Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-28 / 74. szám
1987. március 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Himnusz f&kvy Pmi® * s W i * .** t Sí>tlH«U- X - ÍV- ' • fcR.K£.K érette WO~ímj m 4 v * I f #■ # ■. * ? # h Aw >>■<'<■ $ -< • > rí, v . ^vvawW^W'^. :T:t ’ rÉVt:>wV\-'vw : J J i f ^ J» íy'SS? <fc>í < * W4#fXtí .; $Ä >;<t>ív»í:i ...-..■' : p.' :'; .';.. . . ;;: X. Jw-£|^ o-íyiíív^slé'íe :i* *?>t áfcfcí «r-s ; >****<•> : *í::>/ >•: .< \-U :4Tv> ÍCíU:>>*. rí<«: c *>;*> A ú'toUst <>;<»*«' • \. ■ ■ Í;S:> A i:«vM<V. • •K-.-' <, ><í •<• . •• ,<m síí>*t> \ Nyargalni kélt kedvem, mint egy kiscsikónak. Talán egy lepke szállt az őszi verőfényben libbenőn, s mi, gyerekszokás szerint, mindig hangosan vetettük utána magunkat, ésszel sohasem érve fel,, hogy lepkét fogni csak óvatos mozdulattal, ha lehet. . . Lábam már mozdult volna, de anyám szeme villanón megálljt parancsolt, s keze — szokatlanul — bilincsként fonódott az enyémre. Maradtam hát a szoknyája mellett. Még nem voltam iskolás, jobb híján vittek magukkal nővérem első tanévnyitó ünnepségére. Néztem szét riadtan, megszeppenve is egy kicsit, mert nekem akkor irdatlanul sokan voltak ott az iskolaudvaron, s talán azt hihettem, hogy az egész világ odasereglett a mi kis falunkba. Sehogy se értettem, miért állnak olyan mozdulatlanul, s hogy Miklós bácsi, barázdált arcú, jó öreg barátom, akihez mindig elbújni szaladtam, ha valami rosszat követtem el. s félteni a büntetéstől. miért veszi le fejéről a kalapját, amelyről sokáig azt hittem, hogy úgy tartozik hozzá, mint a szeme, vagy az orra . .. — Mit lehet írni a Himnuszról, ami nincs benne? — kérdezte kollégám. Tényleg mit is? Mi az, ami több, mint amit. a tudós történészek. irodalmárok összeírtak, amit az érdemjegyért izguló érettségiző elmondhat róla? ,.A bécsi udvar alkot- mánytipró intézkedéséinek fokozódása idején, 1823 januárjában keletkezett Kölcsey hazafias költészetének egyik legnagyobb remeke, a Hymnus... A válságos helyzetben a költő számot vet a nemzet múltjával, fölidézi a honfoglalás és Mátyás dicső korának jeleneteit, majd a nemzeti katasztrófákra, a rabló mongol dúlásra, a török rabigára, a nemzeti szabadságharcok bukására emlékeztet. Mintegy a búj- dosó prédikátorok és Zrínyi korába helyezi magái, «a magyar nép zivataros századaiba«, mint a költemény alcíme is mondja, s ezek szellemében Istenhez fordul, és a százados szenvedések jogán, mellyel a nemzet levezekelle bűneit. remél egy jobb jövőt... A Hymnus először az 1829. évi Aurórában jelent meg, majd miután 1844-ben Erkel megzenésítette, a reformkori hazafiságnak — a Szózattal együtt — lelkesítője lett, s a szabadság- harcos honvédek hősi harcának, majd az önkény- uralommal szemben való ellenállásnak buzdító éneke: nemzeti himnuszunk." Olvasom A magyar irodalom története ide vágó passzusait, s hirtelen az jut eszembe, amit Fábián Zoltán az írószövetség egykori, mór elhunyt titkára, az Olvasó népért mozgalom lelkes apostola mesélt egyszer el itt Borsodban valamiféle összejövetelen, ahol a mozgalom gondjait, bajait vettük számba. Akkor jelent meg több nyelvre lefordítva nemzeti énekünk egy vékony kis kötetecskében, ajándékba, emlékbe ezt ad« ták néhány külföldi, távoli országból itt járt írónak, költőnek, s hogy, hogy nem, elmentek együtt Csekére is, ahol a gondozott kis falusi temetőben a költő alussza örök álmát. „Sírján a virág nem hervad, a csokrokat nemzeti színű szalag öleli át.” „Gondolkodó székében ülve azon a réges-régi téli reggelen miért a haza, s miért nem saját sorsán kesergett? Hiszen panaszra lett volna elég oka! Hel- laszt vágyta látni, s a szatmári birtok gondjai nyomasztották. Ott kívánt küzdeni Kossuth, Wesselényi mellett, de mint „veszedelmes demokrata elveket valló és népfelszabadító” politikust a kormány titokban figyeltette. „Két nagy népforradalmi korszakot kapcsol össze, de az egyikhez későn, a másikhoz korán érkezett... Híd Batsányi és Petőfi közt. A maga írói generációjában egyedül tartozott ahhoz a költői típushoz, mely népének szolgálatában elválaszthatatlan egységbe forrasztja a költészetet és a politikai cselekvést” — írja róla Révai József. El kellene menni egyszer Csekére, meg kellene állni a klasszikus oszlop előtt, és gondolkodni kellene a „gondolkodó szék” előtt is . .. Költőnk volt óriásabb, mint ő, s politikusi, szónoki hevületben sem éri utol Kossuthot. Miért hát, hogy mégis az ő Hymnusa csendült fel egy évszázad múltán is, amikor a tankok csatazaja elültén ezer év ' jussát, a földet magának foglalta el a nép. Te Decimként miért az ő sorait énekelték kalap levéve a földosztó karók mellett? „Meg- bünhődte már e nép A múltat s jövendőt!” S ott Világosnál, amikor a porba hulltak a zászlók, idéz- ték-e sorát? „Balsors akit régen tép” ... Mit lehet írni a Hym- nusról... ami nincs benne? Amire nem legyintenek i‘á, szentimentális? És mit mond nekünk itt és most, ha sorait idézzük, ha felcsendül dallama méltóságteljesen, lassú ünnepélyességgel,'mint az egyházi himnuszok? Költő volt nagyobb, szónok is — mint Kölcsey. De hazát, népet, nemzetet nála jobban senki nem szeretett! „Kinek szívében a haza nem él, az száműzött- nek tekintheti magát mindenhol, s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt” — írja a Parainesisben nevelt fiának, Kölcsey Kálmánnak. S jelszavaink, miket mai tartalommal nékünk kell kitöltenünk, ugyancsak tőle valók. „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!” A Huszt sorai ezek, de van-e, aki nem tudja ezt? E világon való dolgunkat nála senki jobban, tömörebben meg nem fogalmazta. Időtállób- ban se! Politikai végrendelete lehetne Emléklapra című versének két sora. Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt. A haza: a föld, amelyen születtünk, eszméltünk és felnevelkedtünk, a nép, mellyel egy nyelven beszélünk, a járdakő, amelyre iskolába menve léptűnk, a reggel, amikor munkába indulunk. Múlt, jelen s jövő — hogy századok múltával is él majd nép a Duna s a Tisza ölelésében, akinek lesz ember-arca, hogy Nagy László csókoltathassa. Himnusz (gör.): a) vallásos jellegű, istent dicsőítő (néha valamely eszmét ünneplő) imaszerű óda. b) nemzeti dal, egy nép szervezett, reprezentatív dallama... A lexikon meghatározása érzelem nélküli. Erkel Ferenc megzenésítésében először a pesti Nemzeti Színházban adták elő 1844. július 2-án. Ünnepeinken mindig felcsendül ... Én úgy vagyok vele, hogy még most is be- leborzongok, ha teli tüdőből vagy visszafogottan, de egyként énekeljük, s olyankor mintha anyám szorítását is erezném a csuklómon ... Csutorás Annamária A beszélgetés résztvevői jobbról balra: Sárközi Ferenc, Váradi László, Heidrich Gyuláné dr., Katói Gábor, Monos Márta. Új utakon a családi intézetek A házasságkötő teremben halk zene szól. Az ifjú pár és a násznép meghatódottan vonul be, ahol szavalattal köszöntik a házasulandókat, mielőtt az anyakönyvvezető bensőséges mondandójába kezdene. Végül pezsgővel koccintva kívánnák boldogságot az egybekelteknek. A kép ismerős. Életünk egy napja. Egyetlen nap, amelyet szeretnénk feledhetetlenné, emlékezetessé tenni. Gyakran kérnek ehhez segítséget az állampolgárok a családi intézetektől, amelyeknek szolgáltatásai ma már széles körben ismeretesek. Beszélgetőpartnereinket : Heidrich Gyuláné dr.-t, a megyei tanács igazgatási osztályának főmunkatársét, Váradi Lászlót, a miskolci, valamint Sárközi Ferencet, az ózdi Családi Intézet vezetőjét és Kátai Gábort, a megyei tanács művelődési osztályának főelőadóját arra kérjük, segítsenek ezeket az ismereteket bővíteni, gazdagítani : — A családi élet legfontosabb eseményeit és a hozzájuk fűződő érzelmeket méltóképpen kifejező szertartások jellemzik. Ezeket, a legutóbbi időkig — még a felszabadulást követő években is — szinte kizárólag egyházi közreműködéssel rendezték. Ma már mind gyakrabban és egyre többen igényelnek a hagyományostól eltérő, vallási tartalmat nélkülöző, új formájú családi ünnepségeket és szertartásokat. Ehhez adtak lehetőséget az egykori családi ünnepségeket és szertartásokat szervező irodák, amelynek jogutódai a családi intézetek. Milyen előzmények után? Sárközi Ferenc: — Megyénkben Ózd volt a kiindulópontja annak a mozgalomnak, — az ötvenes évékben —, amelynek eredménye a jelenlegi intézetek létrehozása. Az akkori DISZ- esküvők valójában a mai polgári házasságkötések meghonosítói voltak. Ezek a családi események, beleértve az első névadókat, még jószerivel harcos kiállásnak számítottak. Ma mán ez az értelmezés átalakult, elveszítette jelentőségét. Szolgáltatásaink iránt azonban változatlanul nagy az érdeklődés. Heidrich Gyuláné: — A társadalmi szervezetek kezdeményezésére jó néhány évvel ezelőtt megfogalmazódott az igény a közösségi és családi ünnepségek szervezett megrendezésére. Az 1970-es kormány- rendelet valójában ezt szentesítette. A szertartások megrendezését a tanácsok feladatává tette a határozat, koordinálásával a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalát bízta meg, tartalmi és módszertani irányítását pedig a Művelődési Minisztérium feladatkörébe utalta. Borsodban ma tíz iroda működik, amelyek közül az első Miskolcon alakult meg 1971- ben. Ezt követte az ózdi, a kazincbarcikai, a leninváro- si, a mezőkövesdi, a sárospataki, az edelényi, az en- csi, a szerencsi, legutóbb pedig a sátoraljaújhelyi. — Milyen szolgáltatásokra vállalkoznak az irodák dolgozói? Váradi László: — Az alapszolgáltatás a házasságkötés, a névadó és a polgári gyászszertartás megszervezése. Ma is ez a fő profilunk, ám tevékenységi körünk az utóbbi években jócskán bővült. A politikai ünnepségek mellett vállalkozunk az öregek napi, a Mikulás-napi rendezvények, avagy a húsz-, ötvenéves házassági évfordulók megrendezésére egyaránt. Sokszor kérik segítségünket az obsiitosünnepek és az első személyi igazolványok átadásának piegrendezéséhez is. Ezeken a műsorokon közreműködőink döntő többsége külsős. Középiskolások és hangszeres szólisták. Akiknek egyébként pontosan az a feladata, mint az iroda alkalmazottainak, azaz az előadásoknak tartalmában és formájában egyaránt bensőségesnek, személyhez szólónak kell lennie. — A házasságkötések alkalmával nem ritka a kérés: szeretnék a nagy eseményt videófelvételen is megörökíteni. Erre csak akkor van lehetőség, ha az iroda rendelkezik a szükséges technikai felszereltséggel. Mi a helyzet ezen a téren? Heidrich Gyuláné: — A technikai felszereltség színvonala irodánként változó. Függ a helyi tanácsokkal kialakított kapcsolattól, az irodák gazdálkodásától, azaz a saját bevétel alakulásától. Kicsit olyan ez, mint a 22-es csapdája. Mert a szolgáltatás színvonala csak akkor fejleszthető, ha ehhez elegendő pénze van az irodának. A korszerű technikai berendezések beszerzéséhez pedig sok pénz kell. Márpedig az anyagi forrás szűkös. Jó néhány területen ezzel tisztában vannak a társadalmi, állami szervek vezetői és a figyelemmel kísérés mellett támogatják az irodák működését. Ennek köszönhető az is, hogy miközben 1975-ben csupán az ózdiaknak volt mikrobusza, ma már a mezőkövesdiek, a miskolciak, az encsiek, és a szerencsiek is rendelkeznek olyan gépjárművel, amely segít a területi események megrendezésében. Váradi László: — Nehéz akkor gazdálkodni, ha nincs miből. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy az emberek jobban meggondolják manapság, mire adják ki a pénzt. Kisebb összegért szeretnének látványosabb, maradandóbb műsort. Nagy gondunk ezt a kettőt összeegyeztetni. Különösen azokban az irodákban, amelyekben az alapvető feltételek is hiányoznak. A szűk házasságkötő termekre, az elavult berendezésekre gondolok. Sárközi Ferenc: — Szolgáltatásainkat csak akkor tudjuk vonzóbbá tenni, ha még többet vállalunk magunkra. Mi például Öz- don elhatároztuk, hogy a jövőben készek vagyunk a nővédelmi tanácsadás megszervezésére, sőt megtoidjuk úgynevezett háztartástani tudnivalókkal, majd a lakásépítéssel, ifjúsági takarék- betétekkel kapcsolatos információadással. Ügy tervezzük, a házasságkötés előtti, kötelező kilencvennapos várakozási idő alatt ötször találkozunk ügyfeleinkkel, akiket az említettekről részletesen tájékoztatunk. — A családi intézetek vezetői, dolgozói részére első alkalommal szerveztek meg a közelmúltban országos szintű konferenciát. Ez egyfajta elismerést, rangot is jelent az itt dolgozóknak. Milyen következtetéseket lehet levonni az országos tanácskozáson elhangzottak alapján? Kátai Gábor: — Az Országházban megtartott összejövetel kétségtelenül elismerést és lépést is jelent a jövőre vonatkozóan. Magas politikai beosztású vezetők tisztelték meg jelenlétükkel, hozzászólásukkal a konferenciát, amely kitüntetések és elismerések átadásával kezdődött. Szó volt a jogi, szervezeti hovatartozásról, az irányításról, a helyi tapasztalatokról, ösz- szességében elmondható a látottak és hallottak alapján, hogy külsőségében, szervezettségében kiválónak, példásnak minősíthető. Tartalmában azonban sok-sok kérdőjel maradt még bennünk. Ezek megválaszolása, úgy tűnik, a területi dolgozók feladata marad. Az országos konferencián eredményes munkálkodása elismeréseként a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazták Heidrich Gyulá- nét és Sárközi Ferencet. Monos Márta Fotó: Fojtán László Búcsú a pécsi hársfasortúl Elpusztult az ország egyik legszebb hársfasora, amely a Pécs belvárosából a Mecsekre vezető Hunyadi út dísze volt. A fákat az urbanizáció tette tönkre: az építkezések, a közműfeltárások, a téli sózások, de legfőképpen az autók kipuffogógáza. Az idegenforgalmi idényben több ezer gépkocsi halad végig naponta a Hunyadi úton és a hegyre kapaszkodásuk közben fokozott mértékben bocsátanak ki füstgázt, ami károsan hat a növényzetre. A hársak jól bírták a pécsi nyarak száraz, meleg klímáját, de nem tudták elviselni az erősödő motorizáció káros melléktermékeit. (MTI) \ Maradandó emléket szerezni
