Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

1987. március 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ügy tűnik, hogy Miskolc Városépítői legalább egy év­százada tériszonyban szen­vednek. Ez abból is látható, hogy név szerint van nekünk terünk bőven, de ha arra té­ved a honpolgár, vagy a lá­togató, megdöbbenve tapasz­talja, hogy csak keresztutat, kitérőt, vagy sima utat ta­lál a nevezetes tér helyett. Néhányat megemlítve: Zója tér, MSZB tér, Eszperantó tér, Marx tér, Lenin tér, Táncsics tér, de még soká tudnám sorolni. A Búza túl­zsúfolt piac és remíz, a Zó­ja tér ugyanígy. A Kossuth- szobor körötti Béke tér ki­csisége egy tágabb bekö- tőútnak felel meg, büszke­ségünk az avasi torony is alig látszik róla. Szóval tér­szegények vagyunk. Pedig szennyezett levegőjű város­ban élünk, kellene a tér, hogy mozoghasson a levegő. Ha jól emlékszem, vagy két évtizede elbontották a városi tanáccsal szembeni ol ­dalon régen csúfolkodó bó­dékat és egyszerre egy im­pozáns térség bontakozott ki. És akkoriban újra jelentke­zett a tériszony nevű épí­tészbetegség. Villámgyorsan készültek a minél zsúfoltabb épülettervek, hogy rövidesen eltűnjön a tér és a levegő, amelyhez lélegzetvételnyire hozzájutott ajándékként a város. Olyan tér ez, ame­lyen át a Bükk, az Avason át néha tiszta levegőt lehel­het a ifőrengeteg közé. Az egyetlen hely a város főút- ján, ahol a patrióta, vagy az iflegenforgalmi látogató egyszerre láthatja a város szimbólumaként szereplő együttest, a kilátót, az avasi templomot, tavasszal a vi­rágba borult, nyáron a hű­vös zöld kosztümbe öltözött Avast. És mindez éppen a városi tanács épületével szemben, a Széchenyi főutca végén. Az ember önkéntele­nül is arra gondol, hogy Kossuth, Petőfi, Deák és Szemere szobra után ezen a téren, a Széchenyi út végén talán ildomos lenne egy ipar­városnak Széchenyi szobrát is felállítani .. . Ha a város annak idején főutcáját ne­vezte el róla, nyilván indo­ka volt rá, hogy az ország ipari-gazdasági fellendítése zseniális, vezéregyéniségének tisztelegjen ezzel. Az újabb történetszemlélet szerint ne­künk is indokunk lenne erre az újabb gesztusra. Írásom apropóját az adja, hogy újabb tériszony-be- tegség jeleit látom kibonta­kozni már e tér egyik olda­lán odasündörgő és terjesz­kedő sörözőben, másrészt a nem miskolci szerző egy cik­kében új szállodát javasolt oda telepíteni. Neki nem fáj­na a szíve a térért. Nos, amint a tér megnyílt, az ak­kor vezető fiatalság — az­óta felnőtt polgárai a város­nak — némi vita után elér­te a városi tanács vezetői­nél, hogy mind a mai napig megmaradjon ez az egyet­len igazi térnek nevezhető közterület. A szállóépítéssel kapcsola­tosan már más tervek is ol­vashatók, de lehetséges, hogy az említett tér szemet szúr majd hol ennek, hol annak, akinek lehetősége épületeket tervezni. Nagyon kérjük a város születésük és szívük szerint is hozzánk tartozó vezetőit, ne kövessenek el helyrehozhatatlan hibát. A súlyosan fertőzött leve­gőjű. térszegény város leg­szebb lehetőségű terének vé­delmét ajánlom városunk ve­zetőinek és építőművészeinek szíves figyelmébe, azzal, hogy védjék meg. Kuzmányi Gusztáv Adatlap a vetőmagokhoz A vetőmag minden jel­lemző tulajdonságát, az ered­ményes vetéshez szükséges adatot tartalmazó szállítási értesítőt mellékel a termelési rendszerek taggazdaságainak szállított hibridkukorica ve­tőmagvakhoz az MTA mar- tonvásári Mezőgazdasági Ku­tatóintézetének erdőháti ve­tőmagüzeme. A számítógépes elemzések alapján készült adatlap egyebek között a mag csíraszámát, tisztaságát, az 1 kilogrammra jutó mag- és csíraszámot, valamint a jellemzők alapján. kidolgo­zott minősítést tartalmazza. Ismeretükben a gazdaságok gyorsabban, pontosabban tudják kidolgozni az adott­ságaiknak leginkább megfe­lelő vetési és termesztési technológiát. KEDVES OLVASÓI Közeleg március; S-a, amikor a nemzetközi nőnap alkal­mából férfiak és fiúk, apák és nagyapák köszöntik a nő­ket, szerte a világon. Ahány lány és asszony, annyiféle ajándékra vágyik, amelyek kiválasztásához szeretnének se­gítséget nyújtani a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Válla­lat üzletei, szerte a megyében. Ha március 2-a és 7-e között bármely üzletben 500 Ft feletti értékben vásárol, akkor az itt lévő kupont lepecsételik, s On névvel, cím­mel ellátva, a helyszínen egy dobozba dobhatja. A már­cius 13-i sorsoláson megnyerheti a kitűzött 125 nyeremény valamelyikét, 1000, 500, 300, 200, vagy 100 Ft értékű ajándékot. A nyerteseket az Észak-Magyarország március 20-i száma közli majd, a nyereményeket postán küldjük el. Egy vásárló több szelvénnyel is pályázhat, de csak a lepecsételt kupon érvényes. Sok szerencsét és jó vásárlást kívánunk I ITT LEVÁGANDÓ! Pályázat üzleti feliratok magyar nyelvű elnevezésére A magyar nyelv védelmé­ben, a kereskedelmi háló­zatban mértéktelenül elsza­porodott idegen üzleti kife­jezések . visszaszorítására PÁLYÁZAT-ot hirdet a Bel­kereskedelmi Minisztérium, a Hazafias Népfront Orszá­gos Elnökségének beszéd- és magatartás -kultúra bizottsága és a budapesti Anyanyelvvé- dők Klubja. A pályázat célja magyar üzleti elnevezések terjeszté­se, népszerűsítése. A pályázat feltételei: az elnevezés jel­lemzően fejezze ki az üzlet szakjellegét; legyen figye­lemkeltő; feleljen meg a nyelvi követelményeknek. A pályázat meghirdetői el­sősorban a következő keres­kedelmi üzlettípusok körében várják a jelenleg helytele­nül használatos kifejezések módosítását: second hand shop, night club, snack bar; music center; szabad kate­gória; bármilyen üzletkörben, szakmában a szemet bántó idegen elnevezést módosító javaslat. A pályázat határideje; 1987. május 31. A pályázók feladata ket­tős; először: a helytelení­tett üzleti elnevezés közlé­se és a helytelenítés in­doklása. (Ha lehet doku­mentált formában, fotók, lapkivágatok mellékletével, pontos hely és idő megje­lölésével). Másodszor: a helytelenített idegen helyett a megfelelőnek vélt magyar elnevezés ajánlása, esetleg ugyancsak indoklása. A fővárosi lakhelyű pá­lyázók javaslataikat a bu­dapesti Anyanyelvvédők Klubja címére — 1366 Bu­dapest, Népköztársaság útja 125. —. más lakóhelyen élő érdeklődők a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa székházának címére — 1360 Budapest, Pf. 6. — küldjék pályázatukat. A pályázat nem jeligés, ezért kérjük a pontos lakás és név feltün­tetését, valamint a borí­tékon a következő megje­lölést: „Üzleti elnevezés” pályázat. A pályázatokat a meghir­dető szervek által kijelölt bizottság bírálja el. A pá­lyázat nyertesei között ka­tegóriánként 5, 3 és 2 ezer forint értékű díjat adunk át első, második, harmadik helyezésként. Az eredményhirdetésről és a díjkiosztásról a Magyar Nemzet 1987. szeptember 4-i száma tudósít. Belkereskedelmi Minisztérium, Hazafias Népfront ■ . ' ' - Rendezeti, jó családi körülmények közül is lép­het valaki a bűnözés útjára. Mint ahogy az sem, lehetetlen, hogy szétzüllött, veszélyeztetett kör­nyezetben felnőtt ember megmarad tisztességes­nek. Mégis, milyen a kapcsolat a családi étét minősége, állapota, és a bűnözés között? A szobába belépő és vi- gyázzba merevedő férfi már első látásra is olyan benyo­mást kelt, hogy az ember azt hiheti, tévedésből ke­rült a börtönbe. Simára borotvált, keskeny arca, hosszú ujjai, fémkeretes szemüvege mögül előcsil­lanó tekintete, akár értelmi­ségi foglalkozást sejtetne, de nem épp elegáns ruhája után is, legalább gyári művezető­nek képzelném. Szavait meg­válogatja, folyékonyan, értel­mes mondatokat fogalmazva beszél, ha hibát ejt, azon­nal korrigálja magát. Felmondja az életrajzát, Nincs benne semmi különös. Falun született, nevelkedett, általános