Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
Az Észak-Magyarország ifjásági melléklete Gyermekekért Akik nem élhetnek békében Októberben beszélgettünk Kis Krisztinával, aki Sárospatakon a Tanítóképző Gyakorló Általános Iskola 6. osztályának tanulója. Akkor Amerikába készült. November elején Kaliforniában ugyanis egyJövőnk a tét! Legyen a felelősség mindenkié! „Képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben? ... Szándékunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik... A többség tenni akar... — e néhány gondolat olvasható abban az útmutatóban, amelyet a KISZ Központi Bizottsága adott közre, a Jövőnk a tét! elnevezésű országos felhívással kapcsolatosan. Nos, a meghirdetés óta eltelt néhány hónap, s túl vagyunk egy nagyszabású, bíráló javaslat- és ötletadó akción is. A tapasztalatok elemző összegzése bizonyára még korai lenne. Arról azonban, hogy miként fogadták a fiatalok a Központi Bizottság kezdeményezését és miként csatlakoztak az akcióhoz, mindenképpen időszerű szót váltani. Ehhez kértünk segítséget Major Jánostól, a KISZ KB tagjától. a KISZ Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Bizottságának első titkárától: — Kezdetben talán voltak, akik úgy vélekedtek, minek egy újabb akció? Mire megyünk vele? ... Azután csakhamar megértették, most valami másról van szó. Mindenki a saját bőrén érzi, egyre nehezebb a megélhetés, ami van, az így nem jó. Változtatni kell rajta. És most már nem lehet külső segítségre, valamiféle tőlünk független megoldásra várni. Saját magunknak kell tenni és szóvá tenni az élet minden területén azokat a negatív jelenségeket, a hibás módszereket, amelyek ártalmára vannak a közösségnek, ezáltal pedig az egyének érdekeinek. Bizonyos területen, mint például a bányászoknál, nem hatott az újdonság erejével a felhívás. Inkább úgy tűnt, mintha „szentesítették” volna a náluk már korábban megkezdett gyakorlatot. A legtöbb helyen egyébként ösztönzést és biztatást váltott ki az ifjúsági szövetség kezdeményezése. Azokat a problémákat, amelyeket ismertek és netán már kifogásoltak, most kissé erőteljesebben, czámonkérő jelleggel fogalmazták meg azon a március eleji napon, amikor a munkahelyi vezetőkkel együtt tárgyalták, értékelték a gazdasági egységeket sújtó gondokat. — Mit szóltak a vezetők az esetenként keményebbre sikerült bírálatokhoz? Mert hisz’ erre is volt -példa ... — Volt, de nem sértődött meg senki. A vezetők nem azt érezték, hogy a KISZ beleszól ezáltal a vezetésbe. A segítőkészséget, a jobbító szándékú sürgetést látták ezekben a megnyilvánulásokban. Megyeszékhelyünkön, a Diósgyőri Gépgyárban, a Lenin Kohászati Művekben és a December 4. Drótművekben különösen jól sikerültek ezek az összejövetelek, a „közös gondolkodások". A KISZ XI. kongresszusán fogalmazódott meg — többek között — a mozgalom politikai jellegének az erősítése. Ügy vélem, a tapasztalatok szerint jó úton haladunk. — A Jövőnk a tét! milyen kötelezettségeket ró az ifjúsági vezetőkre? — Feladatunk, hogy a szervezést koordináljuk, másrészt pedig, hogy az elhangzott ötleteknek legyünk a szószólói. Azokat a javaslatokat, amelyek helyi szinten megoldhatók, gyűjtsük össze és tegyük le az illetékesek asztalára. Vonatkozik ez a megyei hatáskört meghaladó észrevételekre is. amelyeket a KISZ Központi Bizottságán keresztül juttatunk cl a kormányhoz. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem akcióban, hanem folyamatban kell gondolkodnunk. Hosszú távra szóló teendőink vannak, s rövid időn belül eredmények szüleinek. Van már erre jó példa, csak kevés. Április végén a hozzászólásokat összegezzük, amolyan gyorsfényképet készítünk, ami segítséget ad majd jövőbeni munkánkhoz. Az értékelésben nagy szerepe lesz a nyilvánosságnak. Ennek az a célja, hogy az újdonságok, megváltoztatott módszerek és eljárások helyességét J ne csupán egy szűk kör. hanem a széles közvélemény bírálja el. Legyen a felelősségvállalás mindenkié. Hiszen mindannyiunk jövőjéről van szó ... (monos) Úttörők nyári tábora- Bár még a nyári szünidőre és a kánikulára kicsit várni kell, a megyei KISZ-bizottság szervezői már az úttörők idei táborozásának lehetőségeit veszik számba. A diákok ebben az évben is nyaralhatnak a bükkszentkereszti, simái úttörőtáborokban, és a legjobbak eljuthatnak a csanyiki nemzetközi táborba. Csaknem négyszáz tanulót fogadnak majd itt. a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, az NDK-ból, Lengyelországból és Finnországból. A gyerekek tíznapos turnusokba váltják egymást. A programban a sportversenyeken, játékos vetélkedőkön. Ki mittud?- okon és a jelmezversenyeken kívül bemutatkozó műsorok és kirándulások is szerepelnek. A túrák alkalmával megmutatják az úttörőknek Miskolc és környékének nevezetességeit, természeti szépségeit, autóbusszal ellátogatnak a távolabbi vidékekre is. — A magyar pajtások közül legeredményesebben szereplő diákcsoportok vesznek részt általában ebben a nem mindennapi táborban — mondja Molnár Gábor, a megyei KISZ- bizottság szakelőadója. — A diákok szívesen barátkoznak a külföldiekkel. A tábor végén pedig apró ajándékokkal és sok szép élménnyel gazdagodva térhetnek haza. — A másik jól működő nyári táborunk Dédesta- polcsányban van. Különféle szak- és például angol, szlovák nyelvű olvasótábort szervezünk itt. de üdültetjük a hátrányos helyzetű gyerekeket is. A természetet pedig a környezetvédelmi szaktábor tagjai a kirándulások során tanulmányozhatják. (DiGi) hetes béke-világtalálkozót rendeztek, s Krisztina Magyarországot képviselte. Olt szerzett élményeiről kérdeztem : — November tizedikén indultunk Budapestről. Koppenhágába repülőgéppel. Onnan egy másik hatalmas géppel folytattuk utunkat. Kilencórai repülés után érkeztünk meg Los Angelesbe, ahol a békeszervezet tagjai már vártak bennünket. Az üdvözlés után a Disneylandbe mentünk. Egy csodás szállodában laktunk negyvenkét társammal. A világ legkülönbözőbb részéről érkeztek gyerekek. A fogadáskor mindannyiunkat megajándékoztak egy játék Mikiegérrel, és szinte mindennap bejuthattunk ebbe a bizonyos disneylandi mesevárosba. Valamennyi program közös volt. Ellátogattunk Hollywoodba, a filmstúdióba, láthattunk egy kaszkadőrbemutatót, és bepillanthattunk abba is, hogyan készülnek a fantasztikus filmek. Elvittek bennünket egy amerikai iskolába, ahol barátsággal fogadtak körtársaink. Sorra mutogatták azokat a komputereket, amelyekkel mindennap számolnak és rajzolnak. Náluk ez természetes. Ezután velük együtt kóboroltunk a környéken. A hotel pedig, amelyben elszállásoltak. számomra ismeretlen, különleges játékokkal, zsetonokkal működő automatákkal volt tele. Mindennap újabb és úiabb érdekességet mutatlak meg nekünk. Mesés élmény volt kirándulásunk a Csendesóceán partjára. — Megértettétek egymást tolmács nélkül is? — Természetesen, habár előfordult, hogy esetenként kézzel-lábbal magyarázkodtunk. Ugyanis nem mindenki tudott jól angolul. Én a legjobban a japán, a koreai és a kínai gyerekekkel éreztem magam. Barátságunk úgy tűnik megmarad. Azóta is levelezünk. Csak az volt a furcsa számomra, hogy az egyik kínai lány. nem tudta leírni a nevét. Ök ugyanis kilenc évig tanulnak írni, és a nevében volt egy olyan betű, amelyet még nem ismert. — Mi volt a legszebb élményed? — A díjátadó ünnepség. Ezen neves , emberek is részt vettek. Csodás emlékem marad az a nap. Megható és felejthetetlen volt az a jelenet, amikor lehunyt szemmel egymás kezét fogtuk. Azokra a gyerekekre gondoltunk, akik nem tudhatják milyen az; békében élni ... (Di Giovanni) Egy koncert A lerem lassan megtelik. A közönség nagyobb részét farmeres. lezser fiatalok alkotják. Akinek nem jut szék. a földön keres kényelmes helyei magának. A hangszerek már a színpadon vannak. a zenészek azonban még váratnak magukra. A késést kisebb füttyszó, majd taps jelzi — bár nem rockkoncerten vagyunk —, s a függöny mögül előbújnak a Muzsikás muzsikusok: Hamar Dániel, Sipos Mihály, Éri Péter, ifj. Csoóri Sándor, és megjelenik Sebestyén Márta mosolygós arca is. A húrok közé csapnak, ás már szól is a muzsika ... Immáron sokadszor voltam népzenei koncerten. Legtöbbször — mint legutóbb — a Bartók Béla Művelődési Házban, a Muzsikás együttes hangversenyén. A többiekkel együtt sokszor ültem a földön, tapsoltam, énekeltem a szatmári, széki dalokat, kalotaszegi keservest, vagy épp a borsodi dallamokat, s reménykedtem, hogy ez az ötödik ráadás még nem az utolsó. (Előfordult, hogy tényleg nem volt az.) Az összejöveteleiken nólázgaló emberek nem is gondolnak arra. hogy kultúránk gyökereit nem a műdalok, hanem népdalaink adják. A csodaszép keservesek, héjszák. népies, szókimondó szövegeikkel, néha fergeteges ritmusukkal, a különleges hangszerek adta hangzásvilággal, és akit egyszer ez megragad, óhatatlanul érdeklődni kezd népi hagyományaink, népművészetünk, a paraszti világ iránt is. Egyre több fiatal fedezi fel elsősorban önmaga számára a régi — néhol még élő — néptáncokat, ne nét, próbálja megvalósítani; nyét, hogy ezek az értékek vesen beépüljenek életébe. Nem akarok értekezni a zenéről, és reklámot sem ak csinálni zenészeinek. Erre az szem, nincs is szükség. (Bárl ahol lehet, fel kellene íig)] ezekre a dolgokra, — falvak egyes vidékeken — gyakranj bontják a régi falusi építés jellemző házakat, újjáépítik dern stílusban, és muskátli j Ivett az ablakban esetleg háztartási robotgép virít. A viseleteket pedig csak képá ismerjük.) Ez az egyszerű, őszinte zentj koncertek oldott, természetesj köre megtalálja az utat belsfl lúgunkhoz. Hát ezért ülnél) földön farmeres fiatalok, esi játszanak a zenészek öröm! vonópárbajaikkal, néptánebe| latojukkal nemcsak a közöns hanem önmagukat is szóra A diósgyőri follc-fesztiválon tatva. Dobos Klál*morú a, idö -Adósak vagyunk! A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett körül- ményű kiskorúak száma Borsodban az országos átlagot meghaladó ütemben növekszik. Egyre többen szenvednek neurózisos megbetegedésben, emelkedik a fiatal korban, sőt a gyermekkorban elkövetett bűncselekmények száma, mint ahogyan az alko- holfogyasztóké és az egészséget romboló szokások rabjaié is. Csaknem háromezer állami gondozottunk van, akiknek egyhar- mada nevelőotthonokban, egy- harmada nevelőszülőknél, további részük pedig különféle intézetekben nő fel. Mindez igazolja, társadalmunknak nagy adósságai vannak még a gyermek- és ifjúságvédelem terén. Erről az „adósságról”, okairól és törlesztésének lehetőségeiről beszélgettünk el dr. Dobos Lászlóval, a miskolci Gyermekváros igazgatójával : —Számomra és természetesen az intézet valamennyi dolgozója számára megtisztelő, hogy csaknem tízesztendős munka után eljutott a gyermekváros odáig, hogy a Művelődésügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának szakmai bázisa lettünk. Ennek megfelelően a jelenben és a jövőben megjelenő új jogszabályok, módszerek előkészítésében és kidolgozásában veszünk részt. Beletartozik ebbe a nevelőotthoni nevelők módszertani kézikönyvének ösztérni szintű képzést kapnak. Megoldották a gyermekek differenciált elhelyezését is. Minden bizonnyal, ennek az össztársadalmi nevelőmunkának köszönhető, hogy kevesebb állami gondozottjuk van. Nálunk általában 25—30 gyermek tartozik egy nevelőhöz. Áz NDK-ban feleennyi intézeti gyermek jut egy nevelőre. Kapcsolatuk tehát közvetlenebb, jobban törődhetnek, foglalkozhatnak velük. És ha már a differenciált elhelyezést említettem. Ide tartozik, hogy miközben mi 1969-től szorgalmazzuk ennek megvalósítását, ma is csupán részeredményeink vannak. A Szovjetunióban, a mérhetetlen anyakultusz fogott meg. Ott egyszerűen kiközösítik, elítélik azokat az anyákat, akik eldobják maguktól, vagy nem törődnek gyermekeikkel. A szégyentől való félelemnek gyakorta nevelő hatása is van. — Milyen módszereket lehetne nálunk is hasznosítani? — A sok jó módszerből nehéz választani __Egy azonban mégis i gen figyelemre méltó: ez pedig a fiatalok munkára nevelése. A Szovjetunióban például a szabad időben a gyermekekkel értékteremtő munkát végeztetnek, ezáltal hamarabb kerülnek kapcsolatba a felelősségérzettel, kötelességtudattal. Megtanulják, akkor élhetnek jobb körülmények között, akkor lesz több és szebb ruhájuk, ha ezért megdolgoznak. Egy biztos, elképzeléseink megegyeznek azzal, amelyeket más országokban már gyakorolnak. Sajnos, nincsenek meg a feltételeink. Képletesen szólva tehát az út, amelyet választottunk helyes és jó, csak már járni kellene rajta... M. M. Eteszélgetés a gyermek- és fivédelemről szeállítása, a képzési tematí' mindenre Lényege: gyorsan kimunkálása, ment nagy hiánL időben cselekedni, a ságaink vannak e téren. Házi,eseten. Hasznos lenne, ban ugyanis ilyen jellegű fé ^nevezett „hetes otthonok fokú képzés nincs. Nem reáíf v?zes« is. Lz azt jelenti, kezünk sem elméleti, sem ff. útközben, mialatt a szu- korlati útmutatókkal, noha 3 doígozna^ecmeteik a ki- szükségünk lenne rá. Az in^11, otthonokban tarlozkodna- tek lakóinak döntő többségei, felügyelet^ gondozás alatt lábban árva és félárva volt. fel n.em s™nik m<* a f7u.'°! leginkább alkoholizáló, zülflo,sseR' csak a,nev'cle1f<;1 Jaro életű, sőt bűnöző szülőktől Zk ^vállalja az rülnek be hozzánk a gyerekelTV Kulfok'”".( szep peld;u gondozásbavétel rendszerint iTokaTemS^ nevelős'zübörtönben ülő, vagy alkohol h|^at ^‘tbbfei eszté^e is vonó-kezelés alatt álló szülőK, a ,l továbbíejlesztese is. származóttaira vonatkozik. EuroPa csaknem valameny- kel a sérült gyermekekkel ák°!Kn|,oí bejárta. Megismer- ként kell bánni, hiszen olife“ a^hatarmnkon tuh életutak mindennapos szemei . e ~ fs tÍJusagve e mimun- szenvedői voltak, amelyek £'■ .M* Wen tapasztalatokkal ros hatása érződik rajtuk. & agoaott. oka annak, hogy az otthonok*^. Akár az osztrák, akár a intézetekben sajnos, szép 3et példát nézem, mindkét ban vannak személydségüK^®0__ legalább _ tíz évvel előt- labilisak, antiszociális, sőt dc|k járnak. Időben felismerték áns magatartásúalk. Társad^dőiket és erre konkrét prog- problémát jelent mindez, £ot készítettek, amelyet követni egszün tetése a rendszeres. ívesen fs szisztematikusan vetkezetes megelőző muníka.fjí^tyak végre. Nekem a leg- kül elképzelhetetlen. Ezt a iff: aa az NDK-minta tetszett, előzést piedig már a család^ ^nK"^.ar} a gyermek a tar- meg kell kezdeni. Jól szolgi*> orn középpontjában van. Óv- a célt a családgondozói állá|f a csaladot a munkahelyesok kiépítése, amelynek szakul,es az iskolákon keresztül is. béréi komplex segítségnyúj,p a dolgozókat, akik nem vállalnak magukra. Kiterjed eleget szülői kötelezettlakáskörülmények a 1 aikulásáCj1 kn^; elmarasztallak, kulon- a gyermekek fejlődésének, retorziókat alkalmaznak ‘ . . , „(lük szemben. A gyermekvedenulmanyainak figyelemmel ímel foglalkozó nevelők egye- rése és sorolhatnám még toV" Összeállította: Monos Márta
