Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-30 / 75. szám
1987. március 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kereskedés — kötelezettség nélkül... nert? Hiába szeretné átvállalni a terheket a vállalatoktól, nincs pénze rá. Sok oldalról — megyei tanács, áfészek, Mészöv — kaptak támogatást ezek a kistelepülések, hogy megoldódjon a gondjuk, de úgy tűnik, nem teljes a siker. Rosszabbodott a helyzet, amióta megváltoztatták a rendeletét, hogy a tanács — a vállalat által tervezett bezárást követően — még hat hónapig meghosszabbíthatja a nyitva tartás idejét. Most az a gyakorlat, hogy a kereskedelmi vállalat bejelenti a tanácsnak a tervét, a boltbezárás előtt hat hónappal — ezalatt vagy találnák megoldást vagy nem — és lehúzza a rolót. Ha nincs haszon, nincs kötelezettség ... Hol van itt a fogyasztói érdekvédelem ? Vallóban úgy van, ahogy levelében írja: valamikor réges-irégen minden kis faluban volt egy vegyesbolt, ahol a cipőfűzőtől a petróleumig mindent lehetett kapni. Aztán a fejlődésnek köszönhetően szakosították a boltokat, lett műszaki, ruházati, élelmiszerüzlet, még akkor is, ha csak ötszázan laktak a községben. Eltelt még néhány év és rájöttek, hogy gazdaságtalan ennyi helyiséget fenntartani, bért fizetni, eladókat foglalkoztatni, hiszen nem elegendő a kereslet. Tévedés ne essék, nem sírjuk vissza a régi, zsúfolt, kis szatócsboltokat, de talán még mindig jobb lenne több profilt összeegyeztetve, a lakosság érdekeit figyelembe venni, mint a legegyszerűbb megoldást követve, becsukni. Vagy mégis inkább a szatócsbolt? Orosz B. Erika Tisztelt Levélírónk! Sajnos egyet kell értenünk a levelében leírtakkal. Felháborító, hogy azokban az aprófalvakban zárják be a boltokat, ahol egyébként is nagy szükség lenne rá, hiszen a közlekedés, a legközelebbi város megközelítése sem mondható a legjobbnak. Az elmúlt évben főként a bányatelepüléseken történt ilyen. A fenntartó kereskedelmi vállalatok arra hivatkoztak, hogy nem gazdaságos a kisboltok üzemeltetése. Új, szerződéses formában sem vállalja senki, hiába hirdetik meg őket. Nagyon sók fórumon, sajtóban, rádióban tiltakozód a lakosság a boltbezárások ellen. Részben eredménytelenül. Nem véletlenül ragadott ön is tollat! Ügy érezzük, ha nem történik központi intézkedés, nem akadályozza meg senki, hogy az amúgy is rosszul ellátott településeken is kötelezzék a kereskedelmi vállalatokat, hogy üzleteket tartsanak fenn, minden kis faluban gond lehet még egy kiló kenyér beszerzése is. Legutóbb egyik tanácskozáson — amelyen megyénk kereskedelmét elemezték — merültek föl az alábbi gondolatok. Azt hiszem érdemes őket fontolóra venni! A kereskedelmi vállalatoknak nincs ellátási kötelezettségük. Ha nincs egy üzleten megfelelő haszon, minden további következmény nélkül bezárhatják a boltot. A tanácsnak nem áll jogában rákényszeríteni senkit, hogy üzletet nyisson, de ellátást szervező kötelezettsége van. Hogyan szervezhetné meg az ellátást, ha nem talál hozzá partTámogatásban részesülnek a vállalatok Szakmunkásképzés és -átképzés a borsodi üzemekben A termelési szerkezet átalakításával, a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésével párhuzamosan egyre több dolgozó átképzését szervezik meg Borsod megye ipari és mezőgazda- sági üzemeiben. Jellemző, hogy 1985-ben még mindösz- sze 7 vállalat élt a központi átképzési támogatással, 1987 elején már 19 üzemből érkezett támogatási kérelem a megyei tanács munkaügyi osztályához. A Lenin Kohászati Művekben az elmúlt év novemberétől ez év elejéig a martinacélmű leállása miatt szükségessé vált 138 ember átcsoportosítása és átképzése. A változás a dolgozók keresetét is érintette; ámunkabércsökkenés kiegyenlítésére 980 ezer forint támogatásban részesült az LKM. Erre az évre újabb 300 munkást érintő munkaerő-átcsoportosításához két- és fél milliós támogatásra nyújtott be igényt a nagyvállalat. Ugyancsak jelentős átcsoportosításhoz és átképzési feladat megoldásához kért támogatást a Borsod Volán Vállalat és az Encsi Gyapjúfonó is. Emel'ett, saját erőből egyre több szakképzettséggel nem rendelkező segéd- és betanított munkás képzéséről, beiskolázásáról gondoskodnak az északi megye ipari üzemei. Az Ózdi Kohászati Üzemek a hiányszakmák pótlására több, mint 300 fiatal oktatását támogatja az ózdi 102-es Számú Szakmunkásképző Intézetben. Gyakorlati képzésük az ÓKÜ gyáregységeiben történik. Az ózdi kohászat saját erőből az idén 17 olyan tanfolyamot is indít, amelyen újabb — elsősorban lakatos, forgácsoló, öntő, hegesztő, asztalos — szakmára képezik át a különböző munkahelyekről felszabadult dolgozókat, mintegy 600 embert. (MTI) Nem értem A minap a „Tulipán” néVállalat legyen a talpán, amelyik egy város nyilvánossága, mondhatnék: szeme láttára építeni merészel. Miért? Mert ahány ember, majdnem annyi 'kritikus. Így vannak ezzel a miskolci Széchenyi út építői is. Napjában tíz- meg tízezer ember megy, vagy inkább bukdácsol építési területükön, s ha csak minden századik csap fel kéretlen „szakértőnek”, kész cirkusz. Már valóságos „sajtóirodalma” van a vörös műmárvány szegélyköveknek, amelyek egyetlen telet se bírtak ki. E sorok írója újabb „szemponttal” kívánja gazdagítani a vitát, amely — mint látni fogjuk — túlmutat a szó szoros értelmében utcán heverő témán. De ne szaporítsuk a szót, térjünk a tárgyra. Amikor rakták le a köveket, megkérdeztem a mestert: — Tessék mondani: fogja ez bírni az időjárás viszontagságait? — Nem, uram, úgy szétfagy, hogy tavasszal ellapátolhatják — hangzott az egyértelmű, ugyanakkor egykedvű válasz. — De hát akkor miért rakja le? Haragos tekintetet vetett rám. — Hát hol él maga, ember?! Parancs, az — parancs ! Visszahajolt munkája fölé, s én eltűnődve ballagtam tovább. Nem értem — mondtam magamban — ha ez a mesterember annyira biztos a kövek romlandósá-. gában, véleményét miért rejti véka alá? Oda lyukadtam ki, hogy hiba lehet a cégen belül a munkahelyi demokráciával. Olvastam valahol, hogy egy, szakmában megöregedett és megvakult szabómestert nem lehetett becsapni a kelme minősítésével — tapintásra meg tudta állapítani, milyen anyag van ujjai között. Ha tanulóéveit is beleszámítom, az általam megkérdezett építőmunkás körülbelül 40 esztendeje mestere szakmájának, tehát — úgymond — kisujjában az anyagismeret is. De miért nem válhatott közkinccsé? Csak abban reménykedem: nem örül annak, hogy neki lett igaza. ven • illetett háztömbnél őgyelegtem. Az ácsok deszkával fedték le a már műkőből épített járdát. Okát értettem: a lehulló törmelék ne tegyen kárt a mesterséges „macskakőben”. De hirtelen mellettem termett egy régi cimborám, néhány hónapja nyugalmazott építészmérnök. Ekkor derült ki: „nézek, de nem látok”. Panasz szakadt ki a száján : — Micsoda pocsóklás! Ennek a vadonatúj fűrészárunak a köbmétere 8—10 ezer forint, s általában importból származik. — Balra mutatott. ahol kazalnyi használt deszka hevert. — Ez is megfelelt volna a célnak. Egy ács éppen azzal foglalatoskodott, hogy leverte a régi deszkákból kiálló szögeket. Kérdezzük meg, miért nem azt használják? — Irtják, tele szöggel. Ide gépkocsik fognak beállni, kilyukasztaná a gumijukat. — Azzal az erővel, amivel leveri, ki is húzhatná a szöget, hiszen a szekercéjén Szállításra várnak a káposztás hordók Formázás közben Nemcsak a szemnek Mint minden esztendőiben, az idén is megrendezték a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építőipari Vállalat Sárospataki Kerámia Üzemében azt a kiállítást, amely nem csupán termékeik népszerűsítését szolgálja, hanem egyfajta igényfelmérés, tájékozódás is: melyek mostanság a legkelendőbb cikkek?... Erről beszélgettünk el az üzem helyettes vezetőjével, Mészáros Lászlónéval: — Kényszerszülte váltás után vagyunk. Bebizonyosodott, hogy „csak” a népművészeti kerámiából már nem lehet megélni, nem képes fenntartani magát az üzem. Újabb megoldásokat, módszereket és eljárásokat kerestünk, hogy termékeinknek biztos piaca legyen. Ma elsősorban olyan portékákat készítünk, amelyeknek használati funkciója van. A lakások díszkerámiái, az ajándéktárgyak mellett megjelentek a kávés- és teáskészletek, a kaspók, a vázák, keresett a kerámia káposztáshordó. — Kik a megrendelők? — Korábban termelésünk jelentős részét lekötötte az Amfora, de most igényüket jószerivel a felére csökkentették. Másik megrendelőnk az Artex. Rajtuk keresztül jutnak ki termékeink külföldre. Tavaly az export, a termelési érték tizenöt százalékát jelentette. Az idén négy- és hatmillió forint körüli értékben szállítunk szöghúzó vésezet van — így a mérnök. — Jó a szeme — egy is elég volna belőle! — vágott vissza a mester, majd hozzáfűzte : — Mit akadékoskodnak?! Hagyjanak nekem békét! Azt csinálom, amit mondtak. Én azonban még „akadékoskodtam” : — De arra feleljen, ez a használt födémdeszka megfelelne útburkolásra? Az ács rácsapott egy szögre, dühösen kifakadva: — Legyen vele boldog — meg! A nyugalomban is nyughatatlan építész bosszúsan összegezte a látottakat-hal- lottakat: egyévi nyugdíjával „tapétázták” ki a járdát, hozzávetőleg 70 ezer forinttal. Én csak a vállam vonogattam; nem értem. Cimborám értette. Szerinte ez a még nem tűzrevaló födémdeszka kitűnő zsaluzóanyagként fog hasznosulni valahol. Mivel nem áll mögöttem 37 évi építészmérnöki gyakorlat, megrögzött optimistaként reménykedem, hogy a másnapra eltűnt deszkahegy továbbra is „közkézen” van. Magyarán mondva: nem alakult át személyi tulajdonná. (—ás) árut az Artexnek. Ugyancsak erre az esztendőre kötöttük meg tizenötmillió forintos szerződésünket a Nép- művészeti Vállalattal, amely egyébként termelési értékünknek csaknem a fele. — Minden nehézség ellenére, az elmúlt évben nyereséges volt az üzem. Várható ennek megismétlése? — Reméljük. Piackutatóink segítségével tájékozódunk arról, mikor milyen cikkek A mostanában is sokat vitatott melléküzemági tevékenységet vizsgálta a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A VI. ötéves terv első éveiben e terület dinamikusain fejlődött, és arányát tekintve lényegesen meghaladta az alaptevékenységet. Az ipari jellegű melléküzemágak jó hatást gyakoroltak a termelőszövetkezetek gazdálkodására, ezen belül az alaptevékenységre is. A dinamikus fejlődés azonban több tényező együttes hatására megtört. Csökkent az árbevétel, sok tevékenység veszteségessé vált. Ez növelte a mezőgazdasági szövetkezeteknél keletkező veszteségek nagyságát, és különösen 1984-ben, de ’85- ben is egyik előidézője lett annak a nagymértékű veszteségnek, amely a megye mezőgazdaságában keletkezett. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység igen fontos gazdálkodási kérdés, amellyel kapcsolatban már sok problémáról, visszaélésről hallhattunk. A megyei NEB januárban, februárban végzett vizsgálatot 19 termelőszövetkezetnél. összefoglalójukból a következőket tudhatjuk meg: A veszteségesen működő tsz-ek arányának növekedésével (1970—1977) a megyei vezetés és a Teszöv minden támogatást megadott az ipari és szolgáltató tevékenység, fejlesztéséhez. Ezek az üzemek csak minimális mértékben kapcsolódtak az alaptevékenységhez, ugyanakkor a helyi igények kielégítésén túl kiterjedt a külföldi szolgáltató partnerkapcsolatokig. Miskolc térségében 25, Budapesten, illetve vonzáskörzetében 56 tsz alakított ki kisegítő tevékenységet. A távolabbi ágazatok fenntartása csak addig célszerű, iámig a pénzügyi helyzet feltétlenül megkívánja, mert a működtetés hatékonysága a legtöbb esetben a távolsággal arányosan csökken. A melléküzemi ágazatban foglalkoztatottak száma 15 ezer fővel nőtt 1977 és ’82 között, melynek 15 százaléka korábban az alaptevékenységben dolgozott. iránt érdeklődnek. Van olyan része az országnak, ahol elkapkodják a népművészeti tárgyakat, másütt pedig nem kell. Az is megfigyelhető, hogy a hetvenes évek kerámiakultusza kissé alábbhagyott, emiatt gyakrabban kell váltanunk, dolgozóinkat újra meg újra átképeznünk. Azelőtt például nyersen festették a portékákat, most kiégetés után mázolják és ezután festik. Mindemellett új formák meghonosításával is foglalkozunk, egyéni elképzeléseink alapján. Néhány hónappal ezelőtt 370 portékánkat zsűrizett az Iparművészeti Tanács. Ezekből 340-et elfogadtak ... A fejlődés 1983-ig tartott, majd csökkenő tendencia következett be az alaptevékenységen kívüli és belüli tevékenységek árbevételében egyaránt. Az 1984-ben és ’85-ben szanált 25 tsz-nél keletkezett 680 millió veszteségből 356 millió e tevékenységi körökben keletkezett. A visszaesés okai között több tényező szerepel: mérséklődött a termelési adó visszatartása; kedvezőtlenül változtak az adókulcsok ; az iparvállalatokkal romlottak a kooperációs kapcsolatok; és még belső hibák (túlszámlázások, visz- szaélések) is súlyosbították az amúgy is kritikus állapotot. A tavalyi adatok szerint — a veszteséges üzemek folyamatos felszámolásával — a helyzet stabilizálódott. A megszüntetés indoka túlnyomórészt a jövedelem hiánya, de a telephelytől való távolság és az ellenőrzés nehézkessége is az okok közé tartozik. A melléküzemágak szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy az ipari jelleg dominál. Az építőipari tevékenység nagymértékben visszaesett, mivel jövedelmezősége erősen lecsökkent. Jelentős viszont a belkereskedelmi tevékenység. A vizsgált szövetkezetek egy része a jelenlegi tevékenység bővítését tervezi — létszámbővítéssel és műszaiki fejlesztéssel — néhány helyen pedig új üzemeket szeretnének kialakítani. Jónak ítélhetők az alaptevékenységre épülő élelmiszeripari fejlesztési elképzelések. A szövetkezetek csekély mértékben kapcsolódtak a központi gazdiaságfejlesztő programokhoz, illetve a forrásbővítő központi pályázatokhoz, melyek közül kiemelkedő az elmaradott térségeket érintő területfejlesztési és szervezési alapból kapható támogatás. A bizottság megállapította, hogy bár e tevékenység az árbevétel szempontjából némileg visszaesett, továbbra is — kiállva az idő próbáját — nagy jelentőségű, és nélkülözhetetlen a termelőszövetkezetek gazdálkodása szempontjából. D. K. Monos Márta Fotó: Laczó József A sokat vitatott „melléküzemág”
