Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-24 / 96. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. április 24., péntek Ma bemutató a Kamaraszínházban Mesék az írógépről ví. Premier lesi ma este Miskolcon, a Kamaraszínházban: Lajfai-Békeffy Mesék az Írógép­ről című zenés játékát láthatja a közönség három felvonásban. A szinrevitelrői, a szándékról ezt olvashatjuk a Miskolci Műsorban: „A színpadi mese csupán ürügy orra, hogy ismét felhangozzonak az olyannyira fülbemászó melódiák, mint a Hétté ma várom a Nemzetinél - ott, ahol a hatos megáll, s A régi mániám - végig- hojtani a Stefánián. - Most ez a nosztalgia újra megélhető esténként a miskolci Kossuth Jtcában." A bemutató előadás este 7 órakor kezdődik Szűcs János rendezésében. Részlet a zenés játékból. Előtérben: Matus György, Kátoi Zsuzsa, Fehér Ildikó, Polóczy Ware* Fotó: Jórmay György Egy gimnázium őrzi hagyományait Városunk művészei Ifj. Rőczey Ferenc koncertje Az Ősi Miskolci Gimnáziu­mok Volt Növendékeinek Egyesülete tartotta baráti ta­lálkozóját pénteken délután a Földes Ferenc Gimnázi­umban. Az egyesület a két iskolaős, a Lévay József Re­formátus Gimnázium, a Frá­ter György Katolikus Fő­gimnázium, és a jogutód, a mai Földes volt diákjait kí­vánja összefogni. — Ez a szervezet, a jelen­legi növendékek nevelését is célozza — mondta Kálmán László, az iskola igazgatója. — Az egyesület pályázato­kat ír ki, szervezi az iskola számára az öktató-nevelő munkát kiegészítő előadáso­kat, amelyeken a meghívottak híressé vált öregdiákjaink: neves tudósok, írók, költők, művészek. — A mostani találkozó előtt az iskolagalériában szintén egy volt tanítvány — Seres János — tárlata nyílt még :. . — Igen, ez a rendezvény is az előbb említett sorozat­nak az egyik láncszeme. Az iskolagaléria létrehozásával is az volt a célunk, hogy olyan kulturális események­nek adjunk helyet, amelyek nevelési céljainkat a régi növendékekkel való kapcso­lattartás révén, segítik, és egyben az egész város szá­mára is kulturális ese­ménynek számítanak. A „nyitott iskola” koncepciója az új oktatási törvény szel­lemében született. 1985-ben ugyanitt rendeztük be Konc József kiállítását is. — Galériájuk miért csak ilyen ritkán otthona kiállí­tásoknak? „ — Mindez nagy előkészí­tést, szervezést igényel. Azt szeretnénk, ha más jellegű kiállításokat is rendezhet­nénk. Sor kerülhetne pél­dául egy-egy kor bemutatá­sára olyan irodalmi, művé­szeti eszközökkel, amelyek az ifjúság esztétikai nevelését szolgálják. * Seres János a Lévay Jó­zsef Református Gimnázi­umban érettségizett. Mű­vésszé formálásában taná­ra, Imreh Zsigmond segítet­te. Kiállított képein a sötét színék az uralkodók. Ko­mor, mély tónusaiban a barna, fekete ecsetvonások­ból, „vonalas szerkezetű és szerkesztésű” alkotásaiból mégsem komor érzelem, hangulat bomlik ki. Egysze­rű ábrázolási formával mond sokat. A fény-árnyék megjelenítését is „leegysze­rűsíti”. A körülöttünk élő természetet úgy kívánja a szemünk elé tárni, hogy jel­zi, mire kell figyelnünk. Jel­zi. de nem „elemzi” helyet­tünk: a látott világot darab­jaira bontva jeleníti meg úgy, hogy mégis az egészet mutatja. Gyülekezők című képén megjelennék emberalakok is, éppolyan puritánra fogalma­zott vonalakban, de itt már piros színt is használ... A legtöbb munkája — őszi reggel, Kiserdő, Hegyoldal — azonban a tárgyi és termé­szetes 'környezetünkre irá­nyítja gondolatainkat. I. Nagy Gabriella A Városunk művészei so­rozatban ifj. Rőczey Ferenc zongoraestjét hallhattuk áp­rilis' 14-én este a Bartók Te­remben. A koncertet Bach: cisz- moll prelúdium és fúgája nyitotta meg. Ez a mű Bach előjáték- és fúgasorozatának első kötetéből van. Ifj. Rőczey Ferenc produk­ciójáról a legnagyobb elisme­rés hangján szólhatok. Kö­vetkezetes frazírozás, a szó­lamok elmozdulásaihoz min- dik alkalmazkodni tudó di­namikai árnyalás jellemez­te játékát. A rendkívüli szép­ségű és nehézségű fúgában a csupán néhány hangból ál­ló, de igen misztikus han­gulatot megsejtető fúgatéma minden fekvésében és for­májában diadalmasan a töb­bi szólam fölé nőtt. Mesteri volt a pedál használata, csakúgy mint a b-moll pre­lúdium és fúgában, melyet <-hasonlóan ihletett és értő tolmácsolásban hallhattunk. Brahms: E-dúr .intermez- zója a szerző érzelmekben egyik leggazdagabb darab­ja. Ifj. Rőczey játéka a brahmsi lélek csendesen ma- gábanéző, szavakkal ki­mondhatatlan keserűségét fejezte ki, megrendítően. Ez a produkció a darab jelentő­ségéhez méltóan átgondolt előadás volt. Ezután Liszt: Funerailles című műve következett, mellyel Batthyány Lajosnak, Teleki Lászlónak és Lich- novszky Félixnek állít em­léket. A bevezető gyászze­ne valósággal a harangok* il­lúzióját keltette. Különösen tetszett a tetőpontot előké­szítő fokozás, melynek csú­csán a bevezető gyászzene himnikus köntösben jelent meg. Az előadás egyetlen magasba törő lendület volt. A ritmikusan játszott futa­mok nagyban hozzásegítettek a darab átéléséhez. Ifj. Rőczey meghitten őszinte já­tékával hűen fejezte ki Liszt ars poeticáját: a dicsőség a halál fölött is győzelmet arat. Debussy: A boldog sziget című műve 1904-ben kelet­kezett. Egész életében von­zódott a mitológiához és a mesék világához, de ebbe az irányba fordíthatták magán­életének csalódásai is. A de­rűs és napfényes előadás nélkülözte a túlzott hang­orgiát, a mérsékelt pedál­használat pedig elénk vará­zsolta a gyönyörű zenei fak­túrát. Gondosan ügyeit a kis egységek ritmusára is, ezzel ifj. Rőczey fölfedezte szá­momra ennek a zenének leg­apróbb rezdüléseit. Stravinsky: Tango című rövid lélegzetű darabjába az eleven ritmikus lüktetés mellé éneklő és érzelmileg gazdag részleteket „csem­pészett” be. Bartók: Allegro barbaro című zongoradarab­jában a művész szinte agi- tátori feladatot teljesített. Produkciója a vaskosan né­pies világot állította szembe a másik „ellentétekből ösz- szeálló bartóki világképpel”. És mindezt szuggesztív erő­vel tette. Szünet után Beethoven: Appassionata szonátája kö­vetkezett. Beethovenről tud­juk, hogy témáit először a végsőkig leegyszerűsítette és csak azután fogott hozzá a A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Történel­mi Választmánya patroná'lá- sá/val ma rendezülk ,meg a középisik óllal (gimnáziumi) történelembaráti iköröik talál­kozóját. Az ötödik alkalom­mal megrendezésre kerülő országos találkozó örökös há­zigazdája a imiislkalcii (Földes Ferenc Gimnázium. Az .idei pályázatra és találkozóra több mint harminc pálya­munkát küldtek be a fiata­lok, s ami érdekes, ezúttal Olvasom, hogy Nyílt mű­hely címmel felolvasószín­ház veszi kezdetét május 5-én Budapesten, a Radnóti Miklós Színpadon, amikor is Spiró György bevezetője után Kulin György vitadrá­máját, a Kölcseyt fogják bemutatni Kerényi Imre rendezésében, felolvasószín­házi keretek között. Az új Nyílt műhelyt a Mű­velődési Minisztérium, Buda­pest Főváros Tanácsa, a Ma­gyar Színházművészeti Szö­vetség támogatásával dra­maturgok hozták létre, hogy a magyar dráma ügye szá­mára — amelynek szolgála­tára valamennyien elkötelez­ték magukat — a színházi szakma és közönség széles körű pártfogását megnyerjék — olvasható a Magyar Szín­házművészeti Szövetség tá­jékoztatójában. Ugyanebben a tájékoztatóban olvasha­tunk arról is, hogy mivel a megírt drámák száma sokszorosan meghaladja azo- két, amelyek színpadon is életre kelhettek, s emiatt nemegyszer értékek men­nek veszendőbe, vagy csak nagyon nagy késéssel talál­kozhatnak a közönséggel, s korábban nincs mód a „mű­ködés közbeni” vizsgáztatás­ra, netán a nézőkkel törté­nő szembesítésre, a Nyílt műhely látszik alkalmasnak e hiányok részbeni felszá­molására. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház ál­tál kezdeményezett Nyílt fó­rumhoz hasonlóan elsősor­ban az induló tehetségek al­kotásait, próbálkozásait, il­letve méltatlanul betűk bör­tönébe zárt drámákat szán­dékoznak kísérleti jelleg­gel színpadon megszólaltat­ni egy-egy alkalommal, hi­vatásos színészek, rendező és dramaturg közreműködé­sével. földolgozásához. Ilyen apró­lékos tanulmányozó munka előzhette meg ifj. Rőczey Ferencnél ennek az f-moll hangnemű „szonáta-csoda” betanulását. Nagyszerűen érezte ki az első tétel tem­póját a darab karakteréből. Igen jó hangsúlyozással ját­szott, ha szükség volt rá, el­lensúlyokat alkalmazott (tu­datosan vagy ösztönösen, egyre megy). A második té- ' telre mindenekelőtt az „egy­szerűség” volt a jellemző. A hatás nem is maradt el! Az örvénylő zárótételben pedig igyekezett nem elrejteni a közönségtől „Beethoven vak­merőségeit” ! Ifj. Rőczey Ferencben ki­vételes képességekkel ren­delkező pianistát ismertünk meg. Reméljük, hogy a jö­vőben gyakrabban üdvözöl­hetjük öt hangversenyter­meinkben. néhány általános liákolai ta­nuló is küldött be pálya­munkát. Így — újdonságként — az ő dolgozataikat küllőn bírálják el. A hagyományok­nak .megfelelően egyébkén t a legjobb dolgozatok készítői ismertetik társaikkal és az érdeklődőkkel kis itanulimá- myiáifcát. A legjobb pálya­munka készítője pedig nem­zetközi honismereti táborba utazhat. A tanácskozást a körvezetők szákmái megbe­szélése egészíti ki. Tagadhatatlanul jó kezde­ményezés. Valóban alkal­masnak ígérkezik, hogy az új drámák részben megmé­rettessenek a szakmán kí­vüliek (fülei) előtt is. Mint hírlik, évente öt-hat dara­bot mutatnak be felolvasó­színházi keretek között majd a Radnóti Miklós Színpadon, örömmel üdvözlendő a ma­gyar színházi élet új sar­ja... Olvasom a híradást és el­gondolkozom, hogy van-e új a Nap alatt, vagy csak va­lami többször is újraszüle­tik. Nemcsak a fővárosi Körszínház korábbi felolva­sószínházi jellegű előadásai, az antik drámák Kazimir Károly rendezte frakkos-es- télyi ruhás bemutatásai jut­nak eszembe, hanem a saj­nálatosan elhalt miskolci Felolvasó színpad is, amely a hatvanas években a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban Nyilassy Judit, meg Orosz György és mások ren­dezésében, a Miskolci Nem­zeti Színház tagjainak köz­reműködésével számos em­lékezetes esttel ajándékozta meg' a miskolci színházba­rátokat. Meg, úgy emlék­szem, volt más hasonló kí­sérlet is szűkebb pátriánk­ban. Érdemes lenne felku­tatni e kísérletek kudarcai­nak okait is. Talán az sem lenne okta­lan, ha itt, Miskolcon is új­ra megpróbálnánk. A szín­házhoz benyújtott, de külön­böző okok miatt színpadra nem került jó — hangsúlyo­zandó: jó! — darabokhoz bizonyára akadna vállalkozó színész és rendező. És azt hiszem, akadna közönség is. A szinte kihasználatlan Ka­maraszínház meg egyenesen kínálkozna erre a célra ... (bm) Ma este a képernyőn Hatásvadászok Jóllehet, a mai este sok érdekességet kínál az első műsoron, az Ablak, a Telefere, meg a Parabola után is érdemes a készülék előtt maradni, mert 22 órakor kerül képernyőre egy négy évvel ezelőtt a mozikban bemutatott, igen nagy sikerrel játszott magyar játék­film, a Hatásvadászok. Rendezője Szurdi Miklós. E film egy vidéki színház életébe enged betekintést, mégpedig éppen akkor, amikor a Három a kislány bemutatására készülnek, de valamilyen oknál fogva elő kell venniök. egy beteg, idős írónak régen a színháznál he­verő darabját. A darabot ugyan nem akarják bemutatni, de az író megnyugtatására pró­bálni kezdik. Amiből aztán számtalan bonyodalom adódik, és nagyon érdekes, szórakoz­tató, egyben -elgondolkodtató kép rajzolódik fel színházi életünkről. A film legfőbb szerep­lői Udvaros Dorottya, Szakácsi Sándor, Unka György, Töreki Zsuzsa, Eszenyi Enikő, Vég­vári Tamás, Verebes István, Trokán Péter. Képünkön Udvaros Dorottya és Trokán Péter. Gergely Péter Középiskolás történelembarátok Nincsen új a Nap alatt, de raszület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents