte sorozatosnak mondható munkaerő- átcsoportosítások is meghozták a várt, remélt eredményt.

A Kiváló Gyár címet tanúsító oklevelet Réczey Péter, a BVM vezérigazgatóhelyettese adta át a szerdán megtartott ünnepségen Nagy Árpádnak, a miskolci gyár igazgatójának, kiemelve, hogy a tavaly elkészült be- tonárutermékek gyártásából a miskolciak a legnagyobb arányban részesedtek. Az ünnepségen kitüntetéseket, jutalmakat adtak át a legjobb teljesítményt elért brigádoknak, dolgozóknak.

n. j.

A legjobbak közt: a BVM Miskolci Gyára

Tízmillió helyett másfél millióból, mert...

Kovács Imre

Kovács Miklós

Veress Ferenc

Kuiucz Ferenc

Akár egy több szálon futó, hömpölygő esemé- nyű irodalmi műben egyetlen epizód, olyan ebben a nagyszabású beruházásban az a tett, amit ők tettek. Ha nem cselekszik, akkor is megíródik a regény, megépül ez a százmilliós nagyság- rendű borfeldolgozó üzem itt Bodrogolasziban, a To- kaj-hegyalja.i Állami Gazdasági Borkombinát telepén, mégis tettük értéke, mint kagylóban a gyémánt. Nélküle pénzben, erkölcsben, emberi tartásban szegényebbek lennénk.

Victor Hugóval együtt, ők öten állítják: aki gondolkodik, az akar, avagy: gondolkodni, ez annyi, mint táplálkozni.

Űk öten . . . Ács László 27 éves építész üzemmérnök, építésvezető. Nős, egy újszülött fia van, hobbija a röplabda. (Időközben családi körülményei miatt visszaköltözött szülőhelyére, Debrecenbe); Kovács Imre, villamos-üzemmérnök, 32 éves, nős, két óvodás leány apja, Tolcsván sl és 1980-tól dolgozik a borkombinátban. Szenvedélye a szőlő és az elektrotechnika; Kovács Miklós, a borkombinál beruházási vezetője, üzemgazdász, 52 éves, nős, egy orvostanhallgató fia van. 1970-től áll a borkombinát alkalmazásában, Sátoraljaújhelyen lakik, szabad idejét a kertészkedés köti le; Kurucz Ferenc építési üzemvezető-főmérnök, 38 éves, nős, három gyermeke van. Üjhelyi lakos ő is, s 1980- tól jegyzik munkaviszonyát a kombinátnál. Az 5 szabadidő-szenvedélye a horgászat; és végül, de nem utolsósorban Veress Ferenc gépészmérnök, üzemvezető, 38 éves, nős, két gyermek atyja. A borkombinát az első munkahelye, 1974-től dolgozik itt. Üjhelyi lakos, hobbija mi más lehetne, mint annyi más hegyaljainak: a szőlő.

Ök öten, túl azon, hogy munkatársak, barátok is. Gyakran szabad idejükben is összejönnek. Fleming, a penicillin feltalálója azt állítja: „Döntő gondolatok születhetnek a szabad idő óráiban”. Egyébként is akár mérnöki hitvallásnak is felfoghatjuk az alábbi gondolatot, az ötük hitvallását: ahogyan a fa minden évben ugyanazt a gyümölcsöt hozza, és az mégis mindig új, ugyanúgy a maradandó értékű gondolatokat is állandóan újra kell alkotni.

Maga a hír röviden a következő: a Tokaj-hegyal- jai Állami Gazdasági Borkombinát éppen tegnap ünnepélyesen átadott bod- rogolaszi borfeldolgozó üzemének vízkivételi művét, ipari vízellátását 1985-ben a Mélyépterv tervezte meg, közel 10 millió forint beruházási költséggel számolva. Korrekt, jó terv volt, ezt elismerték a borkombinát dolgozói is, de drá- gállották. És ekkor az öt műszaki összehajolt...

Kovács Imre: — A Mélyépterv által tervezett betonozott akna, s abból a Bodrog medre alá besajtolt szívócsöves megoldás helyett pontonra szerelt vízkivételi művet terveztünk és építettünk. Az eredeti tervek szerint 4,2 millió forintba került volna, s ehhez további költségként magáningatlan-kisajá- títás és árvízvédelmi töltésépítés is csatlakozott volna. Az újításunk szerint 366 ezer forintból épült .meg a rendszernek ez az eleme.

Kovács Miklós: — Elmaradt a Bodrog-part és a 90 köbméteres tárolómedence közötti 250-es nyomóvezeték megépítése, közel egymillió forint értékben. A meglévő szivaty- tyúiház két darab TTA III/ 80 típusú szivattyújával és két darab 150-es nyomó- vezetékével csaknem kétszeres biztonsággal produkálja a szükséges ipari vízmennyiséget.

Kurucz Ferenc: — Az udvari á t emelő-szíva ttyúház kiképzése sokkal egyszerűbben megoldhatóvá vált a meglévő, jó állapotban lévő részegységek felhasználásával. Ez mind az épületnél, mind a szivattyúknál és segédberendezéseiknél jelentős megtakarítást jelentett. A terv szerinti 3.3 millió helyett 662 ezer forint költségből sikerült megvalósítani.

Veress Ferenc: — A hűtővíz-elvezetés megoldására a Mélyépterv által tervezett 1,25 millió forint költségű 200-as acélcsővezeték helyett az újítás egy régi, betoncsőágból alakította ki az elvezetés vonalát, ehhez mindössze az aknák légzáróvá tétele volt szükséges. Ez összesen 11 ezer forintba került.

Ezekkel a „módosításokkal” az öt műszaki 8,8 millió forint megtakarítást ért el, s eközben üzemeltetési és üzembiztonsági szempontból az eredeti Mélyépterv elképzeléssel egyenértékű tervet valósítottak meg. Az újításokban szereplő műszaki megoldások alaposak, korszerűek, üzemviteli szempontból biztonságosak. Ezt a próbaüzem mellett dr. Bobok Elemér, a műszaki tudományok kandidátusának szakvéleménye is igazolja: „Az üzembiztonság a borlepárló technológiai előírásainak megfelel. Az új megoldás 1,89-szo.ros biztonsággal szolgáltatja a szükséges vízigényt. Sza- bályozhatósága a szivaty- tyú szellemes kapcsolási vázlatain keresztül jobb, mint az eredeti terv szerinti változaté. Költségmegtakarítása, a helyi- lehetőségek messzemenő figyelembevétele rendkívül átgondolt, körültekintő munka eredménye. Az újítás által megvalósított megoldás üzembiztos, kezelhető, meghibásodásra nem hajlamos, ezt az idei kemény tél zavartalan üzemeltetési tapasztalatai alátámasztják.”

*

Ennyit az öt borkombi- nátos értelmiségi újításáról. Mint említettem, a borfeldolgozót — melynek a vízellátó rendszere szerves részét képezi — tegnap ünnepélyesen felavatták. Az élet megy tovább, új terveket, új feladatokat állítva szereplőink elé is. S egy idő után az, ami Olasziban történt, halványuló emlék marad, talán még számukra is. De hadd idézzem Lev Tolsztojt: ..Gyakran, amikor a gondolat lényegére nem is emlékszik már az ember, azt még tudja, hogy valami szép volt a fejében.”

Hajdú Imre Fotó: Fojtán László