Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1987. február 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Garázs, családi ház gipszből Csökkentik a veszteséget Vízlágyító automaták Kotsierü viikexelő automatákat gyártanak Nagykaniisán, ai Április 4. Gépgyár Hidro. plasitik Leányvállalatánál. A berenderéseket elsősorban az élelmiszer- és az építőiparban használják, de alkalmasak a kazánok megfelelő minőségű tápvizeilátására is. Az üzemben 20-féle vízkezelő berendezést gyártanak, az óránkénti hét tized köbméteres teljesítményűtől az óránként 70 köbméteres teljesítményűig. Mérnök a társadalomban Szakma és nyelvtudás — boldogulás Rudabányán lassan megnyugodnak a bizonytalanság keltette aggodalom hullámai. A Gazdasági Bizottság 1985. december 28-i döntése értelmében megszüntették a vas- ércbányászatot és az ércdúsítást is. Az ok közismert, gazdaságtalanná vált hazánk egyetlen vasércbányája, az Országos Érc- és Ásványbányák Rudabányai Vasércműve. Ezt követően példátlan termékszerkezet-váltást kellett a vállalat és a mű vezetőinek, dolgozóinak megoldani, érc helyett gipszet bányásznak azóta az Alsó- telekes közelében kialakított külszíni fejtésben. Az idén, az év elején párt- napokon és munkásgyűléseken a mű igazgatója, dr. Bállá László részletesen ismertette, hol tartanak a termékszerkezet-váltással kapcsolatos feladatok megoldásában, milyen célokat kell elérni a most 810 fős mun- kásikolléktívának, hogy lényegesen csökkenthessék veszteségeiket, miközben pontosan fizetik adósságaikat. Igen nehéz évek állnak már mögöttük, de előttük is. A 310 millió forintos árbevételhez 1985-ben 48 millió forint állami támogatást kaptak, de a 36 millió forintos veszteséget elekor sem kerülték el. A múlt évben árbevételük 266 millió forint volt, mivel állami támogatást nem kaptak, veszteségük 22 millió forint lett. Az idén 300 millió árbevételt terveznek, de az állami dotáció hiányában még veszteségesek lesznek. A következő évet, 1988-at már veszteség nélkül akarják zárni. A mű jelenlegi helyzete miatt ez az év meghatározó lehet a jövő szempontjából. Fő termékük a gipsz, amelyből az idén 85 ezer tonnát szállítanak a cementgyárak részére. A nyersgipsz bányászata mellett a helybeli feldolgozásra is törekednek, mivel ezzel is növelhetik árbevételüket. A jövő évben készül el a gipszógető, a gipsz- vakolatgyártó és a gipszelemeket gyártó üzem. Rudabányán már elkészült a gipszgarázs prototípusa, A szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusán a délutáni ülésen szólalt fel Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, a magyar küldöttség vezetője. Többek között ezeket mondotta: — Nagy megtiszteltetés, hogy jelen lehetünk kongresszusukon, amely olyan időszakban ülésezik, amikor a Szovjetunióban új szakasza bontakozik ki a szocialista társadalom építésének. E folyamatok jelentősége abban van, hogy a hatalom intézményei csak a széles néptömegek ellenőrzésével működtethetők. A szocialista társadalom csak így hiteles és demokratikus. Felismerték, hogy a dolgozók nem tárgyai, hanem hordozói, megtestesítői a hatalomnak, ugyanis az értük van. Számos tapasztalat bizonyítja, hogy a kibontakozó folyamatok a szakszervezeteket sem hagyják érintetlenül. A megújulás kényszerével hatnak rájuk, és maguk is a változások fontos húzóerejévé válnak. A társadalmi és gazdasági viszonyok átépítése nagyon is közvetlenül érinti a dolgozókat, és így megvalósításukban a szak- szervezeteknek nagy a felelősségük. amely iránt várhatóan élénk lesz az érdeklődés. A tíz centiméter vastag válaszfalak az összeszerelhető acélvázra könnyen és gyorsan felerősíthetek, a tető és az ajtó alumínium lemezből készül. Az egész egységcsomagban kap majd helyet, így köny- nyen szállítható és telepíthető. Rudabányán a gipsz családi ház tervei is elkészültek már . .. A fő termék, a gipsz mellett nem szakítottak véglegesen a vassal sem. Terveik között szerepel a Lenin Kohászati Művekből származó vastartalmú salakok feldolgozása. Felújítják a vas- ércdúsító művet a Borsodi Ércelőkészítő Művel közösen, amelyben az importból származó gyengébb minőségű vasércet dúsítják majd. A kohászati vastartalmú hulladékokat a KO- KÖV-vel közösen újra feldolgozás után közvetlenül kohósíthatóvá teszik. A felújított dúsítót áprilisban helyezik üzembe, júliustól teljes kapacitással dolgozik, az idén körülbelül 50 ezer tonna anyag, hulladék dúsítására van lehetőség. A reális és részletes éves munkaprogram maradéktalan megvalósítása az egyetlen lehetőség, hogy megalapozzák távlati terveiket. Hetven vasércbányász — többsége vájár — már második éve a Borsodi Szénbányák Feketevölgyi Üzemében dolgozik. Várják avisz- szaténést, amikor a föld alatti gipszbánya feltárási munkálatait megindítják. Az év elején megtartott szocialista brigádvezetők értekezleten már konkrét vállalások születtek, ami annak bizonyítéka, hogy a mű dolgozóinak többsége — ma már túl a nehezén — magáénak vallja ezt a programot, és kész a megvalósítására. A nagy hagyományú rudai bányászkodás megújul napjainkban. Ma már érc helyett gipszet bányásznak, dolgoznak fel. Talán sor kerül a mű nevének megváltoztatáMagyar tapasztalatok is bizonyítják, hogy a dolgozó emberek aktív cselekvésére számító programok nem valósulhatnak meg a bérből és fizetésből élők többségét tömörítő, képviselő és mozgósító szakszervezetek nélkül. Történelmi tapasztalat, hogy önálló és jelentős társadalmi szerepet betöltő szakszervezet nélkül egyetlen, társadialom sem lehet szocialista, és igazán demokratikus. A szakszervezeteknek kiemelt helyük van abban a lenini szocializmus- felfogásban, amely a jelenlegi szocialista társadalmak alapvető ideológiai tartópillére. Bármily nagy elismeréssel adózunk is a különböző viszonyok között működő szakszervezetek munkájának, meggyőződésünk, hogy a szakszervezeti mozgalom csak szocialista viszonyok között tud teljes lehetőségeiben kibontakozni, céljainak és rendeltetésének megfelelően .működni. Történelmi tény ugyanakkor az is, hogy Lenin óta a szakszervezeti mozgalom helyének, szerepének értékelése nem sokat fejlődött. Nincs elméletileg feldolgozva, hogy a szocializmus építésének eltérő feltételei, különböző körülményei köMegkezdődött a vetőmagvak kiszállítása Még havas ugyan a határ, de megyénkben is a tavaszi munkára készülnek a nagyüzemek. A késedelem nélküli kezdéshez a Vetőmagtermeltető Vállalat megkezdte a magvak kiszállítását. Megyénkben mind az alföldi részeken, mind pedig a Hernád völgyében megközelítőleg 3000 hektáron termelik az étkezési borsó ver tőmagját. A vállalat káli üzeméből az ólomzárolt velőmag folyamatosan érkezik a termelő gazdaságokhoz. Útban vannak a termelőkhöz a korai vetésű pillangósok magvai is, közte a lucernán kívül a megyénkben igen jó minőségben és kedvezően termelhető vöröshere vetőmagja. Ebből az igen értékes takarmányféleségből, amelynek magját külföldön is keresik, megközelítőleg 3000 'hektáron termelnek megyénkben. Nem lesz késedelem a legelők füvesítésében sem, mert az igényelt vetőmagmennyiséget maradéktalanul megkapják a termelők. A kedvezőtlen őszi időjárás miatt több helyen szükség lesz a ki nem kelt növények pótlására. Számos közös gazdaság ezt tavaszi árpával kívánja elvégezni. Készlet bőségesen rendelkezésre áll, s azt közvetlenül a szaporító gazdaságoktól, többek között a szentistvá- ni, mezőkeresztesi, kesznyé- teni tsz-töl, illetve a Szerencsi Állami Gazdaságtól diszponálják a megrendelőknek. Az elsősorban sör- árpának alkalmas tavaszi árpából jó minőségű, bő hozamú fajták állnak rendelkezésre. Érkeznek a hibridüzemekből a sátoraljaújhelyi és a káli elosztóhelyekre a hibrid kukorica vetőmagjai is, hogy azokat is időben a termelő gazdaságok részére ki tudják juttatni. zepette hol van a szakszervezetek helye a társadalomban. Milyen feladatokat és hogyan kell a szakszervezeteknek megoldaniuk egy munkásállamban? Milyen legyen viszonyuk a párthoz, az államhoz, más társadalmi szervezetekhez? Milyen mélységű lehet önállóságuk és milyenek lehetnek harci eszközeik? E kérdések megválaszolása ma különösen aktuális a munkáshatalom viszonyai között. Ha ez nem történik meg, akkor a szakszervezetek a velük szemben jogosan támasztott igényeket nem tudják kielégíteni. A szakszervezetek általános célja változatlan. De mégis többről van szó, mint csupán a munkafeltételek, a jövedelmek befolyásolásáról. A gazdasági munka és hatékonysága, a termelés, a szociálpolitika egész hátterének alakításában kell részt venniük a szakszervezeteknek. Itt kell segíteniük olyan feltételeket, viszonyokat teremteni, amelyek végső fokon meghatározzák a jövedelmi, a szociális politikát is. Tudomásul kell venni, hogy a szocialista viszonyok között a szakszervezetek nem egyedüli hordozói a munkásérdekeknek, azok kifejezésre Egy szakma, pálya megítélésénél ma már kétségtelenül a jövedelem (annak kiegészítési lehetőségei) az elsődleges. Emiatt és néhány más tényező miatt csökkent az elmúlt években néhány mérnök-szak presztízse. De bármennyire is fontos legyen a pénz, egy hivatását szerető embert érdekli, motiválja a munka alkotó jellege, vagy a szakmában elérhető karrier lehetősége is. Kétségtelen, hogy az igényeket mindenkor a társadalom fogalmazza (vagy nem fogalmazza) meg, de van a pályaválasztásnak divat, sőt konjunkturális jellege is. A kívánatos az lenne — a fejlett ipari országokban ez már gyakorlat —, hogy a szaktudás, más megfogalmazásban a káderek mindenkor oda áramoljanak, ahol a leghatékonyabban tudnak működni. Ez pedig azt feltételezi, hogy az az átalakulás, amely korábban 2—3 generáció alatt juttatásában azonban sajátos és semmivel sem pótolható szerepük van, bár a gyakorlatban ezt még nem mindig tudtuk érvényesíteni. Ez azonban nemcsak a szak- szervezetek hibája. A szocializmus építésében előforduló hibák, torzulások és tévedések is sok zavart okoztak. A szakszervezeteknek az általuk is képviselt célok és politika érvényesítéséért vállalniuk kell a felelősséget és a vitát. A konfliktusvállalás képessége és készsége a szak- szervezetek, de a szocialista társadalom fejlettségének mércéje is. A szakszervezetek mindig konkrét társadalmi körülmények között dolgoznak. Nem előzhetik meg korúikat, de nem is maradhatnak el annak konkrét követelményeitől. A százéves szakszervezeti mozgalom egyik nagy történelmi értékmérője, hogy milyen hatást tud gyakorolni a társadalom fejlődésére, és a másik: milyen eredményesen tudja a munkásosztály érdekeit képviselni. Egy- egy szakszervezet megítélését nem az dönti el, hogy mit tart önmagáról, hanem hogy tagsága miként vélekedik róla. zajlott le — a szakmastruktúráról van szó —, az ma, a felgyorsult időben egyetlen generáción belül szükséges. Ismerték külföldi példák, amelyekben a kutatás- fejlesztés^termelés-kivitelezés és a marketing, azaz a kereskedelem is egyetlen folyamatot jelent, azaz szoros kapcsolatban van egymással. Ez persze csask úgy képzelhető el, hogy a munkaerő is állandóan cirkulál, azaz a kutató mérnöknek vannak termelési tapasztalatai és viszont. Örvendetes — mutatnak rá a kutatók —, hogy az elmúlt évtizedekben nőtt a mérnökök száma a különböző irányító és társadalmi szervezeteknél, de még mindig nem történt meg a döntő szemléletváltozás. Kívánatos lenne, hogy a döntések előkészítésében, az irányításban is nagyobb szerepet kapjanak a magasan képzett mérnökök. Szemléleti és anyagi okok motiválA szakszervezetek nem függetlenek a társadalmi rendszertől, de önállóknak kell lenniük konkrét állás- foglalásaikban. Ezzel szolgálják elsősorban nemcsak saját, hanem az általuk támogatott rendszer érdekeit is. Minél inkább konkrét kérdésekről van szó, a szak- szervezeteiknek annál inkább kell, hogy legyen önálló véleményük. Korábban gyorsabbnak hittük a szocializmus építésének folyamatát. De ma már tudjuk: hosszú, elhúzódó folyamatra kell számítani. Voltak olyan illúzióink, hogy a hatalom birtokában csak elhatározás kérdése, mikor, mit valósítunk meg. Ha valamikor követelmény volt a munkásmozgalommal szemben a realitások érzékelése, akkor ez napjainkban parancsoló szükségszerűség. Hitünk és meggyőződésünk, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa, annak szelleme, mondanivalója a realitásból és a jól felfogott szükségletből indul ki. Kívánjuk, hogy céljaikat, reményeiket váltsák valóra. Ez nemcsak a Szovjetunió népeinek boldogulását szolgálja, hanem ihletője a nemzetközi forradalmi szakszervezeti mozgalomnak is. ják ma még a karrier megítélését is. Azt mindenki belátja, hogy beosztottból több kell, mint vezetőből. De az már elgondolkodtató, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés ma még pozícióorientált és nem a teljesítmény az alapja. Durvábban fogalmazva, a mérnök is abban érdekelt, hogy feljebb lépjen a hatalmi gúlán. Ugyanakkor az előbbre lépésnek nem mindig a szakmai tudás, innovációs készség a feltétele, hanem sok helyen a,, személyes kapcsolatok, a felettes szervek „elvárásainak” a teljesítése. Demoralizálóan hat az is, hogy sok vezető alacsonyabb iskolai végzettséggel (ez nem mindig jelent egyszersmind kisebb tudást, vagy képességhiányt) rendelkezik, mint a beosztottjai. A továbbfejlődés alapfeltétele, hogy az alkotó munka a beosztástól, pozíciótól független innovativ tevékenység legyen. Itt kell szólnunk a nyelv- , tudásról is, mint a továbbfejlődés, a tájékozódás egyik feltételéről. A korszerű tudományos munka, az intézetek, cégek közti kapcsolat ugyanis ma már elképzelhetetlen nyelvtudás nélkül. Nos, az a kép, amelyet a kutatók és mérnökök nyelvtudásáról rajzolnak, tendenciájában lehangoló, de hogy ne legyünk igazságtalanok, ez érvényes az értelmiségünk egészére is. ízelítőül néhány adat; 1930, 1957 és 1980-as adatokat vetettek össze. 1930-ban egy idegen nyelvet beszélt a mérnökök 94,5 százaléka, 1980-ban már csak a 18,5 százalék. 1930-ban még három nyelven tudott a 16,1 százalék, 1980-ban már egy sem! Holott az igény, a kor követelménye éppen ezzel ellentétes tendenciát kívánna meg! Ez eddig (első látásra) csupán az iskolánk, nyelvoktatásunk kritikája. Joggal vetődik azonban fel a kérdés, hogy vannak-e olyan motiváló tényezők, amelyek később, a munka mellett ösztönöznék nyelvtanulásra a mérnököket? Az eredményeket ismerve, a. válasz nemleges. Sajnos, nin-j csenek ilyen tényezők. így i aztán érthető, hogy a mér-í nökök 90,2 százalékának! semmilyen nyelvvizsgája! nincs. Nem kell drámaian! fogalmazni, hogy mit jelent: ez. Hogyan ismerkednek meg* a szakirodalommal, hogyan teremtenek kapcsolatot a- nemzetközi fórumokon? A1 nyitást — noha égetően fontos —, mi magunk nehezítjük így meg... Horpácsi Sándor Sára is. O. J. A szakszervezetek nem függetlenek a társadalmi rendszertől