iskoláit ott járta, jó eszű, jól tanuló gyermek. Szülei taníttatják, s bár a villamosipari technikumba, ahová szeretne bekerülni, nem veszik fel, gimnázium­ba megy, s Miskolcon a Föl­desben, illetve annak jog­elődjében sikeresen leérett­ségizik. Változatlanul érdek­li az elektromosság, ezért ki­tanulja a villanyszerelő szak­mát, elhelyezkedik, majd ka­tona lesz, utána dolgozik to­vább rendesen. Semmi jel nem bukkan fel életének ebben a szakaszá­ban, amely megmagyarázná, hogy miért lett később bű­nöző. Talán csak az feltűnő, hogy munkahelyeit elég sű­rűn változtatja, dolgozik a mesterséges megtermékenyí­tő állomáson, majd a MÁV- nál, mint távírász. Közben megnősül, falura költöznek, két gyermekük születik, egy fiú és egy lány. De már kez­detben is más-más helység­ben dolgoznak, ritkán van­nak együtt, majd egy újabb munkahelyváltoztatás után Pestre kerül, ahonnan két-, sőt néha háromhetenként jár haza. Kapcsolata családjával la­za, ha nem is romlik meg azonnal, de a rendszertelen életmód kikezdi az otthon békéjét. Aztán vállalata meg­bízza egy daru vásárlásával. A félig roncs szerkezetért egymillió-egyszázezer forint­ról hoz számlát, de ténylege­sen csak ötszázezret fizet érte. Ügy tűnik, ügyesen csi­nálta, többeknek is fizetett a „segítségért”, de azért ma­radt neki is bőven a pénz­ből. Fizetését hazaadja, őt viszont ritkán látják, mégis meglepi, hogy felesége be­nyújtotta a válóperi kerese­tet. A válás után is megmarad kapcsolatuk, nem költözik el otthonról, sőt új bútort vesz, ez tűnik fel az asszonynak: miből? Már úgy tűnik, meg­ússza a sikkasztást, hiszen két évig(!) nem történt sem­mi, aztán idézést kap a rendőrségről. Tudnak min­dent, nincs értelme tagadni, büntetése két év és hat hó­nap. Utólag tudja meg, hogy a volt felesége jelentette fel... (Itt kell megjegyezni, még mielőtt bárki is megsajnál­ná, s az asszonyt ítélné el, hogy ebben az időben, s ké­sőbb is rendszeresen „elfe­lejti” a tartásdíjat megkül­deni, hónapokra eltűnik, s ezalatt az asszony és a két gyermek filléres gondokkal küzd ...) A börtönévek után (ahogy az lenni szokott?) felgyorsul­nak az események. Ismét munkába áll, családjával megszakítja a kapcsolatot, de még lenne esélye, hogy életét egyenesbe hozza. Szülei, fő­leg apja, biztatják és támo­gatják. Ügy érzi, nem jó egyedül, ismét megnősül, és ápolónő feleségéhez Egeibe költözik. Hamar kiderül azon­ban, hogy az asszony súlyos alkoholista, gyakran az esz­méletlenségig leissza magát. Botrány botrányt követ, az asszonynak ott kell hagynia munkahelyét. A férfi —ibár most nem beszél róla — ugyancsak az italhoz nyúl. Rendszertelen, pénztelen éle­tük következménye az újabb 'börtön, ismét az első feleség feljelentése alapján. Ezúttal három hónapot kap, tartási kötelezettség elmulasztása miatt. A börtön után még visz- szaköltözik második felesé­géhez, de egy botrány után az eszméletlenül részeg asz- szonyt hazafuvarozza annak szüleihez. Az újabb börtön- büntetés mégis kapcsolatban van vele. Az asszony első házasságából lánygyermek született, nevelésével, gon­dozásával egyikük sem törő­dött. A gyermeket állami gondozásba vették, az anyát és a férfit is börtönbe zár­ják kiskorú veszélyeztetése címén. Arról nem beszél, hogy ez mit jelentett az ő esetében. Az újabb büntetés: 8 hónap börtön. Pártfogót rendelnek mel­lé, munkát kellene vállalnia a börtön után, de már lakást sem tud szerezni magának. Apja időközben meghalt, anyja kulcsra zárja előtte aj­taját, megszakít vele minden kapcsolatot. Néhány napig a mészégetőknél dolgozik, s egy barátja lakásán alszik. Aztán a városiban találkozik néhány börtönbeli ismerőssel. Együtt isznak, majd amikor elfogy a pénzük, sorra járják az üzleteket. Társai kávét lop­nak, ő mint orgazda, szaty­rában gyűjti a zsákmányt, amit a piacon eladnak. Nem tudja mennyit loptak össze­sen lebukásukig, az ered­mény viszont egy év és hat hónap. Most itt tart, ezt a bünte­tését tölti. Miképp látja élet­útját, törvényszerű volt-e, ■hogy az első börtönéveket kövesse a többi, s van-e re­ménye arra, hogy egyszer ki­lép az ördögi körből, s egy­általán, kit hibáztat sorsa alakulásáért? — Nem hibáztathatok sen­kit, csak magamat. Gyenge akaratú, befolyásolható em­ber vagyok, s nem tagadom, az ital is közrejátszott, hogy ide jutottam. Talán, ha apám még élt volna, erre az utol­só ügyemre nem kerül sor. Mégis, anyámat is hibáztat­nom kell, amiért nem foga­dott be, elfordult tőlem. Higgye el, annak nagyon ne­héz jó útra térnie, akit sen­ki sem vár a börtön után. Nincs bejelentett állandó la­kásom, tudom, nehéz lesz munkahelyet találnom. Ha innen kiszabadulok, mond­juk kétezer forinttal, mihez kezdek vele? Ha elmegyek albérletbe, alig marad vala­mi, s ha találok munkahe­lyet, ott csak jó esetben is két hét után kapok fizetést. Addig miből éljek? — Tudja, sokan vannak itt olyanok, akik a hosszú bör­tönévek alatt megszokták, hogy itt megmondják nekik, mit csináljanak. Kint ta­nácstalanok, nem tudnak ma­gukkal mit kezdeni. Akik már több börtönt is megjár­tak, mondják, hogy Miskol­con legjobb a koszt. Ruhát kapnak, fűtenek rájuk, há­romszor étkeznek naponta. Sokan azért követnek el is­mételten bűncselekményt, hogy visszakerülhessenek ide, itt érzik biztonságban magu­kat. Mikor két-három hó­nap van hátra, mind fel van dobva, számolgatnak, tervez­getnek. Aztán amikor már csak egv-két nap a szabadu­lás, magukba zuhannak, egy­szeriben nem tudják, hegy mihez kezdjenek a szabadsá­gukkal. — Akit vár a család, s akaratuk, eszük is van hoz­zá, azoknak könnyű, vagy könnyebb legalábbis. Talál­nak munkát, s ha nem is tehetnek úgy, mintha semmi sem történt volna, élhetnék bűn nélkül tovább. Most el­határoztam, hogy megpróbá­lok egyenesbe jutni. Nem tu­dom, mennyi van még hát­ra az életemből, már bizto­san nem túl sok. Megpró­I bálom a papírjaimat — a személyit, a munkakönyvét — még bentről elintéztetni a pártfogómmal, aztán talán munkásszállásra megyek. Van olyan ismerősöm, már dol­goztam vele korábban, aki tud talán munkát szerezni. Remélem, így lesz. A csalá­dom, az anyám nem érdekel, nélkülük kell megtalálnom a helyem. * Leskó János februárban töltötte be 48. életévét. Eb­ből 4 évet és 11 hónapot töltött börtönben. Jelenlegi büntetéséből májusban sza­badul ... Szatmári Lajos mm A Világ és Nyelv új száma A Századik születésnapra címmel Gergely Mihály író méltatja a nemzetközi nyelv első tankönyve megjelenésé­nek idei centenáriumát, ame­lyet az UNESCO is a nem­zetközi megemlékezésre mél­tó kulturális évfordulók kö­zé sorolt. Győr Miklós ötré­szes sorozatának a Kamionos csata, indián rezervátum, űr­központ című írása méltó be­fejezése a szerző másfél éves amerikai tanulmányút járói közölt érdekes beszámolójá­nak. A venezuelai magyar származású testvérpár, Este- bán E. Mosonyi, és Jorge C. Mosonyi szociál-antropológus professzorok közös cikke Nyelvek és kultúrák: hidak és gátak címmel új latin­amerikai felismerésekkel vi­lágítják meg a különböző kultúrák és nyelvek egyen­jogúsága fontosságának izgal­mas kérdéseit. Bruno Lussato neves fran­cia professzor a Leszámolás az informatika mítoszával — Az „emberarcú számítógé­pek” és a nyelvtanulás című interjújában meghökkentően kritikus új gondolatokkal és frappáns érvekkel mondja el véleményét napjaink egyik rendkívül aktuális kérdésé­ről. A folyóirat Vita és el­lenvélemény című új rovatá­ban két érdekes polemizáló írást közöl; az egyik, Ki kér­dezte meg az emberiséget? címmel egy gyakori, furcsán téves állítással replikázik. Figyelmet érdemlő a kereszt­nevek körül kalandozó pár­beszéd és a lap több más írása, illetve a Bábeli humor rovat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents