Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

1987. február 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Ma este a képernyőn Hullámhosszok utasa A balett kedvelőinek bizo­nyára kellemes élményt ad ma este 21.25-kor az első műsorban jelentkező Hullám­hosszok utasa cimü adás. Az Operaház ifjú táncosaiból alakult Budapesti Kamaraba­lett előadásában látható mű­ben egy fiatalember, miköz­ben a rádió keresőgombját csavargatja, különböző hely­színekre álmodja magát és feleleveníti életének néhány pillanatát * természetesen a balett nyelvén. Képünkön Molnár Márta és Erdélyi Sándor a műsor egyik jele­netében. Rajtuk kívül még Hágai Katalin, Király Melin­da, Ménich Gábor táncol fő­szerepeket. A műsor koreog­ráfusa Imre Zoltán, rendezője Kenyeres Gábor. A Helikon Kiadó tervei A Helikon Kiadó műhelyé­ből a tervek szerint több mint 35 kiadvány kerül az idén a könyvesboltokba. Molnár Magda, iá kiadó vezetője az MTI munkatár­sának elmondta, hogy három új labirintus kötetet adnak közre. Vérkonyi Ágnes A rejtőzködő murányi Vénusz című munkájában a XiVJiI. századi Wesselényi-összees- küvés titkos szálairól írt. Fügedi Erik „Könyörülj, bá­nom, könyörülj...” című könyvében a Nagy Lajos ki­rály utáni Magyarországra kalauzolja el az olvasót. E két kötet várhatóan febru­árban lesz kapható, míg a harmadik Hóvári Jánosnak A hűtlen Dobó című mun­kája az ünnepi könyvhét időszakában kerül a köny­vesboltokba. KróniKaírói pályázat Üzemünk, munkahelyünk élete 1987-ben A" Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Szákszer­vezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága krónikaírói pályázatot hirdet „Üzemünk, munkahelyünk élete 1987-ben” (1987. janu­ár 1.—december 31.) címmel. A pályázaton részt vehetnek minden állami, szövetkeze­ti vagy magán termelő-, il­letve szolgáltató tevékeny­séget folytató üzem, intéz­mény dolgozói. Pályázni nemcsak az adott üzem, vál­lalat egészét, hanem vala­melyik kisebb egységének életét bemutató krónikával is lehet. A kiíró szervek azt kérik a pályázóktól, hogy mutas­sák be, melyek azok a leg­fontosabb feladatok, megol­dásra váró kérdések, ame­lyekhez 1987-ben az illető munkahelynek — mint gaz­dálkodó egységnek — alap­vető érdeke fűződik, s mit jelent ezek teljesítése az ott dolgozó emberek számára; melyek az ő legfontosabb érdekeiké s a legfontosabb események. A krónikából — idézzük a felhívásból — ily módon kitűnik, hogy meny­nyiben esnek egybe, vagy térnek el egymástól a mun­kahely és a dolgozók érde­kei, hogyan élik ímeg ugyan­azt a folyamatot a külön­böző rétegek -- vezetők és beosztottak, munkások és ér­telmiségiek. Szeretnék, ha a krónikák arról is képet ad­nának, hogy miként sikerült az üzem legfontosabbnak ítélt feladatait teljesíteni, s ha nem, akkor miben látják a sikertelenség okait. Ilyen krónika viszont csak viszonylag sokoldalú együtt­működés segítségével alakul­hat ki. Célszerű ezért, ha a krónikaírók folyamatosan gyűjtik az anyagot és a do­kumentumokat egyfelől az üzem, a termelő, a gazdál­kodó egység, másfelől pedig a dolgozó emberek életének fontos helyeiről, fórumairól. Ha csak egy kisebb egy­ség — például egy brigád — éves krónikáját írják meg, akkor is szeretnék a pályá­zat kiírói, ha kiderülne: ho­gyan kapcsolódik a kisebb egység az üzem egészének tevékenységéhez, mi a sze­repe abban, hogyan jelen­nek meg az üzem feladatai, problémái az illető kisebb egység dolgozóinak életében. Fontosnak tartják a meg­hirdetők, hogy a pályázatok híven tükrözzék a valóságot, megalapozottak, hitelesek és olvasmányosak legyenek. A pályamunkák terjedel­me egész üzem, nagyobb gyáregység esetén legfeljebb 50 oldal, brigádok esetében pedig maximum 20 oldal terjedelmű lehet. (Gépelt ol­dalakról van szó.) A pálya­munkáknak tartalmazniuk kell a szóban forgó üzem, üzemrész, brigád pontos meg­jelölését. A pályamunkákat 1988. április 30-ig kell el­juttatni a Hazafias Népfront megyei, illetve budapesti szervezeteihez. (Megyénkben értelemszerűen a megyei szervezethez.) A pályamun­kák értékelésére 1988 őszén kerül sor. A pályamunkákat kéziratként, zárt anyagként kezelik, az értékelés után egy példányuk a SZOT le­véltárába kerül. Ebből kö­vetkezik egyébként, hogy a pályaműveket két példány­ban kéül eljuttatni a HNF megyei bizottságára. Részvételi szándékukat az üzemek, brigádok a HNF megyei bizottságának jelez­hetik, nevezési lapokat és konkrétabb segítséget is a népfront helyi szerveitől kaphatnak. Szükség esetén konzultációs lehetőséget is kérhetnek a népfront, illetve a szakszervezet megyei szer­veitől. A pályázat díjai egyéb­ként a következők. Az üze­münk élete kategóriában két első díjat (egyenként 12 ezer forint), két 10 ezer forintos második díjat és három nyolcezer forintos harmadik díjat adnak ki. A brigádok életéről készült krónikák kö­zött két nyolcezer forintos első, két 7 ezer forintos má­sodik és három ötezer forin­tos III. díjat adnak ki. A 70. évforduló jegyében A Szovjet Kultúra gazdag programja Több mint 3300 rendez­vény, 900 ezer résztvevő 1986-ban — ezekről számol­hatott be a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza vezető­sége. Imponáló számok, tu­dományos és művészeti elő­adásokról, kiállításokról, fil­mekről, színházról, és sok egyébről, amelyek a Szov­jetunió mai életét mutatták be a magyar közönségnek. A fokozódó érdeklődést kétség­telenül növelte az SZKP XXVII. kongresszusa, amely az ország társadalmi, politi­kai, gazdasági, kulturális éle­tének átalakítását, megúju­lását tűzte ki célul. A ren­dezvények természetesen nem szorítkoztak a budapesti székházra, hanem kiterjed­tek szinte az egész ország­ra, valamennyi városra és sok-sok településre. Az idei év kiemelkedő ese­ménye lesz a nagy októberi szocialista forradalom 70., valamint a Szovjetunió meg­alakulásának 65. évforduló­ja. A rendezvények jelentős része e két nevezetes dátum­hoz kapcsolódik, persze úgy, hogy azok a mai történések­kel, az ország mai, változó Lakossági kezdeményezés­re a Miskolc Városi Ta­nács lehetőséget biztosított az Avas—Tampere város­résszel 'összefüggő zöldöve­zetben arborétum létesítésé­re. A kezdeményezést a Ha­zafias Népfront Miskolc Vá­életével ismerteti meg a lá­togatókat. Várhatóan kiemelkedő ren­dezvény lesz a Szibéria a tu­dományban című kiállítás. A Szovjet Kultúra programjá­ban minden évben szerepel az egyes szövetségi köztársa­ságok életének bemutatása. Az idén Üzbegisztán és Lit­vánia mutatkozik be a ma­gyar közönségnek, ez utób­bit Budapest mellett Debre­cenben is megrendezik. Épí­tőművészeti és építőipari, plakát- és népművészeti ki­állítás, és természetesen szá­mos művészeti rendezvény teszi színessé, sokoldalúvá a Szovjet Kultúra munkáját. A Hazafias Népfront és az MSZBT helyi szerveivel kö­zösen hazánk valamennyi megyéjében az idén is sor kerül a magyar—szovjet ba­rátsági napok megrendezésé­re. Az elsőt februárban a Borsod megyei Encsen tart­ják. A barátsági napok ke­retében előadások hangza­nak el, kiállításokat mutat­nak be, találkozókat szervez­nek, és filmbemutatókat tar­tanak. rosi Elnöksége mellett mű­ködő Kertbarátok és Kjste- nyésztők Városi Szövetsége gondozza. Operatív bizottság is alakult, melynek első ülé-' sét február 4-én, szerdán tartják Miskolcon a HNF- székházban. Párosítások ■ , „ , . ' ■ ■ ’ .... Péntek délután. A vona­tokon ilyenkor jóval töb­ben utaznak, mint más hétköznapokon; a bejáró dolgozókon kívül sok a hét­végére hazautazó diák. A fülkékben sokaknak már csak állóhely jut. Akik ül­nek, azok beszélgetnek, vagy kártyázlak, vagy a jégvirágos (egyébiránt mér­hetetlenül koszos) vonat­ablakokon próbálnak kite­kinteni, kicsike, ujjal, kö­römmel kapart „nézőké­ken”. Vagy éppenséggel ol­vasnak. Kezemben egyik hetila­punkkal, olvasás közben kénytelen-kelletlen fülembe áramolnak a velem szem­ben, illetve a mellettem ülő ifjak (középiskolások) be­szédei. Felszabadultan tár­salognak, elszabadult kife­jezésekkel fűszerezve mon- dókájukat. Ügy eregetik az „ízies’’ szókat, hogy T. bá­csi, ki pediglen nagyon is híres kacskaringós cif- rálkodásairól, bizony mon­dom, tanulhatna tőlük ... Már ami a kitartó — min­den. félmondatban szereplő — alkalmazást illeti. Szóval, nézegetem a la­pot, s egyszer csak furcsa párosításokra leszek figyel­mes, melyek az agyamban kialakulnak. Az olvasott címekhez mindig egy-egy „odaillő” raondatfoszlány társul az ifjak beszélgeté­séből. Valami ilyesformán: Cím: „A Szép Szó moz­galom pályázatai” Foszlány: „Minek ugrál az a s.. .fejű! Megmond­tam már neki, hogy szét­rúgom ... Cím: „önálló gondok” Foszlány: „...hát elég k.. .a a szitum, nincs egy kanyim se ...” Cím: „Olcsó lakás más­fél millióért” Foszlány: „Nem lesz ott­hon muter, összehozunk valamit? Persze, kanca is kéne...” Cím: „A fogadás” Foszlány: „Lefogadom, hogy az a tökkelütött, nyúl- fejű Karcsi nem bír egy­szerre lelökni három de­cit ...” Cím: „Maroknyi történe­lem” . Foszlány: „Már az álta­lánosban is kekéckedett. Mondtam is neki: jobb, ha leállsz h^ver, mert szétzi­lálom azt az egységes cipó fejedet!” Cím: „... addig mesélek neked” Foszlány: „Na, az volt egy szám ... Felmásztunk a tetőre, a csajokat lesni, az a hülye meg annyit szívott, hogy lecsúszott. És semmi baja sem lett!” Hát így. A vonatról le- szállva egyre csak azon törtem a fejem, hogy ezek a középiskolások vajon há­nyadik helyet szereznék meg ama bizonyos Szép Szó pályázaton ? ... Melyen azokat a diákokat keresik, akiknek: „...szép és vá­lasztékos a beszédük, kul­turált a viselkedésük és egész életmódjuk példa le­het mások számára ...” (mészáros) Oömölky Hallásán töprengtem „Ahol Isaurának gyűjtenek, ahol egy társadalmi réteg fu- migálja a televíziót, ott érdemes-e tévédrámát csinálni?!’’ — Dömölky János, a Magyar Televízió rendezője fakadt ki imigyen a közelmúltban, mégpedig meglehetősen nagy nyil­vánosság előtt. Mert nemcsak Vitray Tamás és Gerencsér Ferenc, az MTV elnökhelyettese ült vele egy asztalnál és Morvát János, a filmfőosztály vezetője volt még a közel­ben, hanem néhány kamera és mikrofon is, s ezek segítsé­gével alighanem több százezer néző lehetett tanúja ennek a megnyilatkozásnak, aki a Teleráma című műsort nézte. Mint ismeretes, e műsor a televízió kulisszatitkaiba szokta beavatni a nézőt, olykor igen őszintén feltárja különféle gondjait. Mondhatnánk erre a kesergésre, hogy a drámákat alkotó művész fanyalgása a túlontúl népszerű, valójában kevés ér­tékkéT gazdagító időtöltő sorozatokkal szemben. De itt alig­ha erről van szó. Dömölky János a Magyar Televízió egyik legrégibb rendezője, s ha megtett évtizedeire visszagondo­lunk, elég talán a Miért? A tévések elmentek című dokú­mén tu md rámáját felidézni, amely úgy mutatta meg akkori mindennapjaink üzemi életének egy drámai szeletét, aho­gyan arra csak a televízió lehet képes, semmi más eszköz, vagy műfaj. Dömölkynek eddigi tévés múltja jogot és étla­pot ad a háborgásra. De szeretném itt újra idézni a tavalyi veszprémi tévétalálkozó egyik vitáját, ahol egy másik ismert és elismert televíziós személyiség, a magyar tévédráma fej­lődésének egyik irányítója, akkor a drámai főosztály veze­tője, Liszkay Tamás úgy fogalmazott, hogy „van-e napja­inkban létjogosultsága a tévédrámának?”, hiszen a kom­mersz támadása az értékek, a nemzeti drámaművészet ellen igen káros következményekkel járhat és olyan tendenciák felé mutat, mint a végletes leegyszerűsítés. Vissza kell térnem Dömölky János további gondolataira, amit az említett alkalommal elmondott. Véleménye szerint a televízió drámai műhelyeiben készülő művek személyes - vallomások kell, hogy legyenek; vallomások napjaink gond­jairól, örömeiről, a ma emberének munkahelyi, magánéleti konfliktusairól és derűs időszakairól, a nagy társadalmi kér­désese és az egyes ember kapcsolatairól, mindenről, ami ma napjaink életében adódik. Azt kell láttatnia drámai eszkö­zökkel, miként vélekedik ő, a drámaalkotó az élet produ­kálta problémákról. S mert — szerinte, s nagyon helyesen — a tévédrámák is a népművelés eszközei, sajátos meg­nyilatkozási formái, ezekkel a művekkel tömegek gondol- ' kodását ikeLl irányítani, százezreket, vagy éppen milliókat együttgondolkodásra, a feltárt kérdések továbbgondolására sarkallni, tömegek! a tévéélmény nyújtásával társadalmi j gondok és örömök gondolkodó részeslévé tenni. Ez lenne a televízió feladata, így szolgálni a nézők érdekeit, tájékoz­tatását, szórakoztatását akár egy nehézveretű drámával is, nem pedig a könnyebb ellenállást követve, bizonyos túl­becsült közönségízlést maradéktalanul „kiszolgálni". A szol­gálatot a kiszolgálással összetéveszteni felelőtlen és vesze­delmes dolog. Megdöbbentő, ha az ember végiggondolja, hogy éppen a legfrekventáltabb adásidőkben sokszor milyen műsorok­kal, milyen sorozatokkal tölti ki az MTV milliós tömegek szabadidejét. Nemcsak a csacska romantikus Isaura-histó- riára gondolok, bár ennék kapcsán az is eszünkbe juthat, vajon miért nem tud a televízió ismeretterjesztő műsoraival is közel kerülni azokhoz a nem lebecsülendő tömegekhez, amelyek a rabszolgalány múlt századi históriáját -mai tör­ténetnek vélik, és -akik záptojást akarnak gyűjteni, hátha a Leonciót alakító színész is hazánkba látogat. Ez a soro­zat, illetve az ennek nyomán keletkezett tömeghisztéria nem csábít rosszra, csak nagy nézőtömegek felkészületlenségéről tanúskodik. Nagyobb a gond a sok-sok krimivel, egyéb olyan filmekkel, műsorokkal, amelyek olyan életformákat népsze-, rűsítenek, olyanokról mesélnek színesen, amelyek többség­ben csak a filmgyárosok fantáziájában élnek; olyan bűn­ügyi eseteket és bűnözői magatartásokat hoznak -lakásainkba' estéről estére, amelyek mintaként szolgálnak hiszékeny né­zőknek és nem i,s ritkán nemcsak ruházatban utánozzák a képernyőn látott alakokat, hanem cselekedeteikben, gondol­kodásukban is. Sajnálatos módon a hazai bűnügyi krónika már komoly példákkal szolgálhat ez utánzatok bűnügyi mély­ségű cselekedeteiről, s mennyi lehet még a hatóságok előtt ismeretlen, vagy feltáratlan, e műsorok .„buzdítására” szü­letett bűnös cselekmény, vagy a bűn határát súroló tett. (Persze, ebben igen jó társa a képernyőnek a mozi, a feke­tén és hivatalosan pergő sóik verekedős videofilm-készítmény és egyéb.) Lehet, hogy nem is az arányok borultak fel a képernyőn, lehet, hogy számszerűleg, vagy adáspercekben nem lett több a gondolkodásról leszoktató mű a képernyőn, mint koráb­ban volt. Nem mértem fel. De bizonyos, hogy így is nagyon sok, s főleg hatásukban félelmetes az összességük. Talán ke­vés volt az elmúlt egy-két évben az igazán értékes hazai tévédráma is a képernyőn, s ez is a kommersz javára haj­totta a vizet. Dömölky is elég régen jelentkezett — az Új­vidéki Televízióban készült magyar nyelvű tévéfilm forgató­könyvírójaként találkoztunk vele a közelmúltban —, -most viszont forgat. Gondjaira — hiszem — saját művével kíván válaszolni. De nem biztos, hogy minden bizonnyal magvas mondandója eljut azokhoz is, akik szívesebben látnának a képernyőn könnyed kom-merszet, vagy durva bűnügyi ese­teket. Mégis vitáznék vele: Isaura árnyékában, krimik szeny- nyes sodrában vergődve is érdemes és kell tévédrámát csi­nálni. Annak is van közönsége, s talán valamiféle műsor- szerkesiztés-i eljárással növelhető is annak száma. Például úgy, hogy nemcsak az i-mportműsorokat ismétlik rendsze­resen, hanem az új magyar tévédrámákat is, ráadásul nem eldugott időpontokban. Benedek Miklós Az egészséges táplálkozásról A Magyar Tudományos Akadémia Táplálkozástudo­mányi Munkabizottsága köz­zéteszi a táplálkozástudo­mány legújabb megállapítá­sait, következtetéseit. Tudo­mányos kutatók és élelmi- szeripari szakemberek is­mertetik az egészséges táp­lálkozás alapelveit. Az év első felében megjelenő ki­adványban útmutatást ad­nak a gyakorló orvosoknak, dietetikusoknak az egységes szakmai vélemény kialakí- lásához, s a fogyasztóknak az egészséges táplálkozás­ihoz. Tájékoztatják az érdeklő­dőket, hogy a különböző ko­rú és testalkatú, fizikai vagy szellemi munkát végző egyéneknek naponta meny­nyi élelmiszert kell fogyasz­taniuk ahhoz, hogy kelégít- sék a szervezet energia- és táplálékszükségletét, de a kelleténél többet se egye­nek. (MTI) Arborétum az Avason

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents