Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

198/. május 23., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 ‘ Coli-baktérium és következményei A lapokban április közepén többször is megjelent a hír: fertőzés, illetve járvány­veszély miatt április 15-től 23-ig a mis­kolci Semmelweis Kórház szülészeti osz­tályán felvételi zárlatot rendeltek el. Ahogy az ilyenkor lenni szokott — első­sorban a kedélyek fölösleges izgatásának elkerülése miatt —, konkrétumokat nem közölitek, csak annyit, hogy a kórházhoz tartozó szülő nőket és betegeket a zárlat ideje alatt hol, melyik intézetben fo­gadják. Később annyi a lapokban meg­jelent, hogy coli-baktérium okozta a fer­tőzést, ezért az osztályt festés és az ilyen­kor szükséges óvintézkedések után nyit­ják meg újra. Ez meg is történt, de az eredetileg tervezett dátumnál később, május 4-én. Természetesen a városban hamar láb- rakaptak a „jól értesültektől" származó mendemondák. Egyesek tudni vélték, hogy több újszülött, illetve csecsemő meghalt. Az esetet tényszerűen megírták a fővárosi lapok is, sőt a televízió Ab­lak című műsora is foglalkozott vele, de az ott elhangzott riport nem hatott meg­nyugtatóig. Most, mikor remélhetőleg végleg túl­jutottunk az eseményeken, az egészség- ügyi szervek is felmérhették az okokat és következményeket, megpróbáljuk re­konstruálni az eseményeket, egyrészt az­zal a céllal, hogy akit érdekel, tudja meg, mi is történt valójában, másrészt hogy az eset tanulságait mindenki számára nyil­vánvalóvá tegyük. Annak érdekében, hogy minél telje­sebb képet kapjunk az eseményekről, igyekeztünk mindenkivel beszélni, aki valamilyen formában kapcsolatba került a történtekkel. K.-nét 1987. február 28-án este, há­romnegyed tizenegykor szállították be a városi kórház szülészeti osztályára. Fia másnap, március 1-én jött a világra. — Szerdáig minden rendben volt, csupán egyetlen etetésre nem hozták ki, mert hányt. Megnyugtattak, azt mondták, ilyen más­sal is előfordul. Bizonyára amiatt van, hogy sokat szopik. Csütörtökön azonban észrevették a lábán az ödémát. Pénteken még úgy tudtam, vért vesznek a gyerek­től, és ha minden eredmény negatív, ha­zamehetünk. Szerettem volna már otthon lenni, csakhogy az egyik nővér figyel­meztetett: baj van, lázas a kicsi. Át kell vinni a megyei kórház koraszülött osz­tályára. Megijedtem. Kértem: bontsák ki. hadd nézzem meg, mi van a lábán. Ne­hezen engedték.. . . Ujjnyi vastag, kék csíkot láttam az ágyéka tájékán. Szom­baton reggel a férjemmel taxival men­tünk a gyermekünk után. Akkor még nem tudták, mi a baja. A fiatalasszony elhallgat, kezét arcá­hoz emeli . . . — Ne haragudjon, innentől kezdve va­lahogy összekuszálódnak a napok. A gye­rek állapota napról napra rosszabbodott, láttam, amint feküdt a kiságyban és in­fúziót kapott. Szájon keresztül ugyanis nem tudták . etetni. Mégis bizakodtam. Akkor is, amikor közölték: a kisfiamnak agyhártyagyulladása van. Az okra azon­ban még ekkor sem derült fény. Emlék­szem, az egyik etetéskor nagy volt a sür­gés-forgás az egyik ág.vacskánal. Csak később tudtam meg, az én fiam életéért harcoltak 20 percen át. Az újraélesztés sikerült. Csütörtökön lement a láza a kis­fiamnak. Levették a gépről is. Üjra fel­csillant a remény. Este, amikor telefonon érdeklődtünk, azt mondták, aludjak nyu­godtan, nem rosszabbodott az állapota, öt gramm tejet szondán keresztül meg­evett. Ismét hitlünk... Másnap reggel nyolc órakor utoljára mentünk be hozzá. Á folyosón hallottam, amint a „K. anyu­kát" keresik. Az orvos arca mindent el­árult . . . ★ A K. család tragédiájának hamar híre ment az ismerősök és a szomszédok kö­rében. A „jó tanácsokra" a temetésre készülő anyuka a következőket mondotta: — Nem élhetünk úgy, hogy örökösen visszafelé nézzünk. Férjem és én is sze­retnénk még egy gyereket. Ez az egyet­len, ami kárpótolhat minket. A Semmelweis Kórházban Először a főigazgató főorvost, dr. Jan­uary Annát kértük meg. hogy idézze fel az eseményeket. — Néhány februárban született gyerek lett beteg, de nem itt nálunk, hanem azután, hogy hazaengedték őket. A lázas gyerekeket a megyei kórház újszülött osztályára szállították, ahol megállapítot­ták, hogy meningitis (agyhártyagyulladás) lépett fel. Ezért széklet- és orr-torok vá­ladékmintái vettek, a kórokozó megálla­pításához. A megyei Köjálban — miután ismeretlen törzsről volt szó — nem tud­ták pontosítani a baktériumokat, ezért Budapestre, az Országos Közegészségügyi Intézetbe küldték a mintát, ahol megál­lapították, hogy egy speciális coli-törzs­ről van szó. amely elsősorban állatra kórokozó. — A kórházba szállított három cse­csemő közül ketten sajnos meghaltak, a harmadikat gyógyultan hazaengedték. Az eredmények ismertében, a Köjál és a megyei főorvos teljes zárlatot rendelt el a fertőtlenítés, nagytakarítás, festés-má­zolás elvégzésére. A még osztályon fekvő anyákat és gyerekeket elkülönítettük, s ahogy hazaengedtük őket, úgy végeztük a fertőtlenítést. — Természetesen vizsgálatot tartottunk az ügyben, de semmi olyasmit nem tud­tunk megállapítani, ami az osztály orvo­sainak. vagy dolgozóinak mulasztására utalt volna. Egyetlen kivétel van ez alól. Egy szülő levelet írt, hogy lázasan en­gedték haza gyermekét. Azt az ápolónőt büntettük meg, aki a gyermeket kiadta. — Az osztály általános higiénés rend­jével eddig nem volt probléma. Ezután ezt még fokozottabban ellenőriztük, és a rendszabályok maximális betartásával és betartatásával akarjuk megelőzni a ha­sonló eseteket. Nagyon fontos a betegek személyes higiénéje, hiszen ha egy beteg kijön a WC-ből kézmosás nélkül, és vé- gigfogdossa a kilincseket, fertőzést okoz­hat. Természetesen ezt senki nem ellen­őrizheti, itt csak a beteg felelősségérze­tére utalhatunk. Ezután dr. Pócsy Győző főorvost, a szülészeti osztály vezetőjét kerestük fel, ő azonban elzárkózott a nyilatkozattól. Mint mondta, a jelen helyzetben nem látja értelmét az interjúnak. A kórház igazgatója és a Köjál illetékese úgyis el­mond mindent, ehhez nem kíván hozzá­fűzni semmit. Természetesen tiszteletben tartottuk véleményét, bár mint az ügy­ben a legilletékesebb, bizonyára szolgál­hatott volna hasznos információval. A Köjálban A járványügyi osztály vezető főorvosa, dr. Munkácsy Magdolna készségesen vá­laszolt kérdéseinkre: — Március !)-én jelentette be a kora­szülött osztály a megbetegedéseket. A vizsgálatok megkezdésével egy időben mindkét osztályon elrendeltük a szülő nők. az újszülöttek és a dolgozók szűré­sét. Most már végleges adatokkal is szol­gálhatok. Ezek szerint a megvizsgált 81 újszülöttből 33, a százegy dolgozóból 4 volt pozitív, míg az 55 anya negatívnak bizonyult. A már hazaengedetteket is szűrtük, közülük a 42 anyából kettő, a 42 újszülöttből 4 volt tünetmentesen po­zitív. A vizsgálatok során nem tudtuk azonosítani a baktériumot, ezért Pestre, az OKl-ba küldtük az anyagot, ahol megállapították, hogy a kórokozó a coli O 78-as baktérium. Az ismert, több mint 130 fajta coli-baktérium közül ez eddig a megyében soha nem okozott betegséget. Ez a baktérium egyébként állatok és em­berek bélflórájának rendszeres lakója, de csak igen ritkán okoz bajt, és csakis új­szülötteknél. Feltehető, hogy valamelyik anyától származott és így terjedt el, eset­leg kezelés útján. De végül is ezt utólag lehetetlen kideríteni. Fertőzés a legna­gyobb elővigyázatosság mellett is előfor­dulhat. Azt viszont figyelembe kell ven­ni, hogy a megbetegedett gyerekek tér­ben és időben annyira elkülönültek, hogy egymást nem fertőzhették meg. — Hogy a járvány továbbterjedését megakadályozzuk, április 15-től a megyei főorvos és más szakemberek együttes döntése alapján rendeltük el a zárlatot. Reményem szerint a mai higiénés viszo­nyok között a fertőtlenítés, festés után nem ismétlődhet meg az eset. A szülé­szeti osztályt május 4-én nyitottuk meg újra. Az első napon 21 szülő nő jelent­kezett felvételre. — Az köztudott, hogy minden kórház­ban ápolónő- és takarítónőhiány van. Főleg éjszakás nővér van kevés, így ők nem mindig tudják megfelelően ellátni a betegeket. Ha elő is fordult az osztályon valamilyen szabálytalanság, az nem okoz­hatta a fertőzést, illetve a járvány elter­jedését. A koraszülött osztályon • A megyei kórház koraszülött osztályán kezelnek minden — a megyében bárhol született — megbetegedett csecsemőt. Így kerültek az agyhártyagyulladásban meg­betegedettek is ide, itt gyógyult meg egy csecsemő, és itt halt meg az a kettő, akin nem tudtak segíteni. Az osztályvezető fő­orvos, dr. Görög Péter: — Mindenekelőtt tudni kell, hogy új­szülöttek, csecsemők esetében nem egye­di eset az agyhártyagyulladás. Ezek a kórokozók nagyobb gyerekeknél és fel­nőtteknél semmiféle problémát nem okoz­nak, mert szervezetük már megbízható immunrendszerrel rendelkezik. Az újszü­lötteknél azonban betegséget okozhatnak. Így előfordulhat ilyen megbetegedés, hi­szen legalább százféle ismert kórokozó is előidézheti. — Az agyhártyagyulladás ebben a kor­ban az esetek nagyobbik felében halállal jár, a gyógyullak egy része maradvány­tünetekkel. más része teljesen egészsége­sen távozik. Tehát egy máskor is előfor­duló betegségről van szó, csupán azért beszéltünk járványról, mert egy hathetes periódusban három beteg csecsemő is a Semmelweis Kórházból került osztályunk­ra. Ezért kértünk a harmadik eset után, március- 6-án járványügyi vizsgálatot. Ez­után intézkedett a Köjál, ezután történt mintavétel a szülőszobán, a kórtermekben. — Mint ahogy megállapították, a coli­baktérium O 78-as típusa okozta a fer­tőzést. Ezt és más baktériumot sokan hordoznak, de nem mindenkinél okoz be­tegséget. Ennek kapcsán mondom el, hogy néhány éve végeztünk szűrővizsgá­latot terhes nők körében. A reprezen­tatív felmérésből kiderült, hogy több­százuk hüvelyváladékában van valami­lyen fertőző baktérium. Így bizonyos ér­telemben alkati tulajdonságok, és más szerencsés vagy szerencsétlen véletlenek összejátszásától függ, hogy az újszülött megbetegszik vagy sem. — Az. hogy a megyei Köjál nem tudta azonosítani a baktérium típusát, a gyó­gyításban nem okozott problémát, hiszen ha tudjuk, hogy O 78-as coliról van szó, akkor sem kezeltük volna őket más gyógyszerrel. A városi főorvosnál — Mikor értesült a történtekről a vá­rosi tanács egészségügyi osztályának ve­zetője. dr. Kise Katalin? — Április 8-án jelentették nekünk, hogy olyan coli törzzsel találkoztak, ame­lyet az itteni Köjál nem tudott azono­sítani. Tájékoztattak a két csecsemő ha­láláról, és arról is, hogy azóta figyelem­mel kísérik mindazokat, akik az emlí­tett kritikus időszakban születtek. A rendkívüli eseményt természetesen azon­nal jeleztük a megyei tanács egészségügyi osztályán. Másnap megszületett a döntés; a szülészeti osztályt lezárták. A városi kórháztól az írásos jelentést egyébként április 21-én kaptam meg. (Eszerint: F.-nét 1987. január 20-án vet­ték fel. A szülésig a terhes-pathológiai részlegen feküdt. 1987. január 30-án 3500 grammal, egészséges csecsemőként meg­született F. Roland, aki február 4-én be­lázasodott. Előzetes megbeszélés után a koraszülött osztályra vitték át, ahol me­ningitis! állapítottak meg. H.-nét, 1987 február 7-én vették fel az osztályra. A szülés ideje február 19. H. Zsolt 3200 grammal született, a gyerme­ket egészségesen bocsátották el az osztály­ról. Otthonából került másnap a koraszü­lött osztályra, ahol nála is meningitist ál­lapítottak meg. K.-nét február 28-án vették fel, már- cius 1-én szült. K. Roland 3200 grammal született, egészséges csecsemőként. Már­cius 6-án láza miatt a koraszülött osz­tályra vitték. Az utóbbi két gyerek meg­hall. Mindhárom gyermek liquorjából coli O 78 tenyészett ki. A csecsemőosztályon és a szülőszobában fertczöttségi mintavételt készítettek a sze­mélyekről, a helyiségekről és a tárgyak­ról. Folyamatosan szűrték a már hazaen­gedett csecsemőket is. (A visszaérkezett adatok alapján egyre többször kaptak po­zitív eredményt.) — A csecsemők halála és a zárlat el­rendelése között meglehetősen hosszú idő telt el. Miért? — Ennek elsősorban az az oka. hogy a szakemberek sokáig nem tudták megálla­pítani a kórokozót. Tapogatóztak bizonyí­tékok nélkül. Egyébként maga a tenyész­tés is több napos munkát igényel. — Hogy a fertőzést pontosan ki, vagy mi okozta, azt megállapítani nem lehet. Találgatások azonban vannak ... A közel­múltban jónéhány kismamával beszélget­tünk. Valamennyien a városi kórházban szültek. A mellékhelyiségek állapotára, a higiénés körülményekre jószerivel mind­annyian panaszkodtak. Néhányuk szerint az ápolónők pénzt fogadtak el a lepedők igen ritka cseréjéért. Az egyik kismama pedig arról a felháborító bánásmódról tá­jékoztatott bennünket, miszerint 20 per­ces fájásai közepette, mindössze öt órá­val szülése előtt az egyik ápolónő arra szólította fel, hogy mossa fel maga után az illemhelyet... — Mcst hallok először ilyesmiről — mondja őszinte megdöbbenéssel a főorvos asszony. — Csak azt tanácsolhatom, hogy az effajta visszaéléseket, ott helyben azon­nal jelenteni kell. Ha ez megtörtént, az ápolónőt felelősségre kell vonni, el kell marasztani. A2 egészségügyi osztályon A megyei tanács egészségügyi osztályán dr. Burján Ágnes osztályvezető-helyettes főorvos lényegében megerősítette a már korábban leírt eseményeket. A Köjál már­cius 6-án értesítette a járványról az osz­tályt. Az illetékes vezető orvosokat össze­hívták egy megbeszélésre, amelyről emlé­keztető is készült. (Az, hogy a nyilatko­zók által közölt dátumok nem egyeznek, az nem az újságíró figyelmetlenségéből ered . ..) — Azt teljes bizonyossággal nem lehet eldönteni, utólag megállapítani, hogy a járványt ki okozta. Tudom, hogy sokféle pletyka kering ez ügyben a városban. Hozzánk is eljutott néhány, én is hallot­tam a WC-takarítási esetekről. Nem tu­dom, hogy megtörtént-e, az viszont biztos, hogy ha igen, a fertőzést ez akkor sem okozhatta. Tudni kell, hogy szülés előtt néhány órával beöntést kapnak a kisma­mák. Az ebből eredő „baleset” feltakarí­tásáról lehetett szó. Természetesen ez is szabálytalan és megengedhetetlen. De ez­után fürdetik, mosdatják az anyát. Mi­előtt bekerül a szülőszobára úgy készítik elő, hogy oda már nem vihet kórokozót, legfeljebb csak a szervezetében. — Mindenesetre, ha bármilyen szabály­talanság a kórház vezetésének tudomásá­ra jut, azonnal kötelesek kivizsgálni. Jól funkcionáló etikai bizottságok működnek az intézetekben, az ilyen esetek megelő­zése és szankcionálása az ő feladatuk. — Kétségtelen, hogy elsősorban lét­számhiány miatt a kórházhigiéne az or­szágban mindenütt probléma. A kielégí­tő állapotok megteremtése elsősorban nem pénz kérdése, hanem a szakmai és köz­egészségügyi szabályok maradéktalan be­tartatásán múlik. A ruházat mosatása, a köpeny és védőruházat cseréje, szájkendő használata stb., mind-mind az alapvető előírások követelménye. Ismétlem azon­ban, hogy ezek a szabálytalanságok ezt a járványt nem okozhatták. Mindenesetre május 11-re összehívtunk egy kórház-higi­énés értekezletet, a járványügyi tanulsá­gok levonására. „Hadszintéri szigorúság­ra” van szükség az ilyen esetek megelő­zésére. ★ Ennyi vélemény meghallgatása után, ta­lán már mindenki megfogalmazta magá­ban az ügy tanulságait. A rideg ténye­ken, két újszülött halálán, a hozzátarto­zók, elsősorban a szülök bánatán, vesz­teségén változtatni sajnos már nem lehet. Hogy a fertőzést, illetve a járványt ki okozta, örökre kideríthetetlen marad. A szülészet fertőtlenítése, festése után — mondják — nem kell tartani további megbetegedésektől. Ezért fis értünk egyet azokkal, akik azt kérnék, hogy cikkünkkel is igyekezzünk segíteni a bizalom hely­reállításában. A történteknek azonban van egy mel­lékszála. Hisszük, hogy mellékszál. és az események nem emiatt történtek. Az osz­tályon korábban feküdt szülő nők közül nem egy állította, hogy egyes nővérek vi­selkedése, magatartása, ilyen helyen, ahol különösen kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, elfogadhatatlan és megbocsát­hatatlan. Ilyen magatartás már nem eti­kai vétség, hanem tisztességtelenség. Azt reméljük, hogy ez a mellékszál még nincs „elvarrva" ... A szülészeti osztályon május 4-én hét­főn a reggeli órákban jártunk. Már ak­kor tele volt a váró, kismamák ültek iz­gatottan a padokon. Azóta bizonyára leg­többjük már túl van a nagy eseményen. Monos Márta Szatmári Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents