Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

* Mennyit ér egy kézfogás? kopcuotok A Hegyalja Ruhaipari Szövetkezet termelési eredményei­nek jó része a helyesen kiaknázott partneri kapcsolatok­nak köszönhető. Évekkel ezelőtt ol­• vastam egy prospek­tusban a jelmonda­tot: „Könnyebb együtt, ko­operáljunk!” Amikor me­gyénk ipari szövetkezetei­nek gazdasági kapcsolatai után kutattam, gyakran eszembe jutott a szlogen. Csakhogy nem felkiáltójel­lel, hanem kérdőjellel a vé­gén. Valóban könnyebb? A Miskolci Szűcsipari Kisszövetkezetet régóta hi­tegette, sőt szerződésben biztosította az ország túlsó felében egy vállalat, hogy kitűnő nyúlbőröket ad el neki. A szállítás azonban váratott magára. A dolgok odáig fajultak, hogy eré­lyes fellépésre a bőrösök megígérték, április elején átadják a kívánt árut a szű­csöknek. A miskolci szö­vetkezet vezérkara erre te­herautót bérelt, körbesza­ladta az országot — és me­gint csalódott. Per lett az ügyből. A kisszövetkezet azért engedhette meg ma­gának a ma még nem túl gyakori eljárást — „Ha pör, hát hadd legyen pör!" — mert vezetői tudták, egy másik cég megoldja alapanyaggondjaikat. Így is lett. Április végén megalakították a Mikecoop nevű gazdasági társaságot, a Szolnoki Áfésszal és a Hungarocoop Külkereske­delmi Vállalattal. Kétmil­liós tőkével léptek be a mis­kolciak — termelésükhöz képest hatalmas összeggel. Ha nem jó a GT, akár be­le is bukhatnak — vallják —, de nem volt más vá­lasztásuk, ha alapanyaghoz akarnak jutni. És termé­szetesen pénzhez, hiszen a GT széles körű tevékenysé­géből részesednek ... A megye ipari szövetke­zetei között az egyik leg­jobbnak ítélt Miskolci Vas­ipari Szövetkezet tíz éve áll üzleti kapcsolatban a Kelet-szlovákiai Acélművel. Bugamegfogó szerkezete­ket, ventilátprlí’ázakat, me­leghulladék-markolókat, kokszszállító egységeket ké­szít számára. Az utóbbi 2-3 évben az ostravai, a klad- nói kohászoknak is adnak el hasonló berendezéseket. A vasiparisok jól felké­szültek a kohászati karban­tartásokhoz szükséges esz­közök gyártására, mond­hatjuk: magas termelési kultúrára tettek szert ezen a téren. Érdekes, hogy a szlovákiaiak mindezt jól tudják, de helyben mintha nem ismernék a miskol­ciak ez irányú munkáját... Még néhány példa az ipa­ri szövetkezetek sokszínű kapcsolataiból. Ha valame­lyik ruhaipari cég túl so­kat vállalt és szorítja a ha­táridő, megkéri hasonló profilú társát, segítsen be. Mindez fordítva is igaz, ha kevés a munka, a másik ad. A sátoraljaújhelyi Hegyalja és a sárospataki „szomszédvár” jeleskedik ezen a téren. A Bodrogke- resztúri Kerámia Kisipari Szövetkezet ipari kerámiát gyárt a Digépnek, az LKM- nek mágneses, kokillára égethető jelzőszámot. Sorol­hatnám tovább a hasonló üzleteket, de már ennyiből is megállapítható: egyikük sem valódi kooperációs kap­csolat. Mert az igazi az lenne, ha a két cég azzal állna elő: „Ezt együtt gyár­tottuk, ez a mi közös né­ven futó termékünk!” A kis gazdálkodó egysé­gek — ilyen az ipari szö­vetkezetek döntő hányada —• nem illethetők a koope­rációs hajlam hiányával. Próbálták és próbálják, hogy a nagyokkal üzletel­jenek, de számos eset bizo­nyítja : napjainkban is igaz. hogy a gazdasági életben a nagy hal megeszi a kicsit. Mondjuk, egy nagy válla­lat fizetési gondokkal küzd, de ez a kicsinek akár a tel­jes csődöt hozhatja ... Akad azonban még egy példa, amely talán már az újabb, a jobb időket sejte­ti. A Miskolci Lakáskar­bantartó Szövetkezet mág- nes-gázszelepek előállításá­ba kezd hazai vállalkozók­kal és egy NSZK-beli cég­gel. Ez már kooperáció a javából, hiszen nemcsak itthon, hanem külpiacon is megjelenik a termék, amely egy korlátolt felelősségű társaság, a Gemeta gyárt­mánya lesz. A kft alapítá­sához az ötletet egy szaba­dalom és az adta, hogy a lakáskarbantartónak volt egy félig kész épülete, de nem volt tőkéje a befeje­zéséhez, a hasznosításához. Az, hogy végül is minden szerencsésen összejött, bi­zonyítja a mondás igazát: „Egyedül nem megy!”... Egy több mint tíz év­ii vei ezelőtti újság ke­rült a kezembe. Ért­hető kíváncsisággal futot­tam át; mi is foglalkozta­tott akkoriban, mennyire avultak el az akkor leírt gondolatok. Eltűnődve, s kissé szomorúan tettem le az újságot, ugyanis e cik­kel szinte változtatás nél­kül, most is a szerkesztő asztalára lehetne rakni. Ak­tualitása, úgy tűnik, örök, hiszen a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolathi­ányt, a társulások, koope­rációk szükségességét sür­gették a leírt sorok. Eltelt azóta egy évtized. Megyénk mezőgazdaságá­nak talán legvitatottabb évtizede. Kezdete még az aranykorba esett, abba az időszakba, amikor nagy ál­lami támogatásokkal, jöve­delmező termeléssel nagy­arányú beruházásokba fog­tak üzemeink. Jöttek azok az évek, amikor romlani kezdett a hatékonyság. Ek­kor alakultak meg a fővá­rosban azok a melléküzem- ágak, amelyek pár év alatt nagy jövedelemhez juttat­ták ugyan a közös gazda­ságokat, de utána hatalmas alap-, s mérleghiányt, s szinte kiábrándító helyze­tet teremtettek. Majd a szakcsoportok vették át a főszerepet. Hogy milyen si­kerrel, arról a bírósági íté­letek (is) vallanak. És már szinte itt vagyunk a jelen­ben, amelyet az elvonások fokozódása, s tőkeszegény­ség jellemezi Következés­képpen volt egy kedvező, s több kedvezőtlen időszak, de mindegyik sürgette ilyen, vagy olyan indokkal a szö­vetkezetek Vezetőit a ko­operációkra, az együttmű­ködésre, gazdasági társasá­gok megalakítására. Ám az elméletet nem követte a gyakorlat. „Az én házam, az én váram" szellemében szinte minden termelőszö­vetkezet visszahúzódott a maga csigaházába, nem ke­resve az együttműködés út­jait. Nem egy olyan eset volt, amikor egymástól 10 kilométerre fekvő három kisméretű gazdaság kü- lön-külön épített szárítóbe­rendezést, pedig a terményt egyetlen Bábolna típusú torony biztonsággal leszá­nthatná. Több tucat millió forint ment el lényegében felesleges célra, amelyből jövedelmet termelő ágaza­tokul. üzemeket valósíthat lak volna meg. Megyénk sajátos ipari szerkezete — a nehézipar túlsúlya — miatt, gyáraink kevés munkát tudnak át­adni a termelőszövetkeze­teknek, viszont — s ezt ki kell mondani — nem is tö­rekednek gyümölcsöző kap­csolatok kialakítására. Egy­két üzem ugyan született ilyen szerződésekből, de a rossz piaci felméréseknek, s az átadott, múzeumba való géppark „segítségé­vel" ezek a részlegek csak vegetálnak, vagy pár hónap után bezárták kapuikat. Lényegében ezért próbál­koztak megyénk szövetke­zetei a fővárosi részlegek megalakításával, szakcso­portok létesítésével, de ez­zel általában a szerencse­lovagok meggazdagodását segítették elő, miközben a szövetkezet lassan tönkre­ment. így ma már éppen a tőkeszegénység gátolja a kooperációk kialakítását, pedig soha nem lenne na­gyobb szükség rá. Valami azért megindult, összefogással létesülnek egymás után a folyékony­műtrágya telepek, azok az agrokémiai centrumok, amelyekkel olcsóbban, s hatékonyabban lehet a táp­anyag-utánpótlást biztosíta­ni. Az erősebb állami gaz­daságok a gyengébb szö­vetkezetek hóna alá nyúl­nak, milliókat áldoznak sa­ját eszközeikből a közös cé­lért, A nagy ipari kombi­nátok is egyre több segít­séget nyújtanak, megérez- vén azt, hogy a kedvezőt­len termőhelyi adottságú szövetkezetek ugyancsak rászorulnak támogatásukra. Mert kölcsönös előnyök alapján a kooperáció na­gyon hasznos dolog. Minden szerződés, hivatali pecsét nélkül nyaranta közel száz kombájn érkezik a szom­szédos Csehszlovákiából, természetesen a segítségért viszonzást is várnak. Nem készülnek számlák, a meg­állapodás alapja legtöbb­ször egy kézfogás. Az elő­nyöket kár vitatni... — kármán — llz egyéni és kollektív kapcsolatok alakulását ni sf«nonikusabb helyzet kialakulását éppúgy gátolja sok régi II a szomszédság és a közelség, a szimpátia és ti s<degzödés, mint jó néhány, gyorsan ovuló szabályozó, mesterség határozza meg, hanem az egymási megítélés ugyanis vállalatot, szövetkeletet, tehát gazdái- súg és a kölcsönös érdekek (elismerése is. Ám ke egységet minősít, s csak másodsorban méri a produk- valami, ami az elvileg nyitott sorompókon áthajtja < é társadalmi hasznosságát. Korábban a „szegény válla* dékokat, hogy azok, a „remekben" testet öltve has 'W viszonylag gazdag országa voltunk. Aztán hazánk ál­jának. Ez pedig a kényszer és a szükség. Akár a nyű'«dó eposzi jelzője megváltozott, s arra utalt, hogy a gaz­akor egy majdani borsodi autógyárról legyen szó... °3 vállalatok szegény országává vált. Ebben az összeállításban az ipari és kereskedelitHo9y most mi a helyzet, azt mindnyájan tudjuk, s csak csőlátókról, az együttműködésről, a gazdasági koop í!ftt,ós bosszantása lenne ujjal mutogatni; egyszerűen ról szólunk. Nem teljes és nem végleges a kép. $ j!\mLeft 01 üAgy?k basznáJna s csak rontana a kap* ... .. % , . , ... ..... “Ólatokon... Azokon a kapcsolatokon, amelyeket a józan hiányzik a palettáról, mmden borsod, cég törekvései « M*rint szor0sabbr0 kellene fűzni. Gazdasági megfonto­számolhattunk be. Azt sem hallgathatjuk el, hogy « isból, önvédelemből is, hogy ezek a kapcsolatok hasznot az újmódi törekvéseknek java még nem valósult m< **á együttműködéssé nemesedjenek. Meg méret ne Mérőműszerekkel Változott a cégér, válto- • zott a gazda, változott, il­letve változóban van a termékskála is . .. Egyvalami azonban adott: az ipari appará­tus. Ez a gárda negyedszázada még mosógépet is javított, jó évtizede már életmentő készü­lékek is kikerültek innét, most pedig kohászati mérőműszerek­re specializálódnak. Korábban a céget Vimelux-nak hívták, az­tán Medicor-Orelnek keresztel­ték el. jelenleg elég hosszú a neve, úgy hívják; Ipari Elekt­ronikai Közös Vállalat, Volt ugyan névadó pályázat, de az ítészek egyik fantázianevet sem találták megfelelőnek. Marad­junk tehát mi- is az IEKV- nél... Közösíönnyebb M. Sz. Zs. A nehéziparra orientált Mis­kolcon üde színfoltként jelent meg 1976-ban a Medicor. Itt, ahol bár képeznek finommecha­nikai műszerészeket a meglepetés eirejéve.l hatott egy orvos-elekt­ronikai készülékeket összesze­relő üzem, s az évek múlásá­val az innen kikerülő diagnosz­tikai táskák országhatáron túl is hírnévre tettek szert. A vá­sárokon szerzett elismerések alapján állíthatnék, kiválóan dolgozott a cég, de az anyavál­lalat pénzügyi nehézségei miatt megvált tőle. Vevőként — mily paradoxon — nehézipari válla­latok jelentkeztek érte. A Lenin Kohászati Művek és a Kohásza­ti Gyárépítő Vállalat. A laikus gondolhatná: itt, ebben a me­gyében, ezen a megyeszékhe­lyen nem képes gyökeret verni akik az alkatrészeket szállítják, s olyanokkal, akik a gyártáshoz szükséges receptorát adják. A gyár igazgatójának, Hrabár Sándornak munkakönyvében megszaporodtak a bejegyzések, bár a dokumentumot jó ideje nem látta. Három cég, egy mun­kahely: — Vimeluxosból medicoros- nak lenni, talán nagyobb ugrás volt. Most nem a szakmai átál­lás jelent gondot. A műszer­gyártó készség eredendően ben­ne Van ebben a csapatban. Az új készülékek nem elsősorban technikailag különböznek a ko­rábbiaktól, hanem a felhasznál­hatóságban. A műszaki tartal­mat tekintve jelentős eltérés nincs az új és a régi gyár, a holnapi és a tegnapi termék között. Perdöntő lehet viszont a sorozatnagyság. Jók a kilátá­saink. Ha egy műszercsalád nagy szériában készül, akkor relatíve csökkennek a költségek. Medicoros koromban könnyebb dolgom volt. Megkaptuk a ter­vet. megszervezték a piacot. He­lyettünk .. . Most magunkra le­szünk utalva. Nagyobb a fele­lősség. s talán nagyobb lesz a sikerélmény is. A gyárban azonban most nincs hurráhangulat. Senki sem mondja) meghalt a Medicor, él­jen az IEKV... De már min­denki nyugodt, bizakodó. Bizo­nyítani akarnak .. . Talán a volt gazdának, de legesleginkább maguknak és a világnak. Van bennük kurázsi . . . (illésy) Lehetne akár BORA is... Lesz-e borsodi autógyár? Éjszakánként, az álom # és az ébrenlét senki földjén, amikor eler- nyed a lélek összetartó fe­gyelme; azon töprengek, hogy vajon mi lesz a neve a Borsodban összeszerelt vagy gyártott személygép­kocsinak. Fogas kérdés ez. hiszen jól csengő név kell, s arra sem haszontalan gondolni, hogy a külföldi is ki tudja mondani, egyszerre tűnjön harsánynak és szo­lidnak, könnyen és jól rek­lámozható legyen. Az alapí­tó Ford a nevét adta, a Mercedes egv szép és gaz­dag lányt tisztelt meg a ke- resztmamasággal, a Moszk­vics Moszkvában készül, a Fiat egy ügyes rövidítés betűszava. Minek nevezze­lek, borsodi autó? De lesz-e egyáltalán? Nemcsak jámbor óhaj-e ilyet álmodni? Van-e reális esély itt és most gépkocsi­gyárról beszélni? S ha igen, akkor Borsodnak milyen sanszai vannak? Honnan vegyük a receptet, a gyár- társi eljárást, az alkatrészt, a szerszámokat? Egyáltalán, a kis Magyarország labdába rúghat a roppant kiélezett helyzetű autópiacon? Ügy hiszem, hogy ezek a kérdések nemcsak engem iz­gatnak. Felelős borsodi gaz­dasági eszmecserék nem múltak el az autó felemle­getése nélkül. A megyei és a miskolci vezetőket hóna­pok óta faggatom a témá­ról. A gyárakban, ahol meg­fordultam (DIGÉP, három műszergyár, vegyipari üze­mek, ÖKÜ, termelőszövetke­zeti melléküzemágak), már tudtak a szándékról, min­denki nagy ötletnek tartot­ta, s a beszélgetések nem voltak megajánlások híján. Mielőtt ezekről beszámol­nék, be kell vallanom, hogy ez a cikk azért íródott egyes szám első személyben, mert nem mindegyik inter­júalany adta nevét a nyilat­kozathoz, mondván, hogy döntés még nem született, s ez a nagy holderejű vállal­kozás még embrionális ál­lapotban van. így aztán, senkit nem akarván megbán­tani, ezt a dolgozatot csak az újságíró neve jegyzi. Ne­veket nem említek, de té­nyeket és kételyeket közlök, abban a reményben, hogy nem hatásvadász dolgozatot írok, hanem erjesztője, ter­jesztője leszek annak a gaz­dasági megújulásnak, amely­nek csak része az autó. Az újságolvasó, a televí­ziónéző a tanúja annak, hogy két kis „doboz” mek­kora publicitást kapott. A HÓDGÉP null-szériás kocsi­jai még csak próbaúton jár­nak, de máris megmozgat­ták az emberek fantáziáját. Húsvétkor, a locsolás nap­ján, egy fájós lábú nyugdí­jas rudabányai horgász a Rakacai-tó partján arról faggatózott, hogy vajon mennyibe kerül majd a se­bességváltó és kuplung nél­küli törpeautó Magyaror­szágon. Azt nem tudta, bár a gyártó hódmezővásárhe­lyiek nem mulasztják el hangoztatni, hogy a Puli japán motorral, francia megrendelésre készül, s az ára 150 ezer devizaforint­Fo* és értékének egyharmadát, egy­negyedét a motor teszi ki. Ez a lelke a járműnek. Há­rom, négy itteni motorért kaphatnánk egy komplett gépkocsit. Az ózdi ötlet már a próbapadon van. Egy át­alakított Ladát hajt a nyu­gatnémet Elco-motor. A kí­sérletek tapasztalatai kedve­zőek. Az ózdiak készülnek. Keveset gyártani nem sza­bad, túl sokat nem képe­sek. A határ 50 és 300 ezer között húzódik. Vigyázni kell a határok­ra. És mélyebbre kell ásni. A háttért és az előzményt próbálom felvillantani. A mi közvéleményünk mindig is fogékony volt a motori­zációra. Újkeletű példa, hogy a szocialista országok közül elsőként Magyaror­szágon rendeztek Forma—1- es versenyt. A Szovjetunió­ban hasonló vállalkozásba kezdenek. A tapasztalatok­ról a magyar fél vélemé­nyét is megkérdezték. progne vés. E pótlási az új Ladán kell v túlzott hazai te hár kívánt ország ezret, vei.. . Mogiii úgy ti az ö tranza pasz ; (Polsk köbcei japán met szlová tárgya letve folyna rek sz néven új 2 is . . . Szilágyi és Diskl motor* és gépgyára .Modern"’ sjözeNe-, traktor* é$ outöjovifó( ________________ E gy „özönvíz előtti” miskolci hirdetés. A kocsik színválasztásá­nak korlátolt tudatában vizs­gáljuk meg még egyszer a feltételeket és a lehetősége­ket. Ma Magyarországon más­fél millió személygépkocsi fut, s az átlagéletkoruk meg­haladja a nyolc évet. öreg­szik a járműpark. A poten­ciális igénylők száma ne­gyedmillióra rúg. Az évi behozatal százezer darabra Nen mat, szeret; vasóv; a gép van, megte nálun gépko jék. 135 a Az NI h árorr ban n Véli magy; wm. Egyediül nem megy... egy elektronikai készíti hatékonyabb együttműkö- szakosodott gyár. . . Nősére. Ez a tanácskozás gyakor- nem igazi Bár a Medic“' döntéseket hozott. Országa- csút intett a városnak,?, t>an a vaskohászati-elektro- elektronika és a finoirka* és automatizálási műszer- nika meghonosodott. Efartás nem kielégítő, elmarad- lehetett, s nem is állt szj!.nk a nyugati országok mö- ban a két vevőcégnek 1°““. s az elmaradást sürgő- innen 6tl be kell pótolnunk. A ma­A kohászok itt és mofe kezdeményezése akkor lyamatosság hívei voltaftént- a™.,kor , a muszergvar- akartak a volt Orel-ből, * ™goldasa elsődleges, dicséretes kezdemén.í; kohászat vezérigazgatója, számított, nemcsak nál^ótos László ehhez a követke- külföídön is visszhangokét fűzte­£. Vaskohászati véleményem szerint olyan Bizottsága az elmúlt év Pártóközpont alakulhat ki Mis- u,lesen elfogadott egy k, amely el tudná látni a kezdemenyezest amely eJGST országait. közös vá))ala_ szólott: M.skolcon adcjnkná, megvan aITa a lehetö. kítsá^kf*■> aKGST°tog<|E' hC>gy megkétszerezzék, sőt K i- u. 1 .*? ?egnegyszerezzék jelenlegi ter­vaskohaszati e ék trón lés ükét. Nemcsak egyes mű­matizalasi műszergyaitgpg^gj jg a csúcstechnológiá­központi bázisát." Januap2 tartozó műszerrendszereket ez az állandó bizottság készíthetünk. Olyan szellemi “°iL“estüietet küldött békékről akarjuk lefújni a LKM-be, hogy tanúimat^ am<Llyek azért hevertek e gyarto'.cözpont kialak® porosodtak eddig, mert a lehetőségeit. A végerednfiegva|^SI't^sra a gyártásra nem Nos, B. V. Goloszkov, fádt vállalkozó . .. moszkvai titkárságának '’i Természetesen egyedül nem szati osztályvezetője eztjiegy a félezer embert fog­kozta a testületi ülést k'jlkoztató közös vállalat eddig — Az utóbbi évekbe?, s ezentúl is partnerekkel dol- lépés történt a tagorszár 0“b dolgozik. Olyanokkal, ____________Jh-----------------------­n ak megfelelő. A rintára ennél n.Y! gasabb lesz, félti francia partner k tartja a teszt-prót, del, ha a japánaki tőkésítésre is adj motort, feltéve, M csaknem dupla te', leadva 80 kilorM sebességre képes, \ u hazai kereskede' lomba hozza 150—200 ezer forintos áron, s erre a ko­csira lesz-e kereslet itthon. * Gyakori a feltételes mód. sok még a bizonytalanság. Tény, hogy ma Magyaror­szágon van egy személygép­kocsi-gyártó cég. De ver­senyautót is csinálunk. Ez a megállapodás csaknem egy­idős a Pulival. De gondol­junk arra, hogy hazánkban mintegy háromnegyed évszá­zados hagyományai vannak a gépjárműgyártásnak. De nem sorolom a példákat, csak arra szeretnék utalni, hogy a harmincas években Miskolcon is készült „fa- és csutkatüzelésű teherautó". A Szilágyi és Diskant Motor- és Gépgyár éppen a mosta­ni sajtóház helyén alapított gyárat, nyolc évvel a szá­zadforduló előtt. De h ivat­kozhatom a jelenre is. Autó- buszgyártó nagyhatalom va­gyunk. Speciális rendelteté­sű teherautókat gyártunk. A győri Rába-Steiger trak­tor nemcsak a felázott föl­deken, hanem az ingová­nyos piacon is kiállja a próbát. A Diósgyőri Gép­gyár autóalkatrészeket szállít Olaszországba, s ezért cse­rébe kamiont kapunk. A magyar elektronikai és al­katrészipar már régóta part­nere a szocialista országok autógyárainak. Valahány tu­cat műszerfalért egy autót kapunk. De ilyesmiről ál­modnak Ózdon is. Egy autó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents