Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-20 / 117. szám
1987. május 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Újai feladatok doll a Heplja Az OKISZ-hoz tartozó több, mint 2300 szövetkezet az elmúlt esztendőben több. mint 100 milliárd forint értékű produktumot nyújtott. Borsod megyében, a KI- SZÖV irányítása alá tartozó szervezetek 2 és fél milliárd forint értékű termékei állítottak elő. Ha iparáganként vizsgáljuk a teljesítményt, arra a következtetésre jutunk, hogy a finomkerámia. a bútoripar, a cipőipar, a kézmű- és a háziipar kivételével valamennyi ágazat növelte termelését. A textil ruházatban különösen szembetűnő a termelés dinamizmusa. A növekedés döntően az exportra kerülő termékek gyártásában figyelhető meg. Kiemelkedő eredményt ért el a Hegy alja Ruházati Szövetkezet, amely éves termelését 28 millióval, míg a nem rubelelszámolású kivitelét csaknem 55 és fél millió forinttal fokozta. A másfél ezer dolgozói foglalkoztató Herukon számára az idei év sem lesz könnyű. A szövetkezet további fejlődése, a dolgozók megélhetésének biztosítása érdekében meg kell teremteni a feltételeket a termelő kapacitások lehető legteljesebb kihasználásához, tovább kell javítani a piaci munkát, erősíteni kell a takarékos gazdálkodást, s a költség- szintet legalább 10 százalékkal kívánatos csökkenteni. Számos lehetőség kínálkozik a teljesítmény fokozására. Mindenekelőtt gyorsítani kell a műszaki fejlesztést, annak ellenére, hogy a gazdasági helyzet nem kedvező számunkra. A szövetkezetben a szervezés, a gyártmányelőkészítés, szabászat és a befejező részlegek teljesítményét 5—15 százalékkal szándékoznak az idén növelni. Az ezzel kapcsolatos munka megkezdődött és a feladat teljesítése érdekében további gépesítésre kerül sor a gyártáselökészítés- ben és a szabászatban. Az idén a varrodai gépek rekonstrukciója is megkezdődik, amely természetesen áthúzódik a jövő esztendőre. A rekonstrukció révén lehetőség nyílik rá. hogy a tízéves gépek hlyett valóban termelékeny, részben automata, számítógép vezérlésű, jó minőséget biztosító berendezéseket helyezzenek üzembe. A gépek vásárlását a múlt évben elnyert import-pályázat teszi lehetővé, amelynek összege csaknem 40 millió forintra rúg. Természetesen ennek ára van: minden eddiginél magasabb exporttervet kell a szövetkezetnek teljesítenie. A gyakorlatban ez azt jelenti. hogy a tervidőszak alatt nem öt, hanem hal évnek megfelelő tőkés kiviteli előirányzatot kell elérni. Ez a jelenlegi áron számolva mintegy 5,7 millió dollár többletexportot eredményez. L. L. Más kárán tanul az okos... Óriás betongyár A Bős (üabcikovo)-Nagymarosi vízlépcsőrendszer átépítésében többek között a Győri Közúti Építőipari Vállalat is részt vesz, az építkezéshez szükséges betont ők szállítják. A közelmúltban Dunakiliti határában óriás betonkeverőt állítottak üzembe, amely automaták segítségével percenként egy köbméter beton keverésére alkalmas. A győri vállalat ebben az évben 85 ezer köbméter betont szállít az építkezéshez. A legtöbb betont most a duzzasztómű és a hajózsilip építéséhez használják fel. (MTI Fotó) Rekultiváció szamócával Uj palackozósor Miskolc és Ózd között gyorsabban Ismeretes, hogy megyénkben sok a kavicsbánya. A kitermelés befejezése után az üzemeltető vállalatok feladata lenne a termőánapotok visz- szaállítása, a rekultiváció. Sajnos, ugyancsak ismeretes, hogy a művelés befejeztével