Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Búzával és borsóval indult Szögek a vascipőben Szögek a vascipőben Az utolsó csapolás a diósgyőri martinból. Az LKM két-három éven belül megháromszorozhatja ötvözött acéltermelését. Nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem a munkájukat segítő termelési rendszerek is mostanában tartják közgyűléseiket. Március hatodikén például a Gödöllői Búza-Borsó Termelési Rendszer partnergazdaságai gyűltek össze székhelyükön, Gödöllőn, megbeszélni az elmúlt év eredményeit, problémáit és a jövő év terveit. A rendszernek négy termelésszervezési egysége van, az egyik megyénkben. A Borsod megyei termelésszervezési egység vezetőjével, Kádár Luciával beszélgettünk: — A termelési rendszerek általában — legalábbis nevük alapján — egy-lcét növény- vagy állatfajra specializálódnak. Esetünkben a búzáról és a borsóról van szó. Kitartottak ezeknél, vagy mással is foglalkoznak? — Eleinte csak a két alapnövénnyel foglalkoztunk, majd a partnerek igénye szerint vontuk ágazattársításba a többi szántóföldi kultúrát. Célunik az volt, hogy egy-egy partnergazdaságnál komplexebb szaktanácsadást biztosítsunk, teljes körű agronómiái és műszaki szolgáltatást nyújtva. A búzán és a borsón kívül rozzsal, kukoricával, napraforgóval, repcével és zöldbabbal is foglalkozunk. — Országosan a rendszer 86 taggazdaság 63 710 hektár területén koordinálja a mezőgazdasági tevékenységet. Hogyan áll ez a megyében, és mik a fő feladatok? — Itt 17 partnergazdaságunknál 8800 hektár területen végezzük a szaktanács- adást. Munkánk több részből 'tevődik össze, A növényekhez térmeléstechnológi- át adunk konkrét táblákra adaptálva. Biztosítjuk a vetőmagot, segítünk a műtrágya és növényvédő szerek beszerzésében, a növények értékesítésében. A műszaki feltételek kialakításában is részt veszünk. Gépeket, alkatrészeket biztosítunk tag- gajíjiaságainknak. Körzetünkben szervizszolgáltatást is végzünk. Termelésszervezési egységünkhöz négy termelő- szövetkezet tartozik teljes szántóterülettel. Ez azt hiszem, mindkét fél számára előnyös, hiisz’ nekik szükség esetén nem kell fűhöz-fához szaladgálni, mi pedig komplexen intézhetjük a dolgaikat. Két éve egy új fizetési rendszert is bevezettünk, amely azon alapul, hogy a területnagyságtól függően változik a fizetéskötelezettség. 75 százalék fölött például már haszonrészesedést nem kérünk, csak az alapdíjat kapjuk meg. — Irodájuknak és műhelyüknek Miskolcon a hűtőház ad otthont. Esetleg van valami közelebbi kapcsolatuk velük? — Igen. Mikor a megyei termelésszervezési egység alakult, akkor kötöttünk szerződést a hűtőházzal: a számukra termelő gazdaságoknak tanácsoljuk a zöldbab és zöldborsó termelés- technológiáját. Közös célunk, hogy a vállalat jobb minőségű árut topjon. — Mondjon valamit a tavalyi eredményekről... — A termelési rendszerek között, területnagyság alapján az ötödik helyen állunk. Kalászos ágazatban 29 gazdaság foglalkozik a GBBR keretén belül e növények termesztésével, 29 930 hektár területen. A búza termésátlaga — a hőmérsékleti és csapadékviszonyok kedvezőtlen alakulása miatt — valamivel elmaradt az előző évitől. Az őszi és tavaszi árpa vetésterülete 18, illetve 15 százalékkal nőtt. Tavaly rendszerünk az ország zöldborsó vetésterületiének több mint egyharmadán koordinálta a termelést. A nö- vényvédőszer-ellátás általában jobb volt, mint 1985- ben, a műszaki és alkatrészellátás is kielégítőnek mondható. A termelésszervezési egységek működési körzetében folyamatosan beindultak, illetve beindulnak kihelyezett raktáraink, így Miskolcon is, ahol először a zöldborsó-betakarító gépek pótalkatrészeinek ellátását oldjuk meg. Nagyvonalú megközelítésben állítható, hogy a hazai vas- és acélfej adag kétharmad része Diósgyőrben és Özdon készül. Bár ez a táj a produkcióhoz alapvető alapanyagokat (szenet, illetve kokszot, vasércet) helyben nem kínál, de itt végeredményben a mészkő, az ipari apparátus és az évszázados kohászati tapasztalat áll rendelkezésre. A két nagy gyár sorsa, jövője: a megye sorsa és jövője is. Nem túlzás ez. A Lenin Kohászati Művekben és az Ózdi Kohászati Üzemekben 25 ezren dolgoznak. Ez a negyedszázezer ember majd százezer másikat tart el. Közvetlenül, családi kötelékben, de közvetve — munkájuk eredménye vagy eredménytelensége — kihat a táj gazdasági előrelépésére, a tanácsok pénzügyi lehetősségére, a környezet fejlődésére. Az ötvenes évek túlzó jövendölése — hogy mi a vas és acél országa legyünk — a kijelentés akkori értelmezésében nem vált valóra. De itt, ezen a vidéken, ez a kemény, konok fém: mindent jelent. Az Alföldön a búzát életnek nevezik. Joggal, okkal, mert a gabona az életet jelenti. Borsod lakóinak élete, jobb életének feltétele a vas és az acél. A hagyomány, a szükség diktálta tétel ez. Bebizonyosodott, bebizonyították, hogy a diósgyőri és az ózdi acélra szükség van. Nemcsak Borsodnak, hanem az országnak is. Józan gazdasági mérlegelés viszont kötelezően írja elő, hogy ez az ipari alapanyag kisebb költséggel, jobb minőségben és kevesebb emberrel készüljön. BÚCSÚ A KEMENCÉTŐL Soha olyan vendégjárás nem volt Ózdon és Diósgyőrött, mint az utóbbi hónapokban. Fogadták Havasi Ferencet, a párt Politikai Bizottságának tagját, a KB gazdasági ügyekért felelős titkárát, Lázár György miniszterelnököt, Maróíhy Lászlóit, az Országos Tervhivatal elnökét, miniszterelnök-helyettesit, de minden bizonnyal leggyakrabban Vörös Árpád ipari miniszterhelyettest. A kohászat sorsa, jelene, jövője nemcsak helyi, megyei, de országos ügy is. A miniszter- helyettes nyilatkozta egy alkalommal :’ — A kohászat helyzetét rendezendő kormányszintű döntés óta a vállalatok fokozatosan felszámolják gazdaságtalan tevékenységüket. Az ágazat talpra állítását szolgáló átfogó szerkezetátalakítás már tavaly megkezdődött. Megszüntettek két nagyolvasztót, leállt két korszerűtlen hengersor, s három elöregedett Siemens— Martin kemencében sem készül már több acél... És hát Diósgyőrben már egyáltalán nem készül SM- kemencében acél. Pedig nem is olyan régen, a hetvenes évek végén egymillió tonnát is csapoltak itt egy év alatt. Az utolsó .adag, sárgás-vörösen fortyogó acél az elmúlt év október 15-én készült martinkemencében Diósgyőrött. Volt olyan kohász, aki könnycseppet morzsolt szét szeme sarkában, nem csoda, három évtizedet húzott le a Martin-soron. A vendégek tapsoltak ... Szabó József műszakvezető acélgyártó főolvasztár mesélte akkor: — Valamennyiünknek, akik itt dolgoztunk, igen rossz érzés, hogy megszűnik a martinacélgyártás. De valamennyien tudjuk, hogy a haladás, a műszaki fejlődés rendje ez ... És még valami. Vörös Árpád nyilatkozta: — Az elavult berendezések, gyártósorok leállításának köszönhetően számottevően csökkent az anyag- és energiaköltség, mintegy hét- százmillió forintot takarítottak meg ezáltal a kohászati vállalatok. Az idén folytatódik a program ... HIT NÉLKÜL NEM MEGY Tervekben, ötletekben, megajánlásokban nincs hiány. Egy kései történetíró kedvére mazsolázhat majd az akkor kohászati-futurológiának számító dokumentumokban. Meg is mosolyoghatja bölcs és balgatag eleit, hiszen minden elképzelés aligha válik, aligha válhat valóra .. Ám azt bizton állíthatja, hogy a két, korábban gödörben volt kohászati kollektívának visszatért az önbizalma és a vitalitása. Mert jövőt csak hittel lehet építeni. Minden építőanyag, minden .pénz kevés, ha nincs tartás, s bizakodó remény a megújulásra. Ózdi dokumentum 1987 februárjából: A hosszú távú szerkezetátalakítás teljes programja az ezredfordulóig erőteljes modernizálással, élenjáró technika alkalmazásával mind műszaki, mind gazdasági tekintetben a nemzetközi mércét megközelítő színvonalra juttatja a vállalatot. Ez .együtt jár a korszerű és gazdaságosan üzemelő termelőberendezések kapacitásának maximális kihasználásával, az új és hatékonyabb technika és technológia meghonosításával, a piac által megkövetelt minőségi színvonal biztosításával, a gazdaságtalan tevékenység visszaszorításával, illetve megszüntetésével. Dokumentum az LKM-ből, 1987. februárjában: a gyár jövedelemtermelő-képessége növelésének lehetőségei most nagyok, nemcsak a vállalat saját rentabilitásának fokozásában, de a hazai gépipar növekvő minőségi igényeinek kielégítésében és a külgazdasági egyensúlyhoz való közvetlen .és közvetett hozzájárulásban is. Célkitűzésünk az, hogy a rövid távú program megvalósítása után vállalatunk Európa egyik legnagyobb, nemzetközi .mércével mérve korszerű nemesacélgyártó bázisává fejlődjön ... A borsodi kohászok tehát magasra állították a mércét. Alább nem. adhatják, mert kemények a követelmények, szigorodnak a gazdálkodási és a piaci feltételek. INGYEN SEMMIT SEM ADNAK És hát azért sem adhatják alább, mert az Állami Terv- bizottság elmúlt év májusi döntése (amely végeredményben rendezte a kohászat sorsát) igen markáns feltételeket szabott annak fejében, hogy elengedte a vállalatok több milliárd forintos adósság- és kamatterheit. Ingyen semmit sem adnak... A két borsodi kohász cég ígéretet tett arra, hogy csökkenti a gazdaságtalan gyártmányok termelését, s növeli a korszerű kohászati termékek gyártását. Ez egyszerű adminisztratív intézkedéssel, egyetlen tollvonással nem megy. A .gazdasági szakemberek igen megfontolt, átgondolt lépések mellett döntöttek, de ezek a döntések fájdalmasak voltak. Maróthy László, ózdi látogatásakor megnézte a durvahengermű nyáron leállítandó tartósorát, s hosszan elbeszélgetett az itt dolgozókkal. Radios József elő- hengerész kertelés nélkül elmondta a miniszterelnök-helyettesnek. hogy: — Mi hengerészek, ha nehezen is, de belenyugszunk abba, hogy a korszerűsítés, a racionalizálás elkerülhetetlen feladat. Ugyanakkor szeretnénk továbbra is Ózdon, az ózdi gyárban dolgozni, hiszen ebben a városban nekünk, kohászoknak más cég munkát nem ad. És hát azt ás tudjuk, hogy csak értelmes, hasznos munkát érdemes és kell végeznünk. mert a ráfizetéses munka elkedvetlenítő, lehangoló. Ránk, ózdiakra mindig számíthatott az ország, ám az ózdiak is segítséget várnák ahhoz, hogy felszámolják gondjaikaft, s biztos legyen a jövő. .Ehhez pénz kell, nekünk pedig ebből kevés van... ÓRIÁSI DOLOG LENNE Nemcsak a fejlesztéshez, hanem a visszafejlesztéshez is pénz kell. Illetve: ha a kettő szinkronban van, akkor az ésszerűség és a jövőépítés reményében — a későbbi haszon tudatában — nagyobb kockázat nékül kockáztatni, a majdani megtérülést finanszírozni kell. A menetrend, leegyszerűsítve így néz ki: az Állami Tervbizottság a gondokkal küzdő két kohászati vállalat mellett voksolt. Ennek ismeretében a kollektívák elővezették terveiket. Ezek megvalósításához viszont hitel, támogatás szükségeltetik. Az LKM garantálja, hogy két-három éven belül kigaz- dálkodja azt a pénzt, amely ahhoz szükséges, hogy az ötvözött acéltermelést a kombinált acélmű kapacitásának jobb kihasználásával megháromszorozza. Előzetes befektetés volt az egykori miskolci Medicor megvétele is, ahol a nemzetközi piac .számára keresett kohászati mérőműszereket gyártanak majd. Ózdon pénz nélkül nem megy a fejlesztésre érdemes rúd- és dróthengermű intenzifikálása, valamint a folyamatos acélöntőmű fejlesztése. Kellene egy nyolcvantonnás új kemence is. Csak ezek elkészülte — a számítások szerint — egy- milliárd forinttal javítana a vállalat eredményén. Az ózdi prognózis szerint a termelés és .intenzifikálás költségei — hosszú távon — meghaladnák a hatmilliárd forintot. Ennek fejében évente — a jelenlegi árviszonyok mellett — i2,6 milliárd forint eredményjavulást tudnak ígérni. Szép terv, merész terv. Óriási dolog lenne, ha sikerülne. S miért .ne! A GONDOK ÖSSZEKÖTNEK Ózdi látogatásakor az Országos Tervhivatal elnöke megerősítette, hogy a magyar ' vaskohászatra hosszú távon is szükség van, mivel a .megfelelő színvonalú vaskohászat a feldolgozóipar versenyképességének is alapvető feltétele. A gyors, gyökeres változások persze mindenütt sok-sok ember egyéni egzisztenciáját közvetlenül és erőteljesen érintik... Vörös Árpád miniszterhelyettes ezzel kapcsolatban a következőket jegyezte meg: — Az elavult üzemek leállítását követően újak építésére, modem gépek vásárlására van szükség. Mindezzel együtt jár, hogy munkahelyek egész sorát kell megszüntetni és újakat teremteni. Ózdon, az ország legnagyobb arányú .létszámleépítésére készülnek, de ezzel a feladattal sem a város, sem a megye nem tud megbirkózni. A tervek szerint mintegy kétezer embernek kell igénybe vennie az átképzési támogatást, s új szakmát kell tanulniuk. Sokat remélnek Ózdon a .fejlesztésektől, korszerűsítésektől és a várható beruházásoktól. Mindez azonban kevés! Háromezer dolgozó további foglalkoztatása csak újabb munkahelyek teremtésével oldható meg. Az LKM-ben át-, illetve továbbképzésre van elsősorban szükség, s talán ha kétszáz dolgozóval csökken a létszám. A gondok összekötnek, de az útkeresésből adódó különbségek nem választanak el. A két kohászat hasonló cipőben jár. Az a kérdés, hogy ez a vascipő kívülről, a kapaszkodást szolgálva, vagy belülről, fájdalmat okozva, szöges-e?! Brackó István —Illésy Sándor D. K. Újra mosolyogni... Csudálatos dolog a televízió. Vasárnap újra megnéztem az Androméda törzs című amerikai, tudományos-fantasztikus filmet. így, utólag figyelve a pergő kockákat is elismerem, hogy méltán lett világsiker ez a szuperprodukció. De ez a történet: mese. A mese szereplőinek alakítását, a dramaturgiai fogások drámaiságát, az operatőrök bravúros snittjeit dicsérni, szapulni lehet. Egy filmről lehet polemizálni, amelyet pénzért csináltak, abban a tudatban, hogy még több pénzt hoz. Láttam egy másik filmet is. Csudálatos dolog a televízió. Vész jel volt a címe, szerdán, rendkívüli programként sugározta a tévé. A forgatókönyvet az élet írta, a veszély valóságos volt, a történet megdöbbentő és tragikus. Csernobil neve alighanem úgy vonul be a történelembe és az emberek tudatába, mint a katasztrófa szinonimája. Ezt a dokumentumot nem lehet esztétikai ízléssel méricskélni. Ez a kópia megrázóbb, keservesebb, felejthetetlenebb a legrafináltabb horrornál és katasztrófafilmeknél is. Fölrobbant az atomerőmű egyik blokkja, sokan meghaltak, százezer ember kényszerült elhagyni otthonát. A képeken pislogó gyerekeket láttam, kóborló macskákat, hirtelen odahagyott orvosi szobát, kézzel alagutat vájó bányászokat, dózismérővel felszerelt katonákat. Elhangzott, hogy a detonáció környékén lakó embereknek sokáig nem volt okuk mosolyogni. Elhangzott, hogy a hiányos információ csak tetézte a bajt. Elhangzott, hogy ennek a szörnyű és sosem látott veszélynek nincs se színe, se szaga... S elhangzott az is, hogy a csernobili tanulságoknak be kell épülnie mindennapos kapcsolatainkba. Iszonyodva, rettegve néztem végig ezt a filmet. De görcseimet már az is oldotta, hogy láttam és hallottam ezt a dokumentumot. Vigasztal, s mindnyájunkat vigasztalhat az, hogy nem ártó szándék szabadította ki a szellemet a palackból. Véletlen, fatális véletlen volt, amelyet vitathatatlan emberi mulasztások motiváltak. A tanulság évszázadokra szól, a tanulságok gyűjteménye bizonyára könyvtári terjedelmű. Egyet tehetünk, hihetünk bizonyossággal és egyetemesen: a késsel éppúgy lehet kenyeret vágni, mint embert ölni. A kés pedig sohasem hibás. B. I.
