Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
ÉSZAK-MAGVARORSZAG 4 1987. április 11., szombat Völgység! Múzeum Bonyhádon, a Szabadság téren az 1790 körül késő-barokk stílusban emelt egykori Döry-házban rendezték be a Völgység! Múzeumot. Régi tárgyak, iratok, fotók mutatják be az őslakos magyarok, valamint az ide települt németek, székelyek és zsidók tárgyi kultúráját. A múzeumban külön szoba idézi a Perczel család emlékét, s látható a régi kötelesműhely, a borbély- és a szatócsüzlet is. (MTI fotó) A Művelődési Minisztérium, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács Művelődési Osztálya, valamint Kazincbarcika Városi Tanácsa rendezésében országos környezetvédelmi tanácskozásra kerül sor Kazincbarcikán május 16-ájn és 17-én. A tanácskozáson a közoktatás dolgozói, a pedagógusok vesznék rés2t. A tanácskozás résztvevői a környezetvédelemmel kapcsolatos iskolai tennivalókat veszik számba. A plenáris ülésen „A környezetvédelem időszerű kérdései a világban és hazánkban”, valamint „A környezetvédelmi nevelés lehetőségei az oktatási intézményékben” címmel hangzik el előadás. A közoktatásban folyó környezetvédelmi nevelés megvitatására pedig öt szekcióban kerül sor. Az előadások megtartására és a szekciók vezetésére neves szakemberéket, a téma avatott értőit kérték fel. Lehetőséget teremtenek majd a résztvevőknek arra is, hogy közvetlen tapasztalatcserén vegyenek részt a környező nemzeti parkokban és tájvédelmi körzetekben. A tanácskozás szervezőinek az a célja, hogy minél szélesebben foglalkozzanak az iskolai 'környezetvédelmi munkával, beleértve a gya- korláti élet által felvetett problémákat is, s a lehetőségeken belül meghatározzák azokat a feladatokat is, amelyeket a közoktatás felvállalhat. Üzemtörténet Egy pályázat tanulságai és jövője A Miskolci Városi Televízió két esztendeje A Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsa még az elmúlt évben hirdette meg üzemtörténeti pályázatát. Túl vagyunk már az eredmény- hirdetésen is, az értékelésen, talán mégsem hiábavaló utólag újra átgondolni e kezdeményezés mérlegét. Ügy is, hogy a pályamunkák erényeit és hiányosságait számbavesszük, s úgy is, hogy a tapasztalatok birtokában megpróbálunk előre tekinteni. Huszonöt pályamunka érkezett be a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsához, s ebből tíz készítőjét jutalmazták díjjal, illetve valamilyen elismeréssel, dicsérettel. Ez önmagában arra mutat, hogy színvonalas, nívós dolgozatok készültek a pályázatra. Az első díjat egyébként a miskolci Kovács Zoltán nyerte el A Lenin Kohászati Művek fontosabb történeti eseményei a szervezési munka tükrében (1770—1945) című dolgozatával. A lektori vélemény szerint folytatásra érdemes munka. Két második díjas dolgozat született; Berta József a Miskolci Közlekedési Vállalat történetét, a Reményi Gyula—Szabó István szerzőpáros pedig a Mezőkövesd és^Vidéke Áfész történetét dolgozta fel. Harmadik díjat nyert az ózdi Bólyai János szocialista brigád: A Debreoeni Ruhagyár ózdi gyárának 25 éves története, a TVK Weltner szocialista brigádja: A Tiszai jVegyi Kombinát 25 éves festékgyárának története, valamint Pál István: A Miskolci Vasutas Sport Club Í1911—1986) című dolgozata. ' A témák és a szerzők e röpke felsorolása nem öncélú. Egyrészt mutatja, hogy meglehetősen széles skálán mozgott a pályázók érdeklődése, ami ténylegesen erénye volt a dolgozatoknak. De önmagában örvendetes •— és a pályázat kiírásának sikerére utal —, hogy a díjnyertes dolgozatok készítői között kollektívákat is találhatunk, hiszen erre serkentettek is a szervezők. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, kevésbé sikerült a mozgalom vér- frissítése. A díjnyertesek nagyobb része (s ez vonatkozik a dicséretben részesül tekre'is) régi motoros, ha szabad ezt a kifejezést használni, Azaz, évtizedek óta ott találhatjuk őket a honismereti kutatók és pályázók között. Viszonylag nagyon kevés az űj arc. Márpedig akárcsak a honismereti mozgalomnak, az üzemtörténeti kutatásoknak is szembe kell nézniük az utánpótlás gondjával. E gondnak a megoldása természetszerűleg több segítséget igényel. Nemcsak arról van ugyanis szó, hogy a mai, rohanó, gmk-zó világunkban az ilyesfajta elmélyülés egyfajta áldozat- vállalás is. Bár ezzel alighanem számolni kell, elsősorban akkor, amikor a fiatalok jelentősebb részvételét szorgalmazzuk. Az idősebb pályázók, az üzemtörténeti kutatásokkal foglalkozók is több segítségre szorulnak. Egyrészt azért, mert a tudományos igényű — valóban dokumentum erővel bíró — feldolgozásokhoz módszertani elvárásoknak is meg kell felelni. A csak szubjektív visszaemlékezések érdekesek, de hiányzik belőlük a dokumentumérték. A legtöbb üzemtörténettel foglalkozó kutató így igényelné is a szakmai segítséget. Nem véletlenül hangsúlyozzuk ezt. A mozgalom erősítése érdekében szükségesnek látszana például ezeknek az embereknek folyamatos segítése, irányítása, szakmai megtámasztása. Egy olyan - fórum — mondjuk klub — létrehozása lenne kívánatos, ahol e módszertani munkához kapnának több információt, útmutatást. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa tudomásunk szerint foglalkozik is egy ilyen klub létrehozásának gondolatával. Túl azon, hogy feltétlenül kívánatos lenne a kutatások és a pályázat rendszerének folyamatos biztosítása. A tervek és az elképzelések szerint nem is csak egyszeri alkalom lett volna az üzemtörténeti pályázat kiírása. Ügy gondolom, a folyamatosság nemcsak a kutatási kedv meg- és fenntartásához szükséges, hanem azért is, mert a már megkezdett munka ’ folytatást kíván. Meg lehetne persze kérdezni, hogy valóban fontos-e számunkra ez a munka. De úgy gondolom, már a megközelítés is hibás. A jelen feltételezi a múlt ismeretét. Nem felesleges erőpo- csékolás. tehát, ha ösztönözzük az ilyenfajta kutatómunkát, mültfeltáró tevékenységet. Ez része — még ha speciális része is — a honismereti kutatásoknak, amelyek fontossága úgy vélem, ma már általánosan elfogadott. Részint, mert épp a felgyorsuló munkaritmusban különösen érezhetjük, örökre elveszthetjük, amit ma nem tárunk fel, nem rögzítünk, nem dokumentálunk. Magunkat sze- gényítjük, s a jövőt, ha akkor mulasztjuk el a dokumentumok és a visszaemlékezések összegyűjtését, amikor még megtehetjük. Az üzemtörténefi kutatások részét képezik a hely- történetieknek, de az is igaz, hogy speciális jellegénél fogva mintha eddig kevesebb figyelem jutott volna rá. Ezért volt üdvözlendő az SZMT kezdeményezése, s a remélhető folytatás ígérete is. A szakszervezeti mozgalom — úgy gondoljuk — felmérte ennek a mozgalomnak a jelentőségét, s súlyán kezeli. Csutorás Annamária Az elmúlt pénteken, április 3-án este a Magyar Televízió Ablak című magazinműsorában többször kapcsollak Miskolcra, ahonnan élő adásban jelentkezett be a Miskolci Városi Televízió munkatársa, hírt adva a város egy-két érdekességéről és belekérdezve egy, a stúdióban folyó beszélgetésbe. Nem első országos jelentkezése ez a Miskolci Városi Televíziónak. Tavaly májusban például ugyancsak az Ablakban működött közre a miskolci tévéfesztiválról közvetített adásban. De lehetne több példát is hozni. * Négy nap múlva, április 15-én lesz éppen két esztendeje, hogy először jelentkezett a Miskolci Városi Televízió, vagy ahogy egyszerűbben emlegetik, a kábeltévé az avasi lakótelep sok-sok lakásában. Akkor az adást megelőzően beszélgettünk a stúdió vezetőjével, Kecskés Sándorral. Most újra felidézzük a két év előtti napokat, illetve az első adást. — Egy órányi időtartamban, sok-sok idegeskedéssel jelentkeztünk annak idején először — mondja Kecskés Sándor. — Tanulni kellett ezt a mesterséget. A Magyar Televízió sok segítséget adott műszaki, szerkesztési, rendezési kérdésekben, és segítettek helyi újságírók, akik közül többen azóta is itt dolgoznak a stúdióban. Volt, aki kivált azóta tőlünk, de jöttek újabbak. Eddig összesen ötvenhárom- szor jelentkeztünk adással, közel százórányi időtartamban, és körülbelül ugyanilyen időtartamban készítettünk referencia-felvételeket, például a Nehézipari Műszaki Egyetem, különböző vállalatok, intézmények részére. A Magyar Televíziónak összesen két és fél óra időtartamban egy-másfél- kétperces adásokkal segítettünk be. Egyébként folyamatosan végezzük ezt a „bedolgozást” a Magyar Televíziónál, ami azért is jó, mert ezzel akarva-akaratla- nul rendszeresen megméretünk, s egyben tanulunk is. A Magyar Televízió munkatársai az ilyen együttműködéseknél tanítóinkká lesznek. A műszaki és szerkesztői stáb folyamatos továbbképzést is kap. Jelenleg tíz főállású munkatárssal dolgozunk, úgy érezzük, megtalálta a helyét a városban a Miskolci Városi Televízió. * Az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának végrehajtó bizottsága három hónappal ezelőtt megtárgyalta a kábeltelevíziózás megyei tapasztalatait, s benne alapvetően a Miskolci Városi Televízió munkáját. (Miskolcon kívül ugyanis Lenin- városban és Sátoraljaújhelyen van működő városi televízió, Kazincbarcikán, Öz- don és Sárospatakon pedig azok előkészítése folyik.) A végrehajtó bizottság megállapításai és Kecskés Sándor fentebb idézett tájékoztatója összecsengenek, s hozzá kell tennünk azt a testületi megállapítást, hogy a műsorokban szó esett a város jelentősebb közéleti, politikai, kulturális eseményeiről, valamint az avasi lakótelep mindennapjairól, jelentős szerepet kaptak a közérdekű kérdések, például a közlekedés, parkosítás, környezeti kultúra s egyéb. A kezdetek után, fokozatosan szerkesztettek műsoraikba egyéb sajátos városi témákat, például a belváros rekonstrukcióját, a kereskedelem és a vendéglátás körülményeit, a Mályi-tavi üdülőtelep gondjait, egyebeket. Jó a fogadtatása a szolgáltató jellegű rétegműsoroknak, érdeklődés kíséri a lakóhely közéletével foglalkozó adósokat. A végrehajtó bizottság is megállapította, hogy a kábeltelevízió szervesen integrálódott Miskolc tömegkommunikációs és kulturális intézményeinek sorába. * Kecskés Sándorral folytatjuk a visszatekintést: — Az elmúlt év elejétől, pontosan 1986. január elsejétől megszűnt a kísérleti időszak, előtérbe került a minőségi munka, a mindennapos sajtómunka. 1986-ban kialakult a végleges adás- struktúránk : <- kéthetenként 1.5—2.5 óra. Az elmúlt év őszétől adásainkat miskolci híradóval kezdjük, majd politikai magazinműsor következik mindig. A lokálpatriotizmus erősítésére rendszeresen közlünk portrékat érdekes és értékes emberekről. Nézettségünkkel elégedettek lehetünk. A Nehézipari Műszaki Egyetem szociológiai csoportjának felmérése szerint rézettségünk általában 65—70 százalékos, a megkérdezettek 60 százaléka jónak, érdekesnek tartja a műsorokat, 26 százaléka közepesnek. Kibővült az Avason a vételi lehetőségünk is. Az Avas II-es és III-as ütemben 9600 lakásban fogható adásunk, ami úgy 35 ezer nézőt jelenthet. Két esztendő telt el. S amikor az elkövetkezendő időszak terveire kérdezek rá, ismerve a megyei párt-végrehajtóbizottság álláspontját a városi kóbeltelevíziózási rendszerek fejlesztésének szükségességéről, a különböző műszaki-fejlesztési elképzelések helyesléséről, a stúdióvezető tájékoztatása kicsit kiábrándító: — Az idén a gazdasági nehézségek nálunk is súlyosbodtak, technikai felszereltségünk igen sok kívánnivalót hagy, s úgy tűnik, hogy ezek az adottságok a jelenlegi adásidő növelését kétségessé teszik. * Ezek szerint a már elért adásidőn belül kell minőségileg javítani a munkán. Ennek egyik eszköze a Borsod Megyei Moziüzemi Vállalattal most kötött szerződés. Erről mondja Kecskés Sándor: — Április elsejétől érvényes a megyei moziüzemi vállalattal kötött szerződésünk, amelynek értelmében mi a mozivállalattól kapott előzeteseket, tehát filmreklámokat sugározni fogjuk, ezzel a közönséget is tájékoztatjuk a soron következő filmekről, és segítjük a mozi propagandáját, és esetenként filmeket is kapunk a mozitól, amelyeket a rendes adásidőn kívül sugárzunk az Avason lakók otthonaiban. Ezzel szemben a mozivállalat is átvesz tőlünk anyagokat, elsősorban híradókat, általunk készített riportokat, és azokat a mozivállalat vi- deohálózatában a játékfilmek előtt kísérőműsorként bemutatja. Egyébként a mozitól függetlenül van több olyan tartalékanyagunk, amelyet mint a filmeket, sugározni tudnánk. Például a miskolci; belvárosi szabadtéri színpad tavalyi bemutatóját, A sevillai borbélyt, Szinetár Miklós segítségével rögzítettük; van felvételünk a miskolci szín-; ház Cseresznyéskert című produkciójáról, valamint az Ének Phaedráért című stúdiójátékról, bár annak adásához még a jogi követelmények nincsenek biztosítva. * A stúdióvezető éppen most jött haza Finnországból, ahol egy miskolci delegáció tagjaként járt három munkatársával. — Tamperében három, Helsinkiben két napot töltöttünk — meséli Kecskés Sándor. — Tamperében van a Finn Állami Televízió második prog-: ramjának a stúdiója és szerkesztősége, amit felkerestünk. Technikai felszereltség tekintetében a világ egyik legkorszerűbb stúdiója ez. Tamperében van egy kábeltelevíziós részvénytársaság is, amit természetesen szintén felkerestünk. Csodálkozva néztük annak nagyszerű felszereltségét, nyolc csatornán történő adását, dekóderrel lehívható előfizetéses műsorait. Megállapodtunk ezzel a társasággal egy műsorcsere-kapcso- latban, amelynek keretében mi Miskolcot bemutató műsorokat adunk nekik, ők pedig a finn életet megjelenítő műsorokat adnak cserébe. Benedek Miklós Holnap este a képernyőn Jó negyedszázaddal ezelőtt, már a miskolci színpadon is igen nagy sikerrel szerepelt Gáspár Margit vigjátéka, Az állam én vagyak. Clairon, a XVIII. századbeli francia színjátszás büszkesége a játék hősnője, aki nemcsak múzsája a felvilágosodásért küzdőknek, de maga is a királyhoz fordul a színészek egyenjogúságának elismeréséért és ebből nagyon furcsa dolgok adódnak. A vígjátékból Nemere László rendezett tévéjátékot, amely holnap, vasárnap 20.00 órától látható az első műsorban. Képünkön Bánsági Ildikó (szemben), a játék főszereplője és Mányai Zsuzsa. További szereplők: Máté Gábor, Herczeg Csilla, Bács Ferenc, Rátonyi Róbert, Zen- the Ferenc, Velenczey István. Az állam én vagyok Kirnyezetvédelem