a legtöbb bányánál a rekultivációnak évek óta nyoma sincs. Kétségtelen, hogy ez nem egyszerű feladat, de tájképi és gazdasági szempontokból fontos és elengedhetetlen. A föld termőképességének visszaállítására, újbóli mezőgazdasági termelésbe vonására sok lehetőség kínálkozik. Az egyik ezek közül a szamócatelepítés. Méghozzá nagyüzemi módon. termelőszövetkezetek gesztorságával. Ezeken a helyeken általában jelen van a víz. ami a szamócatermelésnek lényeges kritériuma. Megyénkben azonban még nincs hagyománya, kockázatos volna csak úgy belekezdeni. Az országban viszont már több helyen általános ez a módszer, régóta foglalkoznak vele. Kudarcokkal, eredményekkel. És az okos más kárán tanul . . . Tahitótfaluban, a Kék Duna Szakszövetkezetnek is van már egy „beállott” szamócása. A munka gépi részét és a szakmai irányítást a szövetkezet adja, míg a kézi munkát egyéni vállalkozók, akiknek a szövetkezet kiadta művelésre a területet. (Egy hektárról körülbelül 400 mázsa szamócát lehet szedni, ami jó bevétel.) Hogy megyénkből az érdekeltek (nagyüzemek, vállalatok, esetleg majdani tagok) szétnézhessenek szamócaügyben, a bocsi Haladás Tsz utazási irodája szakmai tanulmányutat szervez júniusban a Vác környéki községbe. így a későbbiekben nemcsak saját fejünk, hanem mások tapasztalatai is segíthetik a sikeres munkát. D. K. Üj palackozósori helyezett üzembe a Pécsi Pannónia Sörgyár. Az óránként 22 ezer félliteres üveget megtöltő automatikus gépsor teljesítménye csaknem négyszerese kiöregedett elődjének. Az új palackozósor automatikus ki- és berakógépét a Pécsi Sopiana Gépgyár készítette, az üvegmosó berendezés és a töltő-zárógép NDK gyártmányú, a nagy teljesítményű címkézőt az NSZK-ból használtan vásárolták, s felújítása után kifogástalanul működik. A palackozóteljesítmény növelése révén — az idén először — százmillió liter sör előállítását tervezik. (MTI) Toyota és totoja A televízió hétfői, rendkívüli adásának műsora rendkívüli információkkal is szolgált. A Mutató című gazdaságpolitikai műsorban négy újságíró kérdéseire válaszolt Kapolyi László ipari miniszter. Akár előre megfontolt szándékkal tették, akár véletlenül, de ipari gazdálkodásunk gondjainak és eredményeinek boncolgatása, a kiútkeresés feltételeinek számbavétele a manapság egyre többet emlegetett hazai személygépkocsi-gyártás esélyeinek latolgatásával kezdődött. Alig hiszem, hogy a késői órán a nézők többsége kikapcsolta volna a készüléket. Alig hiszem, hogy az ország apraját-nagyját nem érdekelte a téma. De miért is vált központi kérdéssé az autó a huszadik század utolsó negyedében Magyar- országon? A válaszadáshoz két utat kell végigjárni. Az egyik túra azt térképezheti föl, hogy a vásárló szemszögéből milyen a piac, javulnak-e az autóvásárlás feltételei, van-e némi sanszunk rá, hogy a lassan elaggó kocsipark megújul. A másik vonulatban arra kellene felelni, hogy egy önálló gépkocsigyártó bázis segítene-e kihúzni a kátyúból a magyar ipar megrekedt szekerét. Vegyük sorra a tényeket és reményeket! Ma az országban másfél millió személykocsi fut, s a ki nem elégített igények száma negyedmillióra rúg. Az él múlt tervidőszakban esztendőnként 90—100 ezer járművet importáltunk, ebben a tervidőszakban az éves átlag várhatóan meghaladja majd a százezret. Az ellátottság nem kielégítő, s a hosszú sorban állás után választható kocsik döntő többsége nem felel meg a kor színvonalának, mert aránytalanul sok üzemanyagot fogyaszt, s a bírságos értéken felül szennyezi a környezetet. Egy, az ezredfordulóig szóló prognózis szerint a személygépkocsi-állomány 2,5 millióra nő. s akkor az ellátottsági mutató (ezer lakosra 240 autó jutna), elérné a mostani nyugat-európai átlag háromnegyedét. Ennek az a feltétele, hogy a hazai piacon az évenkénti kínálat meghaladja a 250 ezer darabot. Az Ipari Minisztérium egy korábbi helyzetelemzése szerint így állna össze a készlet: százezer a szocialista országokból, 70—80 ezer a nyugati vállalatoktól, s mintegy százezer a hazai összeszerelő, vagy gyártó cégtől, vagy cégéktől. (Az olyan kis üzletek — az idén ötszáz Marutit kapunk Indiából, műszerfalakért cserébe —, mint amilyenek egyikét Üj- Delhiben írtak alá a szakemberek, csak a választékot bővítik, de az alapvető gondokat nem oldják meg.) Az ipari miniszter a televízió nagy nyilvánossága előtt mondotta el, hogy előrehaladott tárgyalások folynak a japán Suzuki és a szovjet Zasz-gyárral. Vagyis: megvennénk egy autót, a teljes gyártási technológiát, gépet bérelnénk esetleg, s átmenetileg külföldi szakemberek tanácsát és irányítását is igénybe vennénk. Egy ilyen, lényegében gyártó üzemben az éves széria- nagyság nem lenne kifizetődő százezer alatt... Szervezhető lenne egy összeszerelő üzem is, kisebb darabszámmal, de sok tucatnyi bel- és külföldi kooperációs partnerrel. Ez a csomagterv is tárgyalóasztalon fekszik. Kapolyi László mondotta, hogy rövid időn belül dönteni kell. A miniszter egy hónapban határozta meg a határidőt! Nézzük a bevezetőben ismertetett kettős ok — véleményem szerint meghatározóbbnak számító — másodikját, már csak azért is, mert Borsod komoly esély- lyel pályázhat egy autógyár idetelepítéséért folyó versenyben. Az ipari kultúra itt ugyanis adott, hiszen a kohászati, gépgyártási hagyományok veretesek, nem elhanyagolható a műszeripari készség sem, s méltán híres vegyiparunk is be tudna szállni ebbe az üzletbe. További indokként szolgál, hogy egy borsodi autógyár munkaalkalmat teremtene a létszámleépítésre ítélt megyei vállalatok dolgozóinak, az ipari berendezések egv része talán hasznosítható lenne, s nem árválkodnának üresen a bezárásra ítélt üzemcsarnokok. A dolog másik oldala az. hogy minden bizonnyal fokozódna a megye gazdaságának jövedelemtermelő képessége, a lakossági eltartó és megtartó ereje. S végül — bár ez nem közgazdasági kategória —, de növekedne e táj lakóinak termelési sikerélménye is, hiszen a las- san-lassan az ország háttériparává váló Borsodban aránytalanul kevés, hasznot hozó és alkotói örömre okot adó késztermék készül. A miniszter szájából hangzott el, hogy egy korszerű hazai gépkocsigyár létrehozása nemcsak több autót jelent, hanem jelenti az ipariműszaki kultúra fejlődését és megújulását is. Azaz: közvetetten — a háttéripar kényszerű és szükségszerű előrelépése révén — kihathat az ipar, a gazdaság minden területére, hiszen az új technika és technológia, a magas kvalifikációjú produkció javíthatja az egyetemes munkamorált is. Persze, az autó nem csodaszer a magyar gazdaság mostani, összes bajára. De az egyik legjobb lehetőség, hogy viszonylag gyors, de mindenképpen látványos sikert mutassunk fel. Mert lépni, tenni, dönteni kell! A műsorban az is elhangzott, hogy jó évtizede, hasonló ügyben a Toyotával tárgyaltunk ... A közvélemény akkor a totoja kifejezéssel, illette az a'kciót. Pedig micsoda különbség van a Toyota és totoja között?! Brackó István Jól halad a vasútipálya-átépítés A lehetőségekhez képest jó ütemben folyik, a szükségesnél viszont lassabban halad a Miskolc—Űzd vasúti vonal rekonstrukciója. A megye legjobban iparosodott térségében már szinte elviselhetetlenné vált a vasúti és a közúti közlekedés, mert a hálózat elavult, a szállítási keresztmetszet szűk, a biztonság nem mindegyik szakaszon szavatolt. Egyelőre csak terv a közúti hálózat bővítése és korszerűsítése. Ezzel szemben a vasúti pályák felújítása már megkezdődött, aminek eredményeként Miskolctól Kazincbarcikáig 100 kilométeres sebességgel is lehet közlekedni a villamosított pályán. A szakasz néhány pontján azonban még el kellett végezni a szükséges átalakításokat ahhoz, hogy megkezdődhessen legalább Futnokig a pályaátépítés. Kérdésünkre Molnár Gábor, a MÁV Miskolci Igazgatóságának pályafenntartási főmérnöke elmondta, hogy a Miskolc—Kazincbarcika szakaszon már a kitérőcseréket végzik a szakemberek. A munkához NSZK gyártmányú, úgynevezett kitérő-cse- rélő gépsort vásároltak, amely a legkorszerűbb berendezések közé tartozik. A gépsor mindent tud. öl darab emelővel dolgozik, amelyek a síneket és a talpfákat fölemeli a pályáról és kocsira, vagy a pálya mellé rakja. A nagy teljesítményű földgyalúgép Volvo, gyártmány, e kitérő-aláverő gép és a lakókocsik Ausztriában készültek. A gépsor maga végzi a régi pálya bontását, az új pálya kialakítását, építését, a sínek és a beton „talpfáik” rögzítését. Elsősorban a korszerű berendezésnek köszönhető, hogy a korábbinál gyorsabb ütemben lehet végezni a kényes, aprólékos munkát igénylő kitérőcserét. A gépsor a tíz órás vágányzár ideje alatt 36 métert halad előre, harminc ember munkáját elvégezve. Nem tartozik szorosan a témához, de érdemes megemlíteni, hogy ilyen gépsorok kooperációs gyártására már folynak a tárgyalások, s rövid időn belül Jászkiséren osztrák—magyar együttműködés eredményeként elkészül az első ki- térő-cserélő gépsor. A főmérnöktől megtudtuk, hogy az új menetrendben ismét helyet kap az Ózdig közlekedő gyorsvonat, aminek feltétele, hogy időben végezzenek Kazincbarcikáig a pályafelújítással. Ebben az esztendőben 55 millió forintot fordítanak ilyen jellegű munkálatokra. Ebből a pénzből még az idén megkezdik — a tervek szenint augusztus közepétől — a Kazincbarcika—Sajókaza vonal rekonstrukcióját. A következő esztendőben Putnokig akarják átépíteni a pályát, lehetővé téve, hogy Miskolc és Putnok között 100 kilométeres sebességgel is közlekedhessenek a vonatok. A program szerint Putnokig 130 millió forintba kerül a pályafelújítás. Üjabb milliók kellenek ahhoz, hogy végre befejeződhessen a régóta tervezett Miskolc—Ózd szakasz teljes rekonstrukciója. Az idő sürget, mert ebben a térségben egyre feszültebbé válik az áruszállítás és a tömegközlekedés helyzete. — f. i. — Fésülik a kamillamezeket Munkához láttak a kamillaszedők a Csongrád megyei szikes pusztákon, legelőkön, ahol nagy területeken tenyészik ez az orvosi székfűnek is nevezett gyógynövény. Óriási fésűhöz hasonló munkaeszközzel gyűjtik a kamillát. A növény legnagyobb termőhelyei a Dél-Alföldön a székkulasi ás a csereböké- nyi puszták, valamint a Duna—Tisza közi mélyfekvésű szikes homokföldek. Szakemberek becslése szerint Csongrád megyében májusban és júniusban mintegy 20 vagon nyerskamillát vásárolhatnak fel. (MTI)
