Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-08 / 107. szám
1987. május 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mazsola a kalácsban... L eírtam már, de a közlési kényszer ismétlésre ingerel. A borsodi műszaki hetek hétfői, miskolci megnyitóján hangzott el, hogy hazánkban a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás gyorsításának szorgalmazása nem előzmény nélküli, s eddig sem volt haszon nélkül való. A folyamatos acélöntő mű, az enzimes sörgyártás, a számítástechnikai eszközök gyártása és alkalmazása, a hasadóanyagok energiatermelésre való befogása, a vegyipar nemzetközi mércével is magasan jegyzett bravúrjai példaként szogálhatnak arra, hogy a nagy tehetetlenségi nyomatékűnak, tehát lassabban mozduló hazai gazdaságnak jeles kísérletei és eredményei voltak. A nem teljes listának több mint a fele Borsodból való. Van mire büszkének lennünk, ám pillanatnyilag úgy tűnik, hogy hiányaink, mulasztásaink jobban keserítenek annál, mint ami örömre adhat okot. A Borsodi Szemle idei első számának néhány sommás ítélete, még a tavalyi évről: „A megye gazdasági helyzetében érzékelhető pozitív változás nem következett be. A korábbi gazdasági feszültségek jórészt fennmaradtak, egyes területeken fokozódtak, illetve újak is keletkeztek. .4 termelési teljesítmények nem növekedtek, az ipari termelés 0,7 százalékkal mérséklődött ... A gazdálkodó egységek piaci pozíciói továbbra is kedvezőtlenek. A termékek többsége korszerűtlen, nem megfelelő műszaki színvonalú és minőségű. így nehezen és alacsony árszínvonalon értékesíthető. A verseny- képes, korszerű termék- szerkezet kialakítására még csak a kezdeti lépések történtek meg. A vállalatok kevps , új termékkel jelennek meg a piacon... A műszaki-technikai színvonal romlott ... A gazdálkodás jövedelmezősége mérséklődött ...” Amint utaltam rá, alkalmi és kiragadott idézetek ezek. Mérhetünk azonban kisebb és nagyobb léptékben is, előre és hátra is ebben a nagy erőfelmérő gyürkőzésben. Az alapképlet az, hogy megyénk rendelkezik az ország ipari állóeszközeinek 13 százalékával, az összes ipari foglalkoztatott 9 százaléka itt keresi a kenyerét és boldogulását, a teljes ipari termelés 11—12 százalékát Borsod adja. Viszont: az utolsók között van az egy lakosra jutó személyi jövedelemben, a kereskedelmi forgalom alakulásában s jó néhány más infrastrukturális mutató tekintetében. A korábbi látványos dinamizmus lefékeződött, s a kezdeti — most már nevezhetjük így — talmi sikerek visszaütöttek. A megye gazdasági, termelési növekedése az előző tervidőszakban a tizedét sem érte el annak, mint amit a korábbi ciklusban. És ezt a tényt nemcsak a statisztikusok regisztrálták, iianem a borsodi háztartások, háziasszonyok is. A kevesebből kevesebb jut: nemcsak fejlesztésre, beruházásra, hanem a családi költségvetésre, a gyerek biciklijére, a nyári szabadságra és a lakás felújítására is, hogy most a könyvről, a ritka vendéglői kiruccanásról, a divatos ruhákról ne is beszéljek. Mi a helyzet most: az áremelés után. a hivatalosan publikált kedvezőtlen hírek után? A hangulatról, a közérzetről numerikus adatok nem produkálhatok. Maradjunk tehát a lényeget meghatározó tényéknél! A tél hidege, 'á világpiac hűvössége, neki-nékilóduló reformtörekvéseink bizonytalansága megnyirbálta pénzünket, lehetőségeinket. Ám a rugó annál keményebb, minél inkább összenyomják. Ez nem, vagy nemcsak hit kérdése, hanem változtathatatlan fizikai törvény. Ha anyagiakkal, lehetősséggel most kevésbé győzzük is, hitünk és szellemi muníciónk még van. Ez nem kevés, s ezen megállapításon ne rontson az a kilátás, hogy a mostani tervidőszak felező évének baljós kilátásokkal vágtunk neki, s az évkezdés sem ígér gyors és olcsó sikert. A borsodi vállalatok az igen mérsékelt 1986. évi teljesítményektől is alacsonyabb termelési-gazdasági eredményeket terveznek 1987-re. A gazdasági élénkülés helyett — olvasható egy másfél hónappal ezelőtt keltezett dokumentumban — a negatív tendenciák folytatódását prognosztizálják. z idén is születtek, születnek gyerekek. Igaz, hogy csökken a megye népessége, de ebben a tanévben is sokan ülnek be az iskolapadba, ebben az esztendőben is sokan mondják ki a boldogító igent, s nem kevés . azoknak a száma, akik lakásépítésbe, otthonteremtésbe vágnak. Lesz, aki az idén utazik először külföldre, s minden bizonnyal olyan is akad, akinek élettörténete képzeletbeli aranykönyvébe nagybetűvel kerül be 1987. Nem keserítem az újat kezdőket, vagy az újrakezdőket. De — s ez szolgáljon vigaszul— ez a kegyetlenül nehéznek ígérkező év nem lesz tanulság nélkül való. Nemcsak beigazolódik — elvi alapon —, hanem be is bizonyosodik — a gyakorlatban —, hogy másképp és jobban kell csinálni. Lent is, fent is: de úgy, hogy a közepébe, a kalácsba, mazsola is kerüljön ... Brackó István Kiskertek növényvédelme A május eleji növényvédelmi teendőkről a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakmérnöke, Barczikay Gábor tájékoztatja a kertbarátokat. — A szőlőültetvényekben a téli fagykár hatására a fakadás megkésett, a rügyek nagy része elfagyott, így az áttelelő szőlőlevélatkák a lecsökkent levélállományt fokozottabban károsítják. Hatásukra a hajtások fejlődésükben visszamaradnak, az ültetvények kondíciója tovább romlik. A fentiek ismerete különösen fontossá teszi a szölő- levélatkák elleni korai permetezést. Ezt az is indokolja, hogy a kora tavaszi időszakban a kártevő fejlődési stádiumának kezdetén a legeredményesebb az ellene való védekezés. Védekezésre Sinoratox 40 EC, 0,1 százalék, Mitac 20 EC. 0,2—0,3 százalék, Neonon 500 EC, 0,15—0,2 százalékos növényvédő szerek valamelyikét javasoljuk. Amennyiben az időjárás csapadékosra fordulna, gombaölő szerrel célszerű kombinálni a védekezést, rézoxid- klorid 0,5 százalék, Dithane M—45 0,2 százalék, vagy Ortihocid 0,2 százalékos töménységben való felhaszná lásával. Ott, ahol a fakadás előtti permetezést elmulasztották, a fent említett per- metlé-kombinációhoz kéntartalmú szert is szükséges adagolni, mint például a sulfur, szovjetkén 0,3 százalékos töménységben. A permetezés során a munkaegészségügyi és környezetvédelmi előírásokat feltétlenül be kell tartani. A nyolcvanas évek első felében kevés sikerélményben volt részük u Borsodi Szénbányák Vállalat dolgozóinak. Mondhatni, egyik évről a másikra esett vissza nagymértékben a bányák széntermelése, iii- zclőellátisi gondokat okozva az ország keleti részében. Hiába voltak az erőfeszítések, a szabadnapi termelések, a túlórák — a hetvenes évek végének erőltetett termelési üteme kifárasztotta a bányákat és az embereket. Csak tetézte ,a bajokat, hogy egymást követték a természeti csapások: tűz, víz. iszapbetörés akadályozta a folyamatos termelést. Az év első negyedének számadatai azt bizonyítják, hogy a bányaválla’la'tna'k végre sikerült rendeznie sorait. Központi segítséggel és belső rendelkezésekkel rendet teremtettek a bányák környékén. Két év óta lassan csökken a vállalat széntermelés! terve, így időt' nyerhet, láA jövőt a Borsodi Szénbányák Vállalatnál is a komplexen gépesített frontfejtések jelentik. Fotó: Balogh Imre legzethez juthat, ami különösen az olyan mélyművelésű bányáknál fontos, amelyeknek nagy tervei vannak a kővetkező évtizedekre. A borsodi cég következetesen megvalósítja a hetvenes évek második felében meghirdetett stratégiai elképzeléseit: kevesebb számú, de lényegesen több szenet termelő aknát üzemeltet Számítása eddiig bevált, mert az év első negyedében a lyukói, a feketevölgyi és a putinoki akna túlteljesítette tervét. Nagyon fontos tény, hogy az időarányos terven felül adott csaknem 160 ezer tonna széniből mindössze 3800 tonnát termeltek szabadnapokon, tehát különösebb túlterhelés nélkül oldották meg feladatukat a borsodi bányászok. Lassian pótolja hátrányait a vállalat, amit az is mutat, hogy a tervezettől 900 méterrel több vágat épült március végéig. Ez lehetővé teszi tartalék frontfejtések kialakítását is. ami a következő években jelent majd biztonságosabb szénellátást. Nem sikerült viszont javítani a szén minőségét. Sók fejtörést okoz ez a szakembereknek, de egyelőre tehetetlenek. A jövő ugyanis a komplexen gépesített tömeg- termelő munkahelyeké, ugyanakkor a gépesítés az elsődleges oka a minőségi romlásnak. Olyan dilemma ez, amellyel mindaddig együtt kell élnii, amíg almainál lényegesen nagyobb erőforrások nem állnak rendelkezésére a Borsodi Szénbányáik Vállalatnak. A vállalat is megérzi a szén minőségi mutatóinak romlását, hiszen ezáltal csökken az árbevétele. A mérleg szerinti negyedéves tervet nem sikerült teljesíteni, mert az előbbi okok miatt az előirányzott 11 millió forintos hiánnyal szemben 19,3 millió forintos hiánnyal zártak. Egyéb okai is voltak a gyengébb gazdálkodásnak, mégpedig az igen feszes gazdálkodási terv. Ez számokban kifejezve annyit jelent, hogy amíg az elmúlt évben 810 millió forint támogatást kapott a borsodi cég, addig ebben az esztendőben már csak 305 millió forintot tesz ki az állami dotáció összege. A jövőben ez a csökkenő tendencia jellemzi majd a központi támogatások mértékét. Az előzőekben leírtakból adódik, hogy a vállalatnak nemcsak a meny- nyiségtervek teljesítésére kell törekednie, hanem nagyobb szigorral szükséges munkálkodnia a minőségi mutatók és a gazdálkodás javításán. A lakosság persze csak annyit lát a bányák munkájából, hogy mennyi és milyen fajta szenet lehet kapni a Tüzép- telepeken. Most elégedettek lehetnek a vásárlók, hiszen a megállapodásban szereplő 367 700 tonnás mennyiségnél 20 százalékkal több jutott az elárusítóhelyekre. Az előrejelzések szerint a második negyedévben is sikerül eleget tenni a meny- nyiségi igényeknek, sőt tartalék képzésére is lehetőség nyílik. Áprilisban kommunista műszakokkal is segítették a bányászok a jobb szénellátást. Mintegy nyolcezer dolgozó vett rész a társadalmi munkában, amelynek eredményeként 12 ezer tonna szén került ki a bányákból. Az akcióból befolyt összeg egy részéből a nyugdíjasokat segítik, egy másik hányadát pedig a vállalat hajdúnánási üdülőjének a fejlesztésére fordítják. Fónagy István Huszonhárom éves fennállása óta tavaly érte el a legnagyobb teljesítményi a Tiszai Vegyi Kombinát műtrágyagyára. Ezerkilencszáz- nyolcvanötben ugyan kiemelkedőt produkált a gyár kollektívája, az elmúlt esztendőben azonban, még ezt is sikerült túlszárnyalnia. Pedig ősszel váratlan nehézség jött közbe, ugyanis szeptemberben néhány napos villamosenergia-korlútozás miatt csökkenteni kellett a termelést. A vállalat vezérigazgatósága Élüzem cím adományozásával ismerte el a műtrágyagyár 1986. évi munkáját. — Valóban sikeresen zártuk az elmúlt esztendőt — emlékezik vissza a megtett útra Vanyó Pál gyárvezető. — Termelési tervünket 103 százalékra teljesítettük, Teljesítményünk megközelítette az 550 ezer tonnát. — A sikeres év után, milyen a folytatás? — kérdeztük. — Már a múlt esztendő vége felé bebizonyosodott, hogy az egyik alapvető technológiai rendszernél, a Il-es számú levegőszétválasztó berendezésnél oly-an nehézségekkel kell számolni, amelyek a gyár részleges leállítását teszik szükségessé. Megfelelő előkészítő munka után azután megszületett a végleges döntés. így március elején megkezdtük az éves karbantartást. Rendkívül megnehezítette helyzetünket a nem várt zord idő, sokszor mínusz 18 fokos hidegben kellett dolgozni, ami a technológiai rendszert és az embert egyaránt megviselte. Még nem emlékszem ilyen nehéz és kritikus nagyleál- lásra a műtrágyagyár esetében. Szerencsére túl vagyunk ezen is és elmondhatom, hogy időarányos termelési tervünket például ammónnitrátból mintegy kétezer tonnával túlszárnyaltuk. — Bizonyára, a gyár nem mentes a gondoktól sem. — Az élet mindig produkál váratlan helyzeteket, nem beszélve arról, hogy egy olyan régóta üzemelő termelőegységben, mint amilyen a huszonhárom éves műtrágyagyár, a munka természetes velejárója a nehézség. Az egyik alapvető gond abból az ismert helyzetből adódik, hogy a műtrágya világpiaci árának nagymérvű csökkenése, a belső árrendszer változása következtében az ágazat rendkívül hátrányos pozícióba került. — Ez nyilvánvalóan kihat a jövedelmezőségre is. — Kézenfekvő, hogy negatívan befolyásolja a gazdálkodást. Így fordulhatott elő, hogy bár a termelési tervet jelentősen túlteljesítettük 1986-ban, mégis ha kismértékben is, eredményünk elmaradt a tervezettől. Másik nagy probléma, hogy ilyen régi gyár esetében, mint amilyen a műtrágyagyár is, gyakrabban jelentkeznek a berendezésekben a fizikai elhasználódás jelei, amely zárt technológiai rendszernél különösen sok gondot okoz. — Már szó esett a műtrágya világpiaci árának kedvezőtlen alakulásáról. Befolyásolta ez a kivitelt? — A nehéz külpiaci körülmények és az év eleji exportkorlátozás ellenére tavaly az előirányzott 100 ezer tonnás kiviteli előirányzatot túlteljesítettük, összesen 101 és fél ezer tonna am- mónnitrátot értékesítettünk nem rubelelszámolású relációban. — Milyen főbb feladatokat kell az idén megoldaniuk? — Tennivalóink részben a gondokból adódnak. Mindenekelőtt, szerény lehetőségeinken belül, fokozzuk jövedelemtermelő képességünket. Ennek érdekében termékeink választékának bővítésével, a belföldi árualap növelésével szélesítjük hazai vásárlóink körét. Azután gondoskodnunk kell a berendezések műszaki állapotának szintentartásáról, amit fokozott műszaki elemző és karbantartási tevékenységgel akarunk elérni. Terveink között szerepel a veszteségelemző, illetve veszteségfeltáró munka folytatása, mégpedig az energia- megtakarítás növelése, a fajlagosok javítás^ érdekében. — Akik a gyár közelében élnek, tapasztalják, hogy a műtrágyagyártás, ha nem túl nagymértékben is, de szennyezi a környezetet. — Gyárunk már eddig is sokat tett a környezetszeny- nyezés csökkentéséért. Báláz intézkedések jelentősek és nagyságrenddel kisebb egyes területeken a kibocsátott szennyező anyag, mégsem lehetünk elégedettek több szempontból. Először is, csökkent a környezet tűrőképessége, másrészről tovább szigorodtak a környezetvédelmi előírások. Ennélfogva, a szennyezést megakadályozó, illetve mérséklő munkák nem fejeződhetnek be, bizonyos fejlesztések jelenleg is folynak gyárunkban. Lovas Lajos Több szén Éje
