Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-28 / 99. szám
1987. április 28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Mennyit ér egy ÖTLET? A z ózdiak csák tudják. Ök mondták: egy lottó-ötös szerencsés tulajdonosát csodálják a milliókért, de az ötletéért keservesen megdolgozó újítót irigység veszi körül néhány ezer forint miatt... Elhangzott mindez április 23-án, a Miskolcon tartott megyei újítási konferencián. Mert hiába volt ez ünnepes nap az ötletemberek számára, hiába kaptak oklevelet, serleget, jutalmat a legjobbak: a sikeres újító nem gondtalan ember. Siettetné az időt, csatározik az adminisztráció hétfejű sárkányával, s általában kevesli a honoráriumot. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy Borsod megyében a kalkulált és eszmei újítási díj aránya — ha az összes kifizetést száznak vesszük — 14:86. Ez a közlés némi magyarázatra szorul. Az ötlet; ha új, s újat akar, tagadja a régit. Ennek persze kockázata van. Vagy bejön, vagy nem jön be. És ki az a jós, aki kiszámítja előre, hogy egy papírra álmodott, vázlatosan közölt szellemi szikra mekkora tüzet okoz majd, mennyi lesz a haszon? Az óvatosság, a kockázat kerülése így aztán arra ösztönzi az ítészeket, hogy ne kalkuláljanak, ne számolgassanak a majdani nyereséggel, hanem az újítónak adjanak egy jelképes eszmei díjat. Ez pedig többnyire aprópénz. Nem ösztönöz a továbbgondolásra, nem nyitja meg a találmányok zsilipjét. Pedig a nagy- vállalatok jól felszerelt és felkészült apparátussal rendelkeznek a vitás kérdések eldöntésére, a technikai, piaci és gazdasági prognosz- tizációhoz. Erre, a mostaninál nagyobb lehetőséget nyújt a jogi szabályozás is. A találmányi és újítási jogszabályok továbbfejlesztése fokozta a jogvédelmet, elvileg és némileg gyakorlatilag is gyorsabbá tette az elbírálás folyamatát, nagyobb teret biztosított az információ szabad áramlásának. Különösen jelentős a munkaköri kötelezettségnek az az új értelmezése, amely vezető műszakiakat és gazdaságirányítókat vont be az ötletgyártásba. A jobb megértés érdekében próbáljuk meg szélesebbre nyitni a képet. Dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke általánosságban is. konkrétságában is érdekes, elgondolkodtató megjegyzéseket tett a miskolci eszmecserén. Utalt arra, hogy a magyar népgazdaság helyzetéből, adottságaiból objektíve következik, hogy a fejlődés legalapvetőbb forrásának az innovációs tevékenységet tekinthetjük. A megújulás serkentői, köztük az újítók is, siettethetik, kikényszeríthetik a gyorsabb műszaki fejlődést és a világszínvonallal mérhető minőség kibontakozását. Az OTH elnökének adatai alapján a szabadalmi bejelentések száma az elmúlt években növekedett. A bűvös ötezres határt — a felszabadulást követően első ízben — 1985- ben haladtuk meg, tavaly ez a jó tendencia folytatódott, s a találmányi bejelentések száma meghaladta az 5,5 ezret. A találmányok haszna tavaly elérte a 11 milliárd forintot. Az sem mellékes, h'ogy ebből az ötletadók csaknem egymilliárd forintot kasszíroztak. Egyes tanulmányok nemzetközi szakmai és üzleti sikert arattak, gondoljunk csak a bűvös kockára, a Cavinton nevű gyógyszerre, az Evolite lámpára. Magyar ember kapta 1985- ben az Ifjúsági Találmányi Világkiállítás fődíját. 1986- ban pedig a Szellemi Tulajdon Világszervezete aranyérmét. Ám nem ilyen szép a menyasszony. A találmányi hivatal elnöke nem titkolta, hogy a találmányok hazai hasznosítása komoly s olykor komolytalan nehézségekbe ütközik. (Tőkehiány, érdektelenség, a vezetői koc- kázatvállalás^ hiánya, adminisztrációs útvesztő.) Példaként Rubik Ernő új találmányát, a hajtogatható lapocskákat említette. A bűvös kocka részbeni sikertelensége miatt Rubik Ernő eleve a „Machbox" céghez fordult. A cég haszna várhatóan több tízmillió dollár lesz. A magyar népgazdaság bevétele csak az az adó, amelyet a feltaláló fizet. Hasonló példát kínál az egyszer használatos injekcióstű, amely szintén magyar szabadalom volt. Most egy nyugatnémet cég gyártja, mi pedig kemény valutáért vásároljuk vissza a saját találmányunkat. Ezek a történetek keserűek, de ne keserítsenek. Késztessenek inkább önvizsgálatra, erőfelmérésre, s lehetőségeink jobb kihasználására. Gondoljunk arra, hogy az újítási és találmányi tevékenység eredménye egv-egy százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez. Kétszer hétmilliárd forintról van szó. Ez egyenértékű hétezer lakással, vagy százezer Trabanttal. Tiszteljük, becsüljük hát az újítókat, feltalálókat. Borsodban legalább 25 ezret számlál táboruk. Méltányoljuk erőfeszítéseiket és ne irigyeljük megharcolt sikereiket! Brackó István Melegházban a fenyőcsemeték Szorgos munka folyik a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csemetekertjeiben. A bükki és a zempléni vidéken, nemkülönben pedig a Hernád völgyében lévő mintegy 15 csemetekertben megkezdték a tavaszi fásításhoz szükséges csemeték és suhángok előkészítését és kiemelését — ugyanakkor ..pedig a következő évek telepítésére szolgáló csemetékhez a magvetést. A csemetéket ,a tél nem károsította, s így erőteljes szaporítóanyag kerül ültetésre például a radostyáni csemetekertből a tölgyesekhez, a mádiból a nyártelepítéshez, Répáshutáról és a Ménesvölg.yből pedig a fenyőültetéshez. A magvetést a fóliasátorral fedett hidegágyakba végzik. Ilyen telepet, létesítettek a legnagyobb, a novaj- idrányi csemelekertben, ahol a fóliával fedett terület eléri az 5000 négyzetmétert. A fólia alatt korábban lehet vetni, s a kelés is gyorsabb, a növekedés erőteljesebb. A kikelt csemetéket jövőre szabadföldbe ültetik át, majd 3—4 év múlva erdősítenek azokkal. Ezt a módszert kívánják kiterjeszteni a jávorkúti és a ménesvölgyi csemetekertekben is. Hidegágyban hevelik a lucfenyőt. Ennek magját saját készletből vetik, s meny- nyisége eléri az egy mázsát. Társ erdőgazdaságoktól szereztek be különböző más vetőmagot, így például vörösfenyőt, amelyből 15 kilogrammot vetnek el. Ugyancsak nevelnek a fólia alatt douglas fenyőt is, amely különösen a zempléni részeken jól díszük. Kísérleteznek úgynevezett konténeres csemeteneveléssel Novajidrányban, mégpedig tölgy- és biikk- csemetékkel. A monopolhelyzet ellenére nem mondanak le a fejlesztésről Felértek a csúcsra Fotó: Balogh Jóformán az ország minden pontján, minden városában, falvában, legkisebb lakott településén — ahová még eljut a villanyáram — lehet találkozni a Beton- é? Vasbetonipari Művek alsó- zsolcai gyárának egy bizonyos termékével, ami nem más, mint a vasbeton távvezetéktartó oszlop. Vag.v köznapi nyelven: a villany- oszlop. A cég csaknem negyedszázada alakult meg, azóta 1,2 millió darabot gyártottak ebből a termékből, s. bár élvezik a monopolhelyzet minden előnyét — rajtuk kívül más. ilyet nem készít —, de változtatni akarnak a jól bevált produktumon. Szirbik Sándor gyárigazgató azt mondja, erre nem készteti őket senki és semmi, csak és csupán az előrelátásuk. — Biztos vevő a magyar villamosművek. Az idén i:. gyártunk jó pár ezret az oszlopból — termelésünknek majd negyedét ez teszi k —, sőt nem kétséges, jövőre is kell belőle. Ám negyedszázad hosszú idő, megérett a termék a változtatásra. Új forma, más gyártási techológia kell, mert különben megnézhetjük magunkat . . . És ezek tulajdonképpen nem légből kapott szavak. A cég a közelmúltban elesett egy megrendeléstől, bál végezetül az is lehet, nem is gondoltak rájuk. Lehet, mert hasonló cikkük nem volt, de lehetett volna ... A MÁV, villamosítási programjához Csehszlovákiából vásárolta és vásárolja a vezetéktartó oszlopokat. Minden valószínűség szerint azért, mert itthon nem talált elképzeléseinek megfelelőt. Ha — mondjuk — a BVM piackutatója szemfülesebb, akkor az elsózsolcai gyár nyújtotta volna kezét a — bár nem oly’ nagy — biztos piacért. Merthogy itt Zsolcán is úgy vannak manapság: a fillérből lesz a forint. Mindenesetre jobb későn, mint soha: a gyár elkészítette a maga tartóoszlopait, a vasút pedig a közeljövőben kipróbálja azokat ... Amit azonban már régóta alkalmaznak a gyakorlatban, s amit az évek hosszú sora óta fejlesztgettek is, az az Univáz szerkezet. Mini neve is elárulja, univerzális szerkezetről van szó. Mindegy mit építenek belőle ... A gyár össztermelésének felét ez adja. Igaz, akadt olyan időszak. amikor ez az arány ettől lényegesen nagyobb volt, csak épp akkor nem üzemeli a házgyár, nem termelt a Mezőpanel, vagyis nem, illetve elvétve volt konkurencia. Most harcolni, küzdeni kell a piacért — végezetül — a megélhetésért. Ez a csatározás ez idáig sikeresnek bizonyult. A cég tavalyi munkája elismeréséül kiérdemelte a Kiváló címet immár tizenkettedik alkalommal. — Nyolc gyárat foglalkoztat a Beton- és Vasbeton- ipari Művek — magyarázza az igazgató —, s a vállalati 4,4 milliárd forintos termelési értéknek jó egyötödét mi produkáljuk. Előkelő helyen állunk a gyárak közötti képzeletbeli ranglistán, s ezt a pozíciót a majd’ ezer kétszáz alsózsol- cai BVM-es tartani is akarja ... Nem kétséges, nehéz lesz a csúcson maradni, mint ahogy nem volt könnyű oda feljutni sem. Ez évben 925 millió forint nettó árbevételt terveznek, 116 millió forint nyereség elérésével. A tervek szépek, jók, de talán egy betonszálka miatt nem lehet azokat megvalósítani. Bár nem siránkoznak, de tény, a január—február, a nagy hideg jócskán betett a cégnek. Betont önteni mínusz húsz fokban még zárt helyen sem nagyon lehet, a kavicsbányászok sem tudtak a vastag jég borította tóba lehatolni az alapanyagért, nos .. . Az év első negyedében időarányos nyereségtervükből mindössze négymillió .forintnyit inkasszáltak. Vélhető, lemaradásukat a fél év végére behozzák, ám tartanak attól, hogy még az év vége felé is a januárt fogják nyögni.. . A bérfejlesztésről kérdezem az igazgatót, aki fanyar mosollyal jegyzi meg: — Ilyen körülmények között?! Ennek egyszerűen nincs meg az alapja ... Háromnegyedszázezer forint az éves bérszínvonal, 2 százalékos növelést terveztünk, de csak akkor, amikor teljesülnek a fejlesztéshez a termelési követelmények. Hátrányban vagyunk ... Amikor ezt ledolgozzuk, akkor vastagodhat a boríték . .. Egyelőre azonban ezért — küzdeni kell! Tény, az Univáz jól fizet — olyan épületek készültek ez idáig ebből, mint az egyetemi nagy kollégium, a gyermek-rehabilitációs központ, iskolák Hódmezővásárhelyen, Budapesten —, de már ezt a termékcsaládot is tovább fejlesztették, mondván; csak így tudják állni a versenyt a házgyáriakkal, amelyek a csökkenő lakás- panelgyártást úgy próbálják kompenzálni, hogy egyre inkább betörnek a kommunális építkezések területére is. Az Univáz elemek mellett nagy fantáziát látnak Alsózsolcán a magánerős lakásépítkezésben is. Több, mint két évtizede, hogy gyártják az úgynevezett E-jelű födémgerendákat, az idén több, mint kétmillió méternyit készítenek belőle. Ez jó kétezer kilométer, amely már tekintélyes távolságnak számít. Zsolcán azonban még mesz- szebb akarnak menni: szeretnék körülérni az Egyenlítőt ... (illésy) felei kétszázan dolgoznak a gyárban, 116 millió forint nyereség elérését tűzték ki célul A január, a február, a nagy hideg alaposan próbára tette a be- íongyartokat
