Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987, március 28., siombat SAtixv fsat* sx*ri*uxts hívokrt, \va,% 1. szám. Mi*k*l€Zt MX tfowroíwsr 29. fteíféí hé<f« a lí.<rracUím{ Mlakoícar va?éraUkja: Harlíg mi« <«« Irveí* * kér* sójához grafit htr<cga <*t*£yfcf**v h£*,r, i'-iíy }&$&:<'*■': y*.*»tB*ok stefa a „J-éi-éfí* Wo< » feoid«3>**g míí5Í««»fc?.« > ^V««i>ra ::>% yí fitty. S*«?y<r*.fe<r4R*fc az udvat} k-'fáJj: Sané tfsfcst/ik és d Vtttxxtt f *e»*$ {<> Vítg;öi sw 'fifiz ft&á vasatftiw»fc A t«<5.x••>;*:•:v<-/^áí-í^< >f?:y<-í > 3 >;«;^ mr^>::>>, »;**•> l~*lío<U»í m a*. fa */« k £gy *zám Ara 60 fillér. 1918. november 29-én — a mai miskolciakat minden bizonnyal meghökkentő címmel — egy újonnan induló szatirikus hetilap hagyta el az akkori Klein, Ludvig és Szelényi nyomdát: a 28-as Újság. Ezt a kissé furcsa és talányos címet olvashatták déd- és nagyszüleink azon a fejlécen, amelyen a cím mellett egy humoros rajz is volt. Ez nem mást ábrázolt, mint egy tintába mártott pennát, amely „fegyverként" fektet két vállra egy potrohos, nyilván konzervatívnak is eléggé konzervatív nyárspolgárt, mintegy azt szimbolizálva, a jó szatíra, éle, a jótollú szatirikus vitriolba mártott pennája — akárcsak egy fegyver — lehet gyilkos erejű. Amint azt Thurzó Nagy László írja A vidéki sajtó című könyvében, Miskolcon a századfordulótól kezdve számtalan élclap jelent meg, sajátosan miskolci ízekkel. Legtöbb élclapnak — így a 28-as Újságnak is — a tulajdonosa, szerkesztője, írója „a pompás humorú és kitűnő tollú poéta Sassy Csaba" volt. Sassy nevével — ő volt a korábban már bemutatott Miskolci Hétfői Futár egyik szerkesztője — már találkozhattak olvasóink. Sassyról illik tudnunk, hogy kiváló újságíró és egyben kiváló költő is volt, s bár sokszor csábították Pestre, Miskolctól, szülővárosától csak rövidebb időkre szakadt el. Számos önálló verskötete jelent meg, s többek között Kaffka Margittal egyik alkotója a Heten vagyunk antológiának is. Versei közül — ne tagadjuk, volt közöttük irredenta szövegű is — sokat megzenésítettek. Például ő írta Kacsóh Pongrác Rákóczi dal játéka híres dalának, a Hazámba vágyom, Duna— Tisza partja vár kezdetűnek a szövegét. Sassyt 1944 őszén a nyilasok bebörtönözték, majd ugyanezt az embert 1952-ben családjával kitelepítették a Hortobágyra. 1960. június 23-án halt meg Pécsett egy szeretetotthonban. A 28-as Újságnak — amely 1918. novemberétől 1924 végéig jelent meg — mint már említettem, ugyancsak Sassy Csaba volt a szerkesztője, s egyben kiadó laptulajdonosa is. A szerkesztőség és a ki- adóhivatal Miskolcon a Széchenyi utca 48. szám alatti ház második emeletén működött. A lap minden pénteken jelent meg, s 60, majd 80 fillérért árusították. De térjünk vissza a lap nevére. Honnan ez a talányos megnevezés? Az élclap első évfolyamának 2. számában, a Hétről-hétre rovatban (ez egyébként áLlandó rovata volt) erre is választ kapunk. A rovat két szereplője (egy férfi és egy nő) beszélgetéséből kiderül, miért adta Sassy lapjának a 28-as Újság címet. „Hosszú meséje van ennek asszonyom. Csaknem ötven éves. Amikor a Tiszavidéki vasút megindult — a magyar Észak-keleti Vasút — Miskolczon 28 percig álltak a személyvonatok. A kalauz nem is kiáltotta másképpen, mint "Miskolcz 28-. Ezóta ragadt a 28-as név a mis- kolcziakon. Ezóta mondják a miskoleziakra mindenütt, hogy 28-asok. Közben a hetvenes, nyolcvanas években Miskolcz és kapcsolt része, Hejőcsaba lett a magyar zsebmetsző világ kedvenc- tartózkodási helye. Ezóta 28- asoknak hívta az ország azokat a link-embereket, akik nem igaz úton járnak, akiknek mindig van egy kis vaj a fejükön... 28-as Újság az enyém is, mert a kedélyes, a veséző, a humoros részében olyan emberekkel és dolgokkal foglalkozik, melyek valamilyen vonatkozásuknál fogva önként kínálkoznak a veséző toll hegye iránt. Amelyeknél egy kis kitérés, kilengés van az egyenes útról... Mert ilyen 28-as ez a Miskolcz most is. Van benne egy Forgó-híd, amelyik nem forog, egy Király-híd, amelyiken nincs király, itt. a Vörös-templom sárga, a Sötétkapu világos, az Új- templom régi, az Erzsébet téren van a Kossuth szobor és a Palóczy utcán a Szemere szobor, a Szemere utcán pedig a Nepomuki Szent János szobra. Az emberpiacon csirkét árulnak, a városi szemétégetőben szeszt főznek, a Tiszai pályaudvar a Sajó mellett van. Szóval itt minden dologban van valami fonákság. Mert 28-as ez a város most is.” A 28-as Újság Miskolc mindennapi életéből, az előforduló fonákságaiból merítette témáját. A lap — Sassy meghatározó stílusával — napjainkban is érdekes, mulattató olvasmány. Egyikmásik fricskája mintha csak a mai Miskolcon született volna. 1919. február 7-én például pályázati felhívással fordultak a város lakóihoz: írják meg, melyik a legpiszkosabb hely Miskolcon? „Szeretjük ezt a stílustalan, rendezetlen, ötlet nélkül felépült ázsiai várost, mely úgy fest egymásra zsúfolt utcáival és házaival, mintha az ázsiai tundrákon épült volna fel... Kíváncsiak vagyunk, hogy melyik ennek a városnak a legpiszkosabb helye? Több szem többet lát... Jutalom: az első díj nyertesének egy első sorbeli támlásszék a színház legközelebbi bemutató előadására .. Természetesen a felhívás végéről nem hiányzik az igazi fricska: „Megjegyzés: A városi közegészségügyi, köztisztaságügyi ügyosztály, a rendőrség és a mérnöki hivatal alkalmazottjai csak mint versenyen kívül állók pályázhatnak, mert ők hivatalból a legjobban tudják, hogy melyek a legpiszkosabb helyek Miskolczon ...” Ügy gondolom, nem érdemtelen idézni a „beérkezett” pályamunkákból legalább egyet. „Hogy pedig Miskolcznak melyik a legpiszkosabb utcája, én azt mondom, hogy kivétel nélkül mind .. Az 1918. december 6-i számban a Beszélgetés a Mikulással című írásban a riporter azt firtatja, kinek mit hozott Miskolcon az ajándék-felelős. „Munkatársunknak — a késő hajnali órákban — alkalma nyílt a Mikulással beszélgetést folytatni a személypályaudvar vendéglőjében. Kérdésére a Mikulás előszedte feljegyzéseit és felsorolta. — Tarnay Gyulának 300 000 koronás tőzsdenyereséget ... Brünn Ignácnak vevőt 6000 hektoliter borra, 16 és 24 koronás áron, Gara Miklósnak egy kitűnő jelszót a zászlóbontáshoz, Bottlik Józsefnek miniszteri elismerést kiváló szolgálataiért... Lichteinstein László udvari tanácsosnak azt a tanácsot a Luther udvartól, hogy ne menjen többet Budapestre hivatalba ... dr. Plank Miklósnak tíz pár lyukas cipőt az itt nyaralt osztrák gyerekektől, Hölcz Gyulának hét kövér esztendőt. Csontó Dezsőnek városi kenyérgyárat, Groszmann Zsigának Troc- kij arcképét... S a szemelvények sorát zárjuk egy dallal. A miskolci villamosról szól. No nem a mairól, hanem az 1918-asról, (Az esetleges hasonlóság csupán a véletlen műve.) Mint hering a hordóban, Ügy álltunk itt százan sorban / Rettenet, rettenet / Te jó Isten, mért nem láttad A sok szegény holtra sápadt Tetemet, tetemet. Döcög, kocog, zörög mindig, Minden órában kisiklik / Rendesen, rendesen S ha beér a kitérőbe Félórát vársz jó időre / Csendesen, rendesen. Csigafajta, lassúfajta Spanyólnáthát kapni rajta Biztosan, biztosan / Felülsz rája tisztán, rendben i S le- szállsz róla sántán, csendben Piszkosan, piszkosan. Legközelebb az Eszakkerü- leti Sportújsággal jelentkezünk. Hajdú Imre Repró: Fojtán László A komor tekintetű • szerzetes ragaszkodott hozzá, hogy személyesen — és négyszemközt — beszélhessen az igazgatóval. Mikor végre sikerült bejutnia irodájába, kiderült, hogy alapos oka volt a makacsságra: közölte, hogy vissza tudja juttatni a korabeli spanyol művészet reprezentatív madridi gyűjteményébe a néhány héttel előbb ellopott Picasso-rajzokat. A múzeumigazgató először hinni sem akart a fülének, ám a hír igaznak bizonyult. A szerzetes elmondta: néhány nappal azelőtt felkereste egy fiatalember, s — a gyónási titokban bízva — nála hagyta a kiállításról eltulajdonított műveket. Az egyházfi valóban nem adott támpontot látogatójáról, s a szakértőket jóval inkább foglalkoztatta a kilátástalan üldözésnél, hogy a milliós értékű műkincsek sértetlenül úszták-e meg a kalandot. E bűncselekmény tehát — bár sem a tettes, sem a lopás körülményei nem tisztázódtak — szerencsésen végződött. Akárcsak az a tavaly év végi rablás, amelynek áldozata az egyik leghíresebb ausztráliai magán- gyűjtemény, a Carrick Hill Museum volt. Innen Paul Gauguin három ismert alkotását és Boudin egy szép festményét tulajdonították el. A nyomravezető végül egy festő lett, akit a névtelenségben maradt tettes arra akart rávenni, hogy (a kockázatmentes külföldre csempészés érdekében) fesse át, persze később eltávolítható- an, a remekműveket. A négy posztimpresszionista vásznat végül épségben megtalálták egy pályaudvari csomagmegőrzőben. Sajnos, egy-két ilyen szerencsés kimenetelű eset mit sem változtat azon a szomorú összképen, amit a világ műkincseinek biztonságáról, a lassan önállóvá váló, zsíros hasznú „iparágat” jelentő műkincslopásokról fel lehet vázolni. Se szeri, se száma az apróbb lopásoknak, a múzeumi betöréseknek (emlékezhetünk: Budapest sem jelent már kivételt), az óriási tételben űzött csempészésnek. A leghíresebb művészek, Rembrandt, Goya, Breughel, Picasso, Matisse, Caravaggio vagy Rubens művei éppúgy az eltűntek listáin szerepelA műkincspiac hiénái nek, mint kis, gyengén őrzött, vagy teljesen őrizetlen falusi templomok kegytárgyai, faragványai. A védekezésre — úgy tűnik —, Soha nem jut elegendő pénz és ember — elvégre nem lehet állandó őrizetet állítani minden galéria kirakatához és riasztó- rendszert telepíteni minden apró parókia ékességei mellé. Ráadásul — technika ide vagy oda — még a legnagyobb helyek sincsenek tökéletes biztonságban. Alig múlt másfél éve például, hogy öt fegyveres fényes nappal, körülbelül negyven megdöbbent látogató szeme láttára tuszkolta egy mel-x lékhelyíségbe a párizsi Mar- mottan Múzeum hét őrét, s emelt le teljes lelki nyugalommal a falról fél tucatnyi féltve őrzött festményt. (Köztük volt többek közt Claude Monet napfelkeltét ábrázoló képe, amelyről az impresszionizmus egész stílusirányzata nevét kapta.) A zsákmány értékét csak találgatni lehet — a szakemberek 12—20 millió dollárról beszélnek. Még rosszabb a helyzetük a fejlődő országoknak, ahol eleve gyengébb a védekezés, lazább az őrizet. Csupán érzékeltetésül : az UNESCO becslése szerint Indiából egyetlen évtized alatt körülbelül 50 ezer (!) pótolhatatlan kultúrtörténet-régészeti és művészeti tárgyat csempésztek külföldre. Háromezer, három év alatt összegyűlt és feldolgozott bűneset közül mindössze tíz ügyet tudtak kielégítően megoldani. Legtöbbször a sok évszázados műremekek a közvetítők és régiségkereskedők láncolatán keresztül (mindenki leszedi persze közben a maga hasznát) akadálytalanul eljutnak a londoni és zürichi — ritkábban a kölni vagy frankfurti — árverésekig, ahol azután általában többszörös áron találnak gazdára. De mit lehet kezdeni a világszerte ismert alkotásokkal, például az említett klasszikus vagy közismert modern festményekkel? Nos, ezek természetesen nem kerülnek közszemlére, még kevésbé aukcióra, hiszen a hozzáértők azonnal értesítenék a múzeumot. így többnyire rejtett csatornákon keresztül kötnek ki amerikai vagy nyugat-európai milliomosok magánkollekcióiban, de az sem ritka, hogy a tettesek — éppen az ügy „el- altatása” végett — akár évekig is rejtegetik a zsákmányt. Nagy ritkán még az is előfordul, hogy megfelelő „váltságdíj” fejében magának a tulajdonos intézménynek ajánlják fel a lopott kincseket visszavásárlásra. Dolgukat az a körülmény is elősegíti, hogy enyhén szólva hiányos a rablóit értékek nyilvántartása, s nem mindig tökéletes a különböző rendőri szervek együttműködése. A New York-i székhelyű Nemzetközi Művészeti Kutató Alapítvány sok ezer elrabolt remekművet tart számon — ám ez édeskevés az üdvösséghez. Az az eredetileg firenzei központtal létrehozni szándékozott, nemzetközi intézmény viszont, amely az UNESCO égisze alatt a lopott műkincsek „körözésére” és visszaszolgáltatására lett volna hivatott, az eltérő érdekek csatájában végül meg sem alakult. Több nyugati ország még az UNESCO 1970-es, e tárgykörben intézkedő konvenciójához sem csatlakozott. E tényt, valamint a műkincspiac hiénáinak étvágyát ismerve, aligha lehetnek tehát rózsásak a kilátások. A múzeumok falán gya- níthatólag a jövőben is sűrűn. fogja fehér keret jelezni egy-egy féltve őrzött műalkotás elárvult helyét... E. É. Komp-doktorok a Bodrogon y‘ í SS ^ ." < / V< / ,ff /• "} y '■>,'. ' '< A hivatalos tavast első napján még mindig a Bodrog volt ai első, teljesen jég- menles borsodi viifoirás. Ez; és a forgalmi holtidényt használták ki oz ÉVIZIG ti- szatöki hajójavítói- Hudák József művezető irányításával o komp-doktorok elvégzik a szükséges javításokat és a nagytestű vizijármüvet új motorral szerelték fel. A bod- rogkeresztúri rév mór ismét forgalomképes. Balogh Imre felvétele
