Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-07 / 106. szám
198/. május 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Biztonság a biztosítás? es felkiáltójelek — Nektek könnyű! Kedvezőtlen adottságú üzeni vagytok, felveszitek az államtól a milliókat, s ebből a támogatásból mindig meg tudtok élni. Az elmúlt évet is megúsztátok szanálás nélkül. Ilyen, s hasonló vélemények bosszantották fel annyira Ujj Gyulát, a Tiszapalkonyai November 7. Termelőszövetkezet elnökét, hogy ingerültségét nem is próbálja leplezni. iMondja, sokan úgy vélik, hogy az állam bácsi milliós támogatásokkal mindig kirángatja őket a bajból... — És ez nincs így? — Ugyanazt topjuk, amit a többi hasonlóan mostoha adottságú gazdaság. A növénytermesztés terményeire tizenöt, az állattenyésztés termékéire nyolc százalék állami kiegészítést. Csakhogy a belvíz ettől lényegesen nagyobb károkat okoz. Nemrég kikeres tettem a könyvelésen, hogy mennyit is kaptunk dotációként az elmúlt évékben. Nem keveset, 55 milliót! De a nyereséges mérlegünkből ugyanebben a tíz esztendőben het- vertmillió forint adót fizettünk be az államnak ... Amit sérelmesnek vél, arról nyíltan beszél: — Nyáron, mint az ország sók gazdaságában, nálunk is pusztított az aszály. A felmérésék szerint, nyolcmilli- ós kárt okozott. ígéretet toptunk, hogy ennek az ösz- szegnék egy részét megint csak dotáció formájában visszakapja a gazdaság. Azóta eltelt nyolc hónap. Pénz sehol. Vagyis, ha nyáron nem vonjuk be az összes tartalékunkat, hogy veszteség nélkül kihúzzuk az elmúlt évet, akkor már a szanáló bizottság jelentését olvashatnánk ... Azt hiszem joggal kérdezhetem: hol sikkadt el a beígért dotáoió? Tényleg hol? Gazdasága helyzetét értékeli az elnök: — Jó, aszály nálunk ritkán van, de a 2400 hektárnyi szántónk kétharmadát állandóan fenyegeti a belvíz ... Egy iparvidék szívében vagyunk. Ha elküldünk egy fegyelmezetlen dolgozót, az másnap visszatérve a faluba, szinte fellázít mindenkit, hiszen jóval többel vették fel a kombinátba. Ilyen helyzetben mit lehet tenni? Talán korszerűsíteni... — Miből? Nem is olyan régen még jelentős központi támogatással épülhettek energiatakarékosságot szolgáló berendezések, vagy díjazták azokat a módszereket, amelyek hasonló célt szolgáltak. M-i kilencmillió forintért lefektettünk a kőolajfinomítótól egy gerincvezetéket. Olcsóbb gázzal fűthetjük a korszerű ISV sertéstelepünket, Bábolna típusú terményszárítónkat, szociális létesítményeinket. És, amiért megvalósítottunk egy népgazdasági elképzelést, tízszázalékos adóval büntettek bennünket. E kis kerülő után térjünk talán vissza, ami legjobban rányomja bélyegét a gazdálkodásra. A kedvezőtlen adottságra létezik Viszont az Állami Biztosító, mely hivatott a belvíz, vagy más természeti csapások kárát tompítani. Kissé átalakítva Julius Caesar híres mondását: jött is, látott is. győzött is ... Még az ősszel részt vettem a biztosító sajtótájékoztatóján, amelyen meghirdették a mezőgazdasági üzemek új kárrendezési formáit. Ott hangzott el, az új feltételek a szövetkezetek javát szolgálják, ha ügyesen kötnek szerződést, akkor az eddigiektől magasabb térítésre tarthatnák igényt. Ujj Gyula élkomorodott: — Amikor képviselőjük ismertette az új elképzeléseket, még hittünk is ebben. Persze kétségeink már akkor is volták. — Például? — Érthetetlen a mai napig előttem a belvízről szóló megfogalmazás. Szerencsénk van, ha május közepéig területünkről levonul a víz. Mert ilyenkor még be tudjuk vetni, s újból tudjuk hasznosítani. Ám, a biztosító ilyenkor csak húsz százalékot fizet! Ha parlagon, műveletlenül hagyjuk a területet, akkor pedig hetvenet! Kiniek jó ez? Mert a népgazdaságnak nem. Nekünk sem. — De ez az érv ezek szerint nem hatotta meg a biztosítót? Az elnök legyint: Közel kétszáz hektár káposztarepcét vetettünk az őszön. Szerintünk a java része kikelt. Hogy ez miért fontos? Mert a biztosító cáalk kikelt kultúrák pusztulásáért fizet. (Ez nagyon érdékes dolog. Egyetlen fillér többletköltség sem terheli a munkafolyamatot, hiszen a kelést a természet irányítja. Vagyis, ha nem bújik ki a földből a növény, ugyanolyan kár éri a szövetkezetét, mintha elpusztítaná a kultúrát. a téli fagy. Végül is egyáltalán hajlandó kockázatot vállalni a biztosító?) A biztosító szakembere akkor érkezett meg hozzánk, amikor már nem lehetett eldönteni, hogy kikelteit a növénykék, avagy nem, hiszen megsárgult soraik már eltűntek a felszínről. — Élek a gyanúperrel, — folytatta az elnök —, mivel a fagy az egész országban szinte kipusztította a repcét, a biztosító egyszerűen nem akarja kifizetni a kárt. Nekünk is felajánlották, hogy visszafizetik azt a kockázati díjat, amit annak idején átutaltunk a számlájukra. Azt hiszem, logikus a kérdés: melyik intézmény az kis hazánkban, amely bízva igazában, visszafizet olyan díjat, amelyért nem érzi magát felelősnek? Eddig ilyenről nem hallottam. Mert szerintem elismerik a kárt, de fizetni nem hajlandók. Vagyis nem ők a méltányosaik, hanem mi, amikor a háromszázezer forintos kártérítésről lemondunk. Mert így legalább a díj visszajön. A biztosító milliárdos haszonról számol be év végén, de kockáztatni továbbra sem hajlandó. Ebbe az országba nem két, legalább egy tucat biztosítási intézmény kellene, amely közül egy talán vita nélkül kifizetné, amit vállalt. — Ezek nagyon kemény szavaik. — Nem tudok mást mondani. Ilyen üzletpolitikával csak lejáratják magukat. Nagyon gondolkodunk azon, amit már a szomszédos szövetkezet meg is valósított, hogy nem kötünk újabb szerződést. Mert így a tényleges kárunk kisebb, mint amit díjként befizettünk. (Az elhangzottak a mai állapotra vonatkoznak.) összefoglalva, summázva az elnök szavait; a kedvezőtlen adottságú gazdaságok megsegítésére irányuló intézkedésék, rendeletek gyakran hangzatosak, sókat ígé- rőek, de a gyakorlat mást bizonyít. Nem érzik igazinak az állami segítséget, mert szerintük többet tesznek le az asztalra, mint amit kapnak. Lenne ugyan egy megoldás, de hiába hangzott el különböző fórumókon, eddig még süket fülekre talált. — Nem a megtermett terményt kellene dotálni, hanem azt a különbözetet, amely a kedvezőtlen adottságú gazdaság hozamai, s az országos átlag között van. Ez tényleges támogatás lenne, s elősegítené a felzárkózást, ha nem is a legjobb, de a közepes termelőszövetkezetekhez. De erre még ígéret sincs, így küszködhetünk tovább. De legalább azt ne vessék a szemünkre, hogy kegyelemkenyéren élünk, s működünk! — kármán — Nyári egyetem Miskolcon A KGST-orszúgok vaskohászati kombinátjainak itt készítik a közeljövőtől a mérőműszereket Kórházak helyett a kohászatoknak Fél évtizede, hogy átadták Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművét, amelynek üzembe helyezésével az ötvözött és minőségi acélgyártás hazai bázisává vált a gyár. Az acélkrizis ellenére ezen termékek iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. nemcsak itthon, hanem külföldön is: jó pénzt kínálnak mindenütt a magasabb feldolgozött- ságú acélért. Az LKM a hatékonyabb termelés és gazdálkodás érdekében igen nagy súlyt fektet a mikroelektronikára és automatikára épülő mérőműszerek fejlesztésére és gyártására, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségű acélokat küldenek az egyre igényesebb vásárlóknak. iEz a cél vezérelte akkor is a eéget, amikor a Kohászati Gyárépítő Vállalattal ösz- szefogva megvette a Medicor orvoselektronikai cikkeket gyártó miskolci vállalatát. Ennek július elsején lesz egy éve, s bár azóta az Ipari Elektronikai Közös Vállalatra elkeresztelt üzemből még nem került ki kizárólag kohászati célra gyártott mérőműszer, az LKM és a -KGIV sokat tett a piac felderítése érdekében. A KGST-országok vaskohászati vállalatainak, kombinátjainak például itt készítik majd a mérőműszereket. kooperációban, de természetesen saját fejlesztésű termékek is elhagyják a gyárat. A mcdico- ros évek alatt kifejlesztett ultrahang- és lézertechnika a továbbiakban Is megmarad, s a közös vállalat kacérkodik azzal is, hogy bekapcsolódik a járműprög- ratnba. Ez még vélhetően odébb lesz, de az már valóság. hogy a mezőgazdaság számára is készítenek műszereket. És — egyelőre — tovább gyártják a me- dicoros termékeket ts. Fotó: Balogh Imre Műszerek országjáráson Tíz ipari vállalat bemutatkozása Befutottak az első jelentkezéseik a TXT Borsod Megyei Szervezete által június 29. és július 8. között megrendezésre kerülő nyári egyetemre. A nyári egyetem intéző- bizottsága 1975-iben hirdette meg programiját „Ember, munka, társadalom” címmel. Ebben a sorozatban az idén a műszaki fejlődés — társadalmi haladás témakört vitatják meg neves előadók részvételével. A rendezvény ideje alatt a résztvevők 22 előadást hallgathatnak meg, többek között a műszaki haladás és a világgazdasági korszakváltás összefüggéséről, a műszaki fejlesztés jogi vonatkozásairól, a korszerű bá- nyászikodás aktuális kérdéseiről, az oktatás és az iskola- rendszernek a műszaki haladásra gyakorolt hatásáról. Tájékoztatást kapnak például a gépgyártás-technológia, az automiatizálás és a robottechnika jelenlegi állásáról, a járműipari műszaki fejlesztése és a mechanikai kutatás témájáról. Ezzel a témakörrel kapcsolatban üzemlátogatást tesznek a Diósgyőri Gépgyárban. Részletesen foglalkoznak majd az innováció kérdéseivel, nemkülönben pedig a korszerű műszaki fejlesztésnél nélkülözhetetlen elek- tronizáció és az energetikai problémákkal is. A tizenkettedik alkalommal megrendezésre kerülő miskolci nyári egyetemre nemcsak megyénkből, hanem az ország különböző részén dolgozó üzemekből és intézményekből, kutatóintézetekből várnák résztvevőket. Az előadásokat a miskolci egyetemen tartják meg, s a résztvevőket is ott helyezik el. Műszer- és híradástechnikai ipari újításokat mutatnak be öt héten át azon a vándorkiállításon, amely szerdán indult útjára Budapestről, a Flamenco Szálló elől. A mozgóbemutató valamennyi megyeszékhelyet felkeresi, összesen tíz nagy iparvállalat és számos kisszövetkezet mutatja be új fejlesztésű gyártmányait, ismerteti ötleteit az autóbusz- nyi minikiállításon, amelyet az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet közösen rendezett. A szervezők egyik célja az országjáró kiállítással, hogy a felhasználók széles tömegeivel megismertessék a műszeripari és a híradástechnikai gyárak, szövetkezetek gyártmánykínálatát, innovációs munkáját. Valamennyi helyszínen üzletet is lehet kötni, vagyis rendelni, vásárolni a bemutatott termékekből, amelyek között lakótelepi video tévéstúdió- rendszer, műholdas adások vételét szolgáló televíziós lánc és olyan automata világítási rendszer is található, amely pirkadatkor automatikusan kikapcsolja a közvilágítást, s ezáltal jelentős energia takarítható meg.
