Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. március 18., szerda p A T T T T7 T T? T T7 TT? vjr ALil JLJd 1 xh LjJOj a ü Brecht-bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban Bertolt Brecht műfajilag „Példázat”-nalk jelzett tönté- nelmi paraboláját, a Galilei életét vitte színre a Miskol­ci Nemzeti Színiházban Csi­szár Imre. A darab címe rö­viden, tömören elárulja már a tartalmát is, s ebben a kritikában aligha kell most Galileo Galilei pályáját be­mutatni, hiszen a XVIl. szá­zadi olasz tudós élete, élet­műve, küzdelme azoknak a tanoknak az elfogadtatásá­ért, miszerint a Föld kering a Nap körül és nem fordít­va, minden kultúrember előtt ismert. Ismertek küz­delmének részletei is, s az, hogy o hatalom rettentő fe­nyegetésekkel kényszerítette tanainak megtagadására, ám azok túlélték őt, s a vele szemben hatalmaskodökat. Bertolt Brecht akikor kezdett Galilei témájával foglalkoz­ni, amikor a hitleri Német­országnak az első mestersé­ges atomhasadással kapcsola­tos kísérleteiről tudomást szerzett. Akkor fogalmazódott meg benne annak gondolata, hogy drámai figyelmeztetést írjon a tudós, a tudomány felelősségéről. Arra akart in­teni, bogy a tudósnak vi­gyázni kell: a haladó embe­riséghez, a feltörekvő népré­tegekhez jusson el a tudo­mánya, ne pedig egy mara­di hatalomhoz, olyanokhoz, akik ezt a tudást nem az ember javára kívánják hasz­nosítani. Galilei rosszul mér­te fel helyzetét, ez okozta a tragédiáját. Ezt a művet BreCht először 1939-ben ír­ta meg, majd még kétszer dolgozta át. Utoljára 1945- ben, az első amerikai atom­bomba ledoibása után. Ezt a változatot láthatja most a miskolci színház közönsége, Ungvári Tamás fordításában. A .fentiekből talán már ki­tűnik, mi e darab mai ak­tualitása. A dráma — a pél­dázat — záró képének ele­jén a következő song hangzik el: „Emberek, lám itt a vég A határt a tudás átlépi még. / De mi, tudásra vágy­va I Tudjuk, hogy nincs ha­tára. / A fényét most ti őrizzétek / Hamisan bánni véle vétek. / S nehogy egy tűzvész egészen / Mindnyá­junkat \elemésszen. / Emész- szen.” Ebben a figyelmezte­tésben is ott van az idősze­rűség. E történelmi parabo­la nemcsak a XVII. század­ra vonatkozik, nemcsak ^.fi­zikusoknak az atombombáért vállalt felelősségére, hanem minden gondolkodóéra, és különösen vonatkoztatható napjaink hazai állapotaira, hiszen a világpolitika és nagypolitika mellett hazai gazdasági megújulási törek­véseink, társadalmi átformá­lódásaink, a megszokottság és a kényelem görcsei, meg ezeknek a csírázó újjal szem­beni csendes és élesebb küz­delmei indokolják, hogy fi­gyeljünk Brecht szavára, Ga­lilei életének tanulságaira. Például arra, hogy a tudo­mány, a politika, de áz egy­szerű ember is jobban mér­je fel a helyzetet, figyeljen, mihez, hová, kinek adja tu­dását, tehetségét. Ezzel a gondolattal már szembe is kerülünk egy fo­galommal, amelyről ugyan­csak nem új dolog szólni, de mert Brechtet Miskolcon ré­gen láttunk (a Szecsuáni jó lélek című művét nyolc éve, valamivel később meg a Koldusoperát), talán nem ér­dektelen a didaktikus szín­házra utalni, Brechtnek ar­ra a törekvésére, hogy a közönség intellektuális meg­győzése a színház lényege, legfőbb tárgya pedig a tár- sadalomelemzés, nem a min­denáron való szórakoztatás, nem a közönség kedvének keresése. Bizonyos hideg kri­tikai távolságból mérve az állapotokat, és folyamatokat, epikus színházat teremtve. Brecht olyan eszközöket al­kalmaz, amelyek nem enge­Golilei: Blaskó Péter dik a nézőt a színpadi illú­zióba felejtkezni, elidegenítő hatásokat alkalmaz, táblákat, feliratokat, songokat, ame­lyek mind azt célozzák, hogy a néző az emberi és tör­ténelmi valóságban és ne a színpadi játék illúziójában éljen és szemlélje a törté­néseket. Mindezek a brechti eszközök természetesen jelen vannak a Galilei életében is. Csiszár Imre hatalmas ap­parátussal keltette életre a színpadon ezt a művet. Fél- száznyi név szerint kiosztott színészi szerep, körülbelül ekkora statisztéria, énekkar, tánokar, sók-sok gyermek mozog a színpadon Vayer Tamás m. v. roppant alkal­mas, nagyon célszerű, a ha­talmas színpad teljes mély­ségét felhasználó és néhány elemmel mindig más hely­színné átváltoztatható játék­terében. A ragyogó jelmeze­ket — mert szuper,lativu- szofeban lehet csak róluk szólni — Szakács Györgyi tervezte. A hatalmas tömeg mozgatásának koreográfiájá­ért Somoss Zsuzsát illeti elismerés. Hans Eisler muzsi­kájának megszólaltatását, a játékban való egyenértékű közreműködést Kalmár Péter vezetésével látja el igen jól a kis együttes. A Galilei élete eredetileg 15 képből állt. Egyet, a pes- tisnképet elhagytak belőle, mert nem volt sok hatása a cselekményre, a többi kép­nél okos tömörítéseket al­kalmaztak. Annak ellenére,- hogy minden jelenet végén lemegy a függöny, megjele­nik a következő kép felira­ta, meg a gyermekek három­tagú kórusa a song eléneklé- sére, a játék nem érződik széttöredezettnek, villám­gyors átdiszítés folyik a füg­göny mögött, igen gördülé­kenyen megy tovább az elő­adás. Az előadás első jele­neteiben érezhető lassúbb sodrás a műből adódhat. A rendező nagyon ügyelt arra, hogy a nagy monológokat, a magvas beszélgetéseket — a .lehetőségek szerint — lát­ványosan oldja. Olykor a beszélgetések mögött látvá­nyos tömegjelenet látható. Például az első részt záró báli kép, amelynél a nagyori tanulságos beszélgetés — Ga­lilei és két bíboros között —, meg a megkapó látvány köti le egyszerre a néző fi­gyelmét. Igen megragadó, sokáig emlékezetes lesz a pápaöltöztetés képe. Csiszár rendezésében úgy áll előt­tünk a brechti kép, hogy azt a konzervatív egyházi hie­rarchiát látjuk, meg az an- nalk a szolgálatában álló tu­dósi és hivatalnoki kart, amely előtt csak az a tudo­mányos felfedezés értékes, amely azonnal hasznosítha­tó és amely testület nem akar belenézni a távcsőbe sem a szó szoros, sem át­vitt értelmében, mert fél, hogy számára kedvezőtlent láthat .meg abban. E körftye- zetben sem sértődött ember Galilei, nem megalázott, in­kább belenyugvó. De sorsa mégis reményt kelt, mert az utolsó songban elhangzik, hogy „A határt a tudás át­lépi még”, s itt mondja a tudós egykori kisfamulusa: „Tudásunk semmi esetre sem elegendő. Tulajdonképpen csak most látunk munkához.” Tovább él hát, amiért Gali­lei küzdött. Említettem már a tömegjelenetéket, de utal­nom kell a nagyszerű „vá­gásokra” is. Például, amikor igaznak .minősítik Galilei fel­fedezését, az öröm nem za­vartalan: a vészt előrevetít­ve feltűnik már a bíboros inkvizítor. Ritkán látható, nagy formátumú előadást te­remtett Csiszár. Tele gon­dolatokkal, tele látvánnyal, de az utóbbi sosem kereke­dik az előbbi fölébe. A szereplőkről szinte lehe­tetlenség — niagy számuk miatt — külön-fcülön szólni. Kivéve a Galileit megszemé­lyesítő Blaskó Pétert. Csodás tudós, rajongó, eltökélt hitű ember; ugyaniakkor naiv, jámbor, s annyira jóhisze­mű, hogy ellenségei ármány­kodását sem méri fel a ma­guk teljes veszélyességében. Bántódásai ellenére töretle­nül hisz igazában, mindenkit tanítani akar. 0 hordja vál­lán az egész dráma — a pél­dázat — súlyát, mint Atlasz a Földet az idejétmúlt fel­fogás szerint. Maradéktalanul állítja elénk, éli meg előt­tünk Galilei életét, annak drámáját, s közvetíti a má­hoz szóló mondandót, mind­végig kitűnő, fáradtságtól mentes játékkal és szöveg- mondással. A többiek közül csak né­hányat tudok említeni. Alap­vetően közös játékról és kö­zös eredményről van itt szó. Molnár Zsuzsa szelíd apa­tisztelő Virginiáját (ima-je­lenete felejthetetlen), Tímár Éva Galileit féltő, az újat csak tudat alatt sejtő Sarti asszonyát kell a legközvetle­nebb partnerek közül az élen említenem. A kisfamu- lusból lett felnőtt Andrea alakjában Szirtes Gábor in­dulatos, lázadozó, akiben vi­tázik a tudós iránti tisztelet és a tanait megtagadó ember elleni felháborodás. Bregyán Péter Sagredójáról elhiszem, hogy értő és megértő, segítő és sarkalló jó barátja a tu­dósnak. Zubornyák Zoltán Ludovicója hideg, kívülálló, Galileitől mindvégig idegen „úriember”. Mucsi Sándor lencsecsiszolója tisztelő alá­zattal függ a tudóson. Gás­pár Tibor szerzetes^ a szinte „forradalmian öntudatra éb­redő” kispap igen jó meg­formálása. Matus György tu­dósból lett Orbán pápája mo- solyosan kegyetlen egyházi fejedelem. Dóczy Péter ko­nok, fenyegetően vitázó fő­pap. Körtvélyessy Zsolt szin­te fenséges kegyetlenséget ígérő inkvizítor. Horváth Zsuzsa és Somló István nagy­szerű komédiás-páros. Csapó János remekbe fogalmazott, elvakult öreg bíboros. Szin­te kedélyesen buta ember Sallós Gábor kövér prelátu- sa. Kulcsár Imre kurátora jó szándékú, majd beijedt, tisztességesen gyáva hivatal­nok. Lakatos István céhmes- tere becsületet és tiszteletet sugároz. Egy-egy jó villa­násért még nagyon sok ne­vet fel kellene jegyeznem, de szinte a színház teljes sze­mélyi állományát sorolhat­nám. És akkor még nem szóltam a nagyszámú gyer­mekszereplőről, ,a kitűnő gyermekkórusokról, köztük a nagyobb szerepet is — fel­váltva — játszó Fekésházy Attila és Veréb Gyula (a gyermek Andrea), Bodnár Gergely és Kovács Kriszti­án (a gyermek nagyherceg) figyelemre érdemes játéká­ról. Ritkán látható, nagy for­mátumú előadásról írtam feljebb. Csák ismételni tu­dom ezt záró gondolatként és hozzátenni: őszintén aján­lom a színházban magvas gondolatokat, komoly érté­ket kereső közönségnek. Benedek Miklós Kamarabérlet Á Miskolci Gordonkaegyüttes Idegen nyelvi gépírók versenye Tehetségkutató idegen nyel­vi gépírási versenyt rendez április 25-én a Magyar Táv­irati Iroda KISZ-bizottsága, valamint a Magyar Gyors­írók és Gépírók Országos Szövetsége a KISZ KB és a Budapesti RlSZnbizottság tá­mogatásával. A versenyre két korcsoportban lehet nevezni: azok a középiskolások és 20. életévüket idén betöltő dol­gozók küldhetik el jelentke­zésüket, alkiik Pest megyében, vagy Budapesten laknak, il­letve dolgoznak. A két kategóriában a kö­vetelmény angol, francia és német nyelven 250, illetve 200 leütés percenként, orosz nyel­ven 150, illetve 100 leütés. A 30 forintos nevezési díjat a helyszínen kell befizetni. A legjobban szereplőket dí­jazzák, s a tehetséges fiata­lok megismerkedhetnek az MTI hírügynökségi munká­jával is, A jelentkezéséket — név, cím, a választott nyelv, s an­nak megjelölésével, .hogy a versenyző elektronikus, elekt­romos vagy mechanikus író­gépet kíván használni — az MTI KISZ-bizottságának cí­mére (1016, Budapest, Fému. 5—7.) április 10-ig lehet el­juttatni. (MTI) Ifjú történelembarátok A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat égisze alatt egyre sikeresebben működ­nek az ifjú történelembarát körök. A megye ilyen irá­nyú tevékenységének elisme­rése, hogy immáron hagyo­mányosan Sátoraljaújhely ad otthont a baráti körök orszá­gos találkozójának, amelyre ezúttal már ötödik alkalom­mal kerül sor. A TIT történelmi választ­mánya, a megyei szervezet mellett Sátoraljaújhely Vá­ros Tanácsa és a Mezőgaz­dasági Szakközépiskola látja el a rendező házigazda tisz­tét, s ez utóbbi jó példa ar­ra is, hogy a történelem iránti érdeklődést fenn le­het tartani, szakközépiskolá­sok körében is. Ennek az iskolának a falai között hosszú évek óta működik történelembarát kör, s ta­nulói részt vesznek a kü­lönböző pályázatokon is. Az idei országos találko­zót egyébként március 28-án tartják meg, . a díjakat a legjobb munkák szerzőinek a TIT történelmi választmá­nya adja. A legjobb dolgo­zatok készítői egyébként fel is olvassák munkájukat. Sá­toraljaújhelyen a körök ve­zetői is szót cserélnek a mozgalom időszerű felada­tairól. Március 11-én este a Mis­kolci Gordonkaegyüttes lé­pett pódiumra a Bartók-te- remben. Az együttes művé­szeti vezetője Gombás Fe­renc. Közreműködött Kiss Zsuzsa zongoraművész. A hangverseny nyitószáma Popper: Requiem című mű­ve volt. A darabot három kiemelkedő képességű gor­donkaművész: Hajdú Edit, Iván Klára és Pleszkán Ma­riann adta elő, zongorán közreműködött Kiss Zsuzsa. Popper remekműve az el­telt közel száz év alatt sem­mit sem veszített népszerű­ségéből. Sokan játszották már és valószínűleg még so­kan is. fogják előadni, a leg­maradandóbb élményeket azonban eddig ez az előadás nyújtotta számomra. A tö­kéletes anyagismereten és stilánis biztonságon túl a művészek hagyták fölülke­rekedni ikamaramuzsikusi én­jüket, vagyis éreztek és ér­tettek minden egyes hangot, amit együttesük bármelyik tagja játszott. Kiegyenlített játékukra az volt legjellem­zőbb, hogy karakterbeli kü­lönbség az egyes húrok kö­zött szükségtelenül sehol sem jelentkezett. Az est jelentőségét növel­te, hogy megismerhettük Sebestyén Andrást, a zene­szerzőt, aki ebben az évben ünnepli 70. születésnapját, és aki jelenlétével is megtisz­telte a hangversenyt. „Nyolc kis etűd három gordonkára” című művét Hajdú Edit, Iván Klára és Pleszkán Ma­riann adták elő. A „Nyolc kis etűd ..minden tétele külön-'külön ragyogó karak­terdarab. Az előadás fő eré­nye a világos értelmezésből adódó változatosság volt. Vivaldi Adagióját Iván Klára játszotta négy cselló kíséretével (Nemes Tamás, Győri Nagy Ilona, Nagy Ma­rianna, G. Barna Katalin). Vezényelt Gombás Ferenc. Iván Klára rendkívüli érzé­kenységgel és szerencsés in­tuitív képességekkel rendel­kező művésznek mutatkozott ezzel az előadással. Produk­ciója azért is tetszett, mert nem elkülönülten „dolgo­zott”, az irányítás a .karmes­terrel megosztva történt, így a szólóhangszer és kisegyüt­tes között jó összhang ke­letkezett. Amennyire finoman és ki- dolgozottan játszotta Iván Klára a Vivaldi-művet, any- nyira lelkesülten és szenve­délyesen adta elő Albeniz spanyol temperamentumtól átfűtött Tangóját. Nagy si­kert aratott, meg kellett is­mételni ! Szünet előtt Liszt: Rigo- letto-parafrázisa hangzott el Kiss Zsuzsa előadásában. Személyében olyan zongo­rista-egyén iséget hallgathat- tunk, aki technikájának megcsillogtatásán túl biztos formáló érzékéről is tanú­ságot tett. Innen van, hogy a művet töredezett szerke­zete, illetve csapongásai el­lenére egységesnek éreztük. Szünet után Chopin: g- moll balladája következett. Kiss Zsuzsa játékában a bil- lentés rendkívüli éneksze­rűsége volt magávalragadó. Többször sikerült a hallga­tót a szemlélődés melankoli­kus pillanataiból kiemelnie és egy távoli bálterem ka­vargó forgatagába röpíte­nie. A mű szerkezetileg ké­nyes pontjain megújuló ener­giával játszott, bár helyen­ként a lírai futamok, dal­lamgirlandok erőteljesebb idézése jobban megfelelt volna. I Az est hátralevő részében a Miskolci Gordonkaegyüt- tes Kuznyecov Melódiáját, Sebestyén András: Három darab csellóegyüttesre című művét, valamint Sebestyén András hangszerelésében két Gershwin-dalt játszott, ve­zényelt Gombás Ferenc. A romantikus kifejezés- mód a csellóművészetben egyre divatosabb lesz. Gom­bás Ferenc Kuznyecov-inter- pretálása is ebbe az irányba mutat. Stílusát a Idallami és érzelmi elemek hangsúlyozá­sa jellemzi, de szívesen al­kalmazza a határozott hang- és akkord.indításokat is a ze­nei anyagnak megfelelően. Sebestyén András: Három darab csellózenekarra című műve Starker János fölké­résére készült. Itt most ér­dekes összehasonlításra nyí­lik alkalom. Gombás Ferenc, Sebestyén András és Starker János iskolatársak voltak a Zeneakadémián a 30-as években. Valamennyiükben közös a kamarazene rajon­gó szeretete. Starker egy amerikai egyetemen, Gom­bás pedig Miskolcon terem­tette meg a kamarazene és csellótanítás kultuszát. A mű frissességével és szellemességével magával ra­gadta az előadókat és a kö­zönséget egyaránt. Ki kell emelnünk Nemes Tamás és Győri Nagy Ilona szép szó­lóit, bár a kiválóan felké­szült együttes valamennyi tagja gratulációt érdemel. A harmadik darabban előfor­dultak apró ritmikai pontat­lanságok, de úgy gondolom, ezek csak a fáradtság ész­revehető jelei voltak. Befejezésül Gershwint hall­hattunk. Sebestyén hangsze­relése kitűnően sikerült. Benne is él az a „teremtő hév”, ami a legnagyobb gor- donkásőkat jellemzi: tovább modernizálni a csellójáték technikáját, hogy a közön­ség gordonka-hangversenyek­ről maradandó emlékekkel távozhasson ezután is. Gergely Péter Ma este 1.8.10-től újra # jelentkezik az első mű­sorban a Családi tár­salgó című új sorozat, amely január óta mintegy beveze­tője a Családi kör 20.00 órakor jelentkező dramatizált adásának. A Családi társal­gó rövid idő alatt országos mozgalommá szélesük, sok­felé alakultak olyan klubok, amelyek részben a Családi kör dramatizált példázatait vitatták meg, részben a Csa­ládi társalgó előző adásá­ban látott-hallott gondolat- cserét szőtték tovább. Nos, ma este 18.10-től a családi konfliktushelyzetekről lesz szó a társalgásban, majd ezt köve­ti egy óra múlva a Családi kör sorozatban az Erdőss Pál rendezte játék - Áldozatok a címe -, amelynek szere­peiben a képünkön is látha­tó Kézdy Györgyön és Tanay Bellán kívül Balkay Gézával, Frajt Edittel, Ozsda Erikával és Incze Ildikóval találkoz­hatunk. Ma este a képernyőn Családi kör

Next

/
Thumbnails
Contents