Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-04 / 29. szám

1987. február 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A komputerek barátainak Tovább hódítanak a személyi számítógépek A személyi számítógépek piacán az előzetes vélekedé­sekkel szemben nem csök­kent, hanem nőtt -a forgalom az elmúlt tizenkét hónap­ban. Nem pontos, de kimu­tatásokon alapuló szakértői becslés szerint csak Európá­ban több mint 5 millió da­rab kelt’el belőlük 1986-ban. Sokak szerint a fejlett or­szágok piaca ezzel aztán tényleg telítődött: „Már csak annak nincs személyi számí­tógépe, aki kifejezetten nem akarja, hogy legyen” — ír­ja elemzésében az NSZK-ban megjelenő szaklapok egyike. A gyártók és a program- készítők túlnyomó többsége másként vélekedik; állás­pontjuk: „Most jött el csak a mi időnk! Olyan berende­zéseket és programcsomago­kat fejlesztettünk ki, .ame­lyék alkalmazása nem kíván több előképzettséget, mint mondjuk a telefonhaszná­lat. Ki bírhat ezeknek ellen­állni?!” TÖBBET TUDNAK Az egykor egy garázsból indult világcég, az Apple a nagy sikerű Macintosh to­vábbfejlesztésével tervezi ko­rábbi pozícióját megtartani a számítógép-használók köré­ben. A fejlesztés egyik leg­lényegesebb részegysége az Intel 80 286 kártya, ami a 32 bites processzorra alapozott gépnek biztosítja az IBM PC-összekapcsol'hatóságot. Az új Macintosh operatív me­móriája (szinte hihetetlen) 8 megabyte (millióbyte) lesz, és 32 Mbyte-ig bővíthető. A Commodore cég szintén In- tel-processzoros kártyával te­szi. új fejlesztéseit IBIM-gép­pel összekapcsolhiatóvá: ugyanakkor grafikái vezérlő ehipjét egy annál 12-szer gyorsabbra cseréli. Az Ata­ri leginkább szembeszökő újdonsága a lézeres lemez, mint háttértár. Ezek ameri­kai, pontosabban amerikai tulajdonban levő, USA-szék- helyű, de szerte a világon leányvállalatokat, működtető vállalatok. Az európai és a japán gyártók 1986-ban főleg a hordozható gépek korszerű­sítésével voltak elfoglalva. Legtöbbjük hátránya: nem összekapcsolhatók az IBM PC-vel. Csak az TBM-ről nem tud­ni jószerint semmit se. Ami nem jelenti azt, hogy a szá­mítógépek viliágpiacának na­gyobb részét egymaga uraló amerikai vállalat fejlesztői mostanában képernyős űnhá- bórákkal ütik agyon az ide­jüket. Az IBM a PC kibo­csátása előtt is hallgatott, aztán startolt a piacon, egyik napról a másikra első helyre ugrott a személyi számító­gépek top-listáján. Meglehet, most is csak azért hallgat, hogy aztán annál nagyobb visszhangot fakasszon. KÖNNYEBBEN KEZELHETŐK A londoni székhelyű Intel­ligent Elektromos Europe a személyi számítógépek pia­cának nagymértékű bővülé­sében reménykedők közé tar­tozik. Egy tanulmányában kijelenti: „1986-ban körülbe­lül egymillió személyi számí­tógép működik Európa isko­láiban, ez a szám 1990-ig 3 millióra nő”. Hogy mi lesz valójában, az nemcsak a gyártóktól, ha­nem a programkészítőktől is függ. Hogy a szoftverpiac merre fejlődik, az világos „Az év programjai” elneve­zésű — nem hivatalos, de mérvadó — verseny közel­múltban napvilágot látott eredményéből. A technikai-tudományos programcsomagok között az Autocad, egy 1984-ben már győztes szoftver továbbfej­lesztett változata nyert. Nem képes többre, mint legjobb versenytársai, hogy mégis ő lett a győztes, az .a zsűri in­dokolása szerint annak kö­szönhető, hogy „használata nem igényel számítástechni­kai szakismereteket”. A szö­vegszerkesztők és fordító- programok mezőnyében a tavalyi győztes Turbo Pascal megvédte első helyét. Esze­rint a mikrogépes világban a Basic-nyelv hegemóniáját megtörte az immár alap- nyelvvé erősödő Pascal. A kereskedelmi programok ka­tegóriájában a Javelin szin­tén egyszerű kezelhetősége miatt utasította maga mögé a többieket. Adatbevitele gyerekjáték, a zsűri szerint „a könnyen kezelhetőség te­rén mércéül szolgál a jövőre nézve”. OLCSÓBBAK Nincs híreket szolgáltató események híján a hazai számítógéppiac se. A. két éve ilyenkor 40, és az egy éve 25 ezer forint körül kí­nált 48 kbyte-os Spectrumra több üzletben új ártábla ke­rült: 15 000 forint. Csökkent más számítógépek ára is, nagyjából hasonló arányban. Az ár egyik napról a má­sikra történő mérséklését valószínűleg a tavalyihoz hasonló sikerű, karácsony előtti Commodore-akció kényszerítette ki. Több ezer C—16 gép talált magának vevőt egyenként 10 ezer fo­rintnál kevesebbért. Efölötti örömünk’ mégsem kitörő, mert a személyi szá­mítógépek világpiacán lezaj­ló események tükrében néz­ve az lenne helyénvaló, ha ez a gép 5—6 ezer forint kö­rüli áron lenne kapható, és nemcsak karácsony táján, hanem mindig. Reméljük, hozzásegít ehhez a Skála kö­zelmúltban bejelentett kez­deményezése, miszerint áru­házai közül vagy húszban számítástechnikai sarkot ala­kít ki, ahol .főként magyar gépeket, vállalatoknak szánt Proper-eket, valamint ottho­ni vagy iskolai célokra al­kalmas Primo-kat mutatnak be és kínálnak a számítás- technikát a kívánatosnál egyelőre jóval kevésbé hasz­náló hazai közönségnek. M. M. Együttműködési szerződés Együttműködési szerződést kötött a Bakony Művek a togliatti és a zaprovzsjei autógyárral. A két szovjet nagyüzemmel öt évre kötött megállapodás a közös mű­szaki-tudományos tevékeny­ségre, a gyártási kooperációs feladatok közvetlen és gyors megoldására vonatkozik. A Bakony Művek és a togliatti autógyár ilyen jel­legű kapcsolatára 16 éves kooperáció után kerül sor. A Lada személyautókhoz ugyan­is már ennyi ideje szállítják Veszprémből a villamossági cikkeket. A kapcsolat azon­ban eddig többszörös áttéte­len keresztül jöhetett csak létre, s' a különböző szerve­zetek közbeiktatása lassította a két. gyár közötti informá­ciócserét. Előfordult, hogy késve értesültek egymás igé­nyeiről, problémáiról. Á köz­vetlen kapcsolatra azért is szükség van, mert már nem­csak több millió alkatrészt szállítanak Veszprémből, a Volga menti gyárba, hanem részt vesznek a fejlesztő- munkában is. (MTI) Cégtábla nélkül a cég. Harmadik gazdával kezdték újra ... Most még orvos-elektronikai készülékeket produkálnak, de a Me­dicor egykori gyára már a mezőgazdaság számára is készít mű­szereket. Másik gazda, másik cégér Volt egyszer egy gyár... A cégtábla háromszor vál­tozott. Több, mint húsz év­vel ezelőtt, 1964-ben Lippai Zoltán, a Vimelux nevű vál­lalatnál vállalt munkát Munkakönyvét azóta sem látta, ám munkakönyvé­ben a bejegyzések azóta megszaporodtak. 1976-ban azt írták be: munkahelye a Medicor-Orel. Tíz év múlva ismét elővették az okmányt, s a megfelelő rovatba a kö­vetkezőket rótták be; Ipari Elektronikai Közös Vállalat. Lippai Zoltán ma alapszer­vezeti párttitkár és műve­zető. — Annak idején a cégvál­tás simán merit végbe. Egy tőkeerős vállalat, a Medicor jelentkezett a Vimeluxért, világos elképzelésekkel. Tisz­tában voltunk azzal, hogy mit kell csinálnunk másnap, mit a következő évben. Volt munkánk, lett pénz ... Most nem tudjuk, hogy mit kell majd gyártanunk az év má­sodik felében ... Amikor hí­re kelt, hogy a Medicor meg­válik tőlünk, sokan itthagy­tak minket. Hadd ne mond­jam, de majdhogynem pá­nik, létbizonytalanság volt itt. Mi lesz velünk, utcára kerülünk? Százfős csapatom­nak egyötöde elment, én viszont úgy gondoltam: nem hagyom bajban a céget. A kritikus időben megbíztak az elektronikai üzem vezetésé­vel, de én is csak azt mond­hattam az embereknek, amit az igazgatótól hallottam. Mert ő azért rendszeresen tájékoztatott arról, amit tu­dott ... MEGVETTE A KOHÁSZAT Az ősszel pályázatot hir­dettek. Mi legyen a neve a cégnek. Tizenkétezer forin­tot tűztek ki, de a pénz a kasszában maradt. Az íté­szek egyik fantázianevet sem találták megfelelőnek. — Keresztelni ráérünk akkor is, ha már neve, rangja lesz a vállalatnak. — Hrabár Sándor igazgató vé­lekedik így, nem titkolva, hogy akkor is,, most is fon­tosabb dolgok foglalkoztat­ták és foglalkoztatják a fél­ezer dolgozót számláló kol­lektívát. — A létszám most meg­haladja az ötszázat. Voltunk ennél többen is, s ha a hit, a bizalom kitart, akkor ke­vesebben nem leszünk. Ne­künk nemcsak az anyagi, foglalkoztatási gondokkal kellett megküzdeni, hanem az előítéletekkel is. A hír ugyanis úgy röppent föl, hogy eladták a Medicor mis­kolci gyárát... Ez, ugye, már önmagában gyanús ... Miért adták el? Ráfizetéses volt? Alkalmatlan a boldo­gulásra? Az igazgató sok cigarettát szív. Azon a bizonyos június 24-én, amikor a Kohászati Gyárépítő Vállalat és a Le­nin Kohászati Művek meg­vette az üzemet; három nyugtatót kapott be. A bi­zonytalanság hónapokig tar­tott. Július 1-én hivatalosan is megalakult a közös vál­lalat, de nem volt bank­számlájuk, céges papírjuk, stratégiai és taktikai tervük. — A bizonytalanság miatt egyik napról a másikra 15 százalékkal csökkent a lét­szám. Nem volt ez tudatos leépítés. De azt most már — a kollektíva védelmében, ér­dekében — elmondhatom, hogy a szellemi vérveszteség kisebb volt, mint ahányan itthagytak bennünket... Sok céggel tárgyaltunk, sokan nem értették, hogy egy ilyen jól prosperáló üzem miért kerül kalapács alá. A kép most már tiszta. A vállalatnak a kohászati egye­di mérőműszerek gyártására kell berendezkednie: Ám a piaci és a gazdálkodási fel­tételek nem elnézőek. A Győri kapuban levő telekhe­lyet még égyetlen kohászati mérőműszer sem hagyta el. Az elmúlt keserves évet, zak" látott fél évet a korábbi or­vos-elektronikai berendezé­sek gyártásával zárták. — A gazdasági eredmények miatt nincs okunk szégyen­kezni. Ha végig tudjuk har­colni az előttünk levő más­fél, két évet, akkor bizto­san csatát nyerünk. A leg- kritikusabbnak az idei első fél év ígérkezik. Termelni szeretnénk, piacot szeret­nénk, és meg akarjuk tar­tani az embereket. Egy új produkcióhoz, a mi jelenle­gi gyakorlatunk szerint leg­alább egy év kell. Először megrendelőt kell szerezni, birtokában kell lennünk a gyártási receptorának, ösz- sze kell szedni az alkatré­szeket, s csak akkor indulhat a folyamatos termelés... A kohászat jó partner. Bizal­mat és pénzt kaptunk az in­duláskor. A szocialista or­szágok piaca elégséges mun­kát ad számunkra. S ez a piac várja is a kö­zös vállalat leendő termé­keit. Január második felé­ben Miskolcon tanácskozott a KGST vaskohászati ál­landó bizottságának „kohá­szati elektronikai, automati­zálási eszközök és műsze­rek” szakértői értekezlete. A tanácskozás záró jegyzőköny­vében megfogalmazódott, hogy közös vállalatot alapít hazánk a Szovjetunióval, vaskohászati speciális auto­matizálási műszerek és esz­közök gyártására. Nálunk a volt Orel gyár lesz a kö­zös vállalat hazai bázisa ... Az elektronikai üzemben orvosi műszerek, berende­zések készülnek még mos­tanság is. Már az adásvé­teli szerződés megkötése óta több, mint fél év elkelt már. de az LKM—KGYV közös vállalata továbbra is Medi- cor-termékeket produkál. — Medicoros korunkban gördülékenyebb volt a mun­ka — mondja Lippai Zol­tán —, akkor tisztában vol­tunk azzal, hogy mit kell csinálnunk. A két cég, amely megvett bennünket, kohá­szati mérőműszereket kíván gyártatni velünk. Ám nem tudjuk, hogy milyet, meny­nyit, s tulajdonképpen mi­kortól. Jelenleg jóformán máról holnapra dolgozunk, hiszen az alkatrészeket előre kellett volna megrendelni. Akadozik a munka ... Január elsejétől az elektro. nikai üzem vezetőjévé egy fiatal mérnököt, Seres Kál­mánt nevezték ki. Özdról jött, a budapesti székhelyű Elco cég helyi főmérnöke volt. Most az elektronika a szakterülete: — Nagyobb perspektívát látok jelenlegi munkahelye­men — mondja. — Ámbá­tor Ózdon sem volt rossz, de egy olyan vállalat, amely tulajdonképpen az új, le­endő gyártmányokat tekint­ve az alapokról indult, jóval másabb, nagyobb próbatétel elé állít egy fiatal szakem­bert. Én csak az újságban ol. vastam az Orellel történtek­ről, s hát úgy gondoltam, hogy egy olyan céggel, ame­lyet nem azért adtak el, mert nem jól funkcionált, a későbbiekben sem lesz probléma. Most, több, mint félszáz millió forint érték­ben orvosi elektronikai ké­szülékeket gyártunk, de minden remény megvan ar­ra, hogy bekapcsolódjunk a járműprogramba is, villa­mossági alkatrészeket készí­tünk majd. Egyébként a di­agnosztikai táskákat produ­káló egykori Medicor gyár, ma már a mezőgazdaság szá­mára is készít elektronikai termékeket. HA RENDEZŐDNEK A SOROK A régi-új vállalat új ter­melési főosztályvezetője az LKM-ből jött. Simon Sán­dornak hívják, s korábban a kohászat villamos-műszer automatika gyáregységében dolgozott: — A KGST-országok szak­étéi értekezletén résztvevő­ket meghívtuk a gyárba, bemutattuk' azokat a készü­lékeket, amelyek az LKM- ben készültek, az LKM szá­mára. Ezeket a berendezése­ket a jövőben itt fogjuk gyártani, s nemcsak Diós­győrnek, hanem a többi ha­zai kohászati üzemnek is, s vélhetően külpiacra is. Ez csak a kezdet lesz — bár ez is piackutatásra vár —, de később majd önálló ter­mékekkel is jelentkezünk... Ha rendeződnek a sorok, ak­kor bizonyára az embéhek is nyugodtabbak lesznek ... Jelenleg azonban nyug­talanok a munkások. Pál Miklós finommechanikus azt mondja, menne ő is tár­sai után többet fizető cég­hez, amely talán biztosabb alapokon nyugszik, ám ...: — Nem tehetem, ideköt a szerződésem, tíz évet írtam alá, hogy lakáshoz juthas­sak. Tanulóként kerültem a Medicorhoz, még a kézdet- kor, 1976-ban. Jól is éreztem magam, de amikor mozgott a föld a lábunk alatt, én is elbizonytalanodtam. Négy és fél ezer forintot keresek tíz év után, csoda, ha lépni akartam? Talán most jobb lesz ... TALÁN A SIKER IS ... Nem a szakmai átállás je­lentett gondot. Az igazgató fáradt, de bizakodó. — A műszergyártó kész­ség eredendően benne van ebben'a csapatban. Az új készülékek nem elsősorban technikailag különböznek a korábbiaktól, hanem a fel­használhatóságban. A mű­szaki tartalmat tekintve je­lentős eltérés nincs az új és a régi gyár, a holnapi és a tegnapi termék között. Per­döntő lehet viszont a soro­zatnagyság. Jók a kilátása­ink. Ha egy műszercsalád nagy szériában készül, akkor relatíve csökkennek a költ­ségek. Medicoros koromban könnyebb dolgom volt. Meg­kaptuk a tervet, elküldték a receptet, szervezték a piacot. Most magunkra leszünk utalva. Nagyobb a felelős­ség, s talán nagyobb lesz a sikerélmény is. (brackó—illésy) (Balogh Imre felvételei) Félezer ember tanult meg orvosi készülékeket gyártani. Most újra tanulnak, újat..,

Next

/
Thumbnails
Contents