Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. április 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 w I WMMB Mk mm m m Javul az E_lvi v helyzete — Pótolják az év elejei elmaradást — Teljesítményarányos bérfejlesztés Rosszabbul nem is kezdődhetett volna az év az Észak- magyarországi Vegyiművekben: 198? első. két hónapjának teljesítménye alig haladta meg az 970 millió forintot, amely az első negyedéves programhoz képest csupán 43 százalékos teljesítést jelentett. A miskolci Széchenyi út munkálatai mindenki szeme előtt folynak Fillérből lesz a forint Felújításból élnek a gyárépítők — Nálunk nem az időjárás okozta a legfőbb gondot ezen a télen, hanem az, hogy akadozott az alapanyag-ellátás, nagy késéssel érkeztek meg hazai, de főként a külföldi szállítmányok — mondta a minap Szőke Béla igazgató. — Február második felében szerencsére jobbra fordult a helyzetünk, folyamatosan érkezett az import alapanyag, s napról napra növelhettük termelésünket. — Információink szerint, március várakozáson felüli eredménnyel zárult. — Valóiban, kimagasló teljesítményt értünk el a termelésben, a vállalat történetében ugyanis még nem fordult elő, hogy egy hónap alatt félrnilliárd forinton felül teljesítettünk volna. Márpedig márciusi termelésünk ötszázmillió forint felett volt; eddigi legmagasabb átlagtel j esitmény ünk nemigen haladba meg a háromszázötvenmilliót. Itt említem meg azt is, hogy még nem értük el a teljesítőképesség felső határát, vannak még tartalékaink a munkaszervezésben, a termelékenység fokozásában, szellemi értékeink kamatoztatásában. — Tehát a vállalat márciusi teljesítménye minden várakozást felülmúlt. Ez egyben azt is jelenti, hogy helyreállt az egyensúly? Az éves terv időarányos részét az eltelt három hónapban teljesítettük, teljesítAlig több, mint egy évtizeddel ezelőtt Magyarország minden hetedik dollárbevétele a marhahús exportjából származott. Persze, akkoriban még jó ára volt a marhahúsnak — mondhatnánk a laikusok nagyvonalúságával —, pedig az igazság nem egyszerűsíthető le eny- nyire. Tény viszont, hogy bár azokban az évékben jobb árat adták a jó minőségű marhahúsért, több is volt az exportíkész szarvas- marha, mint ma. Ahol pedig sók van, ott lehet válogatni. Ekkor — a hetvenes éveikről van szó — már beszélhettünk magyar hús- marhatartásról, de — mert javéban folyt a tejirányú keresztezés — viszonylag sok volt az értékesítésre szánt, a jövő elképzeléseibe nem férő magyartanka fajtájú állat is, amelyet szintén jó áron értékesíthettek a külpiacon. Aztán történt egy s más a honi állattenyésztő berkekben, s az időköziben külpolitikai és egyéb ókok miatt piaci lehetőségeink tovább romlottak. Előfordult például, hogy honi értékesítők (állattenyésztők?) magyartarkaként red'holstein-ikeresztezett állatokat sózták a vevőkre. Ahogy csökkenték a világpiacon az árak, az itthoni szabályozók is mindinkább a szarvasmarhatartás jövedelmezőség csökkenését erősítették. Élve a vállalati önáilósáiggal, egyre több mezőgazdasági nagyüzem szüntette meg a büismarhatar- tás't. Emlékszem, a Mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezet h'úságazatáról az agráregyetemek katedráiról még elismeréssel szóltak, ám a helyszínen gyakorlati menyünk meghaladta az 1,1 milliárd forintot, ennek ellenére az első negyedévre előirányzott termelést nem tudtuk produkálni. Ez azzal függ össze, hogy a szezonális termékeink, vagyis a különböző növényvédő szerek iránti kereslet az első és az utolsó negyedévben a legnagyobb, ezért termelési feladatainkat is ennek megfelelően kellett meghatároznunk. — Mikor tudják a termelésben bekövetkezett kiesést pótolni? — Mi töretlenül bízunk benne, hogy az anyagellátásban márciusban bekövetkezett javulás tartós marad. Ebben az esetben az év közepére elérjük célunkat, teljesítjük első félévi termelési tervünket. — A poliuretán-ellátásban már a múlt év végén is tapasztalhattunk kisebb-na- gyobb zavarokat. Mi várható az idén? — Az alapanyaghiány, illetve a rendszertelen szállítások a poliiuretán-termelést hátráltatják legnagyobb mértékben. Ha ezen a téren nem következik be kedvező változás, ha továbbra is akadozik az alapanyag-ellátás, ebben az esetben a hazai felhasználók poliuretán-igé- nyeit csak mintegy 60—65 százalékban tudjuk kielégíteni. S ez döntően a bútoripart érinti, amely változatlanul a legnagyobb hazai fogyasztónk. ismeretekkel gazdagítani a hallgatókat nemigen lehetett, tekintettel arra, hogy ez az ágazat is megszűnt. Tény, hogy ma a világpiacon a túltermelés következtében húshegyek találhatók, ám ezek elsősorban a tejirányú szarvasmarha-állomány vágásának „termékei”, s minőségi gonddk is észlelhetők. Megnőtt tehát a kereslet a jó minőség iránt, s ezzell egy időben az ár is növekedett. Most visszaszerezhetnénk a honi húsirányba szakosodott szarvasmarha-tenyésztésünk vesztett jó hírét. De e téren Szerető Elemér, a Telimpex osztály- vezetője (kissé borúlátó: . ,1987-iben a világ marhahústermelése várhatóan csökkenni fog, és a kínálati nyomás enyhültével számítani lehet a világpiaci árak emelkedésére.. . Nekünk, a magyar árú értékesítőinek nincsenek illúzióink a saját lehetőségeinket illetően. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyre keveísebb az országban az exportra alkalmas vágómarha.” (Állami Gazdaság XX. 1987/3. szám.) * Dr. Békési Gyula, a Szikszói Állami Gazdaság igazgatója se nem borúlátó, se nem derűlátó. Persze, örül, ha érzi, megélénkült a piac, de ő, vagy ők, mint termelőik) érzik-e? S lesz-e — S növényvédő szerekből van elegendő? — A helyzet itt lényegesen biztatóbb, főként ami a belföldi ellátást illeti. Növényvédő szerekből kielégítettük, illetve folyamatosan kielégítjük a hazai fogyasztók igényét. A szocialista exportban kismérvű elmaradást észleltünk, ám szállítási kötelezettségeinknek a második negyedév végére a baráti országokba irányuló kivitelben is eleget teszünk. — Lesz-e bérfejlesztés az EMV-ben? — Dolgozóink keresete közismerten elmarad az ágazathoz tartozó vállalatokétól. Feltétlenül .törleszteni kell tartozásunkat azért is, mert az elmúlt évben az alkalmazotti állományú dolgozók egyáltalán nem kapták fizetésemelést, a fizikaiak is csupán minimális béremelésben részesültek. Ezért a párt- és a társadalmi szervekkel közösen, az üzemi demokrácia fórumaival egyetértésben úgy döntöttünk, hogy teljesítménnyel megalapozott bérfejlesztést hajtunk végre április elsejével az ÉMV-ben, melynek mértéke vállalati szinten 10,3 százalék lesz. — A béremelést természetesen differenciáltan valósítjuk meg, ami azt jelenti, lesz olyan munkaterület, ahol a bérfejlesztés nagysága nem haladja meg a 7 százalékot, de lesznek olyanok is, akik 30 százalékot kapnak. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a fiatal szakemberek anyagi helyzetének javítására is, ők minimálisan 20 százalékos béremelésben részesülnék. Lovas Lajos elegendő piackész, értékesítésre alkalmas marha? Mert a genetika... Az összefüggések megértéséhez mélyebbre kell tekinteni. — A hatvanas évek végén — mondja — még jóval az országos szakosodási program meghirdetése előtt, az Állami Gazdaságok Országos Központjának szakemberei a korábbi kettős hasznú szarvas- marhatartás szétválását szorgalmazták, ennek megfelelően a nemesítést, a magasabb tej-, illetve a jobb hústermelés irányába. Itt, az észak-magyarországi hegyvidéken, az akkori Léhi Állami Gazdaságban, elsősorban a kiterjedt legelők miatt a húsirányú tenyésztés került szóba. Jól emlékszem, Izin- ger Pali bácsival, az ÁGOK akkori vezetőjével egy délutánt és egy estét osztottunk, szoroztunk végig. Azt latolgattuk, adottságainknak milyen húsfajta felelne meg leginkább. Éjszaka aztán kimondtuk a bővös szót: cha- rolais! De honnan? A szerencse segített. Abban az évben ugyanis a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, illetve még csak az állami gazdaság nagy mennyiségben érté- kesitett a kishatármenti forgalom keretében baromfit Jugoszláviába. Cserébe viszont, egyéb fizetőeszköz híján, éppen charolaist adtak. Mázlink volt. Forintban fizethettünk hetven törzsköny(Folytátás az 1. oldalról) A vállalatvezetés egységesebb szemléletet, rugalmasabb piacszerző tevékenységet vár ettől a főépítésvezetőségtől, s példáiképp állította (nemcsak) eléjük az V-ös számú főépítésvezetőséget, a!ki)k kisebb munkákból is jól megélnek. Egyébiránt az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál a főépítésvezetőségek, építésvezetőségek nagyfokú önállóságot élveznék, maguk határozhatják meg, hogy milyen munkákat, mennyiért vállalnak el, s azt mikorra tudják elvégezni. Az irodaházban dolgozók nem szólnak bele a közvetlen munkavégzésbe, feladatuk a munkahelyek ki- szólgálása. A nem egészen 2200 embert foglalkoztató vállalatnál jól érzik maguvezett üszőért. Időközben a léhi állományhoz került az Ongai Állami Gazdaság „húsos része”, azaz a hereford. Ekkor már „összeolvadás” miatt a gazdaságunk a Szikszói Állami Gazdaság, s területünkön háromfajta szarvas- marha volt. A kisebb testű és igénytelen hereford. a honi, igen szeretett magyartarka, végül a csodálatos húsformát mutató és elegáns, hatalmas tömegű charolais. Mit tehettünk? Az Agrober- rel, az Állatorvosi Egyetem Állattenyésztési Tanszékével közösen kidolgoztunk egy olyan tartástechnológiai, tenyésztési rendszert, amellyel a piac igényeinek megfelelő, olcsón előállítható végtermékkel szolgáltunk. Ez volt a szabadtartás és a gyep fontosságát hirdető Hutár termelési rendszer, a mai Boo- vina GT előnye. — Megéri ma húsmarhát tartani a nagyüzemekben? — Nézze, nekünk van charolais és hereford törzstenyészetünk, valamint a kifejezetten árutermelést biztosító, a hibridizáción alapuló tenyészetünk. A termelötele- pekről kikerülő szarvasmarhák zöme exportpiacon értékesül. Azt persze tudjuk, mit kíván a külpiac — szakemberek vagyunk —, de azt, hogy a piacon az árak ingadoznak, változnak, csak közvetve érezzük. A termelőtől a háziasszonyig — legyen ez kát a munkásak, a fluktuáció — s ez egy építőipari vállalatnál, ahol a segédmunkások száma bizony nem kevés — mérséklődött. Valószínűleg ebben az is közrejátszott, hogy a termelőszövetkezetek építéssel foglalkozó melléküzemágai egy- re-másra csődöt jelentenek, az ÉÁÉV pedig még mindig garanciát nyújt a jól dolgozóknak. Az 1987-es év első negyede viszonylag jól sikerült. Igaz, szóba került a tanácskozáson a januári, februári nagy hideg, amikor a kubikosok, csőszerelők, burkotok, kőművesek igen embertelen körülmények között dolgoztak, sőt, hosszú idő után újból elrendelték a fagyszabadságot, de senki sem hivatkozott a rendkívüli időjárásra. Az építőiparban tudják: télen hideg van, tehát alkalmazkodnak ehhez. Idén a saját építés-szerelési munkájuk értékét 1 milliárd 25 millió forintban határozták meg, s vélik, teljeutóbbi bármilyen nemzetiségű is — rengeteg az áttétel. Még a külföldi vevő és a magyar termelő között is any- nyi a magyar közvetítő, kereskedő, felvásárló, hogy azt el sem képzeli. Ami viszont tény, a húságazat jövedelmezősége tényleg nem nagy. — S a törzstenyészetekből kikerülő tenyészbikák iránt most, hogy kedvezőbb a külpiac, növekszik-e a hazai kereslet? — Nem kifejezetten. Ami viszont aggasztó: egy-egy tenyészbika értéke 80-110 ezer forint között mozog, az ÁT- MI minősítése szerint. Igen ám, de mert alacsonyabb a húsmiarhatartás jövedelmezősége, a termelők, tenyésztők elsősorban az alacsonyabb értékű bikákat keresik, ami azt is jelenti, hogy a genetikai érték lazul, az előrehaladás lassul. Márpedig ez nem alapozza meg a magyar húsmarhatartás jövőjét. S ekkor még nem beszéltem az ellenőrizhetetlen genetikai értékű zugbikák tenyésztésbéli használatáról, amelyek tovább rontják a hazai húsmarhaállományt. Az ilyen jellegű károsodás mértékét leginkább úgy jellemezhetném. hogy kijavítása csak hosszú-hosszú évek múltán lehetséges. — Hogyan látja a húsirányba szakosodott szarvas- marhatartás jövőjét, a világpiac alakulását? — Hadd ne bocsátkozzak jóslásokba, latolgatásokba. Ám tény, hogy mi itt Szikszón elkezdtük a húságazat rekonstrukcióját, bővítését is. S amíg a világpiacon az a sokat emlegetett túltermelés sülnek célkitűzéseik. Munkájuk — Ózd és térségének 'kivételével — majdhogynem teljes egészében kitölti teljes kapacitásukat, s ha az ÉÁÉV nyeri meg a miskolci Széchenyi út rekonstrukciójának folytatására kiírt versenytárgyalást, akkor igazán nem panaszkodhatnak. Folytatódik az ampullagyár és a telefonközpont építése, a Ganz-MÁVAG-ban Budapesten fényezőüzemet készítenek, Domoszlón hűtőházat emelnek, Miskolcon távfűtő- vezetéket fektetnek le, s részt vesznek az LKM-ben a 3-as számú nagykohó átépítésében is. Rájött a cég arra, hogy sok vállalatnak inkább telik pénztárcájából felújításra, rekonstrukcióra, karbantartásra, mintsem új építésére, s így ezekre a munkákra is specializálódnak. Az éves árbevétel majd felét ebben az esztendőben a karbantartásokért kapott összeg adja majd. (illésy) volt észlelhető, s az árak — mint mondják — mélyre zuhantak, a külföldi szakemberek magasra értékelték az itt folyó munkát. Ennek köszönhetően az angol hereford és a francia charolais szövetség tagjai vagyunk, sőt 130 charolais szarvasmarhánk szerepel a francia törzs- könyvben is. * Néhány évvel ezelőtt Izin- ger Pál egy előadásában azt mondta: amíg 1938-ban az egy főre jutó húsfogyasztás 30 kilogramm körül volt, mostanság már 80 kilogramm. Ám abban az időben a 30 kilogrammból 21 százalék, ma a 80 kilogrammból csak 9 százalék a marhahús. Szerető Elemér említett cikkében írja: „Bár értékesítési gondjaink ez idő szerint nincsenek, nem hallgathatjuk el kedvezőtlen tapasztalatainkat, nevezetesen azt, hogy az áruösszetétel változása folytán a marhahús minősége jelentősen leromlott az említett években; a tejelő marhák húsa kisebb súlyú, fekete és kívül zsiros, ezért kevésbé kelendő. Holott megfelelő minőségű áru esetén darabolt marhahúsrészeket is tudnánk exportálni, például az igényes svéd piacra, vagy a közös piaci kontingensre.” S még egy tény: ma Magyarországon 1,3 millió hektár rét és legelő van. Zömöméi kihasználatlanul, hiszen már állat sem járja. Az ember kárára a természet egyensúlya így megbillen. Elgazosodnak a hajdan bő füvű, exportminőségű húst „adó” gyepek. Gyepek, amelyeken közvetve hajdanán minden hetedik dollárbevételünk „termett”. Balogh Andrea \
