Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-10 / 85. szám
1987. április 10., péntek A pénztárcánkról van szó Remények Elmúlt- a jó előre sokat emlegetett április 1., amelyről december óta úgy szokás beszélni, mint a bérstop határnapjáról. Holott — nem is volt bérstop! Csupán a pontosság kedvéért: a kormány ajánlotta, hogy 1986. december 1-től 1987 első negyedévének végéig a vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervek ne hajtsanak végre alapbéremelést. A vállalatok túlnyomó többsége fegyelmezetten tudomásul is vette a kormány irányelveiben foglaltakat és — kevés kivétellel — nem hajtott végre alapbéremeléseket. Gazdaságban nem használatos a feltételes mód, a „ha”, ezúttal mégis megengedhetjük a feltételezést: „ha” az említett irányelvek nem szabták volna meg az április elsejei határidőt, talán alig lett volna vállalat, ahol a dolgozók sürgetik az alapbérek emelését. Csupán azért, mert máskor sem szokták, kivárják azt a bizonyos mérleg utáni időpontot. Most viszont nagy várakozás előzte meg — legalábbis sok helyen — a határidő eljövetelét, itt-ott túlzott reményekkel a béremelés mértékét illetően. Nem szabad kifelejteni egy igen lényeges részét annak a bizonyos „bérstop” irányelvnek: a vállalatokat semmi és senki nem gátolta abban, hogy az alapbéren kívül, jutalom, prémium és hasonló címeken adjanak pénzt azoknak, akik jó munkájukkal azt kiérdemelték. Természetesen azt is a teljesítményekhez kötve. Továbbra is a teljesítmény áll a középpontban, s ez így lesz — nem kell hozzá jóstehetség — még igen hosszú ideig. Ebből következik az is, hogy nem szabad visszamenő hatállyal emelni az alapbéreket áprilisi, után. Azaz: az alapbér-emeléseknek ösztönözniük kell a további jó munkára —, márpedig az elmúlt időszakra visszamenőleg kifizetendő bér aligha ösztönözne bármire is. Annál inkább ösztönözhet a továbbiakra, s a vállalatoknak úgy kell kalkulálniuk, hogy a kifizetendő bér megteremtse majd saját forrását, vagyis arányban legyen az egész évben várható — és elérhető — teljesítményekkel. Könnyű és — főleg — népszerű intézkedés lenne most a vállalatoknál, ha egyszeriben nagyobb mértékű béremelést hajtanának végre. Csakhogy az élőmunka utáni közterheket ugyanabból az összegből kell fizetniük a vállalatoknak, amelyből beruházásaikat, fejlesztéseiket fedezik. A mai helyzetben kevés vállalat engedheti meg magának (ha egyáltalán van ilyen), hogy ne emelje műszaki színvonalát, ne költsön újabb, korszerűbb gépekre, berendezésekre. Aki viszont mégis így tesz — a vállalat jövőjét kockáztatja még akkor is, ha „futja a kasszából”. Ahol a teljesítmények nélkül kifizetett bérek után magas adókat kellett fizetniük a vállalatnak, az idén a bértömeg az ilyen „többlet” nélkül, tehát a korábbi szinten marad, az így kifizetett bér nem számít a bázisösz- szegbe. Ugyanez a rendelkezés fennmarad a következő évre is: az 1987-ben teljesítményháttér nélkül kifizetett béreket levonják 1988-ban a teljes bértömegből. Másik, igen szigorú intézkedés, amit mindenképpen számon kér az államháztartás: egyáltalán nem növelhetik a bértömeget azok a vállalatok, amelyek 1986-ban veszteségesek vagy alaphiányosak voltak — feltéve, ha nincs kilátás arra, hogy az idén megszüntetik ezt az állapotot. Ott sem jelenti ez azt, hogy egyes dolgozóknak vagy akár üzemrészeknek, meghatározott beosztásúak- nak a bérét nem lehet emelni. Lehet, de csak akkor, ha csökken a létszám s a fennmaradó bér elosztható. Mindez — • átmeneti szabály. Indoka az a nehéz helyzet, amelyben évek óta van a népgazdaság, s amelyből kijutni csak úgy lehet, ha a kifizetett bérek mögött valóban teljesítmények állnak. Biztosan lesznek olyan vállalatok, amelyeknek eddigi nehézségeik mellé újakat teremtenek a most kiadott — a minisztériumokon át a vállalatok vezetőihez eljuttatott — irányelvek, amelyekkel (mint a SZOT március 26-i üléséről kiadott közlemény bizonyítja) a szakszervezetek egyetértenek. Éppen azért, mert — ez valójában érdek- védelem. Azok érdekeinek védelme, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy vállalatuk és az egész népgazdaság kijusson a jelenlegi bajokból. S mindezekért: előre néznek. A mostani alapbéremelés nem meríti ki az egész év lehetőségeit. Általában a kormány és a SZOT is ajánlja, hogy a béremeléseket ne egyszerre, hanem fokozatosan, az év folyamán hajtsák végre. Ily módon később is marad pénz a vállalatvezetés kezében, a kiemelkedő teljesítmények ösztönzésére. Erre pedig egész esztendőben szükség lesz. Várkonyi Endre Vége felé tart a metszés Országszerte befejezéshez közeledik a tavaszi munkák egyik legfontosabbika, a gyümölcsfák és a szőlők metszése. A nagyüzemekben csaknem mindenütt elkészültek ezzel, a kiskertekben viszont van még hátra munka, amely várhatóan a hét végén a legtöbb helyen befejeződik. A kerti munkáknál mintegy négyhetes késés mutatkozik. Késői lesz tehát a virágzás is és a gyümölcs- és szőlőszüret ideje várhatóan ugyancsak kitolódik. A MÉM szakemberei szerint a téli és £t köra tavaszi fagykárok értékét egyelőre még mindig nem lehet megállapítani. Annyi bizonyos, hogy az alföldi részeken és a sík vidékeken komoly pusztulás mutatkozik a csonthéjas gyümölcsösökben. mindenekelőtt a kajszibarackban. (MTI) '-------------------------------------------------------------------------------------------------------------Nyilvánosság előtt Sajószentpéter rendezési terve Tárlat vándorol Sajószentpéter kiállítási lehetőségekre alkalmas helyiségeiben. Első alkalommal a jövendőbeli úttörőház kiállítóterme, majd április 6-tól a Sajószentpéteri Üveggyár étkezdéje ad otthont két hétre a „Sajószentpéter település-központjának kialakítása” című zártkörű mesteriskolás tervpályázatra beérkezett pályaműveknek. A pályázatokat nyilvánosságra hozó nagyközségi tlanács követi azt a szimpatikus gyakorlatot, amely már több helyen is megvalósult megyénkben. A lakók véleményt mondhatnak, kritizálhatnak, befolyásolhatják környezetük jövendőbeli alakulását. A tervpályázatot azért írták ki, mert a település múltbéli fejlődése során a történeti városmag (református templom és környéke, a 26-os út, a nagyközségben Kossuth út) mentén kialakult kereskedelmi intézményközpont a település szerkezetében szétvált. A pályázók leglényegesebb feladata az volt. hogy a két településrész közötti kapcsolatot úgy oldják meg, hogy egységes városközpont kialakítására nyíljon lehetőség a kisvárosi karakter megőrzése és továbbfejlesztése mellett, valamint egy új tanácsháza elhelyezése és annak építészeti megfogalmazása is a feladatok közé tartozott. A bírálóbizottság azokat a pályaműveket tartja megvalósíthatónak, melyek a 'megőrzésre méltó épületek megtartását, a területek és az azon lévő épületek folyamatos építését, megújítását javasolják. A bemutatót látogató sajó- szentpéteriek véleménye, és a bírálóbizottság javaslata egyazon felfogást tükröz: a nagyközségi tanács a díjazott pályaművek felhasználásával készítsen részletes rendezési tervet. A tanácsháza épületének tervei azonban nem felelnek meg a kívánalmaknak. A sajószentpéte- riek többek között azt is megállapíthatják, hogy a jövőben saját portájuk rendezésének mikéntje igen fontos a harmonikus községkép kialakításához. A régi karakter megőrzésével kell az új magánerős építkezések terveit elkészíteni. És amiben mindenki' tehet a szebb és kulturáltabb környezetért: a zöldterület növelése, esetleg sétányok — például az egyik tervben szereplő Nyögő-pataki sétány — létrehozása igen kis energia befektetésével szép eredményt hozhat. Nagy Zsuzsa Az acélszerkezeti elemek gyártása igényes munkát, nagy figyelmet kíván Jó év volt, de milyen lesz? Amiben nagyok és amiben kicsik A Miskolci Vasipari Szövetkezet eredményei alapján a megyei szövetkezetek élvonalába tartozik. Fehér Miklós elnök mégis azt javasolja, dicsekvés helyett inkább töprengjünk a gondokról. Mert a tavalyival nagyon jó évet zártak, ennél azonban izgalmasabb, mi lesz az idén. A 220 dolgozót számláló vasiparinak túlzás nélkül „betett” a márciusi forintleértékelés. Az exportot fokozó, importot korlátozó intézkedés a szövetkezet egyik jelentős termelőágazatát, a dobozgyártást érinti. Hét éve készítenek különböző nagyságú olaj, zománc, festék tárolására alkalmas dobozokat, kannákat. Nagyhatalomnak számítanak a szakmában: kilenc éve még 200 ezer, tavaly már 1 millió 300 ezer- darabot adtak el a nagy festékgyártó cégeknek. A termelés felfutásában kétségtelenül jelentős szerepe volt annak, hogy a beruházások fékezésével egy időben megnőtt az igény a felújítások iránt. Mind több csomagolóanyagot kértek tehát festékeikhez a gyártók is. A dunaújvárosi kohászattól vásárolták az alapanyagot, az ónozott lemezt, közben korszerűsítették a dobozgyártó sort. Elmondhatják, hogy egy 90 forintos darab árából mindössze egynegyven a munkabérköltség, az anyaghányad eléri a 90 százalékot. És ez a bajok forrása. A dunaújvárosiak ugyanis — termékszerkezetük megújítása jegyében — két éve felhagytak az előállításával. A miskolciak a Metallimpex Külkereskedelmi Vállalathoz fordultak, szerezzenek alapanyagot. Sikerrel. Nyugateurópai piacon vettek lemezt. A márciusi forintleértékelés azonban nem használt az üzletnek. A korábbinál olA Szakma Kiváló Tanulója országos verseny miskolci döntőjén tizenkilenc telefon- és hálózatszerelő tanuló vett részt. A döntőbe jutott diákok közül hárman a miskolci 101. Számú Ipari csobban még ügyes külkere- sek sem tudnak lemezt szerezni, a közös piaci árkartell miatt, ötmillió forinttal többet kell tehát kifizetni ugyanazért a mennyiségért, mint előzőleg. Mit tehet ilyenkor egy szövetkezet? Az Árhivatalhoz fordul, hogy termékét drágábban adhassa, és reménykedik. Ha nem kapja meg az engedélyt, le kell nyelni a veszteséget, ha megkapja — a kötelező negyedéves várakozás miatt — csak a negyedét. De akkor sem örülnek egyértelműen — mondja Fehér Miklós —, mert lehet, hogy a festék lesz drágább, s mert a szövetkezet elnöke nemcsak termelő, hanem vásárló is. * A másik nagy ágazat, az acélszerkezetek gyártása is küszködik. A mór említett beruházásszegény időszak kedvezett ugyan a „dobozolásnak”, nem így a különböző épületek, berendezések acélszerkezeti előállításának. A hazai építkezések csökkennek, velük együtt az acél- szerkezeti megrendelések is. Kínálkozna többletmegrendelőként a szocialista országok piaca, de a KGST-n belüli üzleteket előre meghatározott kontingensek szabják meg. Másik lehetőség, a tőkés országokban labdába rúgni. Megrendelés lenne a vasipari termékeire, a nyugati igényekkel szemben azonban — nem szégyen bevallani —• kicsik. A szövetkezet gépeit, berendezéseit, munkaidő-beosztását és szakembereit tekintve sem versenyképes ezen a kemény piacon. Ahhoz, hogy nálunk fejlettebb Szakmunkásképző Intézet tanulói. (A megyében egyedül itt képeznek telefon- ß hálózatszerelő szakmunkásokat.) A kétnapos verseny első helyezettje Cservenka Zsolt, második helyezett Szilágyi országokban „eladhassák magukat”, még fejlődni kell szellemiekben, anyagiakban. * Gazdasági életünkben a szövetkezetek méltán vívták ki maguknak azt a- sommás véleményt, hogy rugalmasak, könnyen és gyorsan változtatnak. Mindez nagyban köszönhető annak, hogy a dolgozók egyben tagjai a szövetkezetnek. Tulajdonosi szemléletük nagy gazdasági mozgatóerő. Hogyan állnak ezen a téren a vasipari tagjai ? Nem éppen kiválóan — erre bizonyíték a részjegyek, célrészjegyek sorsa. Tavaly célrészjegyet hirdetett a vezetőség, kevesen jelentkeztek rá. Jó lett volna a közös szempontjából, ha százan 5-6 ezer forintért vesznek, s így, 600 ezer forinttal nő a műszaki fejlesztés forrása, de nem ment. Próbálkozott a vezetés azzal, hogy a tagság szavazza meg: mindenki egyhavi fizetését fordítsa részjegy vásárlására. Ez sem sikerült. — A fájó az egészben — vallja az elnök —, hogy még azok sem érzik szívügyüknek pénzüket a közös hasznára fordítani, akik itt tanulták a vasasok nehéz, szép szakmáját. * „Minél jobban, annál szerényebben” — idézi Fehér Miklós kedvenc mondását. Ami azt illeti, az előbbiekben elég szerényen — a gondokat sorolva — szóltunk a Miskolci Vasipari Szövetkezetről. Hozzá kell még tenni, hogy tavaly termelési értékük meghaladta a 160 millió forintot, nyereségük majdnem elérte a 25 és fél milliót... Hogy tulajdonképpen igaz az a sok jó, amit róluk tartanak ... M. Szabó Zsuzsa Lajos. Mindketten a 101. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói. Tanáraik: Orosz Béla mérnök-tanár, Tóth László szakoktató. Harmadik helyezést egy pécsi diák ért el. A zsűri különdíját Cservenka Zsolt a legjobb teljesítményért és Szilágyi Lajos a legjobb gyakorlati teljesítmény nyújtásáért kapta meg. Telefonos döntőn Miskolci siker !
