Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. május 6., szerda Ka“ik U|”; logyan elindultak Légi-divat A MALÉV iégikisasszonyai részére Szécsényben, a SIKK Különlegességi Női Ruházati Szövetkezet üzemében varrják a csinos formaruhákat. A palóc városban Pierre Carden francia „divat- diktátor" tervei alapján már a harmadik éve készítik a divatos kosztümöket. Ezekben a hetekben újabb kék és piros színű uniformist állítanak össze a légi utaskísérőknek és a földi szolgálat hölgytagjainak. A képen: ruhapróba a varrodában. Május 18-án Miskolcon fl Mongol Állami Operabáz balettkarának vendégjátéka Szerelmespár a zöldben Test a test ellen küzd; pöröl két szótag, míg végre párbeszédük lesz a gyönyör lüktetése. Nem éltünk eddig, látszatunk volt csak igaz. Pihegő lényünk: önmagunk. Szélként virrassz; sodródunk: égő hasábok egy boldog tájra most, hol felszítva, mint a lángok, két sóhaj összeragyog. Nocturno Csend mennydörgése az éj de nem riaszt ma. Te nékem, mint a fahéj, vagy a kamilla lenge illata, olyan vagy: játszótársam, cinkosom, mikor leheleted halkan szobáinkon átoson. Máskor meg tenger, őserő légzésed; messze röptét. S ragyogtat is: befed vesző napod is én lehessek. Cseh Károly fordítása Hazánkban vendégszerepei a Mongol Állami Operaház balettkara: május 17 —26. között Budapesten és négy vidéki nagyvárosban mutatja be produkcióit. Az együttes 1962-ben alakult; 70 tagja Moszkva, Leningrad, Perm és Kijev balettintézeteiben végezte művészeti tanulmányait. A balettkar több művésze külföldön is sikereket ért már el. A tokiói nemzetközi balettversenyen, 1978-ban két fiatal szólistájuk elnyerte a Japán Nemzetközi Művészeti Alap Kupáját, a vezető koCsorba Ildikó éppen • csak leültet a kétszobás lakás „lányszobájában’’, és azonnal a kezembe nyom eg.v pohárnyi röpít: „Hozom az üdítőt is!" Még időm sincs tüzetesen megcsodálni a falra ragasztott divatfotókat, Freddy Mercury, Alan Delon és a svéd teniszező képeit, a Flasdance című film plakátját, a magas, sportos alkatú Ildikó már oda is penderítette a puffot, ami ezúttal asztalként szolgál. Ti- nisen sürögve kitölti a narancslevet, aztán lehuppan a heverőre. Magamnak is szégyellem bevallani, de bennem másmilyenre festette az „előítéletekkel” vegyes képzelet házigazdámat. Csorba Ildikó írta az országban a legjobb felvételi dolgozatot azok közül a nyolcadikosok közül, akik a szeptemberben induló kétnyelvű gimnáziumokba pályáztak. Az elérhető 100 pontból ő 97-et begyűjtött magának. Úgy gondoltam, amolyan „minizseni” formájú, szemüveges, koravén leányzót találok a miskolci lakásban, aki persze állandóan komoly képet vág majd. Ehelyett találok egy igazi mai kislányt, divatosra nyírt frizurával, aki állandóan mosolyog .. . reográfus pedig 1981-ben, az V. Moszkvai Nemzetközi Balettversenyen a „Modern tánc” című táncjelenetéért megkapta a modern koreográfiáért járó díjat. A balett-társulat május 18-án Miskolcon, május 20- án és 21-én Budapesten, az Erkel Színházban, május 22-én Székesfehérvárott, 23- án Nyíregyházán és 24-én Debrecenben lép fel. Műsorukon Adam: Giselle, Csoj- dog-Zsamjandagva: Az ezüst bojt című balettje és a Po- loveci táncok című koncertprodukció szerepel. Ildikó, aki nem stréber — Ki javasolta neked, hogy próbálkozz egy olyan középiskolával, ahol nem magyar nyelven tanultok majd? — Mielőtt megérkezett volna az iskolába a hivatalos tájékoztató, már szólt az egyik tanárnőm, hogy indul ilyen középiskola, ahol az első évben szinte csak idegen nyelvvel ismerkedünk, aztán öt, majd hat tárgyat végig azon a nyelven tanulunk. A mi iskolánkból, a 21. Sz. Általános Iskolából hárman jelentkeztünk, a társamat Pécsre olaszra, engem Sárospatakra angolra vettek fel. — Miből állt a vizsga? — Három tesztet, egy matematika, egy magyar és egy értelmi képesség felmérő kérdéssort kellett megoldanunk. Nem volt igazán nehéz egyik sem, csak kicsit kevés volt mindegyikre az időnk. — Szerinted mennyire követeltek konkrét, csak tárgyi tudást a feladatlapok? — Persze, kelleti a megoldáshoz az is, de inkább Mező István A Homrogdon élő Mező István karikatúráit gyakran látjuk testvérlapunkban, a Déli Hírlapban. Ma délután fél hat órai kezdettel a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete rendezésében kerül sor a fővárosban, a TSZKER VIII., Mária utca 20. szám alatti helyiségében Mező István karikatúráinak és munkásságának bemutalugikára volt szükség a megoldáshoz. A magyart még élvezni is lehetett volna — annyira érdekes volt —, ha több időt adnak rá. Úgy mondták, hogy ezzel nyelv- érzéket. vizsgáltak leginkább. Az „értelmi képességet” vizsgáló feladatokon nagyon meglepődtem. Úgy gondoltam, itt mindenféle általá- - nos műveltséghez tartozó dolgot kérdeznek majd. De ez is inkább logikai volt, egy kicsit nyelvi is. — Miből állt ez? — Hű, hát így nem tudom elmondani, azt látni kellene. Kapcsolatot kellett felismerni betűk, szavak között, és a példa alapján kellett jeleket írni közéjük, ábrába helyezni őket. Értettem én, hogy mi volt a lényeg, lehetett haladni is gyorsan a megoldással, csak nagyon meglepődtem! A végén úgy éreztem, hogy biztosan sokat hibáztam! — Valóban! Három teljes pontot elvesztettél! — Igen. És nagyon, nagyon örülök, hogy sikerült! bemutatása tására. Szabados Gábor, a Déli Hírlap rovatvezetője mutatja be, majd Abaújról szóló videofilmét láthatnak az érdeklődők. A rendezvényen vendégként, illetve a tájegység képviseletében részt vesz Cziáky László, Encs Város Tanácsának osztályvezetője és dr. Nagy Károly, megyénk budapesti baráti körének elnöke. — Korábban tanultál már angolul? — Apukámtól igen. Az iskolában német fakultációra jártam. Ha nem vettek volna fel Patakra, akkor is angolt tanultam volna a Her- manban. Mindenképpen idegen nyelvvel akarok valamit kezdeni... tanár, vagy inkább külkereskedő...? — A Herman Gimnázium a jó nyelvoktatás miatt volt szimpatikus neked? — Nem, nem. A tévében láttam a középiskolások országos történelem-vetélkedőjét. Az egyik gyerek éppen ebből a gimiből jutott el a tévés fordulóig. Én meg nagy történelemmániás vagyok! Hát, akkor döntöttem el, hogy oda megyek, mert erről a suliról még nem tudtam. — Ilyen nagyszerű eredményekhez mennyit kell naponta tanulnod? ' — Nem tanulok sokat, csak akkor jól odafigyelek! Ügy napi két órát. Ma már csak találgatni lehet (de nem érdemes), hogy ez a könnyed kézzel írt dokumentumregény miért nem jelenhetett meg megírása idején. Nemcsak az évforduló és az ilyenkor szokásos, maniros tisztelgés fogja kimondani, hogy Kassák már nem iktatható ki a magyar irodalmi és szellemi életből. Lesznek, akik formaújító és formateremtő merészségét méltatják, mások az irodalomszervezőt, a szerkesztőt, s bizonyosan szó esik majd a prózájáról is. Furcsa ennek a prózának a megítélése. Miköziben kiemelik az Egy ember életét, az Angyalföldet, Mélyáramot, s még néhány kisregényét még a méltató kritikák is elmondják, hogy Kassák meseszövése, nyelvi leleménye, stílusa, egy szóval ábrázoló ereje elmarad Mó- riczétól. Kosztolányiétól, hogy Krúdyról ne is szóljunk. Ezek a megállapítások mind igazak, ám téves nyomon halad az, aki Kassák prózáját az életmű egészéből kiszakítva próbálja minősíteni. Arra a paradoxonra utalok itt, hogy a versíró, a festő Kassák tudatos újító — valóban halála pillanatáig meg tudott újulni — a prózája inkább hagyományosnak mondható. Első novellái (Khalábresz púpja stb.), valamint a méltán szenzációt jelentő Misilló királysága az akkor (még) divatos expresz- szionizmus és a naturalizmus sajátos ötvözete. Későbbi prózájában ez a stílromantika letisztul, már-már a kopárságig. Ez azonban nem azonos a versek tömörségével. A Kassák epikának mindig van egy kicsit magyarázó, dokumentáló és agitatív íze is. Érvényes ez erre a posztumusz dokumentumregényre is. Az az olvasó (a mai) érzése, hogy Kassák célja nem elsősorban az ábrázolás volt, hanem a meggyőzés, bizonyítás. S az írás valóban meggyőző is. Utólag is cáfolja, elmarasztalja azokat akik — ma már érthetetlen, tarthatatlan indoklással — Kassákot egy évtizedre kiszorították az irodalmi és szellemi életből. Mert miről is szól ez a dokumentumregény? Sommásan fogalmazva az új értelmiségünk formálódásáról, illetve az új és a régi értelmiség találkozásáról. Kassák személyes élményei, tapasztalatai mellett föl kell figyelnünk arra az elkötelezettségre is, amelynek deklarálására ma már nincs szükség, de akkor — 1950- ben — indokoltnak érezte a szerző is, ezt diktálta a kor szelleme is. A történet röviden. Az írót meghívták egy munkásfőiskolai kurzusra, ahol is (egy vidéki kastély— Ezek szerint jut időd még másra is, olvasásra, zenehallgatásra, sportra. — Persze, nagyon szeretek olvasni. A legnagyobb szórakozásom pedig a tenisz. Délutánonként szívesen hallgatok lemezt. Ha sok dolgom van, még ebéd közben is olvasok, vagy lemezezek, mert ebédelni akkor is tudok, ha előtte akármennyit ettem! — Csak kedvtelés számodra a tenisz, vagy több? — Versenyszerűen sportolok. Tavaly megyei harmadik voltam egyéniben, párosban második. Az idén persze hanyagoltam az edzéseket a tanulás miatt. — A középiskolára való felkészülés vont el a tenisztől? — Nemcsak az. Már tavaly sem tudtam dönteni, hogy melyik országos tanulmányi pályázaton induljak, annyira tetszett mind. Mentem is matekból, történelemből és oroszból. Tovább is jutottam, csak a harmadik forduló matekból és történelemből egyszerre volt, így csak egyre mehettem el. A történelmet választottam. — Eredmény? — Országos szaktábor . .. — Nyolcadikban hány pályázat vállalásából győzted meg magad? ban) a munkások ideális körülmények között készülnek föl a kollokviumokra. A NÉKOSZ, a szakérettségik, az átképzések korszaka ez, amikor elemi erővel tör föl a tanulási kedv, hatalmas tömegek ülnek be az iskolapadokba, hogy pótolják, jóvá tegyék amit addig — akaratukon kívül — elmulasztottak. Kassák rökon- szenvvel figyeli és írja le ezt a mohó tudásvágyai, mert indokoltnak, jogosnak tartja. Ugyanakkor meg akarja érteni a régi értelmiség (professzorok) gyanakvását, ellenérzéseit is. Mert diplomákat lehet gyártani, osztani, de megszerezhető-e hozzá a tudásfedezet is? A kérdés ma is indokolt, noha más aspektusban vetődik föl. A munkásból lett író, értelmiségi nagyon is érti, érzi a bányászok, lakatosok, szövő- és fonónők szorongásait, kisebbrendűségi komplexusait, sőt gyanakvásait is a professzorokkal szemben. Akkoriban még mindenki halálosan komolyan vette, a szlogent, hogy a „tudás hatalom”. A hatalomra került munkásosztály számára azonban ez — akkor és ma is! — szükségszerűségként, erkölcsi parancsként fogalmazódott meg, azaz ezt a tudást mindenáron (tehát gyorsan) meg is kell szerezni. Nos, ma már tudjuk, hogy a feladat bonyolultabb, nehezebb, mintsem hogy kampányokkal megoldható lenne. (Lásd az azóta elhatározott reformok, sőt a reformok reformjait.) Kassák is jól látta ezt, de mert egy szükség- szerű folyamat kezdetének tekintette a munkások át- (azaz értelmiségivé) képzését, bizalmat szavazott neki. A téma megközelítése kettős. Az egyik a már említett agi- tátori, a másik a szépírói. A szűkre szabott terjedelemben (160 oldalnyi az egész könyv) is markáns figurákat, típusokat sikerült megrajzolnia. Rokonszenve a gyermeket váró fonónőé, Kónyánéé, a bányász Ternyéké, a feladattól előbb húzódozó, később a munkásokkal együtt lelkesedő professzor Andicsé. Az ő sorsuk, fejlődésük modellértékű. Csak sajnálkozhatunk, hogy Kassák már nem követhette (illetve nem írta meg) sorsuk további alakulását. Mert noha a kép, amelyet a grófi kastélyban eltöltött három hétről rajzol szinte idillinek mondható, de csírádban kitapinthatók a későbbi konfliktusok is, amelyek megviselték mindkét értelmiségi réteget (az újat, s a régit is). A könyv dokumentum értékű, sőt annál több is. Magát a címet is szimbolikusnak érezhetjük ma már. Horpácsi Sándor — Csak kettő. Orosz és történelem, de még nem tudom az eredményeket. — Nem vállalsz egy kicsit sokat magadra? — Lehet, de bírom, és ez mind-mind érdekel! — Nem tartanak strébernek az osztálytársaid? — Nem, nem. Én még csak kitűnő tanuló sem vagyok. Egyszer mondták csak nekem, hogy stréber vagyok, de nem is bántott, mert pont olyan gyerek mondta, aki tényleg az! — Édesapáddal tanulod az angolt, vele jársz teniszezni, szüléiddel és nővéreddel jártok együtt nyaralni, kirándulni. Nem fog hiányozni szeptembertől a család? Mit gondolsz, könnyen beleszoksz majd a kollégiumi életbe? — Ahogy tudok, jövök majd haza hét végén, de mindegyiken biztosan nem lesz időm utazgatni. Biztosan sokkal többel kell majd tanulnom, de a sportról, meg másról azért nem fogok lemondani. A kollégium ... hát ahol ennyi lány van összezárva, ott biztosan mindig történik valami! I. Nagy Gabriella
