Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-18 / 65. szám

1987. március 18., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Gyárkapun kívül és belül Ózdot és környékét jelen­leg 87 ezren lakják. Közü­lük 36 ezren indulnak min­den reggel munkába. Ezek­nek a férfiaknak és nőknek a fele a vasgyár és a bánya felé veszi az irányt. Tehát az itt élő családok nagy ré­szének élete, boldogulása a kohászat és bányászat jele­nétől, jövőjétől függ. Ma ne­héz helyzetben van a két ágazat. Bezárják a Farkas- lyuki Bányaüzemet, az Ózdi Kohászati Üzemek pedig fé­kekkel fogja vissza a gaz­daságtalan termelését, elhe­lyezkedési gondokat teremt­ve ezzel a városban és a környező településeken. 'Hogyan alakult ki ez a helyzet? Milyen nehézségek­re számít az elkövetkezendő hónapokban-években a vá­ros vezetése? Birtokolja-e a bajok orvoslásához szüksé­ges medicinát? Kérdéseinkre Molnár Lászlótól, az Özdi Városi Pártbizottság első tit­kárától kértünk választ. — Sokak fejében megfor­dul a kérdés: a három alapvertikumú vaskohászat­tal rendelkező város közül miért éppen Ózdon jelent ilyen gondot a termékszer­kezet .átalakításával együtt­járó munkaerő-leépítés? — Erre egy mondatban nem lehet válaszolni. A mai helyzet megértéséhez ismer­ni kell Ózd és térségének négy évtizedes fejlődését. A térségben évtizedek óta a bányászat és a kohászat volt a két meghatározó iparág, ez biztosított megélhetést az itt élő embereknek. Ebből az is következik, hogy ami­kor a két ágazat fejlődött és jól fizetett, akkor jól ment a soruk a családoknak is. A felszabadulást követő két évtizedben a legbizto­sabb kenyérkereseti lehető­séget jelentette a bányánál, vagy a vasgyárban dolgozni. Az első megrázkódtatás a hatvanas évek második felé­ben érte a térséget, amikor több bányát bezártak és en­nek következtében százával kényszerültek bányászcsalá­dok az ország más vidékén munkát keresni. Ekkor mu­tatkozott meg először, hogy mennyire egyoldalú a vidék ipari fejlettsége. Elsősorban a nehéz fizikai munkát, se­géd- és betanított munkát vállaló emberekre volt szük­ség, valamint olyan szak­mákra, mint a vájár és ko­hász. A járás és a város akkori vezetése áttekintette a helyzetet, s úgy döntött, hogy szorgalmazni fogja más iparágak letelepítését is Ózd és környékére. — Ha a térség ipari tér­képére pillantunk, akkor nem látunk nagy változást a hatvanas és a nyolcva­nas évek helyzete között. — Azért történtek válto­zások az elmúlt húsz esz­tendő alatt, bár el kell is­merni, hogy ezek nincsenek arányban a változtatás ér­dekében kifejtett erőfeszíté­sekkel. Ne feledjük, hogy ez idő alatt települt ide a ru­hagyár, a putnoki fonoda, a Kontakta. Több téesz mel­léküzemága is megizrposo- dott, s emellett kisebb lét­számú üzemek és üzemegy­ségek kezdtek el dolgozni a környéken. — Ez igaz, de a kis cégek nem oldhatják meg a töme­ges foglalkoztatás gondjait. — Nem is ilyen értelem­ben számolunk velük, mert ugyan segíteni tudnak, de a nagy bajainkat valóban nem képesek érezhetően eny­híteni. Ehhez olyan gyárak­ra lenne szükségünk, mint a Kontakta és a putnoki fo­noda. Ilyen ipari üzemekből sajnos nem épült több az elmúlt évtizedekben, ami­nek egyik okaként a térség infrastrukturális elmaradott­ságát említeném. Meg lehet figyelni, hogy Ózdon a meg­feszített munka ellenére is csak a hiányokat tudták pó­tolni az elmúlt 15—20 esz­tendő alatt. Olyan mértékű volt az elmaradottság, hogy még ma is városhoz nem méltó gondokkal küszkö­dünk. Hogy csak néhányat említsek. A 48 ezer lakosú Ózdnak mindössze 1800 te­lefonhelye van. A lakóte­lepi lakásokat nem számítva mindössze 5 százalékos a csatornázottsága, de ha be­számítom a lakótelepeket, akkor is csak 45 százalé­kos ez az arány. Több peremkerületben megoldat­lan az ivóvízellátás. Felmé­réseink szerint 20 kilomé­ter ivóvízvezetéket kellene építeni ahhoz, hogy ne kell­jen,' ilyen kérdésekkel fog­lalkoznunk. A városkörnyé­ki településeken sem jobb a helyzet. A 27 társközség felében nincs ivóvízvezeték! Annak ellenére, hogy sorra épültek az üzletek, Ózd és térsége még ma is rosszul ellátott, hiányos szolgáltató- iparral rendelkező terület. — Az eddig elmondottak­ból nekem úgy tűnik, hogy akik segíthettek volna, azok éveken keresztül átnéztek a város fölött. Nem érzékelték, hogy itt lassan felgyülemlet­tek a gondok. — Erősnek tartom az „át­néztek a város fölött” meg­jegyzést. Az igaz, hogy csak <az utóbbi tizenöt év alatt tapasztalható nagyobb üte­mű fejlesztés, mert ekkortól javul lényegesen a lakás- helyzet, nő az iskolai tan­termeik száma, és bővül a kereskedelmi hálózat, illetve a szolgáltatóipar. Ezek ugyan mennyiségi változást jelen­tettek, s elsősorban a hiá­nyokat pótolták, mégis ren­geteg gondot levettek a vál- lunikról. — Éppen ebben -az idő­szakban alakultak szerencsét­lenül a dolgok. Mire a vá­ros mérsékelte volna elma­radásait, ikedvezőtlenné ivált a két iparág helyzete. — Sajnos, így történt, és ez új helyzet elé állította a város politikai vezetését is. Az első jelei ennek már 1983- ban megmutatkoztak. Ekkor­tól kezdett csökkenni a vá­rosban lakók száma. Ma 3650- nel kevesebben élnek Óz­don, mint négy évvel ezelőtt. Hosszú időn keresztül csak bizonytalan megfogalmazá­sokat hallhattak az emberek a város és a térség jövőjé­ről. Elbizonytalanodtak, és rossz felhangokat is lehetett hallani. Ezért tartjuk politi­kai szempontból is nagyon fontosnak a múlt éviben szü­letett ÁTB-hátározatot, amely a korábbi jelentős anyagi terhek elengedése mellett pontos célokat és konkrét in­tézkedéseket is megfogalma­zott. — Ez az ÁTB-döntés vi­szont nem vette figyelembe a térség sajátos helyzetét... — A korábban elmondot­tak miatt Ózd és környéké­nek helyzete eltér mind a miskolci, mind a dunaújvá­rosi viszonyoktól. A város­ban már tavaly is csak nagy nehézségek árán tudtuk el­helyezni az iskolából kike­rült fiatalokat. Igen magas a megváltozott munkaképes­ségűek aránya. Sókan van­nak olyanok — munkaválla­lási korú és nyugdíjas is —, akik eddig nem dolgoztak, de a jövőben szándékukban áll munkát vállalni. Ózd térsé­gében a cigányszármazásúak aránya rendkívül magas. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy az ÁTB-döntést követően az Ózdi Kohászati Üzemeknek is meg kellett hoznia dönté­seit. Néhány hónap alatt a kisebb gazdálkodó egységek magatartása is megváltozott. Tavaly év elején még nem terveztek létszámváltoztatást, augusztusig viszont már öt­ven százalékuk bejelentette létszámcsökkentési szándé­kát. Ugyancsak lényeges do­log, hogy területünkön kevés a női munkát foglalkoztató iparág. Az is figyelmeztető, hogy az iskolákban ma ta­nított szakmák csak egy ki­sebb hányada felel meg az üzemek és vállalatok igé­nyeinek. — A helyzet ismeretébeii mit szándékozik tenni a pártvezetés? Molnár elvtárs, miközben beszélgettünk, ben­nem iaz ja kérdés is megfo­galmazódott. hogy egyáltalán pártfeladat-e megoldást ta­lálni ia gondokra? — A legfontosabb politikai feladatnak tekintjük a tér­ségben fölmerült problémák orvoslását. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más szervek munkáit átvállaljuk, vagy döntünk helyettük. Azt tartjuk, hogy a párt is fe­lelős az itt élő emberek jö­vőjéért, s a rendelkezésünkre álló eszközökkel elő kell se­gítenünk a kibontakozást. Önerőből sem a város, sem pedig a gyár nem képes megnyugtató megoldást ta­lálni. Mi tudjuk, mit kelle­ne tenni, ehhez várjuk a központi segítséget. Hosszan sorolhatnám az elképzelése­inket, de maradjunk a fonto­sabb teendőknél. Üj munka­helyeket kell teremtenünk, mégpedig sürgősen, mert ez év nyarán ezer diák végez az iskoláidban, s várhatóan jövőre jelentősen megnövek­szik a munkavállalók száma. Működlő tőkét kellene bevon­ni a térségbe, amellyel meg­felelő munkakultúrát bizto­sító munkahelyeket lehetne kialakítani. Szívesen fogad­nánk a fővárosi ipar ide- telepedését is. Hosszú távra megoldást jelenthetne egy gépipari jellegű bedolgozói rendszer feltételeinek a meg­teremtése. Pártbizottsági ha­tározatunkban azt is meg­fogalmaztuk, hogy gondol­kodni kell az iskolák tevé­ken ységének mód os í tásán. 'Fontos politikai feladat mun­kahelyet találni 4100 fiatal­nak, akik 1990-ig befejezik tanulmányaikat. Csak egy részük tanul tovább, a töb­biek ezen a vidéken kíván­nak elhelyezkedni. Éppen ezért az oktatási rendszer­nek is alkalmazkodnia kell a térségben felgyorsult vál­tozásokhoz. Akár úgy is, hogy egyik évről a másikra olyan szakmát oktassanak, amire szükségük van a gaz­dálkodó egységeknek. — Mi lesz azokkal az em­berekkel, akik mégsem tud­nak majd elhelyezkedni? — Számolunk azzal, hogy az erőfeszítések ellenére is lesznek olyanok, akik hosz- iszabib-röviidébb ideig munka­hely nélkül maradnak. Ró­luk mindent tudni fogunk, hogyha 'bármilyen lehetőség adódik, segíthessünk rajtuk. Ennél a rétegnél az lehet az alapvető cél, hogy a szüksé­ges anyagi feltételeket bizto­sítsuk a megélhetésükhöz. Mai számításaink szerint a gazdálkodó egységek szerke­zetátalakítással 3300 ember­nek tudnák munkát adni, Marad viszont 3500 olyan munkavállaló, akiknek mun­kalehetőségeiről az előzőe­ken túlmenően kell gondos­kodni. A lehetőségek ki­munkálásában részt vesz, és igen sok segítséget ad a megalakított koordinációs munkabizottság. amelynek tagjai folyamatosan tájéko­zódnak a helyzetről. A me­gyei politikai vezetés is meg­különböztetett figyelemmel kíséri az ózdi eseményeket. Az országban nincs gyakor­lata annak, hogy ezt a hely­zetet miképpen lehet megol­dani. Ezért az ózdi vezetés kénytelen úttörő szerepet vállalni egy olyan gazdasági- politikai jelentőségű problé­ma kibogozásában, amely csak megnyugtató eredmény­nyel zárulhat. Fónagy István Fiatalok mindahányon .. . Nemrégiben még az iskola padjaiban ismerkedtek a fo­nalgyártás . tudnivalóival, nemcsak elméletben, de a gyakorlati tudnivalókat il­letően is. Gyakorlati isme­retanyagukat a gyárban sze­rezték, ahol az üzemek, mun­kahelyek dolgozói mindig nagy szeretettel fogadták őket. A szakmunkásvizsgát követően tehát tulajdonkép­pen hazajöttek. Ismerős kör­nyezetbe, ismerős emberek közé, akik ez alkalommal is nagy szeretettel fogadták a pályakezdőket. Most már nem úgy, mint tanulók, ha­nem a gyár teljes jogú tag­jaiként érkeztek ide, hogy hasznosítsák mindazt, amit eddig tanultak önmaguk, a gyár és az ország javára. A fiatalok — tízen — „If­júságért ’87” névvel iratkoz­tak be a szocialista brigád­mozgalomba, amely a gyár­nak mindig erőssége volt. A gyűrűsfonó I-es műszakjá­ban dolgoznak, ahol Simon János patronálja e fiatalo­kat. A brigád vezetőjévé Major Krisztinát választotr ták, akit mindannyian a leg­alkalmasabbnak tartottak er­re a posztra. A brigádvezető ugyanis a szakmunkástanu­lók országos versenyén ne­gyedik helyezést ért el, ez­zel is bizonyítva felkészült­ségét a szakmában. A brigád tagjai kezdettől fogva szorgalmasan, igyek­vőén dolgoznak, s mint azt a tények tanúsítják, havon­ta 5—6 ezer forintot keres­nek. Túlnyomó többségük a korszerű, minden igényt ki­elégítő leányszállón lakik, ahol otthonos környezetben pihenhetnek és tölthetik el szabad idejüket. A brigád­tagok szívesen kiveszik ré­szüket a társadalmi munká­ból is, s ahogy máris nyi­latkoznak róluk: minden­ben lehet rájuk számítani. Lármás világban élünk, csöndes nyugalmunk érdeké­ben már rendelet is született, s a zaj csökkentéséért szer­vezetten munkálkodnak az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal irá­nyításával a legkülönbözőbb fórumokon. Hangok nélkül persze elképzelhetetlen lenne életünk, csakhogy a 20—30 decibel intenzitású levélsu- sogástól a 100 decibel erős­ségű légkalapácsig nem mindegy, hogy mit hallunk, és az sem, hogy mikor. Hi­szen vitatkozás közben ter­mészetes az 50—60 decibel- nyi beszédintenzitás, ami éj­szakai álmunkat már megza­varja. Hazánkban a felmérések szerint a városi lakosság 50 —60 százalékát zavarja va­lamilyen zaj, ezt bizonyítja az egyre több panasz, köz­érdekű bejelentés. Amint Czabalay Lászlótól, az OKTH zajvédelmi osztályá­nak vezetőjétől hallottam, megállapításuk szerint a zajhelyzet már hosszabb ide­je folyamatosan romlik, és a lárma egyre több embert zavar,. A legzajosabb a fő­város, de lassan „felzárkóz­nak” a megyeközpontok, és a többi város is; a községek viszonylag csöndesebbek. Ennek oka, hogy a legfőbb zajforrás a közlekedés; a panaszok kétharmad részé­nek okozója, ami érthető, hiszen az utóbbi másfél év­tizedben megtöbbszöröződött a gépkocsik száma. Miként lehet segíteni, leg­alább azt elérni, hogy a je­lenleginél ne legyenek za­josabbak forgalmas útjaink? Nálunk 1984 elején jelent meg az egészségügyi minisz­ter rendelete, amely megál­lapítja a zaj- és rezgésterhe­lési határértékeket. (Az NDK-ban például 1970-ben történt meg ugyanez az át­fogó szabályozás.) Jogszabá­lyaink elsősorban az új léte­sítményeknél, utaknál, vas­útvonalaknál, új lakótele­peknél követelik meg a kö­telező határértékek betartá­sát. Megoldást jelent, ha a lakóházaktól távol vezet az út; csöndes utcákat, tereket létesítenek. A régi városré­szeken elsősorban forgalom­szervezési intézkedésék se­gíthetnék. Biztató a jövőre nézve az is, hogy folyamat­ban van a gépjárművek megengedhető zajkibocsátá­sának szabályozása, a nem­zetközi ajánlások figyelem­bevételével. A szigorítás vár­Környezelromboló decibelek hatóan nagyobb mértékű lesz az autóbuszoknál és a tehergépkocsiknál. A már forgalomban lévő gépjármű­veknél 1988-tól a műszaki vizsgán és a forgalomban is ellenőrizni fogják, hogy a megengedettnél nem csap- nak-e nagyobb lármát. Helyhez kötött az ipari üzemekből eredő zajártalom. 1985-ben közel négyszáz, fo­kozottan lármás ipari és egyéb létesítmény zajkibo­csátását vizsgálták. Húsz­százaléknyit sem találtak, ahol a megengedett határ­értéket nem lépte túl a közel­ben lakókhoz eljutó zaj. (Te­hát nem az üzemen belüli, hanem a környezetbe kibo­csátott zajról van szó.) Az átlagon belül persze vannak eltérések. Somogy megyében például 26 létesítmény közül kilenc felelt meg a normák­nak, Borsodban húszból öt volt megfelelő, ötven száza­lék — nyilván a kohászüze­mek — 15—24 decibellel za­josabbak a megengedettnél. (A főváros vizsgált 120 lér tesítményének mintegy fele a megengedettnél 5—12 de­cibellel erősebb zajt sugá­roz környezetébe.) A bökkenő ott van, hogy sok helyütt nem is a ter­melőberendezések okozzák a nagy zajt, hanem a szellőz­tetek, kompresszorok, hűtő­tornyok, kazánházak. Elő­fordul, hogy az üzemben nincs is zajos munka, de egy-két rosszul elhelyezett ventilátor túlságosan lármá- zik. „Bűnösek” sók helyütt a közértek, ABC-áruházak, pontosabban azok, akik az üzlet mellett ,a szabadban helyezték el a hűtő- kompresszorokat, a csöndre vágyó környéken lakók nem kis bosszúságára. A zaj- és rezgésvédelem elsőfokú hatóságai, az OKTH- felügyelőségek 1984—85-ben összesen 558 üzem ellen in­dítottak eljárást. (A legtöb­bet Budapesten, mert innen érkezett az illetékesekhez a panaszok több mint fele.) 1985-ben az ellenőrző méré­sek tanúsága szerint 110 esetből 36 üzemben az előírt határidőn belül a zajt le­csökkentették a határértékre, ök tehát találtak megoldást, eleget téve a környéken la­kók jogos igényeinek; nem fosztják meg őket a nyugodt pihenéstől. Folyik a tervező, kutató és fejlesztő munka annak ér­dekében, hogy például „zaj­szegény” gépeket gyártsanak — a külhoni piacokon is ezek versenyképesek. De té­vednek, akik azt hiszik, hogy csak a kijelölt szakem­berek dolga a különböző forrásokból származó zajok csökkentése. Az egész társa­dalom érdekeit szolgálják ezek a törekvések, de szük­ség is van arra, hogy társa-' dalmi méretű legyen az ösz- szefogás, az együttműködés. A már érzékelhető szemlé­letváltozás csak kezdeti ered­mény, további erőfeszítések­re van szükség a tervezők, a gyártók, az üzemeltetők, és az országos hatáskörű szervek részéről. De csöndes otthonunk, nyugalmunk érdekében ki- nek-kinek egyénileg is van még teendője. I. E. Gyümölcstelepítés magánerővel Kihasználva az ez évtől megnöveltedéit állami támo­gatást, magánerő bevonásá­val is igyekeznek meggyor­sítani az almaültetvények korszerűsítését, az export­képes, bőtermő és jól tárol­ható fajták telepítését Sza­bolcs megyében. Több gaz­daságban is hozzákezdtek a gyümölcstelepítő és -művelő szakcsoportok szervezéséhez. Az előkészületek a. nagyha­lászi Petőfi, a nyírbátori Üj Barázda és az orosi Váci Mi­hály Termelőszövetkezetben a legelőrehaladottabbak. Ezekben a nagyüzemekben még az idén összesen több mint ötven hektár almát, s tizenhárom hektár egyéb gyümölcsöt telepítenek szak­csoport! keretek között. A gyümölcsös telepítésére és gondozására vállalkozó ta­goknak átlagosan 50—80 ezer forinttal kell hozzájárulniuk az ültetvény létesítéséhez. Ez az összeg, amelyet a termő­re fordulás után visszafize­tendő OTP-kölcsönre is fel­vehetnek, csökkenthető a te­lepítéseknél végzett egyéni munkával. n A képen; együtt a brigád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents