Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

1987. április 24., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Munkálkodnak a vállalati .tanácsok, Hol kiélezett vitáik, megfontolt döntéseik jellzilk tevékenységűiket, hol bizonytalankodás, út­keresés. Minden döntésnek, tépésnek, megvan a maga tétje: szög a koporsóiba, vagy út a fel- emelkedéshez. Mégis elég gyakori a for- máll/is vt-üllés, az átvitt értelemben is egy­hangú szavazás. A tapasztalaitok szerint az elosztási (Ibór-, prémium-) kérdésekről ihosz- szas vitáik foiynlak, az egyes részlegek el­adására, leányválUailiatok alafcításárla pedig sokszor csalk ráíbólinlamialk. Amíg a dönté­sek a lét vagy nemlét kérdésétől — leg­alábbis időben — távol esnék, amíg a dön­tések a kereseték, a jövedelmi Viszonyok alakulására közvetlenül és jelentős mérték­ben nincsenek 'hatással, addig gyakori az érdektelenség. A ökoik sokfélék: az érdemi elemzésit, az összefüggések feltárását eleve mellőző elő­terjesztések, a döntésre jogosultak felké­születlensége, esetenként alkalmatlansága. De van mélyebben rejlő oka is. Nevezete­sen, hogy nem elég a Vt-tagok eszméi ér­dekeltsége a vállalati vagyon növelésében. Az új önkormányzati formák bevezetése eleve az állami tulajdon bürokratikus el­idegenített jellegének megszüntetését, ösz­tönző erejének, hajtómotor szerepének nö­velését célozta. (Ahogyan ez a személyi és részben a szövetkezeti tulajdonnál tapasz­talható.) Az önkormányzó testületek léte máris többet jelent a tulajdonosi jogok puszta deklarálásánál. De a bővülő tulaj­donosi jog- és hatáskör, a növekvő felelős­ség önmagában 'kevés. A dolgozók, és min­denekelőtt a Vt-ttagok közvetlen tulajdono­si érdekeltségéről sem mondhatunk le. Ér­demes lenne elsősorban a vt tagjait az üzemi eredmények növelésében közvetlenül is érdekeltté tenni, fjem előny, inkább hát­rány az a jelenlegi gyakorlat, hogy mun­kájúikat kizárólag társadalmi alapon Vég­zik. A vállalati tanácsok túl vannak már egy vagy több terv és mérleg jóváhagyásán. Szinte mindenütt napirendre került a vál­lalati feladatok megoldását leginkább segí­tő szervezeti keretek kialakítása. A szerve­zetkorszerűsítések nem nélkülözhetik az érintett dolgozó kollektívák véleményét, az illetékes pánt- és szakszervezeti fórumok tá­mogatását. A szervezetkorszerűsítési döntések elfo­gadásához, miivel alapvetően érintik a szer­vezeti és működési szabályzat (SzMSz) .elő- íráslalt;' kétharmados többség szükséges. A szervezeti egységük számának változása ki­hathat a vállalati tanács összetételére is. (A szervezeti egységek vezetői a vit tagjai is). A vt-'tagok létszámának változásánál arra mindenképpen tekintettel "kell lenni, hogy a vállalati tanácson bélül a választott dol­gozói küldötteik számárnak el kell érnie a taglétszámnak legalább a felét. Az igazgató által delegált tagok száma viszont nem ha­ladhatja meg az egyiharmatíát. A vezető testületek a szervezeti és mű­ködési szabályzatban határozzák meg a je­lentős döntés fogalmát, s ezáltal bővíthe­tik saját hatáskörüket az igazgatóé rová­sára. (Jelentős lehet minden olyan döntés, amely a tervben szerepel, vagy az SzMSz módosításával jár.) A hatáskörök megosz­tásának azonban vannak természetes kor­látái. A vezető testületék például a vállala­ton belül fejtik ki tevékenységüket, a piaci kapcsolatokban a válilallaltöt az igazgató képviseli. (Jelentős hitelt elvételről a vt donit, a hitelszerződést az igazgató írja alá.) A testület és az igazgató kapcsolatában a kölcsönös bizalom erősítése a feladat, a függőség az új félállásban egyértelműén adott. A már egyszer megválasztott igazga­tóit ismételten nem lehet tisztségében meg­erősíteni, csak újraválasztani. Az újravá­lasztás előfeltétele pedig a nyilvános pályá­zat meghirdetése. A pályázatot a vezető testület írja ki az igazgató megbízatásának lejárta, munkaviszonyának megszűnése után. Az igazgató rendszeresen beszámol a vál­lalati tanácsnak a végzett munkáról, a tes­tületi döntések, állásfoglalások végrehajtá­sáról. A dolgozók választott küldöttei — ők alkotják a vt tagjainak legalább a felét — évente egyszer kötelesek számot adni vég­zett munkájukról. A választók a beszámo­ló alapján bírálják el a küldöttek munká­ját. Ha nincsenek megelégedve, visszahív­hatják a küldöttet a vállalati tanácsból. (A választásra jogosultaiknak legalább a két­harmada kell, hogy jelen legyen, s titkos szavazással, egyszerű többséggel döntenek a visszahívásról.) A vt ülései, közniapjal nem látványosak, apróbb botlások is előfordulhatnak. Türel­met, kitartást és időt igényel az új kőitek- tíz irányító testületek működésének „bejá­ratása”, az új utak és módszerek keresése. Csodákra nem képesek, hosszabb távon vál­hatnak mind a siker, mind az esetleges vál­lalati kudarc felelős részesévé. K. J.-»V* „„jjl „.j ^ ^ ^ ^ „ Megyei újítási konferencia Miskolcon ■ m Ötletemberek nagy napja Megyei újítási konferen­ciát tartottak tegnap Mis­kolcon. A résztvevők annak a megállapodásnak a telje- i sülését vették számba, ame- ! lyet tavaly írt alá — a moz- I galom fejlődése érdekében — dr. Pusztai Gyula, az Or­szágos Találmányi Hivatal elnöke és Bósti János, az SZMT vezető titkára. Az újítómozgalom pilla­natnyilag felemás képet mu­tat, bár Borsod megye öt­letembereinek sosem volt okuk szégyenkezni. Tavaly ugyan csökkent a javaslat- tevők száma mintegy két­ezerrel az előző évhez ké­pest, ám a hasznosulási arány (csaknem 60 százalék volt 1986-ban) növekedett. A versenyben pályázó 75 vállalatnál az újítáisi tevé­kenység csaknem háromne­gyed milliárd forinttal nö­velte a gazdasági eredményt. Volt ennél több is, de — korábban — általában ke­vesebb. Elhangzott az esz­mecserén — amelyet Tóth József, az SZMT megyei el­nöke nyitott meg —, hogy az aktivitás csökkenésében éppúgy közrejátszottak ad­minisztrációs okok, mint anyagi megkötöttségek. Az sem hallgatható el, hogy so­kan, akik újat akarnak és újat tudnak, a gyorsabban megnyitható pénzügyi forrá­sok felé kacsingatva a moz­galmon kívül, a munkakö­zösségekben hasznosítják ké­pességeiket. Gulyik Zsolt, az SZMT titkára szakszerű elemzését adta a jelenlegi helyzetnek. Elmondotta, hogy napjaink­ban, amikor gazdaságpoliti­kánk alapvető célkitűzésévé vált a hatékonyság növelé­se, a termelés és a termék- szerkezet korszerűsítése, a minőség és a jövedelmezőség javítása: különösen fontos jelentőséget nyertek a hasz­nosítható szellemi eredmé­nyek, így az újítások és a találmányok. Ezek révén a gazdálkodók magasabb szel­lemi hányadot tartalmazó, versenyképesebb árut állít­hatnak elő, importanyagokat helyettesíthetnek, ésszerűbb anyag- és energiagazdálko­dást valósíthatnak meg. A szakszervezetek szempontjá­ból az újítómozgalomnak kiemelkedő politikai, társa­dalmi jelentősége van, hi­szen lehetőséget nyújt a dolgozóknak a termelési fo­lyamatban betöltött alkotó, aktív szerepük fokozásához, a gazdasági, műszaki értel­miség kreatív képességeinek kibontakoztatásához. Az újí­tómozgalomnak a gondolko­dásra nevélő, emberformáló hatása az, hogy keretet, le­hetőséget biztosít a szakmai ismeretek gazdagításához, az egyéni képességek és törek­vések kiéléséhez. A pályázó vállalatokat az SZMT újítási bizottsága öt csoportra osztotta, lehetősé­get teremtve ezzel az esély- egyenlőségre. Az értékelés, a sorrend megállapítása mint­egy harminc mutató alapján történt. Az egyes teljesítmé­nyek hullámzóak ugyan, de pozitív tapasztalatokról is ér­tesülhettek a konferencia résztvevői. Megyei átlagban ugyanis ismét teljesült az egy brigád, egy benyújtott javaslat követelménye. Az elmúlt évben örvendetesen nőtt a megyéből a találmá­nyi hivatalhoz bejelentett szolgálati szabadalmak szá­ma, s a találmányok pénz­ben mért eredménye csak­nem megduplázódott. Ahogy az már lenni szo­kott, a versenyszakasz lezárá­sának végén eredményt hirdettek. Húsz fiatal újító külföldi jutalomútra készül­het, s a legtöbb hasznos öt­letet felvonultató vállalat képviselői oklevelet és ser­leget vehettek át. Az első csoport helyezett­jei: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Településtisztasági Vállalat, Miskolc; megyei Építőanyag-ipari Vállalat; Észak-magyarországi Röviköt Nagykereskedelmi • Vállalat. A második csoport dobogó­sai : Magyar Hűtőipari Válla­lat Miskolci Gyára; Tüzelés­technikai Kutató-Fejlesztő Vállalat; Kazincbarcikai Sü­tőipari Vállalat. A harmadik csoport legjobbjai: BVM Mis­kolci Gyára; Dél-borsodi Ál­lami Gazdaság; Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság. A negyedik csoport élmezőnye: MÁV Járműjaví­tó Üzem; Kismotor- és Gép­gyár, Mezőkövesd; Borsod- nádasdi Lemezgyár. Az ötö­dik csoportba a nagyvállala­tok kerültek. A sorrend: Óz­di Kohászati Üzemek; Bor­sodi Szénbányák Vállalat; Borsodi Vegyi Kombinát. Húsz kiváló újító, illetve feltaláló kapott kitüntetést. Csipkeverő üzem lijhartyánban A Hernádi Március 15. Ter­melőszövetkezet csipkeverő üzemet létesített Újhartyán. ban, ahol hagyományos — klöpli - díszítő csipkét és füg­gönyt készítenek, csak pamut alapanyagból. Az öreg gépek - amelyek rendszeres karban­tartás mellett hibátlanul üze­melnek — modern termékek előállítására is képesek. A változó piaci igényekhez al­kalmazkodva, egyre nyeresé­gesebben termel a szövetke­zet. Rommá vált a fóliatelep A főpróba olyan csúfossá sikeredett, hogy a bemuta­tót csak egy év múlva tart­ják meg. Ennyit arról a ku­darcról — ha egyáltalán tényleg kudarcról kell be­szélni — amely nem szín­házban, hanem egy Sajó melletti táblán játszódott le január egyik vasárnapjának éjszakáján. Azoknak a kri­tikus napoknak egyikén, amikor a havazás, a hófú­vás községeket vágott el a külvilágtól, amikor lánctal­pasok indultak a szülő nő­kért. amikor az egymás után alakuló operatív bizottságok nem győztek az utak felsza­badításáról, a falvak ellá­tásáról gondoskodni. Nos, ezekben a napokban biztos nem szerepelt volna a hírek . között — mert mindig akad­tak fontosabbak —, hogy a leninvárosi Szőke Tisza Ter­melőszövetkezet újonnan lé­tesített fóliatelepét a hó összetörte. MEKKORA A KOCKÁZAT? Már amikor a telep léte­sítésének ötlete felvetődött, sokan megjegyezték; — nem lesz a fűthető sátrakból semmi. Papíron, terven egy- egy ilyen .létesítmény szé- , pen mutat, de a gyakorlat egészen más. Horvát József, a szövetke­zet elnöke nem tagadja, bár a kivitelezés gyors volt, nagyon is hosszú ideig gon­dolkodtak azon, hogy vál­lalják-e a kockázatot. — Tény, a megyében csak negatív példák vannak. Az éghajlati adottságok, a hű­vösebb idő, a napfényes órák kevés száma inkább elrettentik a vállalkozókat, hiszen az alföldi üvegházak hetekkel előbb telítik a pia­cokat primőráruval. Amikor mi a piacon jelentkezhe­tünk, a terményeknek alig van ára, s már annak is örülni kell, hogy a fólia alatti termelésre nem fize­tünk rá. Mert a költségek óriásiak, s évről évre nő­nek! A kérdés adódik: Akkor minek vállalkoztak rá? Ennyi pénzt — közel tíz­millió forintról van szó — olyan beruházásba ölni, amelynek haszna kétséges .. Az elnök töprengés nél­kül azonnal válaszol. (Eb­ből legalábbis az derül ki, hogy ilyen, kérdésre nem először kellett felelnie.) CSAK ÖSSZEFOGÁSSAL — Magunk, vagyis saját erőinkre számolva soha nem mertünk volna ilyen nagy­szabású — kis méreteink­hez viszonyítva — beruhá­zást indítani. Először azt számoltuk ki, hogy mi az, amit ehhez a tízezer négy­zetméteres kertészethez ad­ni tudunk. Egy percenként 860 liter hatvanfokos vi­zet fellövellő kutat, amire egykoron fürdőt akartak lé­tesíteni. Kevés pénzügyi eszközt, s még kevesebb munkaerőt, ami újabb ri­asztó tényező. Társakat kel­lett találnunk. A közeli Ti­szai Vegyi Kombinátban az egyiket gyorsan meg is ta­láltuk. A gyár vezetői haj­landók preferenoiaüzem- nek tekinteni a mi fóliate­lepünket, természetesen az­zal a feltétellel, hogy az új termékeiket, a különböző adalékokkal készülő fóliá­kat itt próbálják ki. Viszont így mentesülünk a borítás költségeitől, ami évi négy- százezer forint megtakarí­tást eredményezhet. A He- jőmenti Állami Gazdaság — amellyel kiváló a kap­csolatunk — társként belé­pett a vállalkozásunkba, magyarán tőkét adott a te­lep megvalósításához. Így készülhetett el a telep első fele, a legkorszerűbb mód­szerek jegyében; vegetációs, s ta.lajfűtéssel, zséktömlők- kel, amelyek a kettős fólia­borítás között, lehetővé te­szik a „vízfüggöny” kialakí­tását, csökkentve ezzel az energiafelhasználást. NEM ADJAK FEL A közel egyméteres hóle­pel lényegében órák alatt összerogyasztotta a telepet. Az épp elkészült sátraik nem bírták ki a hó nyomáséit, a fólia szétszakadt, a váz el­görbült. A kár hárommillió forint, bár a biztosító a fe­lét visszajuttatja a társulás­nak. Lényegében mindent kezdhetnek elölről. — És kezdjük is. Rendkí­vüli időjárás volt, nem jel­lemző erre a vidékre, nem szabad a rosszból kiindulni. Miint már mondtam, kis ter­melőszövetkezet vagyunk. Ki­téve a két folyó, a Sajó, s a Tisza állandó árhullámai­nak, amelyek évente a ter­mőterület kétharmad részét veszélyeztetik. Jelenleg ipari üzemeinknek köszönhetjük, hogy talpon tudunk marad­ni, s veszteség nélkül gaz­dálkodhatunk. De szeret­nénk közelebb kerülni a mezőgazdasághoz, növelni termelési szerkezetünkben az arányát. Viszont ártámoga­tással, dotációkkal sem ltud­nánk megélni belőle. Így csak egy lehetőségünk ma­radt, a szántóterület egy- harmadán nagy árbevételű, s elfogadható nyereségű ága­zatot kialakítani, s erre me­gint egy mód van: a kerté­szet. A nagy árbevétellel sokan egyetértenek, de az elérhető jövedelemről erősen meg­oszlanak a vélemények, a többség szerint egy ilyen te­lep nem hozhat nyereséget. — Mit mondjak erre? — kérdezett vissza az elnök. — Zöldségtermesztéssel tény­leg nem! Ha Viszont virágot, palántát is nevelünk a te­rület egy részén, akkor már igen. A környéken, s Mis­kolcon megvan az igény a rózsára, gerberára, szegfű­re, olcsó, jó minőségű elő­nevelt kertészeti növények­re is. De nagy haszon eb­ből sem száramazhat, így a megoldást máshol keressük. A vertikumában, a kerté­szet egységében. A szövetke­zet belvízmentes tábláin szántóföldi kertészetet akar majd kialakítani, vagyis a fedett egy hektárt az igé­nyek alapján akár ötven hek­tárra is lehetne bővíteni A palántákat, a gépi munkát, a piacot a szövetkezét szer­vezné, a többi; a kézi mun­ka, a kapálás, szedés, szü­retelés pedig a tagoké. A kombinát és a szövetkezet éves munkabérszintje között több mint negyvenezer fo­rint a különbség. Ha a ház­tájikban olyan növényeket tudnának termelni, amely családonként húsz-harminc- ezer forint ráadásjövedelmet hozna, akikor növekedne a megtartó erő, kevesebben vennék ki munkafcönyvüket. Ezenkívül kialakulnia — a fóliaházakkal — egy évi tíz­millió forint árbevételű biz­tos ágazat, csekély szövetke­zeti nyereség, s olcsó zöld­ség, amellyel a környékbeli­ek biztos jól járnának. Egyetlen zord idő nem dönt­heti le — a telepen kívül — a reményeket. — kármán — Január közepén készült a felvétel! A képhez nem kell különösebb magyarázat. Á virág újból nőhet

Next

/
Thumbnails
Contents