Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

ÉSZAK-MAGYÁRORSZAG 6 1987. március 14., szombat Nálunk is egyre inkább terjed □ skandináv orszá­gokban őshonos egészség­óvó, karbantartó és javitó fürdőzési szokás: a szauná­zás. Miskolcon is már több található, s a legújabb sza­una építéséről a tapolcai barlangfürdőben éppen a na­pokban kaptunk hírt. Az el­ső finn szauna a diósgyőri vár szomszédságában létesült sok esztendővel ezelőtt. Itt szerették meg a kezdő szau- názók. Változatlan népszerű­ségnek örvend szombaton és vasárnap (ugyanis csak ek­kor tart nyitva) még a mí­nusz tíz fok alatti hideg na­pokon is. A speciális kővel rakott szaunakályhák száz fok fölé emelik a hőmérsék­letet a helyiségben. Utána felhevült testtel különleges érzés a 8-10 fokos barlangi medencébe ugrani. Megfá­zásra még senki sem pa­naszkodott. Sőt a náthás em­ber meggyógyul. Kellemes, frissítő az udvaron levő hó­val ledörzsölni testünket. Ké­pünkön az öreg vár tövében álló szauna és vendégei. Fotó: Kozma Megmaradásuk a tét... Keletről a Bán-patak, északról a Sajó folyó, nyu­gatról a Királd patak, dél­ről pedig Nekézseny falu határa fogja körül megyénk egyik gyönyörű tájvédelmi területét. E terület foglal­ja magába az upponyi völgy mészköves és vulkanikus kő­zetből kialakult vadregényes szurdokot. . Az egyik sziklabércen lát­ható az upponyi várrom, majd keletebbre a bánfalvi várommaradvány. A völgy végénél a várrom alatt Y- alakban elterülő gyöngy­szem, a lázbérci víztározó. Ezt nagyon sokan ismerjük és nagyon sokan gyönyör­ködünk a víz hátán úszkáló vadkacsák csapataiban, vagy a part mentén húzódó lom­bos és fenyves erdő vízben ringó tükörképében. Van még ennek a tájvé­delmi területnek egy másik gyöngyszeme is. Ezt már ke­vesebben ismerik, pedig itt látható a természet több évezredes csodája. E terület neve Damasa-szakadék. A nevét valószínű a XII—XIII. századfordulón itt élt Da- masa úrról kapta. Ez a te­rület is az ő birtoka volt abban az időben. A terület Bánhorváti és Sajóvelezd határa mentén a tájvédelmi körzet közepén terül el, kö­rülbelül egyhektáros terü­leten. Hogy mikor és hogy keletkezett, talán örök titok marad. Mintha a magas hegyvonulatot egy óriási késsel szelték volna el a föld istenei, hogy egy ré­szét az anyaföld gyomrába süllyesszék adósságként a poklok istenének. Lehet, hogy e terület alatt az up­ponyi mészkő hegyvonulat folytatódik és az ebben ke­letkezett cseppkőbarlang képződmény szakadt be a ránehezedő óriás tehertől. Bárhogy is történt, így a mos­tani állapotban is lenyűgö­ző látvány. A körülbelül száz méter hosszú és harminc méter magas fal tengeri üle­déknek a metszete, tarkítva vasgöböcsökkel. De a le­süllyedt rész már vulkani­kus eredetre vall. Ezért van­nak a vasgöbök is. A képződmények változa­tosak. Van közöttük két nagy sziklalap egymásnak dűlve mint szerelmes mát­kapár. Alatta éjjeli szállást találhat az oda betévedt lá­togató. Van egy magában ál­ló, egyik oldalán öt négy­zetméternyi felületű szikla­tömb, ami almazöld színé­vel vonja magára tekinte­tünket. Olyan mintha kén- kirakódás borítaná, vagy valami őszuzmó. A szikla­oldalon borostyán kapasz­kodik felfelé, hogy ő is kap­jon az éltető nap sugarai­ból. A hasadékban pedig nyáron is találni havat, vagy jégcsapokat. De talál­ni itt védett pátfányt, vagy szintén védett leánykökör­csint is. Itt tanyázik még egy pár család ugyancsak védett madarunk, a holló. Aki többször megfordul ezen a területen az gyönyör­ködhet lomha röptű körö­zésükben és hallhatja mély búgó hangú károgásukat. De nem felejtkezem el le­írni azt sem, hogy ebben a gyönyörű szikla-összevissza­ságban évszázados bükkfák nőttek, hogy vigyázzák e tér sérthetetlenségét. Ezek a harminc méter magasságot is elérő fák a múlt tanúi, s hogy itt állnak még, nem tudom az ember bölcs aka­ratából-e, vagy pedig a ki­termelés és elszállítás ne­hézsége az ok, mindeneset­re az a fontos, hogy állnak, E pár soros írás is ezek ér­dekében történt, ezek érde­kében kérem az illetékeseket, hogy e szigetet hagyják meg a jövőnek. Még azt is ja­vaslom, hogy nyilvánítsák védetté. Maradjon meg a nagy fák védelme alatt a borostyán, a páfrány, a kö­körcsin. A fák felett pedig a nászukat tartó hollók kon­certje az ide látogatók örö­mére. Kövér Balázs Hajnali ellenőrzésen Számtalan országos és he­lyi rendelet született, amely korlátozza a szeszárusítás és -fogyasztás idejét, helyét. Ál­talában betartják a tiltó ren­delkezéseket, de akadnak olyanok is, akik találnak ki­búvókat, kiskapukat. Az bi­zonyos, hogy a lakosság .vé­leménye megoszlik. Sokan kételkednek abban, hogy a megrögzött alkoholisták szo­kásai megváltoznának a ren­deletek hatására. A szerkesz­tőséghez és egyéb szervek­hez érkező — névtelen vagy névvel ellátott — levelek azonban azt bizonyítják, hogy a mértéktelen ivástól megnyomorított, • félelemben élő családok asszonyai part­nerek a küzdelemben, sze­retnék megakadályozni, hogy még több gyermek kerüljön veszélyeztetett helyzétbé. Az eddig kiadott rendel­kezések betartását az illeté­kes szervek ellenőrzik. A Szakszervezetók Megyei Ta­nácsának társadalmi ellen­őrei és a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Tanács Ke­reskedelmi Osztály Kereske­delmi Felügyelőségének szak­emberei szinte naponta jár­ják a megye kereskedelmi és vendéglátó egységeit, házi italméréseit, feltételezett bög­recsárdáit. Egy-egy hajnali ellenőrzésre mi is elkísértük őket. Bükkábrány, Sport-büfé. Reggel hat óra. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának társadalmi ellenőreivel fél deci sherryt és fél deci ba­rackpálinkát kértünk a IV. osztályú büfében. Kiszolgál­tak bennünket, nagy meg­döbbenésünkre. Amikor az ellenőr megkérdezte, isrne- ri-e a vezető a rendeletét? A -19/1977. (XII. 20.) BkM- írendelet módosítása 12/1986. (X. 10.). „Munkanapokon a niapi üzletnyitástól reggel 9 óráig — a folyamatosan nyit­va tartó üzletekben reggel 5 és 9 óra között — a keres­kedelmi, illetve vendéglátó üzletekben szeszes italt áru­sítani tilos.” A rendelet.1987. január 1-én lépett hatályba. A válasz a következő volt: — Igen, hallottam róla a televízióban, de nekem enge­délyem van. A szakigazgatási szerv ve­zetőjének aláírásával hatá­rozatot mutatott az üzletve­zető, amely 1984. július 20- án kelt. Valóban, létezik ez a lehetőség olyan helyeken .—, mint ez a 12/1986. (XII. 10.) belkereskedelmi minisz­teri unni rendelet engedélye­zi —, ahol idegenforgalmi központ van, főútvonal mel­lett, megyeszékhelyen, és ha biztosított a kulturált kiszol­gálás. Ezeknek a kritériu­moknak nem felel meg a büfé, ráadásul a sportpályán •van, ahol egyébként is csak alacsony alkdholtairtalmú ita­lokat lehetne árusítani. Már­pedig a vegyes pálinka nem mondható ennek. A próbavásárlásnál fo­gyasztói megkárosítás nem történt, hitelesített pohárban szolgálták ki a ' kért italokat és pontosan számoltak. Közben folyamatosan ér­keztek a helyiségbe a korai vendégek. Először nyolc fia­talember, akik azt mondták, éppen munkából jöttek, vagy szabadnaposak. Az üzletben egyébként majdnem minden szabálytalan. Ellenőrzési nap­ló nincs. A szeszről mutatott számla olvashatatlan, ezt a Miskolci Likőrgyártól kapták. Kimért bort (állítólag) nem árulnak ugyan, de égy kan­náiban közel harminc litert talált az ellenőr. A vezető­nő férje elszólta miagát: — Apámnak terem a hegyén, 100—1150 liter, aZt kimérjük. A húst a mezőnyárádii húsboltban vették, és abból otthon töltötték a hurkát, kolbászt. Az Üzletben csak megsütik. A hússzámla feb­ruár 17-én kelt, és nincs feltüntetve a pénztárkönyv­ben. Előzőleg szeptemberiben vásárolták húst, amit szám­lával igazolni tudtak. A ká­vét otthon főzik le, itt csák melegítik, lábasban. Kávé- számla is szeptemberi van, négy csomag 25 dekagram­mos mennyiségről... Kalku­láció az árakról nincs. A raktár piszkos, rendetlen. A Belkereskedelmi Minisz­térium kezdeményezésére or­szágos témavizsgálatot foly­tatott a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ke­reskedelmi felügyelősége is. Irányításukkal 200 kereske­delmi és vendéglátóipari 'egy­séget vizsgáltak meg. Ta­pasztalataik azt mutatják, hogy a kocsmákban., presz- szókiban, büfékben betartják a rendeleteket, többnyire a nyitás időpontját kilenc órá­ra tették. Az élelimiszerüzle- 'telcben, AiBC-áruházakban sem adnak elvitelre alkohol- tarlbalmú italokat kilenc óra előtt. Virágzanak azonban az engedély nélküli, házi ital- méréseik. Bodrogikeresztúrban négy címet tudott meg a felügye­lőség, ahol mérnek engedély nélkül is bort. Három ház­nál nem adtak az idegenek­nek. Látszott a bizalmatlan­ság. A negyedik helyen azon­ban minden óvatosság nél­kül kiméritek háromszor két decilitert. Engedély nem volt, a pohár hitelesítetlen. Mint mondták: a kertben terem negyven-Ihatván liter (!), azt mérik ki. Szabálysértési el­járást kezdeményezett a fel­ügyelőség. Tállyán is ismertek néhány házat, ahol lehet vásárolni. Négy helyen kitessékclték a ihavtat'lian vendégeiket. Az ötö­diken kiszolgálták, igaz, hely­ben meginni nem lehetett, csak elvitelre adták a két­szer egy liter bort és a fél liter kisüstit, üveggel együtt 210 forintért. A pálinka szár­mazását bizonyították, saját maguknák főzették. Árusí­tásra engedélyük nincs. A néni arra hivatkozott, hogy a keresetüket egészítik ki ez­zel, hiszen a férje és a fia fekvőbeteg. Hárman 3600 fo­rintból élnek, havonta. Ezelket az indokokat az engedélyek helyett nem le­het elfogadni... Orosz B. Erika Készülő tv-produkciók A XX. századi magyar és világirodalom több alkotásá­ból készül televíziós válto­zat ezekben a napokban a tv és a MAFULM műhelyei­ben. Mihail Bulgakov Zojka la­kásai című színművéből Fé­lix László forgat filmet. A neves szovjet-orosz regény­író rendkívül szellemes víg­játékát —, amelynek témá­ja a lakáskérdés — a har­mincas évek derekán hatal­mas sikerrel játszották a moszkvai Művész Színház­ban. A daralb főbb szerepeit íHiauimann Péter, Béres Ilo­na, Kozák András és Harsá- nyd Gábor alakítja. Egy immár klasszikussá vált tudományos-fantasztikus műnek, Karel Capek A Mak- ropulosz-ügy című írásának főhőse II. Rudolf császár or­vosa, az élet elixir feltaláló­ja. A szert kipróbálja lá­nyán, s az 300 év-ésen is gyö­nyörű marad. Az érdékes sci-fit Csehszlovákián kívül számos európai és amerikai színpadon bemutatták már, ezúttal Hernádi Judit, Tordy Géza, Agárdi Gábor és Kéz- dy György játékában eleve­nedik meg a történet. Juliq Contazar Mint egy fekete kis macska nyaka cí­mű elbeszéléséből Vecser­nyés János késZít tévéválto­zatot. Az argentin író no­velláiban és regényeiben el­sősorban a belső lelki törté­néseket ábrázolja: a napja­inkban játszódó cselekmény két fiatal kapcsolatát, előíté­leteit, gyanakvásait, magá­nyosságuk okait járja körül. A darab főszereplői: Eszenyi Enikő és Kaszás Attila. Márciusban rögzítik film- szalagra a TV Kis Színhá­zának egyik új műsorát, Mé­hes György Te ki vagy? cí­mű bóhózatát. Kezet akarunk mosni, megállunk egy mélyedés mellett. Mezőcsát közelé­ben vagyunk, tehát az al­földi részeken, ahová tud­valévőig korábban érke­zik a tavasz, mint fön- tebbre. Azért is jöttünk leginkább erre, hogy lás­suk a jótékony változást, arra gondolva,» hogy itt majd bizonyára találko­zunk a tavasz jeleivel. Könnyedén dudorászgatva, hogy roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, meg azt is, hogy a vén Duna karcsú gőzösök­re gondol, meg azt is, hogy a nap tüze látod a fürge diákot a hegyre kicsalta a csúcsra kiáll, meg azt is, hogy hökken a hó hideg havason, szóval mi eszébe ju az embernek.. Széltől szárított földek között vezet az út, mínusz 15—20 fokokban, hó ellen­ben sehol. A szél elvitte. Az útmenti fák ágai össze­verődve zörögnek, fagyott hangot adnak, ölyvet sem látni rájuk telepedve, hogy egérre, pocokra ügyeljen. Fácánok sokadalma szokott itt fényes toliakkal pará­dézni, néha az ember alig kerülheti el az ütközést ve­lük, most sehun nincsenek, azaz, hogy valahol, meg­bújnak. Akár az őzek, vagy az errefelé ugyancsak szí­vesen tanyázó túzokok. Igaz, ez utóbbi, nagy testű madarakat az útról amúgy sem látnánk, csak, ha bel­jebb óvakodnánk, a nagy síkságokra, ahol is az őrka­kas könnyedén észlelhet bennünket és riaszthatja a rábízó ttakat. Egy fiatal ember ellen­ben azt kérdi, nem húz­nánk-e be a kocsiját Csát- ra, mivel lerobbant, ebben a hidegben, B. bátyánk meg Csáton azzal riogat, hogy a szőlőnek már lőt­tek, nem lesz abból sem­mi, hiszen megfagyott, az eddigi könnyed, kvaterká­zásra alkalmatos homoki bort tehát ne várjuk az idén. Ami igen rossz hír, hiszen eszerint a beszélge­tések, barátkozások is el­maradnak? Majd csak megoldjuk. M. nénénk még inkább méltatlankodik, mivel ez idáig nem nyílott ki az ibolya. Meg más sem. Pedig nála megtalál­ható sok minden. Például szép, hosszú szárú hóvirág, mely az elmúlt, viszonylag kellemetesebb időben elő" is merészkedett, de meg­sárgult, semmi sem lett be­lőle. Ibolyát beszerzett gyö­nyörűt, különlegeset Er­délyből is, ugyancsak hosz- szú szárút, és nagy virá­gút, mely ráadásul érdeke­sen tarka is. Lenne, ha ki­bújt volna. Azonkívül Za­lából is beszerzett ibolyát, rózsaszínűt, de ez sem jött még elő. Ügy látszik, az ibolyák nem olyan kelekó­tyák,-mint a hóvirág. Igaz, a hóvirágnak már nincs sok ideje, tennie kell a kö­telességét. Ha lehet. De nem' lehet. Emlegetjük még az egy­kori márciusi tizenötödiké­ket. Valaha akkor szoktuk levetni a cipőt, hogy attul kezdve mezítlábasán vág­tázzunk őszig, mikor is úgy megvastagodott közben a talpunk bőre, hogy kisebb tüskék bele sem mentek. És emlegeti M. nénénk, hogy így március idusa tá­jékán, a cipőlevetések ide­jén kertjében már virított a jácint, illatozott lilában, fehérben, meg az ibolyák sokadalma, és döngicséltek a méhecskék. A méhecskék nagyon emlékezetesek, mert ők csakis a kellemetes me­legre jöttek elő, ilyenkor nem is bántottak senkit, bárki engedhette, hogy a tenyerére üljön, járkáljon az ujján, majd onnan rá­röppenjen a lila jácintra, vagy a fehér ibolyára, vagy ami már ilyenkor kinyílt. A földszag! Igen, mert ilyentájt érez­ni lehetett a föld szagát, mármint az illatát és látni is a párolgását, amiként felmelegedik. Mindezekről volt szó hát Csáton, megyénk déli ré­szén, ahová is előbb érke­zik a tavasz. Most pedig itt ácsorgunk az út men­tén, hogy kezet mossunk. Azért kell kezet mosnunk, mert kutyáztunk. A gyere­kek értik a kutyázás kife­jezést, szóval sok kisebb- nagyobb kutyát megsimo­gattunk, fülüket megva­kartuk, hátukat megvere­gettük, amint gémberedett tagjaikat bemelegítve ug­ráltak ránk. így tavasz elején, március idusának környékén, amikor is vala­ha cipőket volt szokás le­vetni. Megállunk hát az út mentén, éppen a strand kö­zelében. Ha ügy vesszük magándtrand. Megyénkben az egyedüli, ahol egy em­ber — családjával — vál­lalta a strand fenntartását, „üzemeltetését” annak minden csínjával, — bajá­val, természetesen bevéte­lével. Gondolható', hogy az első években ez utóbbi még kevesebb a kívántnál, de majdcsak alakul! Hírlik, hogy a strand területén idén már egytálételek is fogyaszthatok, szintén sa­ját készítmények. Ráadásul a stranddal szemben szép csendben kimértek bizo­nyos számú telkeket, me­lyeken most már jól lát­szanak a frissiben levert karók, egy-két bódé is, te­hát itt idő engedtével nyil­ván egyik napról a má­sikra emelkednek a vi- kendházak. Forgalom min­denképpen várható a me­legvizű strandon, meg las­san a meglévő két meden­ce mellé egy harmadik is. Mindezeken kívül pedig M. nénénk benn, Csáton a sokvirágú kertjében, per­sze nem az erdélyi, meg a zalai ibolyák közelében, hanem arra alkalmatos, másik területen már elül­tette a zöldborsót, aminek — mondja — nem árt ez a hideg. Jókora mélyedés mellett állunk, hogy kezet mos­sunk. Friss, tiszta, fagyott hóban mosunk kezet, már­ciusban. Most már valaki, arra alkalmatos egyén mégis szólhatna a Fentiek­nek: Idő van! Ideje lenne már valamiféle tavasznak! És íme: amint fölemelke­dünk a kézmosástól, fehér­leni kezd körülöttünk min­den. Ismét hull a hó. Sza­kad. Hogy szakadna rá... Meg egyéb illetlenségeket gondol az ember, így már­cius közepe táján. Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents