Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-06 / 55. szám
1987. március 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Miniszterhelyettessel az állattenyésztésről Közepes színvonalról: hogyan tovább? A Megyei Agrárklub idei első rendezvényén dr. Pa- pócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes tartott előadást állattenyésztésünk helyzetéről, és időszerű feladatairól. A miskolci Kazinczy- klubban jelenlevő szakemberek nagy érdeklődéssel hallgatták az előadót, aki először az országos helyzetről beszélt. — Magyarországon az állattenyésztésnek komoly hagyományai vannak. A növénytermesztés mellett alapvető ágazat, s mind export, mind a hazai ellátás területén kiemelkedő jelentőségű. Szükségessége semmiképpen nem kérdőjelezhető meg. Gondok azoban vannak. A cserearány-romlás mellett közelebbi problémánk, hogy a hazai ökológiai feltételeket (például a legelőket) nem tudjuk megfelelően kihasználni. A tömegtakarmányt fogyasztó állatok száma folyamatosan csökken. Szakmai problémánk az is, hogy költségeink az állattenyésztésben nagyobbak, mint versenytárgyainknál. Ennek egyik oka, hogy a növényi fehérje transzformációja rosszabb, mint a fejlettebb ipari országokban. Például míg ők 1 kiló állatti fehérje előállításához átlagosan három kiló növényi fehérjét használnak fel, nálunk ez a mennyiság öt kilogramm. Másfél, kétmillió tonnával több gabonára van szükségünk. S ahhoz, hogy külpiaci versenyképességünket javítsuk, fontos az állati ter- ipékeki feldolgozottságának mértékét» -is növelni, -■ 1 Az hegyes ágazatok konkrét értékelésénél a miniszterhelyettes elmondta, hogy az elmúlt időszakban nagyüzemi bázisra épülve, majd háztájiban is fejlődött a sertéságazat. Ez 1984-ben 11 millió sertéssel tetőzött, azóta csökkenés következett be az állománylétszámban. A szarvasmarha szelektív fejlesztése érdekében 1972-ben kormányprogramot dolgoztak ki, melynek eredménye a nagymértékű szakosodás. A birka ára kis ingadozásokkal állandó. Jó, és tartós piac prognosztizálható. Mégis nagyon alacsony* exlenzív juhtenyésztési kultúrával rendelkezünk, a viszonylag magas termelési kultúra mellett. Jövőre egy élénkítési program indul be. Ez mennyiségi, és — főleg a juh- és húsmarhatartásban — minőségi változást egyaránt jelent. Borsod megye állattenyésztéséről a következőket hallhattuk: — A megye állatállománya szinte minden ágazatban évről évre csökken. Jó néhány telepet vesztességessége miatt fel is számoltak. Ezzel kapcsolatban — mondotta a miniszterhelyettes — először meg kell vizsgálni a problémákat, lehetőségeket, és ha nem megy, abba kell hagyni. A fordított sorrend nem mondható túlbecsüle- tesnek. Bár a termelési feltételek adottak, a megye mégsem önálló tejből. Ezen a fajlagos hozamok növelésével változtatni kell. Húsmarhával néhány borsodi nagyüzemben színvonalasan foglalkoznak. A juhtenyésztéshez különösen jó adottságai vannak a megyének. Hosszú távú megyei juhtenyésztési programot kellene kidolgozni, hisz ma a világpiacon ennek az ágazatnak a terméke helyezhető el legbiztosabban. A megyében 150—160 ezer a sertések száma. Ez a környezet ellátására elég, de sem az export bővítésére, sem az itteni kapacitások kihasználására nem ad lehetőséget. (Gombamódra szaporodnak a regionális üzemek, a sertéslétszám viszont nem növekszik.) Néhány gazdaság foglalkozik baromfival. Bár nem túl nagy jövedelemmel, de viszonylag biztos piaci lehetőségekkel. Magyarország állattenyésztési kultúrája eljutott egy átlagos, közepes színvonalra. Ebben megvan a jövő ígérete, és válsága is. Rajtunk múlik, hogy mi lesz az eredmény. De ha szeretettel, hivatástudattal foglalkozunk az állatokkal, akkor ez nem csak örömet, de pénzt is jelent — fejezte be előadását dr. Papócsi László. A továbbiakban kérdések hangzottak el, az egyik például a Gödöllőn létesülő biotechnológiai kutatóbázisra vonatkozott. Erre a következő választ kaptuk: — Eddig a beruházás 650 millió forintnál tart. az átadást 1989. április negyedikére tervezzük. Célunk a hazai és nemzetközi kutatások alkalmazása a magyar gyakorlatban, így a mezőgazdaság fejlesztésének gyorsítása. A kísérletek elsősorban a szaporodásbiológia körül folynak. (Embrióátültetés, embriófelezés — ezzel az ik- resedési arány növelése.) ígéretesed azok a módszerek, amelyek kívánt nemű utódok létrehozását célozzák. A génsebészetben is vannak kisebb eredmények, de ez már egy komolyabb beavatkozás az élő szervezetbe, illetve — mivel genetikai faktorról van szó — öröklődés után az élő szervezetekbe, végső soron pedig az egész élő rendszerbe. Ezért nagyon óvatosan, meggondoltan kell e témát kezelni. Dobos Klára „Vízre szállnak” az úszókotrók Lassan már közhelynek számít a munkák elmaradásánál a téli hideg emlegetése. Sajnos azonban számos helyen, így többek között a nyéki Kavicsbánya Vállalatnál is, késleltette a munkát, jelen esetben a nagyjavítást a kemény hideg. Erre még „ráfejelt” a hideget hozó Mátyás amely ismét lasssította a szabad téren végzett munkát, A vállalatnál a terveknek megfelelően 2 úszókotrót, valamint 4 önjáró uszályt a „vizen” javítanak ki, azaz nem húzzák azokat a szárazföldre. A munkát úgy ludták és tudják végezni, hogy a géptestek környékén folyamatosan törik a jeget, illetve megakadályozzák a jegesedést. Egy kavicskiemelő gépet azonban a partra kellett emelni. Ennek a sójatéren folyik a nagyjavítása, mert meghibásodott a légkamrája, amit csak a „szárazföldön” tudnak megjavítani. A karbantartók feladatai közé tartozik a kavicskitermelő gépeken kívül a különböző osztályozóberendezések, a szalagrendszerek, vibrátorok rendbe hozatala, a meghibásodott alkatrészek kicserélése is. Bár az időjárás minduntalan közbeszól. ennek ellenére remélik, hogy időben elkészülnek a munkával. A tervek szerint — ha egy kicsit megkésve is, de — márciusban „vízre szállhatnak” az úszókotrók, önjáró uszályok, s megkezdődhet a rendszeres kavicstermelés. Addig pedig az igényeket az ősszel felhalmozott készletekből elégítik ki. A depókban megfelelő mennyiségű kavics van — így a megrendelőket akadály nélkül ki tudják szolgálni. A termelőszövetkezetek gépműhelyeiben ilyenkor végzik a gépek javítását, karbantartását. A felvétel a Borsodivánkai Kossuth Tsz központi gépműhelyében készült, ahol egy Rába 245-ös traktor motorját javítják a szakemberek. Fotó: F. L. Az Ózdi Kohászati Üzemek acélmű gyáregységében kokillákba öntik a folyékony acélt Fojtán László felvétele Mi a munka Napjainkban, amikor a vállalati bér- színvonal és ennek emelési lehetősége függ a vállalat jövedelmezőségétől, gondot jelent az is, hogy az eredményesebben gazdálkodó vállalatnál elvileg ugyanolyan munkáért többet adinak, a gondokkal baj- lódóknál kevesebbet. Hol itt az igazság? Mi jelenti két munka „egyenlőségét”? Az erőikifejtés, a fizikai, idegrendszeri igény- bevétel azonossága? Vagy talán az előállított új érték azonossága? Mii a munka mércéje: a munkaidő, az erőfeszítés, az igénybevétel vagy az eredmény? És melyik eredményt vegyük alapul? Az egyéni vagy a kollektív eredményt? Mai felfogásunk szerint áru- és pénzviszonyok között az eredmény: kollektív, vállalati eredmény, amely teljes pontossággal nem bontható vissza egy-egy ember teljesítményére. A munka szerinti elosztás elvét már vállalati szintre is alkalmazni kívánjuk: amelyik vállalat — létszámához és eszközállományához képest — nagyobb mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez, az rendelkezzék több lehetőséggel személyi jövedelem növelésére, a kapacitás bővítésére, a műszaki fejlesztésre. Évtizedek óta hangsúlyozzuk, hogy csak egyenlő munkáért jár egyenlő bér, különböző munkáért nem. Harcolunk a „kispolgári egyenlősdi” ellen, mert ez gyengíti a dolgozók anyagi érdekeltségét, sérti igazságérzetüket. A szocialista egyenlőségnek nem az egyenlő elosztás a lényege, hanem az, hogy minden dolgozó megszabduljon a kizsákmányolástól, azonos legyen a termelési eszközökhöz való viszonya, mindenkinek egyformán kötelességévé váljon a munka. A munkadíjazásban az egyenlőség: mérceegyenlőség. Mindenkit azonos mércével kell mérni, hogy a különbségek világossá váljanak. Aki nagyobb mértékben járul hozzá a javák termeléséhez, a nemzeti jövedelem előállításához, az ebből nagyobb mértékben is részesedjék. Amióta általános lett nálunk a folyamatos ár- és bérszínvonal-emelkedés, az „egyenlő munkáért egyenlő bért" követelménye máshogyan is megfogalmazódik. Ügy mondhatnám: nemcsak térben, hanem időben is. Ha valaki ugyanott, ugyanannyit, ugyanolyan eredménnyel dolgozik mint tavaly, béremelésben csak méltányosságból, jóindulatból részesedik, vagy sehogy. Azonos munkáért azonos bér jár, s ő bizony nem csinál most se többet, se kevesebbet. Akkor is jó könyvelő volt, most is. Csakhogy a reálbére néhány év alatt hét százalékkal csökkent. Lehet-e az elvet „idődimenzióban” és reálértelmezésben (vásárlóerőként) felfogni? Ha romlanak az ország cserearányai, kell-e romolnia a dolgozó „cserearányainak”? Úgy tűnik, igen. Lényegesen többet, jobban kell ma dolgoznunk azért, hogy ugyanazon a szinten maradhassunk, mint régebben. Végéemkázunk, taxizunk, maszekolunk, túlórázunk szertelenül. Kialakul a „több munkáért azonos reálbért" elve, de főként gyakorlata. Nem fér ez bele a szocializmus ideológiájába. Ha pedig valami nem fér bele ar. eszmerendszerbe, akkor jön magyarázatként a „helyzet”, amely mindig fokozódik, a „helyzet”, amely tőlünk független tényezők eredménye. „Különböző munkáért különböző bért” — így is meg lehetne fogalmazni a bérezés igazságosságának tételét. És úgy is, hogy „egyenlő bérért egyenlő munkát”. Mindenki termelje meg azt a pénzt, amit kap. A munka szerinti elosztás elve csak az elosztás szerinti munka elvével együtt igaz, és azzal az elvvel, hogy mindenki tartozik képességei szerint dolgozni. Mindezek az igazságok csak akkor konkrét igazságok, ha helyes kereseti arányok mellett valósulnak meg. Azt egyelőre nem tudjuk jól megfogalmazni, melyek a „helyes kereseti arányok” jellemzői. De a hozzájuk való közelítés könnyen felismerhető néhány kétségtelen jelből. Ilyenek: a korábbinál jobban szolgálják a munkaerő-szükséglet szerinti elhelyezését; erősebben ösztönöznek a nagyobb mennyiségi és minőségi teljesítmónyre.' ezen beiül a termelési, a technológiai, a minőségi és a munkarendi fegyelemre, az anyag- és energiamegtakarításokra, az állagmegóvásra stb.; a kereseti arányok jobban szolgálják az elosztás , ^igazságosságát”, jobban megfelelnek az emberek általános munkaértékelésének; nagyobb segítséget nyújtanak a dolgozók nevelésében, tudatalakításában, értékrendjük formálásában; egyértelműbben szolgálják a társadalom egységét, belső békéjét, konszolidáltságát. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve általános igénnyé vált napjainkban annak hatására, hogy a kisvállalkozásokban ugyanazért a teljesítményért többet fizetnek, mint az állami vállaltában főmunkaidőben. Ez egyébként természetes is, hiszen a túlmunka mindig is túl volt fizetve 25, 50, illetve 100 százalékkal. A többletmunka díjának konkurrálnia kell a hétvégi maszekbrigádokban elérhető óradíjjal. A kilencedik és a tizedik órára nem vonatkozhat a béregyenlőség elve, mivel itt olyan nagy a szabadidő-áldozat, hogy ezt mindenképpen ellentételezni kell. A kisvállalkozásokban végzett túlmunka díja azért is magasabb a szocialista szektorban főmunkaidőben elérhető munkadíjnál, mert ebben van egy kicsi vállalkozói haszon, kockáaatfedezeti rész. Arra persze lehet törekedni, hogy azonos jellegű és mértékű túlmunka díja a nagyüzemben és a kisvállalkozásban egymáshoz közeli legyen. A nagyüzemben pedig abba kell hagyni egyes dolgozócsoportok „kiemelt kezelését". Égnek állt a hajuk a vállalati vezetőknek, amikor megkapták az irányelveket: a bérfejlesztéskor előnyben kell részesíteni a pályakezdő fiatalokat, a nőket, az alsó tarifahatárhoz közelieket, a többszakmásokat, a többműszakosokat, az alkotó műszakiakat. A vállalat pedig a kiemelt kezelést nem alkalmazza. Ha van pénze, inkább nivellál: nagyobb emelést ad azoknak, akik saját kategóriájukban — és nem munkájukhoz képest — alacsony beállásúak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve érvényesülésének sok feltétele van, így a kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet, a vállalatok, vállalkozások nagyjából azonos jövedelmezőségi szintje, adóterhelése, közteherviselése. De feltétel az is, hogy a mindenki számára igazságosnak tartott elvet a mai helyzethez igazodó tartalommal töltsük ki és ne engedjük, hogy pusztán jelszó maradjon. P. O. J C-l w I Acélöntés
