Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

A terem lassan megtelik. A kö­zönség nagyobb részét farmeres. lezser fiatalok alkotják. Akinek nem jut szék. a földön keres kényelmes helyei magának. A hangszerek már a színpadon van­nak. a zenészek azonban még vá­ratnak magukra. A késést ki­sebb füttyszó, majd taps jelzi — bál nem rockkoncerten vagyunk —. s a függöny mögül előbújnak a Muzsikás muzsikusok: Hamar Dániel, Sipos Mihály, Éri Péter, ifj. Csoóri Sándor, és megjelenik Sebestyén Márta mosolygós arca is. A húrok közé csapnak, és már szól is a muzsika . .. Immáron sokadszor voltam népzenei koncerten. Legtöbbször — mint legutóbb — a Bartók Béla Művelődési Házban, a Mu­zsikás együttes hangversenyén. A többiekkel együtt sokszor ültem a földön, tapsoltam, énekeltem a szatmári, széki dalokat, kalota­szegi keservest, vagy épp a borso­di dallamokat, s reménykedtem, hogy ez az ötödik ráadás még nem az utolsó. (Előfordult, hogy tényleg nem volt az.) Az összejöveteleiken nótázgaló emberek nem is gondolnak arra. hogy kultúránk gyökereit nem a műdalok, hanem népdalaink ad­ják. A csodaszép keservesek, héj­szák. népies, szókimondó szöve­geikkel, néha fergeteges ritmu­sukkal, a különleges hangszerek adta hangzásvilággal, és akit egyszer ez megragad, óhatatla­nul érdeklődni kezd népi hagyo­mányaink, népművészetünk, a paraszti világ iránt is. Egyre több fiatal fedezi fel elsősorban önmaga számára a régi — néhol A diósgyőri folk-fesztivólon még élő — néptáncokat, n nét, próbálja megvalósítani nyét, hogy ezek az értékek vesen beépüljenek éleiébe. Nem akarok értekezni a zenéről, és reklámot sem at csinálni zenészeinek. Erre a szem, nincs is szükség. (Bár ahol lehet, fel kellene fig; ezekre a dolgokra, — falva egyes vidékeken — gyakran] bontják a régi falusi építés; jellemző házakat, újjáépítik dern stílusban, és muskátli Ivett az ablakban esetleg háztartási robotgép virít. A viseleteket pedig csak képi ismerjük.) Ez az egyszerű, őszinte zen koncertek oldott, természetes köre megtalálja az utat bels<|í| hígunkhoz. Hát ezért ülnél- } földön farmeres fiatalok, es e játszanak a zenészek öröm' vonópárbajaikkal, néptáncbe || latojukkal nemcsak a közön hanem önmagukat is szóral talva. Dobos Kiáiimor“' idő - • Adósak vagyunk! A gyámhatóságok által nyil­vántartott veszélyeztetett körül- ményű kiskorúak száma Borsod­ban az országos átlagot megha­ladó ütemben növekszik. Egyre többen szenvednek neurózisos megbetegedésben, emelkedik a fiatal korban, sőt a gyermekkor­ban elkövetett bűncselekmények száma, mint ahogyan az alko- holfogyasztóké és az egészséget romboló szokások rabjaié is. Csaknem háromezer állami gon­dozottunk van, akiknek egyhar- mada nevelőotthonokban, egy- harmada nevelőszülőknél, továb­bi részük pedig különféle inté­zetekben nő fel. Mindez igazol­ja, társadalmunknak nagy adós­ságai vannak még a gyermek­es ifjúságvédelem terén. Erről az „adósságról”, okairól és tör­lesztésének lehetőségeiről beszél­gettünk el dr. Dobos Lászlóval, a miskolci Gyermekváros igaz­gatójával : Számomra és természetesen az intézet valamennyi dolgozója számára megtisztelő, hogy csak­nem tízesztendős munka után el­jutott a gyermekváros odáig, hogy a Művelődésügyi Minisz­térium gyermek- és ifjúságvédel­mi osztályának szakmai bázisa lettünk. Ennek megfelelően a jelenben és a jövőben megjele­nő új jogszabályok, módszerek előkészítésében és kidolgozásá­ban veszünk részt. Beletartozik ebbe a nevelőotthoni nevelők módszertani kézikönyvének ösz­szeállítása, a képzési témát' hündenre. Lényégé, gyorsan kimunkálása, ment nagy hiánlj»®®' időben cselekedni, a ságaink vannak e téren. Hazáf^S eseten. Hasznos lenne, ban ugyanis ilyen jellegű M uRVnévezett „hetes otthonok fokú képzés nincs. Nem reJivíi7'er,ve7'^se 's- ^z az^ jelenti, kezünk sem elméleti, sem fr . hétközben, mialatt a szu- korlati útmutatókkal, noha ^ dolgoznak gyermekeik a ki- szükségünk lenne rá. Az inti , otthonokban tartozkodna- lek lakóinak döntő többsége.F\ felügyelet es gondozás alat.. lábban árva és félárva volt. nem sz“nlk me« a f7U.to.1 leginkább alkoholizáló, zülf , seS. csak a neveléssel jaio életű, sőt bűnöző szülőktől alva"a'-,a az rülnek be hozzánk a gyerekeKC*1- Külföldön szép példái gondozásbavétel rendszerint ta!k mar- Segítséget adna a börtönben ülő, vagy alkohöf, neveloszu­vonó-kezelés alatt álló szülőK,halózat továbbfejlesztese is. származótteira vonatkozik. &T Európa csaknem valameny- kel a sérült gyermekekkel sv. 0rszágát bejárta. Megismer- ként kell bánni, hiszen a határainkon túli életutak mindennapos szemei és ifjúsagvedelmi mun­szenvedői voltak, amelyek • Milyen tapasztalatokkal ros hatása érződik rajtuk. &' aó°do£t? oka annak, hogy az otthonökjjT Akár az oszti-ák, akár a intézetekben sajnos, szép s^’v.iet példát nézem, mindkét ban vannak személyiségükben legalább tíz évvel előt- labilisak, antiszociális, sőt ctö* járnak. Időben felismerték áns magaitartásúalk. TársadiíMőiket és erre konkrét prog- problémát jelent mindez, not készítettek, amelyet követ­megszüntetése a rendszeres. ívesen és szisztematikusan vetkezetes megelőző munlka.eí^ttak végre. Nekem a leg- kül elképzelhetetlen. Ezt a nWaz NDK-minta tetszett, előzést pedig már a család!; N^K-ban a gyermek a tár- meg kell kezdeni. Jól szolgálom középpontjában van. Öv- a célt a családgondozói állo]^ a családot a munkahelye­sok kiépítése, amelynek szakit,es az iskolákon keresztül is. béréi komplex segí.tségnyú)Tka'- 3 dolgozókat, akik nem vállalnak magukra. Kiterjed eleget szülői kötelezett­lakáskörülmények alalkulásál£lknek, elmarasztalják, külön - a gyermekek fejlődésének, retorziókat alkalmaznak „ulmányainalt fcgXrt "Ät rese és sorolhatnám még tov*1 lemi szintű képzést kapnak. Megoldották a gyermekek diffe­renciált elhelyezését is. Minden bizonnyal, ennek az össztársadal­mi nevelőmunkának köszönhető, hogy kevesebb állami gondozott­juk van. Nálunk általában 25—30 gyermek tartozik egy nevelőhöz. Az NDK-ban feleennyi inté­zeti gyermek jut egy nevelőre. Kapcsolatuk tehát közvetlenebb, jobban törődhetnek, foglalkoz­hatnak velük. És ha már a dif­ferenciált elhelyezést említettem. Ide tartozik, hogy miközben mi 1969-től szorgalmazzuk ennek megvalósítását, ma is csupán részeredményeink vannak. A Szovjetunióban, a mérhetetlen anyakultusz fogott meg. Ott egy­szerűen kiközösítik, elítélik azo­kat az anyákat, akik eldobják maguktól, vagy nem törődnek gyermekeikkel. A szégyentől va­ló félelemnek gyakorta nevelő hatása is van. — Milyen módszereket lehet­ne nálunk is hasznosítani? — A sok jó módszerből nehéz választani __Egy azonban mégis i gen figyelemre méltó: ez pedig a fiatalok munkára nevelése. A Szovjetunióban például a szabad időben a gyermekekkel értékte­remtő munkát végeztetnek, ezál­tal hamarabb kerülnek kapcso­latba a felelősségérzettel, köte­lességtudattal. Megtanulják, ak­kor élhetnek jobb körülmények között, akkor lesz több és szebb ruhájuk, ha ezért megdolgoznak. Egy biztos, elképzeléseink meg­egyeznek azzal, amelyeket más országokban már gyakorolnak. Sajnos, nincsenek meg a felté­teleink. Képletesen szólva tehát az út, amelyet választottunk he­lyes és jó, csak már járni kelle­ne rajta... M. M. Hegnyílt a Jurta Színház A színház és képzőmű­vészet barátai barangol­hattak kedvükre pénteken, délután három órától Bu­dapesten, a Népligetben megnyílt Jurta Színházban. Debütált a színház, de nem debütált a művészetek két különböző ágának kap­csolata. Még félig sem épült fel a teátrum, ami­kor a Budapesti Művészet- barátok Egyesülete, képző­művészeinek adományaiból kiállítást rendezett az épít­kezés javára. A tárlat óta felajánlott alkotások értéke meghaladja a 250 ezer fo­rintot, és a Jurta Színház megnyitásának napján is reprezentatív válogatás várta a látogatókat. A Kratockwill Mimi művé­szettörténész által rende­zett „Színházi világ” című kiállítást dr. Bányász Rezső államtitkár, a kormány szó­vivője nyitotta meg. Az igen szigorúan zsűrizett ké­pek között — a 109 bekül­dött alkotásból 28 vesz részt a kiállításon — me­gyénk művészetét Alle Te­réz képviseli. A színház javára felajánlott alkotá­sokat meg lehet vásárolni. A tárlat május 3-ig te­kinthető meg. ' Az embléma; finom, ke­cses, női arc összeolvadása a békét, békességet jelen­tő madár képével. A Bu­dapesti Művészetbarátok Egyesületének tagjai tud­hatják magukénak. Céljuk — a szocialista társadalom fejlesztését szolgáló közíz­lés. a művészet valamennyi ágának, műfajának nép­szerűsítése, a művészet ér­tékeinek birtokbavételére képes, értő művészetbará­tok nevelése — a fentiek­ben említett önzetlen mun­kájuk alapján nem látszik álomképnek. A „Színházi világ” című kiállítást megtekintve — képletesen — a 330 férő­hellyel rendelkező szín­házterembe léphetett be a közönség. A színházat ava­tó díszelőadást Berecz Já­nos. az MSZMP KB titkára nyitotta meg, azután fél­száz neves művész lépett fel különböző műfajokban. A Jurta Színház jöven­dőbeli társulata műsorpoli­tikájában egyedi irányvo­nalat követ. Csak magyar nyelven szólaló írók. drá­maírók és költők műveit mutatják majd be. Elkép­zeléseikben Sütő András, Kányádi Sándor. Páskándi Géza drámái mellett más, romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai magyar írók, költők művei kelnek életre a jövőben. N. Zs. A miskolci színészlaká- sok egyikében ismerős arc jelenik meg az ajtóban: Egerszegi Judité. Mellette csöppnyi lánya, a csillogó szemű, négyesztendős Kin­ga. — Sajnos Zsolt még nem érkezett haza — mentege­tőzik a ház asszonya, mi­közben barátságos moso­lyával a szobába invitál. Híres festők, grafikus ba­rátok alkotásai, régi iko­nok, a nagyszülőktől örö­költ értékes relikviák, könyvek. gyűjtemények, emlékezetes színházi kellé­kek között foglalunk he­lyet. Egyiknek-másiknak eredete nem hagyja kérdés nélkül az embert. Judit a régiségekről, Kinga az új­donságokról, mint például egy róla készített rajzról, készséggel adja a felvilá­gosítást. Pár perc múlva megérkezik a családfő: — Elnézést, kicsit elhú­zódott a próba. Nem tud­tam értesítést adni, hiszen nekünk nincs telefonunk — mondja Körtvélyessy Zsolt, családjának üdvöz­lése közben. — Nekem bizony az ilyesmiben már gyakorla­tom van, — magyarázza felesége — gyakran előfor­dul, hogy csak másnap tu­dom meg; Zsoltot még az este elvitték magukkal a filmesek. Nálunk a családi együltlétek. enyhén szólva kiszámíthatatlanok. Tények sora e megálla­pításhoz nem szükségelte­tik. hiszen a magunk pél­dája is bizonyította igaz voltát. Pedig az utóbbi években mindketten igye­keznek szabad perceiket gyermekükkel tölteni. Mó­kában. vidámságban ilyen­kor nemigen lehet hiány. Az örökösen kérdező, avagy éppen szereplő kislány mellett egyáltalán nem le­het unatkozni. Produkció produkciót követ. mint ahogyan ottjártunkkor is. Rövid eltűnései után újabb és újabb jelmezekben je­lent meg: hol az édesanya csillogó magassarkú papu­csában, hol az édesapa fe­kete keménykalapjában, mígnem anyukája finoman figyelmeztette: — Jól van Pipike, most hagyj egy kicsit bennünket beszélgetni. A rövid szüneteket ki­használva pillanthattunk be némileg a színészházas- pár mindennapjaiba. — Lassan tíz éve, hogy Miskolcra szerződtünk — kezdi Zsolt. — Mindketten Szolnokról érkeztünk, noha Budapesten éltünk azelőtt. Valójában Csiszár Imre hí­vott ide bennünket, mi pe­dig könnyű szívvel mond­tunk igent. Akkoriban ugyanis már nem nagyon tudtunk azonosulni a szol­noki színházi ideával. Más volt, mint Székely Gábor idejében, akinek a ked­véért Budapestről Szolnok­ra szegődtünk. Szóval, együtt indultunk Miskolc­ra. Ebben az időszakban kötöttünk meg egy másik szerződést is. Ez azonban csak kettőnkre, a kettőnk közös életére • vonatkozott, összeházasodtunk. — Gondolom, akkor kap­ták meg ezt a lakást... — Szó sincs róla. A szí­nészeknek ritkán utalnak ki lakást. A gyakorlat sze­rint ketten-hárman laknak egy-két szobás otthonok­ban. Eleinte Upor Péterrel éltünk egy fedél alatt. Tra­gikus halála után marad­tunk magunkra. Egyszóval, a mi esetünk egyfajta lu­xusnak számít, kivételes helyzetben vagyunk, hogy nem átmeneti jelleggel, ha­nem igazi otthonhoz illőn rendezkedhettünk be. — Az emberek kötődését Pgy-egy városhoz, telepü­léshez nagymértékben be­folyásolja a lakás. Mit je­lent ez az Önök esetében? — A mi létünk nem a városhoz, hanem a színház­hoz kötődik. Talán nem a legszerencsésebb kimonda­ni, de így igaz. És azt hi­szem, ez minden színész­nél így van. A mi életünk a színház, a filmgyár és a szinkron meg az otthon között zajlik. És ez utób­biban töltjük a legkeve­sebb időt. Sőt, ha most jól belegondolok, a színház mellett még erősebb kap­csolatot jelent számunkra az alkotó-művészi kollek­tíva. Korántsem lebecsü­lendő, hogy az embert mennyire segítik pályatár­sai. rendezői, művészeti vezetői, s hogy milyen sze­repeket kap, milyen légkör­ben dolgozhat és sorolhat­nám még tovább mindazt, ami befolyással bír a szí­nész egyéniségének, tehet­ségének kibontakoztatásá­ban. avagy éppenséggel a befagyasztásában. A példa kedvéért nem kell messzi­re menni... — Nem bizony — foly­tatja a megkezdett monda­tot Egerszegi Judit — elég ha a kettőnk pályafutását vesszük alapul. Én ugyanis időközben — mármint a tízéves „miskolciság” alatt — három színházi évadot Békéscsabán töltöttem. Művészi szempontból ott jobb volt. a család és az anyagiak miatt viszont nem. A keresetem arra ment el. hogy kifizettem belőle az utazgatásaimat. Békéscsabán lehetőséget kaptam a bizonyításra, en­nek ellenére visszajöttem. A család és a színház köz­ti harmóniát egy férfinak is nehéz megteremteni. Nő­nek még inkább nehéz. Én mégis vállaltam, mert mi most már hárman vagyunk. És ez a bizonyos „har­madik”. a kicsi Kinga há­lás is ezért. A művészhá­zaspár leghűségesebb ra­jongója. Ellátogat időnként a színházba, ahol apukája éppen a főinkvizítor szere­pét játssza a Galileiben és minden előadást végigtap­sol a Mesélő kertben sze­replő anyukának. Monos Márta Egy koncert Beszélgetés a gyermek- és Melemríl „A mi életünk a színházhoz kötődik...”

Next

/
Thumbnails
Contents