Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. március 6., péntek Új villamos, sok péksütemény (Folytatás az 1. oldalról) Szóba került a több éve fel-felröppenő hír, mely sze­rint Miskolcon is bevezet­nék a trolibusz-közlekedést. A témával a város vezetése és a vállalat is foglalkozik, de várhatóan még a követ­kező ötéves tervciklusban sem valósulhat meg, inkább az ezredforduló táján reali­zálható. Ha bevezetik, első­sorban a jelenlegi 12-es autó­busz Tapolcáig meghosszab­bított vonalán járhatnak majd trolibuszok. Sokkal fontosabb ennél a villamos­park felújítása, ha ez sike­rül, az új típusú szerelvé­nyek nagyjából az autóbu­szok szállítási sebességét ér­hetik el, s így a kelet—nyu­gati irányú forgalomban na­gyobb szerepet kapna a vil­lamos. A vállalat tervezi egy második telephely építését is. ez a 26-os út mentén Miskolc határában, egy tíz­hektáros területen készülne el. Az első ütem építése 1988-ban kezdődik majd, s úgy alakítják ki, hogy al­kalmas lesz trolibuszok tá­rolására is. A fejlesztésekre, úi járművek beszerzésére a városi és a megyei tanács támogatásán kívül szükség lenne a közlekedési tárca segítségére is. A végrehajtó bizottság meghallgatta azt a jelentést, amely elemzi Miskolc tava­lyi társadalmi munkaprog­ramjának teljesítését. A megvalósított társadalmi munka értéke több mint 102 millió forint volt, ez alig maradt el a tervezettől. Az előző évek növekvő eredmé­nyeihez hasonlítva, ez visz- szaesést jelent, csokiként a kollektívák és a lakosság aktivitása. A kommunista műszakokból kevesebb pénz folyt be, mint korábban, és nem bővült azoknak a köre, akik hajlandók ilyen mun­kát végezni. A végrehajtó bizottság elfogadta azok névsorát, akiket kitüntet­nek munkájukért és megha­tározta a további feladato­kat. A „Szebb, emberibb környezet kialakításáért” pá­lyázatba bekapcsolódva, el­sősorban környezetvédelmi feladatokat kell elvégezni. A testület ezután tájékoz­tatót hallgatott meg a vá­ros kenyér- és péksütemény- ellátásának helyzetéről. Az ellátást döntő mértékben a Miskolci Sütőipari Vállalat elégíti ki. Bár csökkent az utóbbi években a kenyér- fogyasztás, így is hétközna­pokon 55 tonna, hétvégén 65 tonna kenyér fogy Mis­kolcon és vonzáskörzetében. Jelentős mértékben, közel 12 százalékkal nőtt viszont a péksütemény-fogyasztás, na­ponta 350 ezer kifli, zsemle és egyéb sütemény fogy. (Országosan egy évben 269 péksüteményt fogyaszt egy ember, Miskolcon viszont 437-et!) A fogyasztói kereslet alap­ján megszüntették a kétki- lós kenyerek gyártásált, leg­inkább az egykilós fehér, kukoricás, rozsláng, alföldi barna és a házi jellegű, to­vábbá a 70 dekás krumplis és a félkilós franciakenyér fogy. Az ellátásban egyes helyeken tapasztalható pa­naszokat az okozza, hogy az igények pontos felmérése alig lehetséges, annyira vál­tozó. Minőségi kifogás első­sorban a technológiai előírá­sok megsértéséből adódik, összességében megállapítot­ták, hogy bár „nehéz vevők” vagyunk, a kenyér- és pék­sütemény-ellátás városunk­ban jónak mondható. A végrehajtó bizottság ez­után tájékozódott az ez évi fejlesztési feladatok teljesí­téséről. majd egyéb ügyeket tárgyalt. (sz—i) értettle a Digépben Annak ellenére, hogy igen rosszul kezdődött az ..elmúlt esztendő a Diósgyőri Gép­gyárnak, a gyár vezetői mégis kimagasló gazdasági eredményekről számolhat­tak be a tegnapi szocialista brigádvezetői küldöttértekez­leten. A küldötteket Czövek Ist­ván, a szakszervezeti bizott­ság titkára köszöntötte, majd Czirbus János személyzeti és szociális igazgató ismertette az elmúlt év termelési ered­ményeit, illetve az idei cél­kitűzéseket. Elmondotta, hogy a Digép azon kevés vállalatok közé tartozik, amely állami támogatásra nem szorul, 1986-ban több, mint háromszázmillió forint nyereséget értek el. Növeke­dett a termelékenység, jól dolgoztak az újítók, s az anyag, illetve energia éssze­rű felhasználásával is jelen­tős összeget takarítottak meg. Ebben az évben a vállalat 5,2 százalékkal szándékozik megfejelni bruttó termelési értékét, félmilliárd forint nyereség elérését tűzték ki célul. A nagy októberi szo­cialista forradalom hetvene­Az élelmiszer-gazdaság fejlesztése A biomassza-termelés és -hasznosítás fejlesztésének feladatai címmel tanácskozást rendeztek tegnapelőtt az Esztergomi Ipari Vezetőkép­ző Intézőiben. Az országos fórumon a mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozó gépeket gyártó vállalatok, valamint az egyetemek, kutató- és fej­lesztő intézetek képviselői vettek részi.-sgiynnem de Sós Gyula ipari miniszter- helyettes bevezető előadásá­ban elmondta, hogy T—3 el­nevezéssel országos program készült az élelmiszer-gazda­ság ipari hátterének fejlesz­tésére. A hazai ipar az ed­diginél korszerűbb — ki­sebb súlyú és energiataka­rékos — erőgépeket, jobb hatásfokú, környezetkímélő növényvédő szereket és új állatgyógyászati szereket kí­ván a mezőgazdaság ren­delkezésére bocsátani. Sze­repel a programban az élelmiszeripari üzemek be­rendezéseinek- megújítása, valamint a biotechnológia ipari infrastruktúrájának a kialakítása is. Megvalósítá­sával a hazai ipar a koráb­binál nagyobb részt vállal a mezőgazdaság igényeinek kielégítéséből. dik évfordulójára munkaver - seny-felajánlást tettek. Ígér­ték, hogy a Szovjetunió ré­szére gyártott termékeket határidőre, jó minőségben elkészítik. Az idei tervek maradék­talan megvalósításában je­lentékeny szerepet szán a vállalatvezetés a több mint hétszáz szocialista brigád­nak. A nők napját küszöböző estén ugyan mi is motosz­kálhatna más a férfiember kobakjában, mint a höl­gyek iránt megnyilvánuló tiszteletének valamelyes al­kalmi formája. Nos, az én fejemben is ez motoszkált. Azután elaludtam. Rámte­lepedett az álom és az álom színes szőttesében Önökről álmodtam. Álmom . visszakanyarodott az őskö­dökbe vesző múltba, hogy elémvillantsa azokat a be- láthatatlannak tűnő távla­tokat, amelyek Önökre vár­nak, mélyen tisztelt Höl­gyeim. íme: — Eredjetek csak nyu­godtan vadászni, apukáim! — és szeretettel belehara­pott valamelyik éppen kéz­nél levő férjébe, miközben a derék őspapa bunkóját keresgélte a barlang mé­lyén —, majd én itthon maradok vigyázni a gyere­kekre, na meg gyűjtök a környékről egy kevéske már jól bevált bigyó-bo- gyót. így utólag, több tízezer esztendő távlatából meg­ítélve a fentebbi meghitt családi idillt, szóval így visszapillantva a barlang bejárata előtti megható bú- csúzgatásokra, a ridegebb­nél is ridegebb tények nyomban rögzíthetők: vagy­is, ez a túlbuzgó ősma­ma az asszonytársadalom­nak legnagyobb ellenségévé sikerítette önmagát. Mert ez a kellő előrelátással ko­rántsem rendelkező ősasz- szony kényelemszerető öt­letével sok-sok évezredes rabszolgaságba döntötte a vadság korszakának hor­daközösségében fogant le­ányutódjaitól majdhogynem napjainkig az egész női nemet. Öspapáink tekinté­lyes része ugyanis tényleg elment vadászni. Azért mondom, hogy tekintélyes része, mert néhány kis alamuszi már akkor is be­teget jelentett. Viszont a vadászni el- cammogottak is el-elmara- doztak a csoporttól. Az. os­tobábbak távolabbra me­részkedve pompás vacsorát nyújtottak a kóborló vad­állatoknak. A kevésbé tyúkeszűek ezzel szemben a könnyebbik utat választ­va bejelentkezés nélkül ke­resték fel szomszédaikat, hogy azokat többé nem ingerelve, agyonverdessék őket. kezdődően. így sokkal több állatot leszünk képesek majd leöldösni, ráadásul vannak közöttük olyanok is, amelyek hagyják ma­gukat megszelídíteni. Eze­ket szétosztjuk egymás kö­zött, hogy létrejöhessen a tulajdon. Ez a tulajdon a mienk, azaz a férfiaké. Az asszonynépség a gyerekne­velés meg a házkörüli munkák miatt amúgy sem Merre nő a Nő? Nem szóltam azonban az általában nagyhangúan va­dászni induló férfiaknak arról a fineszes néhányá- ról, akik korántsem lódul­tak az ősmedvék, őstigri­sek, s egyéb ősmicsodák nyomába. De hát akkor mit míveltek ezek a de­rék ősközösségi polgártár­sak? Mímelve a zsákmány­üldözést, pár kőhaj ításnyi távolságban megálltak és lecsücsültek. Mindez a továbbiakban alapját képezte annak a roppant komoly szellemi erőfeszítéseiknek, ami azóta is sokféle és sokaknak egé­szen újszerű tevékenység­nek bizonyul. Szóval rágcsálták, rág- csáilgatták előremeredező fogagyaraikkal a netán ki- zöldelt fűszálakat, hüm- mögtek — egyesek talán vakaróztak is —, de mind­ez mit sem számított azon gigantikus eredmény el­lenében, hogy az ősko­ponyák ősszürkeállományá­ban megfogant a jövő pompás ígérete: — Hé, ősemberek! — ar­tikulálta a legnagyobb szá­jú őselnök. — Én kitalál­tam, hogy tudunk szerszá­mokat, sőt fegyvereket is készíteni a mai naptól érne rá ilyesmivel foglala­toskodni. Azé a fegyver, aki megcsinálta! Csak eny- nyit akartam mondani nek­tek, — s leült egy közelé­ben ólálkodó ősteknősbéka hátára. Tehát az ősmama a maga jámbor barlang-patriotiz­musával másodrendű ál­lampolgárrá zsugorodott a most már állammá szerve­ződött tulajdon-fetisizmus- ban. A lehető legősibb áza- lékállatka ősmama még be­kapta és elnyelte szeretett hímjét, hogy osztódás út­ján szaporodhassék és in­nen néhány millió éven át döcögő fejlődés során az anyasági biztonságra épí­tette az ősember holnapját. És most egyszerre ni csak, mi történt! A han- dabandázó férficsődület át­alakult a teremtés koroná­jává, övék a gazdagság, tő­lük vált függővé a nő. Az asszony afféle jutalomrá­adásként még főzőcskézhe- tett, moshatta családja an- eugjait és becézgethette, dédelgethette hitessé ma­gasodott törvényes férjét, urát, s parancsolóját. Aztán telt-múlt az idő. A férfiak mindenféle ba­darságokkal foglalkoztak, például iszonyúan sokat hadakoztak. Eközben ott­hon a munka elmaradozott, kevésnek bizonyult a dol­gos kéz, és kevésnek bizo­nyultak az otthonmaradot­tak túlélését célzó hadise­gélyek is. Anyáink és nagy­anyáink a számtalan, házi­munka mellett mind na­gyobb számban vállalták a korábban csak a férfiak számára fenntartott megél­hetési forrásokat is. S eközben kiderült, hogy sok mindent nemcsak meg tud­nak csinálni, de több mun­katerületen jobban is dol­goznak, mint a férfiak. Az idő felgyorsult. A munka tulajdont teremt, a tulajdon öntudatot. Egy szép napon a hölgyek rá­jöttek, hogy a férfiak csak terhűkre vannak. A taka­rítói munkától az államve­zetésig szétáradt a női szí­vósság jelenléte. A társa­dalom második matrimoni- ális virágzását kezdte él­ni... csakhogy!... A nő napi munkatevé­kenysége az otthoni koráb­bi robotot szinte teljes egé­szében felszámolta. Ismét azok a hölgyek kezdtek a férfiak számára érdekesek lenni, akik jól tudtak főz­ni, tudtak gyengédek len­ni és tudtak igazán szeret­ni. Az ilyenféle emberi kapcsolatokban alakult ki egy egészen új találmány, a család. Ezekben az együtt­élési formákban a harmo­nikus életvitel hosszabbá és gondtalanabbá tette a létezés örömeit, s több gyermeket adott a társada­lomnak. És ükunokánk mellkasát délcegen kifeszítve ismét munkába indult. Neje — karján a két picinyke déd- ükunokánkkal —, ábrán­dozó tekintettel integetett szeretett férje után. — Azután ... — nem tu­dom, hogy mi történt, mert felébredtem. Réthly Gyula Vendégváró Abaúj Megyénk nem vesz részt kellő mértékben az ide­genforgalomban, s nem tölt be gazdasági életünkben olyan szerepet, ami kívánatos volna. — Ez a megálla­pítás a Megyei Idegenforgalmi Bizottság afoaúji albi­zottsága ülésén hangzott el, melyet a múlt héten tar­tottak Encsen. De elhangozhatott volna bármely más — az idegenforgalommal foglalkozó megyei fórumon is, hiszen ismert az a tény, hogy többnyire a felka­pott helyeken — a Balatonnál, a Dunakanyarban és a Dunántúlon — koncentrálódik a hazánkba látoga­tók serege. Fájó pont ez nekünk, akik itt élünk, már csak azért is, mert jelentős bevételektől esünk így el, továbbá azért is, mert gyönyörűséges tájakban azért egyáltalán nem szűkölködünk (lásd: Aggtelek és környéke, a zempléni részek, a Hegyköz, az abaúji tájegység és így tovább.) Azonban máris jön a kérdés: vajh’ adott-e minden feltétel ahhoz, hogy nevezetességeinket meg­felelőképpen ajánljuk az idelátogató kül- és belhoni- aknak? Vajh’ azok, akik az idegenforgalommal foglal­koznak (hivatásszerűen) megtesznek-e, megtettek-'e mindent azért, hogy ez a lanyha érdeklődés sokkal erősebbé váljék? Tesznek, teszegetnek ők természete­sen, ám a szekér mégsem úgy megy, ahogyan mennie kéne... Sőt sokszor kátyúba is kerül az. Ennek, me­gint csak azt kell mondani, természetesen szerteágazó okai vannak. Hogy csupán egyet — a legsúlyosabbat — említsük: kevés a pénz. Márpedig enélkül, bizony nehezen megy a szekér. De hát ezt mai napság, tet­szik nem tetszik, így kell elfogadni. Ez van. Hát ak­kor? Vége? Ennyi? Dehogyis. Vannak még azok a bi­zonyos, sokat emlegetett tartalékok. A lelkesedés, a tenni akarás. Amivel némiképp kompenzálható a pénz hiánya. Pontosabban fogalmazva: amivel megpótolva a szűköcske kereteket, lehet nagyobb dolgokat mívelni. Ilyennel találkozhat az ember az abaúji területen. Ahol már nemcsak a szó, hanem a tett is megvan. No, nem kell itt túlságosan nagy, látványos valamikre gondolni — éppen a fennebb boncolgatott adottsága­ink, lehetőségeink miatt. Kétségtelen azonban, hogy Abaújban valami elkezdődött. Az albizottság tavaly alakult meg, azzal a céllal, hogy a meglévő természeti értékeket, történelmi és kulturális nevezetességeket még jobban bemutassák azok megmentésén, megőrzésén túl. A sort a boldog­kőváraljai intézőbizottság nyitotta, majd sorra alakul­tak egymás után az intézőbizottságok. Már (a váral- jaiakkal együtt) összesen hét ilyen tevékenykedik ezen a területen. Ez esetekben több község társult, például: Gönc, Telkibánya, Abaújvár. Az újonnan létrejött bi­zottságok az elmúlt év őszén a mintának számító bol- dogkőváraljaiaknál jártak, a tapasztalatokat átvenni, hasznosítani. Siska András, az MSZMP Encs Városi Bizottsága első titkára, az albizottság elnöke a minapi ülésen el­mondta: a városi pártbizottság is foglalkozott a térr ség idegenforgalmi helyzetével, ahol a jövő alapkéVrióru déseként taglalták azt, hogy miképpen lehetne szink­ronba hozni a turizmushoz kapcsolódó társadalmi cé­lokat a jelenlegi gazdasági erőforrásokkal. Erre nagy szükség van, hisz a lemaradás — akár a megyei, akár az országos mutatókhoz képest — jelentős. Egy-két példa: szálláshelyből ezer lakosra az országos 28,3-hez és a megyei 16,6-hez képest itt 0,19 (!) jut. A főút ki­vételével kedvezőtlenek a vidék út- és közlekedési feltételei. Az étkezési lehetőségekről hasonlókat lehet mondani. A leírtak jól érzékeltetik a mai állapotokat. Hogy ezek megváltozzanak — s bízunk benne, hogy meg­változnak — az kell, hogy ezek a bizottságok úgy mű­ködjenek, ahogyan eredeti célkitűzéseikben elhatároz­ták. Mészáros István Kevesebb baleset a mezőgazdaságban Csökkent a balesetek szá­ma az agrártermelésben; az elmúlt két év szigorú és kö­vetkezetes számonkérései, helyi ellenőrzései nyomán javult a munkavédelmi hely­zet a mezőgazdaságban. A MÉM adatai szerint 1986- ban, az egy évvel korábbi­hoz képest, 12 százalékkal kevesebb üzemi baleset tör­tént a gazdaságokban és a vállalatoknál. Nemesfém­felvásárlási kampány az Óra- cs Ékszerkereskedelmi Vállalat Miskolc, Rákóczi F. u. 2. sz. alatti Óra-Ékszer boltjában március 10—11-én! Felvásároljuk tört és fazonaranyát, drágakővel díszített ékszerét, valamint tört és fazonezüst tárgyait a legmagasabb napi áron!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents