Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. május 9., szombat Egy kocka a Holdvilágos éjszakán című filmből ■ :rí ■ aff 1 1-iM Csj 13 KI I\ i i SS m Lévar fat: A völgyben maradtam Kegyelet«» és szép gesztusként válogatás jelent meg Lévay .József verseiből a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Borsod-Abaúj-Zcmplén megyei tagozata újjá­alakulása alkalmából. A kötet összeállítója: Kováé» Főrendié, ha szabad így mondani az emlékezés em­lékezetét idézi fel, hiszen a Kisfaludy Társaság meg­bízásából 19.12-ben kiadott kötete alapján szerkesztette a kuresú kis kötetet. A TIT megyei szervezete, vala­mint a levéltár bábáskodott (nem először) a kiadvány születésénél, illetve biztosította hozzá az anyagiakat és a (sokszorosító) nyomdát. A fesztivál második nap­ján szekcióüléssel és a Ka­tonai Filmstúdió bemutatko­zásával folytatódott a VI. országos közművelődési film­fórum és két nagyobb sza­bású tanácskozás - is szere­pelt a programban, vala­mint bemutatkozott videoal- kotásokikal a Balázs Béla Stúdió. A fesztivál verseny­programjában tizenkét al­kotás került a közönségeié: s bemutatkoztak a főiskolá­sok is. * Úgy tűnik a második nap tapasztalatai alapján, hogy a rendezvény kicsit szétta­golódik. A Rónai Sándor Művelődési Központban a fórum vendégei még nagy­jából együtt vannak, a fesz­tivál eseményei viszont csak este 6 órakor kezdődnek a Kossuth moziban, így a nap egésze szinte ..holtidő" azok számára, akik a fórumon nem vesznek részt. Az egy­séges klub élete, ami más alkalmakkor ,a Rónai Sán­dor Művelődési Központban nagyon termékeny eszmecse­rék keretéül szolgál, egye­lőre hiányzik, az Avas szál­lóbeli fesztlvállklu'b inkább csak étkezöhely. Ma végei ér délután a fórum, lehet, hogy egységesebb, bensősé­gesebb lesz a fesztiváli pezs­gés, megélénkül a klubélet, s mindaz, ami ezzel együtt jár? * A versenyfilmek közölt egy hosszú dokumentumfilm, s egy hosszú népszerű-tudo­mányos film szerepelt. Előb­bi — Bányászportré címmel — hat tételben a bányász­élettel ismertetett meg, a másik, amelynek címe Bem, magyar—lengyel koproduk­cióban, a híres szabadság- hős tábornók életét mutatja be. eredeti dokumentumok és a kor eseményeit érzé­keltető játékfilmrészletek felhasználásával. A verseny- programban szereplő filmok közül külön említést érde­mel a Holdvilágos éjszakán című, amelynek címe a haj­dani édeskés slágerre utal; ebben a filmben nem jön a királyfi fehér paripán, vi­szont szépen szaporodnak a társkereső, házasságközvetí- tö irodák, vállalkozások. Ezekről, ezek jó -és fonák oldalairól ad képet a film, amely nem állítja, hogy a mai gyakorlat a jó, az ideá­lis, de most ez van, ez vál­lalkozik egy nem kis társa­dalmi gond valamilyen for­mában történő enyhítésére. Mit csinálsz, ha ráérsz? — kérdezi egy másik film cí­me, amely a mai őgyelgő fiatalok életformáit, a szü­lők vélekedését mutatja be, s megszólaltatja a szocioló­gust. Amíg egy vidrából Lutra lesz a címe egy nép­szerű-tudományos filmnek: a Lutra című tavaly -bemu­tatott. nem éppen sikeres já­tékfilm készítésének epizód­jait ismerteti. Képet kap­hattunk Veszprém megye idegenforgalmi látványossá­gairól, a katonai -hivatásról, az Országos Széchényi Könyvtár kincseiről és több nagyszerű animációs filmet láthattunk. * Ma és holnap a kétnapos hétvégén szabadtéri nép- művészeti vásár, a Magyar Televízió információs vetíté­se, a közművelődési fórum zárása szerepéi a verseny- programon kívül, valamint több filmbemutató a Rónai­ban. Két dokumentumfilm­re, az Odessa-művelet és az „Időzített bombáink” című- ekre külön is felhívjuk a fi­gyelmet. Filmek a politikai oktatásban Szekcióüléssel folytató­dott tegnap délelőtt a köz- művelődési filmfórum résztvevőinek programja. A Rónai Sándor Művelő­dési Központ színházter­mében dr. Lóth László, az MSZMP KB politikai munkatársa a filmek le­hetséges és szükséges fel- használásáról mondotta el gondolatait — a politi­kai képzésben, az agitá- ciós, propagandamunká­ban és ismeretterjesztés­ben. Mit közvetítsen a film az ideológiából? Mit és hogyan tudnak az okta­tók, a propagandisták fel­használni a filmekből, mit szeretnének kapni az al­kotásoktól? Milyen legyen a korszerű oktatófilm? Mivel segíthető a felhasz­nálók metodikája? — Ilyen kérdések fogalma­zódtak meg az előadás­ban, ami után a jelenlé­vők két híradót és két dokumentumfilmből rész­leteket néztek meg. (Jó példaként, a feltett kér­dések válaszlehetőségei­ként.) Az előadásban is el­hangzott, s a későbbi esz­mecsere során megerősí­tették a hozzászólók, hogy „lejárt az ideje a politi­kai oktatásban azoknak a filmeknek, amelyek »száj- barágni« akarnak; csak a bemutatásra, magyarázás­ra, értékelésre és össze­foglalásra törekednek”. Nem illusztráló, ha­nem munkára, gondol­kodásra serkentő filmek kellenek, olyanok, ame­lyek szellemi izgalmat je­lentenek, folyamatok vé­giggondolására ösztönöz­nek. Sokan foglalkoztak a videolehetőségekkel, for­galmazással is. Recenzióban ritkán szok­tunk ennyit bíbelődni a kö­tet létrejöttének körülmé­nyeivel, s most sem csak az ünnepi alkalom miatt te­szem. Nagyon is fontosnak tartom ezt a kiadványt, ezt a sorozatot (mert immár an­nak tekinthető), amelyet a megyei levéltár más intéz­ményekkel, szervezetekkel (lásd például a Kazinczy Ferenc Társaság) összefog­va ad ki. Meg kell ismer­nünk, hozzáférhetővé kell tennünk megyénk szellemi kincseit, bármilyen szeré­nyek is legyenek azok. Ve­gyük például ezt a kötetet, Lévay József verseit. Mit tudnak róla? Szobra áll Miskolcon, utcát, hajdan gimnáziumot is neveztek el róla, ám a most érettségiző diák már közhelyeket se tud róla. Legyünk tárgyila­gosak: ez a tájékozatlanság Kisvárdán, vagy Bonyhádon bocsánatos bűnnek tekinthe­tő, hiszen Lévay József nem tartozik líránk óriásai közé. Ezt még akkor is el kell mondani, ha a — kései — recenzens tollát a tisztelet mozgatja. Nagyon is találó­nak érzem a kötet címét, mert ez kifejezi Lévay Jó­zsef emberi tartását, termé­szetét. de helyét is irodal­munkban. Kétségtelen, hogy p. csúcs Petőfi volt és Arany, s az ő árnyékukban, kicsit epigonjukként. alkotott a ..mi" Tompa Mihályunk és Lévay Józsefünk is, akik joggal voltak büszkék Pető­fi és Arany barátságára. Csakhogy az, ami az utó­kornak már evidencia, mert irodalomtörténet, az a kor­társuknak még eleven (s áttekinthetetlen) élet volt. Sokszor emlegetett hason­lattal az irodalom is olyan, mint a természet, mint mondjuk az erdő: szálfa­óriások mellett szolidabb fák és bokrok is nőnek, amelyek nemcsak másolják, de ki is egészítik a nagyo­Szentistváni siker Kiosztották az űrök Kazmczv-osztonditait Kiosztották a Magyar Út­törők Szövetségének idei Ka- zinczy-ösztöndíjait. A pályá­zó úttörőközösségek — őr­sök, rajok, anyanyelvi szak­körök, irodalmi színpadok, „Beszélni nehéz" körök és „Kincskereső" klubok — kö­zül évről évre azok munká­ját jutalmazzák ezzel az ösz­töndíjjal, amelyek jelentő­sen hozzájárulnak az anya­nyelvi kultúra ápolásához. Az idén a szegedi Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola 1-es Számú Gyakorló Általános Iskolájának „Beszélni nehéz" köre, a Zamárdi Általános Iskola könyvbarát szakköre, a keszthelyi Csány László Úttörőcsapat nyelvész szak­köre, a szentistváni Dózsa György Úttörőcsapat „Be­szélni nehéz” köre és nyelvi játék szakköre, valamint a miskolci Hámán Kató Úttö­rőcsapat kisdobos nyelvmű­velő szakköre nyerte el a Ka- zinczy-ösztöndíjat. Icát. Petőfi és Arany zsenia­litása mellett valóban fa­kóbb fénnyel, ha nem is ra­gyog, de szelíden sugárzik Lévay József költészete. A mai versolvasó ízlésének ki­csit avíttasnak, körülmé­nyesnek tűnik az a népiség, az a konfliktusokat, nagy szenvedélyeket inkább tom­pító, legömbölyítő, szelíd rezignáció, amellyel meg­verselte életét, vidékünket: a Sajó völgyét, Hámort, a Bükk vadrengetegjét. De ma már a művelt versolva­só is csak a tankönyvekből tudja (s hiszi el), hogy Pető­fi és Arany népisége milyen robbanás volt a korabeli lí­rában. Ezt csak az tudja ér­zékelni. aki ismeri a XIX. század eleji pipiskedő, szé­pelgő, almanach-lírát is, a permetező holdfényben ked­vesük után epekedő leány­kákkal, röpdöső „reph írek­kel”, najádokkal, a mitoló­gia és a késő rokokó alak­jaival, kelléktárával. Ezek után, ezekhez képest avas­kos realitás volt a Petőfi megénekelte csárda, a be­tyár, a verejtékező jobbágy a maga természetes érzései­vel, a társadalmat is tekin­tő gondjaival. Lévay József­nek, a sajószentpéteri pa­rasztszülők gyermekének anyanyelve volt ez a költői világ, tehát nem kellett ta­nulnia, mert rögtön ráérzett — és át is vette — Petőfi és Arany formai újításait. Ami emberileg szerencséje, az költői tragédiája: messze túlélte mestereit és kortár­sait,’ de megújulni már nem tudott. Csak két életrajzi adatot, illusztrációként. 1825- ben születik, tehát Jókai kortársa, s 1918-ban hal meg, Kaffka Margittal egy időben, amikor a magyar líra egén már régóta Ady neve ragyog, sőt Kassák ré­vén már az avantgarde, (s a munkásság) kezdi ki a Nyugat nimbuszát. Ekkorra már teljesen kiüresedik az Házilagos kivitelezésben készül a mezőkövesdi Zsóri- fürdőn, a gyógyfürdő szom­szédságában, a nagy autó­parkoló mellett a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság dolgozói részére az oktatási és rehabilitációs központ. A Szabosztai Tibor által készített tervek alapján az egyemeletes, tetőtér-beépíté- ses épületben a földszinti részen helyezik el a portát, a büfét, valamint a gáztü­zelésű kazánházat, .amely a központi fűtést szolgálja. A társalgó és az' előcsarnok mellett itt alakítanak ki 6, egyenként 2 ágyas szobát is. Az emeleti részen egy tea­konyha mellett társalgó, va­lamint nyolc, ugyancsak 2 ágyas szoba lesz. A tetőtér­ben kap helyet az előadóte­rem, egy teakonyhával, to­vábbá társalgó és könyvtár. A több mint 8 millió fo­rintos költséggel létesülő központban oldják meg az erdőgazdasági dolgozók to­vábbképzését, ugyanakkor epigonok tollán a XIX. szá­zad lírai forradalma, s be­teljesedik Ady félelmetes jóslata: darabokra széthul­lik a történelmi Magyaror­szág. Lévay József erénye is, fogyatékossága is a hű­sége, az, hogy nem tud sza- ikítani ifjú kom bálványai­val, ízlésvilágával. Vajda Jánosék után már erőtlen­nek érezzük a kulturáltan megverselt természeti képe­ket, a csengő^bongó ríme­ket, azt a melankóliába hajló szelíd lemondást, aho­gyan költőnk látta és láttat­ta velünk. Csakhogy ezek az összehasonlítások — noha elkerülhetetlenek — mindig kicsit igazságtalanak is. Mert felkavaró élmények, nagy formátumú személyi­ség nélkül nincs nagy köl­tészet sem. Márpedig Lévay József életútja, pályája ma­ga volt a szolid mértékle­tesség. Karrierje, amely a Szemere Bertalan melletti írnokoskodással kezdődött, tanárkodással, majd jegyzős- ködéssel (tehát megyei hiva- talnokoskodással) folytató­dott, egyik legnagyobb kora­beli megyei méltóságban: az alispánságban csúcsosodott, teljesedett be. Ehhez pedig szorgalom, alkalmazkodó­képesség, megbízhatóság — s mondjuk ki, olykor bi­zony megalkuvás — szük­ségeltetett, amelyek lehet­nek jó hivatalnoki erények, de ritkán táplálják a líra tüzet, hevét. Szelíd és jó­ságos embernek képzelem Lévay Józsefet a versei alapján, nyájas öregúrnak, aki a gyengébb nemben ^ (sose nősült meg) édesany­ja alakját kereste, s sose találta meg, aki egy-egy pohár bor mellett elboron­gott hajdan volt ifjúságán, sorra eltemetett barátai emlékein (szép versekben idézi fel Petőfi, Szemere, Arany és Tompa alakját!), aki a konszolidált jómódban, és tiszteletben lényegében jól is érezte magát, meg volt elégedve önmagával és a Világgal. Most, hogy eze­ket a sorokat is leírtam, kapom rajta magam, hogy irigylem Lévay Józsefet. Idegesebb, zaklatottabb ko­runkban idegnyugtatóként hatnak a versei, ezért aján­lom jó szívvel ezt a kis kö­telet. Időnként lapozgassunk bele, s adjuk meg a tisztele­tet a kismestereknek is. Mert a miénk ... pedig felhasználják azt a munkahelyi betegségben szenvedők rehabilitációjára is. Köztudott ugyanis, hogy az erdészeknél és a fakiter­melőknél is szinte munkahe­lyi ártalom a reumatikus megbetegedés, nemkülönben pedig a különböző munkagé­pek okozta vibrációs árta­lom. Ezeknek kezelésére, gyógyítására igen jó hatású a mezőkövesdi hőfürdő vize. A borsodi erdőgazdaság dolgozóinak új szociális lé­tesítményén jelenleg a tető­fedést, valamint a belső tér­ben a válaszfalakkal kap­csolatos kőművesmunkákat, továbbá a gépészeti szerelé­seket végzik. Ügy tervezik, hogy az épületet az idén befejezik, s a műszaki át­adást követően, a jövő év­ben már birtokukba vehetik azt a továbbképzésen, illet­ve a rehabilitáción résztve­vők. A mai versenyprogramban szerepel Zombori Katalin Megisszuk az árát cirnü dokumentumfilmje, a hazai alkoholellenes küzdelmek megkülönböztetett figyelmet érdemlő bemutatása. Ebből való ké­pünk. A fesztiválhoz és a filmfórumhoz kötelező rendezvények sorá­ban szerepelt az a filmvetítéssel egybekapcsolt tanácskozás, amelyet tegnap délután rendeztek a Miskolci Akadémiai Bi­zottság székházában, a MAB és az MTESZ Borsod Megyei Bi­zottságának közreműködésével. Az ankét címe és egyben témá­ja: „Közművelődési filmek a technikai haladás szolgálatában". Képünkön Terplán Zénó, a Nehézipari Műszaki Egyetem tan­székvezető egyetemi tanára, a Miskolci Akadémiai Bizottság tit­kára köszönti a résztvevőket. (horpácsi) Erdőgazdaságiaknak Oktatási és rehabilitációs központ Mezőkövesden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents