Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

1987. április 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Tizenhét éve, hogy megyénk és a szov­jetunióban vologdai terület között az­óta már együttműködési megállapodá­sokban is többször rögzített testvérme­gyei kapcsolat jött létre. Az eltelt idő­ben újabb borsodi intézményék, üzemék kötöttek megállapodást hasonló volog­dai kollektívákkal. Az egyre szélesedő és tartalmasabbá váló baráti együttmű­ködés jegyében lapunk szerkesztősége is felvette a kapcsolatot a vologdai terü­let pártbizottságának lapjával, a Krasz- nij Szever (Vörös Észak) szerkesztőségé­vel. Vologdai újságíró barátaink hazánk felszabadulásának 42. évfordulója tisz­teletére az alábbi összeállítást 'küldték szerkesztőségünknek, amely lapunk ol­vasótábora számára — néhány jellegze­tes vonását bemutatva — felvillantja a természeti szépségekben és iparban gazdag ősi orosz tájon élő barátaink életét. Egy évvel a kangresszus után Az SZKP XXVII. kong­resszusa korunk legnagyobb eseményévé vált. Olyan tör­ténelmi határozatokat foga­dott el, amelyek hosszú táv­ra meghatározták a párt, az egész szovjet nép életét és a szocializmus további fejlő­dését. A pártkongresszus, miután objektiven elemezte a társadalmi helyzetet, reá­lisan értékelte az elért ered­ményeket, könyörtelen me­részséggel leplezte le fejlő­désünk negatív oldalait, a pangás i folyamatokat, s azok kiváltó okait és kije­lölte a pontos stratégiai irányvonalat a szociális-gaz­dasági fejlődés tempójának meggyorsítására, az élet va­lamennyi szférájának átala­kítására. „Stratégiánk fő alapgon­dolata — húzta alá M. Sz. Gorbacsov, a KB főtitkára az SZKP KB plénumán 1987. januárjában elhang­zott előadásában —, hogy egyesítsük a tudományos­technikai forradalom ered­ményeit a tervgazdasággal és hogy működésbe hozzuk a szocializmus egész poten­ciálját.” Az SZKP XXVII. kong­resszusán meghatározták az átalakítás fő eszközét is — a szocialista demokrácia minden oldalú fejlesztését és ezen az alapon a párt és a nép kimeríthetetlen alko­tó erejének, s a társadal­munkban rejlő alkotó lehe­tőségeknek a megvalósítá­sát. A pártkongresszus mun­kájának eredménye, hatá­rozatainak megvalósítása ah­hoz vezetett, hogy követke­zetessé vált az országban a konstruktív kritikai légkör, a széles körű nyilvánosság, szervezettség, a fegyelem és a rend. A kongresszus után eltelt év teljességgel igazol­ta a párt által kidolgozott irányvonal helyességét és időszerűségét. Már az átala­kítás útján tett első lépések kedvezően tükröződtek visz- sza az ország szociális-gaz­dasági fejlődésében. Erről tanúskodnak az elmúlt, 1986-os év tervteljesítési adatai. A megtermelt nem­zeti jövedelem 4,1 százalék­kal nőtt. 3,9 százalékos terv- előirányzat mellett, és az évi növekedés a tizenegye­dik ötéves terv átlagát te­kintve 3,6 százalékos volt. 4,6 százalékkal növekedett a munka termelékenysége az iparban, a 4,1 százalékos tervelőirányzathoz képest. Jelentős eredmények szü­lettek az agrárszektorban. Nőtt a gabona, a burgonya, a cukorrépa termesztése, nö­vekedtek az állattenyésztés termékei. Az ötéves terv határoza­tának, az SZKP XXVII. kongresszusa célkitűzései­nek megvalósításához hoz­zájárulnak a Lenin-renddel kitüntetett Vologda megye dolgozói is. Az elmúlt év­ben az ipari termelés volu­menének növekedése más- félszeresen haladta meg a tervfeladatot, a munka ter­melékenysége pedig 1,8-sze- resen. Terven felül csak­nem 70 millió rubel értékű termék született, 30 millió rubeles kötelezettségvállalás mellett. A kötelezettségvál­lalásokat túlteljesítettük nyersvasból, acélból, hen­gerelt áruból, kokszból, mű­trágyákból, közszükségleti cikkekből, köztük bútorból, lenszövetekből, emailírozott edényféleségekből. Az agráripari komplex termelésben meghaladtuk az állami felvásárlási feladato­kat a szemes termények, a burgonya, a zöldségfélesé­gek, állati termékek eseté­ben. Biztosítottuk a tervtel­jesítést az átadandó laká­sok és a lakosságnak nyúj­tandó közszolgáltatás terü­letén. A munkaidő-veszteség 36,9 százalékkal csökkent. Az SZKP Vologda Terü­leti Bizottságának hatodik plénuma, amely március elején vitatta meg a terüle­ti pártszervezet feladatait, az SZKP KB 1987. évi ja­nuári plénumán hozott ha­tározatok végrehajtásában, értékelve az átalakítás me­netét, megállapította, hogy a megújulási folyamat szé­lesedik, mélyül és új minő­Vologda város címere séget ölt. Megerősödnek olyan aktívan ható elvek, mint a nyíltság, a hiányos­ságokkal szembeni kibékít- hetetlenség, s az ügy meg­javítására irányuló óhaj. Fokozódott a követelmény és a fegyelem a termelés­ben, nőtt a szervezettség és a rend. Folyik a káderek átorientálása a jóval szívó- sabb munkára, a műszaki átalakítás és a termékek minőségének javítása terén. Erősödik a tervek szociális irányultsága. Tökéletesednek a pártmunka formái és módszerei. A kommunisták és a te­rület valamennyi dolgozója, mint minden egyes szovjet ember, lelkesen támogatja az SZKP KB januári plénu­mának eszméit. Erről ta­núskodnak a határozatok iránti hatalmas érdeklődés, a kollektívákban lezajló széles körű viták, levelek és szóbeli megnyilvánulások. A terület dolgozói az SZKP KB plénumának határoza­taira önfeláldozó munkával válaszolnak. Vologda megyében széles körben kibontakoztak a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak méltó fogadására a szo­cialista versenyek. Ebbe a versenybe 220 termelő kol­lektíva kapcsolódott be. 60 ezer, termelésben élenjáró munkás elhatározta, hogy a Nagy Október 70. évforduló­ja alkalmából az ötéves tervből két vagy több évet teljesítenek. Nem kevesebb, mint 700 ezer ember dolgo­zik egy napot társadalmi munkában lakásépítkezése­ken, kulturális objektumo­kon. A területi pártbizottság plénuma szilárd meggyőző­dését fejezte ki abban, hogy a megkezdődött átalakulás a népgazdaság valamennyi te­rületén és a társadalmi élet szféráiban nőni és mélyülni fog. Ennek záloga, hogy a kommunisták és valameny- nyi dolgozó forrón támogat­ják pártunk kül- és belpo­litikáját, egyre szélesebben bontakozik ki az össznépi szocialista verseny a Nagy Október 70. évfordulójának méltó fogadására, a tizen­kettedik ötéves terv célki­tűzéseinek végrehajtására és túlteljesítésére. N. Cvetkov a Vörös Észak főszerkesztője A Levasov-hái Nap nap után sietünk. Reggel munkába igyekszünk, este pedig, hazatérve a meg­feszített munkanap után, nem vesszük észre szülővá­rosunk szépségét. Ám ha egyszer távoli helyekről ré­gi barátok vendégségbe ér­keznek hozzánk, idegenve­zetők leszünk, és sebtiben mutogatjuk barátainknak városunkat, s magunk is el­elcsodálkozunk Vologda csendes utcáinak szépségén. Gazdag, eredeti és megis­mételhetetlen az Orosz Észak szépsége. Szüntelen lelkesedünk a régi orosz fes­tészet, a fa- és csontmetsze- ■tek, a mesterek elegáns, ezüstbe vésett díszítései lát­tán, s gyönyörűséggel tölt el bennünket a vologdai csipkeverőnők művészete. A sokrétű népművészetben kü­lönös helyet foglalnak el a fából készült, kimagasló épí­tészeti remekműveik, ame­lyek a nép esztétikai ideál­jainak a hű megtestesítői. Gyökerei a régi Kijevi Rusz, a Nagy Novgorod, a Vla- gy imiri-Szu zd a li Hercegség művészeti és építészeti kul­túrájához nyúlnak vissza. Pompás volt az a szer­szám, amellyel a név nélkü­li mesterek a fából készült remekműveket alkották. A XVII. századig az ács alap­vető munkaeszköze egy kö­zönséges fejsze volt. A fű­részt ritkán használták an­nak ellenére, hogy a geren­dákat keresztbe vágni ugyancsak munkaigényes feladat volt. Az ács azonban tudta, hogy a víz a keresz­tül vágott fába nem szivá­rog be, a fejszevágásoktól a fa pórusai eltömődnek, nem úgy mint a fűrészelt deszka esetében, ez utóbbi ugyanis szivacsként vonzza a ned­vességet. Úgy tűnik, nagyon nehéz minden egyes építményben egyediséget elérni, annál is inkább, mjrt a padlásszék (gerendázat) kialakítása meglehetősen egyhangú. A mesterek mégis a hagyomá­nyos tervezési séma ellené­re a lakóházak építésekor az arányok és a részletek rend­kívül széles változatát ala­kították ki. Éppen ezért megismételhetetlenül egye­diek szépségükben az északi építmények. A szovjet hatalom évei­ben a felismerhetetlenségig megváltozott Vologda arcké­pe. Felépültek kilenc-tizen- két emeletes épületek. A vá­ros ódon részét átkarolja a modern mikrokörzetek gyű­rűje. A megyei központban hatalmas ipari vállalatok épültek. Ennek ellenére a vologdaiak elővigyázatosan őrzik az ősrégi architekti- kai kultúra, s benne az egy­kori faépítészet remekeit. Az emberi kéz legzseniálisabb alkotásait állami védelembe vették. Nagy érdeklődés nyilvánul meg a XVIII—XIX. száza­di orosz klasszicizmus em­lékei iránt. A fából való építkezés nagyszerű példája a Zaszedszkij-hóz, amely nem messze a város közpon­ti részétől áll. Lenyűgöz mindenekelőtt kidolgozottsá­gával és építészeti megoldá­sával. Rátekintesz és úgy érzed, mintha egy madárház lenne kifaragott tornácával, könnyedén megformált fél­emeletével. A vologdaiak jól ismerik a Levasov-házat. amelyik a XIX. század első negyedé­ben épült, és a Leningrá- di utcán áll. Ez egy tipikus egyemeletes ház, de egye­dülálló klasszikus oszlop- csarnokával és sima orom­zatával. Homlokzatát famet­szetek díszítik. Igen eredeti a ház kovácsoltvas díszíté­se. Gyakoriak a nagy mester­ségbeli tudásról számot adó szeszélyes faragások, ame­lyek a réges-régi vologdai házak homlokzatát borítják. Az ünnepi tornácok, balko­nok választékosak és gazda­gon díszítettek. A fafarag- ványok tartalmi alapját „napocskák”, „oroszlánok”, „rozetták”, „gyűrűk” képe­zik hagyományos formában. Faragott karnisok, ajtó- és ablakborítások, kulcslyuk­pajzsok, tornác- és balkon azsúrhímzések egybehangzó­an emlékeztetnek a neveze­tes vologdai csipkékre. Bőkezűen díszíti a régi Völogdát a faművészet! Jó néhány vologdai házat a fun­damentumtól a tetőig mű­vészi metszet borítja. Van­nak olyan utcák, amelyek teljesen megőrizték a múlt század fából készült külön­leges építményeit. Vologdá- ban jelentős restaurálási munkálatok folynak, össze­állították a faépítészeti em­lékek általános restaurálási tervét. Régi, rozzant háza­kat állítanak helyre eredeti állapotukban. Vologda csipkeváros ... Csipkeváros, mert itt len-, selyem- és más anyagú fo­nalból a mesternők henge­rein csodálatos díszítések születnek, „hópelyhek”, ame­lyek a költő szavai szerint „finomabbak a reggeli zúz­maránál”. Vologdát fából készült csipkék is díszítik. A faházak elkészülése után, utolsó simításként hagyomá­nyosan alkalmazzák a ko­vácsolt és a vágott vasat, amely szervesen beleolvad a régi építészet díszeibe. A fa­építészet szépségét növelik például a vasból készült cso­dálatosan szép füstfogók, ké­mények. Kis kémények ko­ronázzák számos ősrégi ház kemencékürtőit. Gyakorlati rendeltetésük, hogy meg­akadályozzák azt, hogy a kéménybe eső vagy hó ke­rüljön. Sajátos színt adnak a házaknak az ismeretlen mesterek által igen ízlése­sen elkészített szikrafogók, amelyek közül szinte kettő sincs egyforma, s hatásuk fenséges, ünnepi. Fennköltek és utánozhatat- landk Vologda napfényes dí­szítései. L. Pansev 'fcWrÄ Világhírűek a vologdai csipkék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents