Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-04 / 29. szám
1987. február 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Egy mérnök vallomása Purszki Sándor építőmérnök, a BÁÉV közmű- és mélyépítő főépítésvezetője 1955-ben született Egerben, munkáscsaládban. Az apja gépkocsivezető, az anyja varrónő. Iskoláit Egerben végezte, az érettségi után felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának szerkezet szakára, ahol a diplomáját 1979- ben szerezte meg. Nős, két gyermeke van, a felesége is építész. — Az egyetemen nagyon megszerettem az építészetet. A szerkezet szakon belül a vasbetonszerkezetek iránt érdeklődtem elősorban, és ebből készítettem a szakdolgozatomat, illetve ebből államvizsgáztam. Már az egyetemen megnősültem, a feleségem is szakmabeli, így a szakmai gondjainkat, ötleteinket, kérdéseinket, a családon belül meg tudjuk beszélni. Az egyetem elvégzése után az volt a gondunk, hova menjünk dolgozni. Az építő számára általában két út kínálkozik. Az egyik a szakmai érvényesülés: az egyetemen vagy kutatóintézetben, a másik a pénzkereset, rendszerint távol a családtól, valamelyik építkezésen. Mi a harmadikat választottuk, olyan munkahelyet és munkakört, ahol együtt marad a család. Mindketten a BVM alsózsol- cai gyárába kerültünk. Én fejlesztőmérnök lettem, és ma is jó szívvel gondolok vissza arra a három esztendőre, amit ott eltöltöbtem, mert elismerték a munkámat, sokat tanultam és dolgozhattam. Részt vettem az Univáz építési rendszer továbbfejlesztésében és ez nekem szakmailag nagyon sokat jelentett. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy változtatnom kell, a tanulás érdekelt, minél többet' akar.- tam megismerni a szakmából, nagyobb feladatokat vállalni. Ezután átjöttem a BAÉV-hez. Először a BÁÉV- Tervnél statikus tervező voltam, majd on an karbantartó-szolgáltató üzemvezetőnek „emeltek ki” 1983-ban. Ezt két évig csináltam, majd 1985 januárjában megbíztak a jelenlegi feladatkörömmel, így tehát rövid idő alatt többféle munkát végezhettem. — Mindezekhez mennyire adott alapot az egyetem? —, Magyarországon ma az egyetem inkább kutatásra, és tervezésre nevel. Szakmailag csodálatos dolog a fejlesztés, az ember a legújabbat kapja, abban a világban benne élhet, és ettől nincsen jobb. A fejlesztés a munkaköri kötelesség. A tervezésben, mint munkakörben csalódtam. Ez MaOsitönözni, becsülni kell a szellemi tőkét gyarországon most favágó munka, a határidők és a feladatok szorításában a mérnök nagyon nehezen tud elmélyedni, minőséget alkotni. Ma ez a terület a mérnöki munka taposómalma. — És a kivitelezés? — Az teljesen más. Igaz, ebben a szakmai felkészültségének csak egy kisebb hányadát hasznosítja az ember, és nincs mód arra, hogy valójában érvényesítse az egyetemen tanultaikat. De a másféle feladatok viszont emberpróbálóak. És ezeket a feladatokat egyetlen egyetemen sem tanítják. Sem a beosztottakkal való bánásmódot, sem pedig azt, hogy mondjuk hogyan kell megtartani egy termelési tanácskozást. Ezekben a feladatkörökben a legtöbbet az idősebb kollégáktól lehet tanulni és a szakirodalomból. Számos megoldást a kényszer is szülhet, hiszen a különböző szakmák képviselőit, a segédmunkásoktól a mérnökökig, irányítani kell, mondjuk 160 százalékos fluktuáció mellett! Ez a munka ma már nagyfokú gépesítettség mellett folyik. Az emberek szinte csak asz- szisztálnak a gépek mellett. > Én eddig minden munkakörömben úgy éreztem, hogy jól kell dolgoznom, a tudásom maximumát kell nyújtanom. Ne mások legyenek elégedettek a munkámmal, hanem én is. Magas követelményeket támasztok önmagam számára. Így természetesen többet vagyok a munkahelyemen,- mint amennyit kellene. Szombaton és vasárnap is, néha éjszaka is, ha úgy érzem, máskor nem tudom elvégezni a feladatokat. Ezt a munkát otthon sem lehet letenni, és ez szerintem az értelmiségi pályák túlnyomó részében így van. —• Mennyi a havi jövedelme? — 9000—9500 forint. — És a család együttes jövedelme? — A feleségem jelenleg gyermekgondozási díjat kap, így a jövedelmünk nem túl sok. De mi szerencsések vagyunk, mert együtt élünk a feleségem szüleivel, egy családi házban. 250 ezer forintos kölcsönnel, a szülők segítségével kialakítottunk egy lakrészt. Megvan a bútor -is, ezenkívül van egy Trabantunk. — Jelenleg tanul valahol? — Az ÉVM vezetőképzőjére járok. — Van-e arra módja, hogy valamilyen munkával mellékjövedelemre tegyen szert, hiszen két gyermek mellett a jövedelmük nem sok . .. — Korábban én is terveztem magánlakásokat, de már nincs erre időm. A munkaköri tennivalók lekötnek. A vezetés: külön szakma. Együtt lenni a napi történésekkel, a munkahelyen és a világban is. Négy-öt újságot olvasok rendszeresen, gazdaságpolitikai kiadványokat, napilapot, irodalmi kiadványokat. Sajnos kevés az idő, több kellene egy igényes élethez. — Van-e módjuk arra, hogy színházba és moziba járjanak? Esetleg társaságba? — Színházba alig, moziba egyáltalán nem, a gyerekek miatt, néha társaság jön, hozzánk hasonló kollégák, barátok. De azt hiszem, maga az értelmiségi funkció is megváltozott. Több az értelmiségi, és ma legfeljebb a szakmai véleményre kíváncsiak az emberek. így a társadalmi szerepkör is más, és a tekintély is. Az utcában, ahol lakunk, a szomszédok kétkedve szemlélik, valóban mérnök va- gyok-e, amikor becipelem a 120 mázsa szenet. Én hordom be, mert nem tudom megfizetni ezt a munkát. Egy karosszérialakatosnak ma nagyobb a társadalmi rangja, mint a mérnöknek. — Hogyan képzeli el a jövőt? — Hadd mondjak egy példát. Az egyetemen 1977- ben csináltak egy felmérést, ki hova ment el a pályáról, ki mit csinál. Az elején igen sokan vállalkoztak, mert nincs és nem volt perspektíva. Azután leálltak. Rájöttek, hogy mindenütt ugyanolyan volt. Nem tudták a világot megváltani. Az a véleményem, hogy a választott munkahelyen 10—12 év után meg kell maradni, addig meg kell keresni a legfejlettebb technikát. Vannak jó szakemberek. Mindig akadnak fanatikus emberek, akik a szakmát akarják csinálni, csak hagyni kell őket. ők pedig majd feltalálják, kitalálják a közeget, hogy dolgozhassanak. Erre kell odafigyelni. Mert ma még túl sok a korlát, túl sok a fék, a bürokrácia. Vállalati szinten van esély a megújulásra. Műszaki fejlesztéssel, gondolkodással. Enélkül nem lehet. A szellemi tőkét kell felszabadítani, s felhasználni erre, nem kell mindenütt beruházás. Hajdú Gábor v v\ ss& gjsaw* sssggs í-v.-.-. s ^^§s§§58 v agya^^s ^ s Újra „zeng " az erdő A zord időjárás, na meg a nagy hó miatti kényszer- szünet után újra munkához láttak a bükki és a zempléni hegyekben, nemkülönben pedig a borsodi dombvidéken lévő erdőségekben a fakitermelő brigádok. Noha a hó térdig, esetenként pedig derékig is ér, a kényszerszünetet a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság munkásai felhasználták, hogy az erdei szál- lítóutakat, a kitermelésre kijelölt erdőrészeket megtisztítsák a megjegesedett hótól, hogy a motorfűrészszel felszerelt brigádok ki- dönthessék a fát. A téli fakitermelés a legnehezebb, egyben a legtöbb figyelmet kívánó munka. Gondosan ki kell ugyanis számítani, hogy a, meg-, fagyott, jeges törzsek merre dőlnek. A kidöntött törzseket a meredekebb részeken, a hagyományos módon, lovakkal „húzatják le” az erdei utakhoz, máshol pedig csuklós traktorral végzik az úgynevezett közelítést. Jelenleg naponta 80—100 fakitermelő brigád dolgozik a havas erdőkben, s bár teljesítményük a nehéz körülmények között a szokásosnál kisebb, így is napi 1000—1500 köbméter fát termeltek ki. A legtöbb fát a zempléni részeken lévő hegyközi, a Hegyalján lévő tolcsvai. valamint a Sajó- völgyi erdőségekben vágják ki. A nehéz körülmények között dolgozó fakitermelők munkáját, az erdőgazdaság forró teaként felszolgált védőitallal, valamint a vágástér mellett felállított méle- gedőkkel teszi elfogadha- tóbbá. Ai Erdei termék Vóllolat miskolci gyáregységében hu- sionötféle ivólevet és $iBt- p5t készítenek. A jó «ni, egészséges italokból az elmúlt évben exportra is szállítottak. Fojtón László felvétele KNEB-vizsgálat 11 megyében Több százezer család kertészkedik a közföldeken Az egyéni, családi hasznosításra (haszonbérbe, tartós használatra) átadott földterületek aránya 25 százalékkal volt nagyobb 1985- ben, mint két évvel ezelőtt. A lakosság, valamint a nagyüzemek és a tanácsok törekvése összetalálkozott, egyidejűleg növekedett a földigény és a földkínálat a nehezebb gazdasági helyzet hatására. Országosan mintegy 200 ezer hektárra tehető a nagyüzemileg gazdaságosan nem művelhető (kisméretű, rossz minőségű és kedvezőtlen fekvésű) földterület nagysága, amelyből több mint 120 ezer hektárt hasznosítanak. A családok százezrei dolgoznak szabadidejükben, külön jövedelemre tesznek szert, s főként a munkaigényes zöldség- és gyümölcskultúrák művelésével gyarapítják az árualapokat. A mezőgazdasági nagyüzem, a bérleti díjak révén szerény bevételre tesz szert, és elkerüli a művelési kötelezettség megszegéséért kiróható (aranykoronánként és hektáronként ezer forint) bírságot. KAPÁLGATÓ VÁROSIAK A népi ellenőrök tizenegy megye (Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Csongrád, Komárom, Nógrád, Somogy, Szabolcs- Szatmár, Szolnok, Tolna, Zala) 128 mezőgazdasági nagyüzemében, 12 szakcsoportjában és 87 szakigazgatási szervnél vizsgálták a földterületek magánjellegű hasznosítását, s megállapították, hogy a nagyüzemek kezelésében alig van parlagföld, a tanácsok viszont a gondjaikra bízott földnek csak mintegy 35—40 százalékát hasznosítják haszon- bérlet vagy tartós használat formájában. Ennek részben objektív okai vannak. Tanácsi kezelésben találhatók a kevésbé hasznosítható (kedvezőtlen fekvésű, rossz minőségű, nehezen megközelíthető) földek. A lakosság földigénye pedig vidékenként szeszélyesen eltérő. Amíg a nagyvárosok környékén a tanácsi földek csaknem száz százalékát hasznosítják, addig Borsod, Zala, Komárom, Szolnok megyék egyes „elöregedett” településein alig éri . el a 10 százalékot. A tanácsok több tízezer hektár saját kezelésű földterület hasznosításával adósak. Jórészt azért, mert nincsenek felkészült szakembereik, alacsony színvonalú az érdekeltség és a szervezőmunka. Milyen konkrét szabálytalanságokkal, -megoldásra váró problémákkal találkoztak a népi ellenőrök az országos vizsgálat során? Békéscsabán több esetben is előfordult, hogy a megengedett mértéket (6000 négyzetmétert) messze meghaladó földterületet adtak haszonbérbe magánszemélyeknek, s a tsz mindjárt vállalta — térítés ellenében — a talajmunkát, a növényvédelmet, a betakarítást, a szállítást. A nagyüzem műveli tehát továbbra is a földet — nyilván gazdaságosan. A szerződéssel a szövetkezet nem valamiféle ráfizetéstől szabadult meg, hanem egyszerűen a hasznot játszotta át a bérlők kezére. Másutt is előfordultak hasonló esetek. Az egyik állami gazdaság például 13 hold nagyüzemileg művelhető földterületet adott haszonbérbe egy személynek, aki a vizsgálat megkezdéséig bérleti díjat sem fizetett. Szerencsére azonban csak szórványosak az ilyen nyilvánvaló visszaélések. ELAVULT JOGSZABÁLYOK Gyakori viszont a 6000 négyzetméteres felső határ túllépése (időnként indokoltan), a szükséges tanácsi, földhivatali engedélyek mellőzése zártkert jellegű övezetek kialakításában. A tanácsok a földnyilvántartást pontatlanul vezetik, adataikat a földhivatallal nem egyeztetik, elmulasztják a tartós használatra kijelölt földek jegyzékét ismertetni széles körben, az előírásoknak megfelelően. A mulasztásokhoz, a hibák elkövetéséhez egyebek közt hozzájárul, hogy több mint 40 alap- és módosító jogszabályt kell a munka során alkalmazni. A jogszabályok egy része elavult. A vizsgálati tapasztalatok jól kapcsolódnak a földtörvény és végrehajtási réndeletei korszerűsítéséhez. A készülő törvény szellemében lehetővé kell tenni, hogy termelőszövetkezet is megszerezhesse állami föld tulajdonjogát, illetve, hogy a tsz-ek kívülállóknak is adhassanak földet tartós használatba. Az új földtörvény szellemét tükrözné az is, ha a föld minősége és rendeltetése határozná meg a magánszemélyek által művelhető földterület nagyságát. (A juhászkodásra bérelhető gyepterület például a szántóföldi maximum sokszorosa lehet.) MEGBÍZHATÓ NYILVÁNTARTÁST A vizsgálati tapasztalatok további része az ágazati szabályozás során, illetve az ellenőrzési rendszer kialakításában hasznosítható. Így például a megyei tanácsok fokozott támogatására és ellenőrzésére van szükség ahhoz, hogy a helyi tanácsok földügyi feladataikat hiánytalanul és eredményesen oldhassák meg. Lehetővé kell tenni a 800 négyzetméternél kisebb földterületek magánjellegű hasznosítását, a minimumkorlát rugalmas kezelését. Olyan nyilvántartási rendszer kialakítása is szükséges, amely megbízható alapul szolgál a tényleges föld- használat utáni adózáshoz, az adóbevallás ellenőrzéséhez. A vizsgálat megállapításai alapján a megyei és a városi népi ellenőrzési! bizottságok kereken száz törvényességi felhívást, és több mint 300 javaslatot^ tettek a tapasztalt szabálytalanságok felszámolására. Huszonöt helyszíni vizsgálati jelentés bizonyító erejű dokumentálása utólag kiegészítésre szorul, s több megyében a szükséges intézkedések: megtételére is1 a vizsgálatok lezárását kö- i vetően kerül sor. K. J. Épít, építkezik, épül Kiszállítás előtt
