Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-23 / 120. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. május 23., szombat A megjelenés, mint a karriert befolyásoló tényező Nyílt levél Horpáosi Sándorhoz A menedzsereik újabban nemcsak a szakmai és vállalati tanácsadók, hanem az „i magé-tanácsad ó'k’ ’ segítségét is igényibe veszik. Ezek a specialisták az előnyös személyes megjelenés kialakításálban nyújtanák segédkezet, mert az a menedzseri karriernél ugyanolyan fontos, miint' a szakmai rátermettség. Elméletben nontosan körülhatárolt kritériumai van- naik a vezetői kiválasztásnak — melynél megintcsak elméletileg előnyt jelent az a nyitottság, amely a ká- dermunkát kell (kellene) hogy jellemezze. Napjiaink- ban ezért nem csodálkozunk rá azokra a ’hirdetésekre, amelyék pályázatok útján ajánlják igazgatói, főmérnöki, főosztályvezetői vagy főorvosi állások betöltését. A „merítésnék” ez a fajta szélesítése aíiigh’a tekinthető formai jellegnek, még akkor .sem, hia a jobb és jobban fizétő állásokra mindig vannak jelöltök és önjelöltek. A valóság mégis az, hogy a nagyobb választék eleve magában hordozza a nagyobb valószínűséget a rátermettség, a szakmai, politikai, emberi tulajdonságok találkozásának, egyszóval kifejezve az alkalmasságnak. Nekem személy szerint is tetszik az ilyen versenyeztetés, azért is, mer.t itt nincsenek vesztesek, csák győztesek — illetve mily jó is lenne, ha ez így volna a köztudatban. De sajnos, a valóságban a „második” helyezettet gyakorta fcajánkodó, Tíz francia menedzser közül nyolcnak az a véleménye, hogy az ápolt külső a karrier előfeltétele, a 'külső megjelenés a fontosabb és felél ősségt e 1 jes ebb á 11 ásóknál fokozottabban számít. Az image-ibanácsiadök szolgálataira várhatóan más országokban is igényt fognak tartani. sőt sértő megjegyzésekkel, a verseny vállalásához méltatlan Jaiszólásoklkal .illetik. Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az ilyen sa/nöa magatartásforma tehetséges, többre érdemes emberekét tart v.isz- sza attól, hogy helyesen felmérve a feladatot és a képességet, megpályázzon egy- egy fontos beosztást. Ettől már csák azt tartom kedvezőtlenebb jelenségnek, afmikor már a kiválasztásnál háttérbe szorítja az alkalmasságot a kötődés. Nevezetesen az dönt, hogy ki a helybeli és kfi az idegen”. Voltaképpen ez a félresikeredett lokálpatriotizmus nemcsak azért káros, mert többre hivatott életutakat fog vissza, hanem azért is, mert egy demokratikusan jó ügyet már az első lépéseknél megtorpedóz. Folytatva a gondolatsort, az sem ritka, amikor a pályázat nyertesét nem szakmai, politikai vagy magatartásbeli fogyatékosságok miatt fogadja a (környezet fenntartásokkal, hanem azért, mert máshonnan jött, vagy máshol lakik. Víiszolyogva hallottam jól prosperáló gyár igazgatóját, Feltámad William Shakespeare Globe Színház Sam Wanamafcer amerikai színész hosszú viták és közbenjárások után most megkapta az engedélyt, hogy Suthwarknál, a Temze partján újra felépítse a régi Globe Színházat, amely 1664- ben egy „puritán hadjárat” áldozatául esett. Shakespeare bemutató színháza így eredeti hélyén feltámad. Az építkezést a tervek szerint már ez év júliusában megkezdik. Wamamiaker 1992-ben ■alkarja megnyitni a színházat, természetesen április 23- án, a drámaíró születésnap- ján. A színház felépítése, amely átszámítva, körülbelül 260 millió sohillingbe kerül, a második színház építkezés, amelyet amerikai magánbefektetők Angliában finanszíroznak. Tavaly Stratfordban, Shakespeare szülővárosában nyitottak meg egy színházat. Az újrafdrópített Globe Színházban ezer néző számára lesz hely. Az épület rekonstrukciójánál, mivel az épületnek ma már semmilyen nyoma sincs, teljesen az irodalomra vannak utalva. Számos írás foglalkozott a nyolcszögű színházzal, és sajátos színpadtechnikai berendezésével. amint keserű hangon mondta, egyetlen bűne van — és ezt öt év óba nem tudják megbocsátani —, hogy nem költözik Miskolcról a félóra járásnyira tehető másik városba, ment a gyár ott van. Az meg a közelmúlt eseménye, hogy a helyi vezetésnek mekkora dilemmát okoz a megüresedett tanácsi funkció betöltése. Nem azért, mert nem találnak megfelelő embert, hanem azért, mert lakit alkalmasnak tartanak, az nem helybeli. Anélkül, hogy alábecsülném a „saját nevélésű” játékosok értékét, vagy a helyismeret nagy előnyét, káros az, amikor valamiféle alaptalan bizalmatlanság légköre keseríti az új környezetben az új vezetőt. Érzésem szerint, becsülendő a településhez, a kenyeret adó gyárhoz vagy vállalathoz kötődés — de a mércének ma sokkal inkább mint bármikor az alkalmasságnak kell Lennie. Ha nem így cselekszünk, ha ennek ellenében hadakozunk, félő hogy ott nyitunk frontot, ahol nincs Is háború. Tisztelt Horpáosi Sándor! • Bocsásson meg, hogy ilyen módon reagálok az ön cikkére, de szeretném, ha az olvasókban nem az ön által adott jellemrajz maradna meg Lévayról. Olvastam a Lévay-kötet megjelenése kapcsán írt elmélkedését, (iműbírá latot). Először is, ön a kötetről ígért recenziót, de érdemben végül is nem nyilatkozott — ellenben „helyére tette” Lévay Józsefet, a költőt, s embert, akit talán még soha senki nem méltatott megfelelően. (Életében mindha érdemei fölött, a fel- szabadulás után, mint, érdemei ellenére, alábecsülték volna.) A kötet szerkesztője és kiadói úgy vélték, hogy ki kell adni valamit Tőle. A cikkben Ön — tisztelettel adózva ugyan —, de mintha azt sugallná, hogy — e versek érdektelenek manapság. Ugyanakkor elismerését fejezi ki a kiadásért. Nem értem: elolvasásra nem érdemes verseket kiadni érdemdús cselekedet? Másodszor: vannak olyan megállapításai, amelyek bővebb magyarázatra szorulnak. Mit ért például az alatt, hogy Lévay emberi tartásában is, természetében is a „völgyben maradt”? S hogyan róható fel egy 80—90 éves embernek, még ha költő is volt, hogy nem csatlakozott az új szellemi áramlatokhoz, az új gondolkodási, politikai, irodalmi irányzatokhoz, Ady- hoz, Kassákhoz stb? Lévay — a saját fiatalkorában — 1948 —49-ben nagyon is fogékony volt az akkor új szellemi, politikai, irodalmi áramlatokra! Harmadszor: nem tetszenek azok a szavai sem, amelyekkel a karrierjét felfestette: „írnokoskodás, tanárkodás, jegyzősködés, hivataln okoskodás”. Miért gondolja, hogy egyik munkaterületét sem vette igazán komolyan? Egyáltalán, ilyen szavakkal bárki pályáját le lehet szólni. Az újságíró mindig megtisztelve érzi magát, ha valaki figyelmesen olvassa végig a dolgozatát. S ha még válaszol is, a szerzőnek az külön öröm. Hetek óta folyik lapunk hasábjain a vita városunk szellemi életéről. Több hozzászóló is felpanaszolja a tradíciók és hagyományok hiányát, a sajátosan miskolci kisebbrendűségi komplexust. Sajátosnak tartom, hogy a vitában többnyire csak humán értelmiségiek szólaltak meg. Holott városunk jellegét, profilját mégiscsak az ipar adja meg. Miért tartozik ez ide? Azért, mert a múlt században, ami3 kor Lévay József élt és alkotott, még nem ez volt a jellemző. Kassa szomszédságában és kicsit árnyékában Miskolc álmos kisváros volt. Ez pedig azért érdekes, mert egy költőt, s költészetét meghatározzák az élményei. Igaza van Zimányi Katalinnak abban, hogy az ifjú Lévay József ott volt a történelmi eseményeknél. (Szemere Bertalan mellett), de később visszavonult a küzdőtérről. Mint hajdani pedagógusnak nem kell bizonygatni, Lévay Józsefnek a tanárnak az érdemeit. Egy jó felkészültségű, az irodalmat nemcsak szerető, de művelő értelmiségi minden bizonnyal magával tudta ragadni a tanítványait. Ez a lelkiismeretesség, jobbágyszüleitől öröklött szorLévay Józsefről a Református Főgimnázium története azt írja, hogy nagyonis komolyan vette tanári működését, de Arany Jánossal történő levelezésében is gyakran téma oktatói munkája. Odaadó, lelkes tanár, s ő volt az, aki újraalakította az önképzőkört, azt Kazinczyról elnevezte. Ö volt az, aki kezdeményezte az országos Kazinczy emlékünnepséget is. Jegyzősködése sem lehetett valami unaloműző foglalatosság, hiszen nem csinálhatta volna közmegelégedésre 1861- től 1894-ig, vagyis 33 éven át. Akkor választották meg alispánnak, de 1895-ben már nyugalomba is vonult, 70 éves korában. Az, hogy az alis- pánságig vitte, lehet, hogy költőnél nem dicsőség, de ön emberi tartását vonta kétségbe — többek között. Az, hogy valaki milyen lelki alkatú, — adottság, s szerintem nem baj, ha nem min den költőnk forradalmár, újító, politikus és lázadó. Az ilyen magatartáshoz egy történelmi kor is kell, ami Lévay idejében elég rövid volt. Irodalmunkban a különböző alkatú és formátumú költőknek egyaránt van helyük. Bár az én védelmemre igazán nem szorul rá — úgy érzem, meg kell „védenem” irodalmi munkásságát is. A Kisfaludy Társaság megbecsült, tagja volt 1862-től. öt kérte fel Arany János és mások mellett a Társaság, hogy fordítson Shakespeare drámákat. Nem állítom, hogy fordításai az Arany-forditá- sofckal egyszínvonalúak, de a Társaságnak, akkor megfeleltek, s a színházak játszani tudták ezeket a darabokat is: Titus Andronicus, A makrancos hölgy, Vízkereszt, vagy amit akartok, IV. Henrik király, V. Henrik király. Igaz, ma már nem az ő fordításaiban olvassuk, halljuk ezeket a műveket, hagalom és kötelességtudás érvényesülhetett a hivatalnoki munkájában is. De már megbocsásson Zimányi Katalin, ezeknek semmi köze a költészethez. Tudta, érezte, szomorkásán le is írta maga Lévay József is (utalok is rá a recenziómban), hogy a nagy társak (Petőfi, Arany,) mellett és után ő csak szerény, másod—‘harmad hegedűs lehetett. Az utókor természetesen mindig okosabb, s olykor bizony hálátlan is. A hálátlanságot én sem szeretem. Vallom, hogy fel kell kutatnunk és közkinccsé kell tennünk az értékeinket. Szomorúnak tartom, hogy ez a több történelmi vármegyéből összeállt megyekolosszus mindeddig nem tartotta fontosnak, hogy irodalomtörténésze legyen, a múzeuma vagy a könyvtára teremtsen erre egy státuszt. Ha jól meggondoljuk, néhai Csorba Zoltán óta, aki megírta megyénk irodalomtörténetét, érdemben senki nem nyúlt ezekhez a témákhoz. Ezért fordulhat elő, ez a sajátosan miskolci jelenség, hogy hol alábecsüljük semmibe vesszük, hol meg túlérzékenyen felülértékeljük íróinkat, hagyományainkat. Lévay Józsefnek helye van a magyar líra történetében. Nekünk nagyon kedves és fontos költőnk ő, de látnunk kell, hogy Vajda János után (s akkór még nem szóltam a kortárs világirodalomnem Vas István, Németh László, Jékely Zoltán, Radnóti Miklós és Rónay György nyelvén, de azért évtizedeken át igenis az ő fordításaiban lehetett ezekhez a darabokhoz hozzáférni, S ha már itt tartok, lehetetlen kihagyni Burns-fordításait, amelyek némelyike vetekszik a Pető- fi-fordításokikal. Lévayra is jellemző, hogy Bums verseiből melyeket tett át magyarra: elsősorban a szabadságharcos költeményekből és a szerelmi lírából válogatott. Manapság — bár már az ellentétes tendencia is erősödik — még mindig divat a helyi, régi „nagyságok”, a szeLlemi múltunk képviselőinek lebecsülése, devalválása. Eléggé sajnálatos, hogy az ön cikke is hozzájárult ehhez. Visszatérve a Lévay-kötet- re. Nagyon szép, ízléses kiállítású, frappáns, kitűnő, remélem folytatása is lesz, mert súlyos mulasztásokat pótolhatunk így. Egyet azonban nagyon hiányolok belőle, ti. a versek keltének a feltüntetését, ami jellemző egy alkotásra, magyarázat létrejöttének körülményeire. A kötet címe pedig nekem egészen mást mond, mint önnek. Azt, amiről a címadó vers szól, ti. hogy hű maradt szűkebb hazájához, mert szerette. Szerette ezt a tájat, a Sajó völgyét, s az itt élő embereket s az innen származó emlékeit. Ma is, számtalan, Ön által is ismert, alkotó, gondolkodó, „nem középszerű” ember él itt a Sajó völgyében, s mert itt érzi otthon magát, ellenáll a jobb anyaginkkal, több megbecsüléssel, országos hírnévvel kecsegtető ajánlatoknak. Nem tudom másképpen megfogalmazni, amit érzek — az ön cikkét is szobordöntögetésnek tartom egy kicsit. ról Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, Walt Withman, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Csehov stb.) a Petőfi és Arany János által kimunkált stílus, szemlélet, képalkotás már nem lehetett korszerű, adek- vát. Ez természetesen, — már tudniillik a korszerűség — soha nem elhatározás kérdése. A már említett élmények mellett meghatározó a költő személyisége is, ha úgy tetszik az intellektusa, az a mód, ahogyan szemléli a világot, amit észrevesz, megírásra érdemesnek tart, A szelídség, a rezignációra, csendes szemlélődésre való hajlam a maga helyén nagyon szép, megbecsülendő emberi érték. De ebből ritkán születik nagy költészet. Ráadásul a mi Lévay Józsefünkből, — s egyáltalán a korabeli magyar lírából — hiányzott a filozófiai mélység, amely a jelenségvilágon túl a lényeget tudta volna megragadni. Mondjuk ki: ez a fecsegésre való hajlam sajnos jellemzi jónéhány mai költőnket is). Megismétlem tisztelet és becsület Lévay Józsefnek, mert a miénk, de óvakodjunk attól, hogy a tisztelet elhomályosítsa a szemünket, értékítéletünket. Nagyon szívesen olvasnék értékelő tanulmányt Lévay Józsefről, értő irodalomtörténész tollából. Tisztelettel: Horpácsi Sándor Paulovits Ágoston Pályázat, nikotinmentes osztályra! Nlikotinimemites osztály címmel, pályázatot hirdet Borsod - Abaúj -Zemplén megye középfokú ’tanintézeteiben a Magyar Vöröskereszt Borsod Megyei Vezetősége és a Hungária Biztosító Borsod Megyei Igazgatósága, az 1987/88-as tanévre. A pályázat célja, hogy a tanulóifjúságát mozgósítsa a dohányzásmentes életmód kialakítására és ismertesse meg őket annak előnyéivel.. A pályázat feltételei a következők: az osztály tanulói vállalják, hogy sem az Iskolán belül, sem azon kívüli nem dohányoznak ; amennyiben a tanév elején dohányzó társuk van, azt rábírják a dohányzás abbahagyására; csák húsznál nagyobb létszámú osztályok jelentkezhetnek ; az osztályfőnök sem dohányozhat. A benevezésnek tartalmaznia kell az iskola nevét, osztályát, annak létszámát, vállalásukat (például, hányán vállalkoznak propagandamunka szervezésére stb.) laíláírásofcat (osztályfőnök, vöröskeresz- ■tes .tanárelnök, ifjúsági vöröskeresztes 'alapszervezet titkára). A benevezéseket 1987. szepltemiber 1—20. között, a Vöröskereszt Borsod Megyei Vezetősége címére (Miskolc, Kossuth u. 11. Pf. 66.) kell beküldeni. A pályázók ellenőrzését elsősorban az illetékes iskolai vöröskeresztes aliapszerve- zet tagjai végzik, de ellenőri zhatnék bármikor a vö- rösfceresztes felsőbb szervek képviselői is. A záró önértékelést 1988. május 15-ig kell beküldeni a megyei vezetőségre, amelynek aiajpjém értékelik a megyei pályázatot. Az eredményeket elért osztályók jutalmazására a Hungária Biztosító ötvenezer forintot ajánl fel. A jutalom természetesen a nyertes osz/tályók között megoszlik. Az eredményről az iskolákat levélben és a sajtó útján tájékoztatják. Alkalmasság vagy kötődés Tisztelettel: Zimányi Katalin Hogyan tiszteljük Lévay Józsefet? Válasz egy nyílt levélre
