Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
1987. február 21., szombat ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 7 A Topszolg-akta újabb fejezete II. Tömör élni akar Köztünk szólva „Beszélik, hogy...” Rendhagyó szövetkezeti döntőbizottsági tárgyalásokat tartottak február második és harmadik hetében Miskolcon, a Teszöv-szék- házban. A döntőbizottság „öt folytatásban”, egyesítve tárgyalta a Topszolg 1100 volt tagjának kérelmét, akik megalapozatlannak tartották a tömöri Petőfi Termelő—• Kihirdetem a szövetkezeti döntőbizottság határozatát. A döntőbizottság a lefolytatott eljárás után megállapítja, hogy a termelő- szövetkezet elnöke a különböző jogszabályokban foglaltaknak, s kötelességének megfelelően járt el, amikor a szakcsoport volt tagjaitól az általuk jövedelemelőleg címén felvett összegeket visz- szaköveteli. A jövedelmeknek ugyanis nem volt eredményfedezetük. Ellenben a szakcsoport volt tagjainak kérelmét a döntőbizottság elutasítja, mert azokat megalapozatlannak tartja, s a fizetési felszólításokat hatályukban fenntartja. A döntőbizottság a tárgyalásokon benyújtott bizonyítási indítványokat — így a volt Top- szolg-tagokból alakult, s a A tömöri termelőszövetkezet elnöke, Orosz Sándor fiatal ember, 32 éves. — Javaslom, vágjunk a közepébe. Az önök szakcsoportja, a Topszolg, működésének két és fél esztendeje alatt hihetetlenül magas veszteséggel dolgozott. Sokan azt mondják, ebben elsősorban a gesztor tsz a ludas, elmulasztotta a szakcsoport ellenőrzését, s ezzel maga is hozzájárult a veszteség felhalmozásához. — Ha valóban az igazságot keressük, nem vághatunk a közepébe, vissza kell pörgetnünk a naptár lapjait. Mégpedig egészen az évtized elejéig. Gazdaságunk az alacsony hatékonyságú termelőszövetkezetek sorába tartozott, pénzügyi nehézségekkel küszködött. Akkor úgy látszott, hogy a bajokból a jövedelmező melléküzemágak megalakítása, működtetése húz ki bennünket. A Topszolg elődjét, az ipari főágazatot 1982 januárjában alakították meg. Létszáma 40 fő, vezetőjük pedig Dolák József volt. Az ipari főágazatban dolgozók már akkor többet kerestek, mint azok, akik az alaptevékenységgel, tehát növény- termesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Ezért magas munkadíjadó fenyegette a termelőszövetkezetet, amelytől csak úgy menekülhettünk meg, hogy az ipari főágazatból szakcsoportot csináltunk. A — A szakcsoport 1984-ben újabb 10 milliós hitelt kapott a termelőszövetkezettől. Ismétlem, bíztunk bennük, s ez bizonyult a legnagyobb hibának. Ugyanakkor már 1984-ben sorozatosan ellenőrizték a szakcsoportot. Szinte nem volt olyan hónap februártól szeptemberig, hogy valamilyen társadalmi, vagy állami szervezet ne vizsgálta volna őket. Semmi olyan szabálytalanságot nem tártak fel, amely jelentős visszaélésekre utalt volna. Így ért bennünket hidegzuhanyként 1984 novemberében a megyei tanács árhatósági vizsgálatának eredménye. Ez a vizsgálat mutatta ki, hogy a Topszolg a szövetkezet fizetési felszólításait. A felszólítások száma összesen 1176 volt — több mint hetvenen gondolták tehát úgy, hogy nem pereskednek, inkább fizetnek. A döntőbizottsági tárgyalások előzményéről, lefolyásáról előző. riportunkban írtunk. tömöri tsz gesztorsága mellett működő Komplex szakcsoport tagjainak indítványát is — elveti. A határozat ellen, annak kézhezvétele után, a megadott határidőn belül fellebbezésnek van helye. A döntőbizottság határozatát mind az öt tárgyalás befejezését követően körülbelül az előző szavakkal hirdették ki. A teremben ekkor már csak húsz-harminc volt szakcsoporttag tartózkodott, a többiek már korábban hazamentek. Kérelmük sorsában, a várható elutasításban — néhány kivételtől eltekintve — ugyanis mindannyian biztosak voltak. Ismerték a fellebbezés lehetőségét is, s most abban bíznak, hogy a megyei munkaügyi bíróság végül is nekik ad igazat. Topszolg 1982. október 1-én alakult meg, és már 1983- ban 650 ezer forint eredményt adott át a tsz-nek. Ügy gondoltuk, a szakcsoporti nyereséget az alaptevékenység fejlesztésére, beruházásokra fordítjuk majd. Hozzá kell tennem, hogy 1983-ban 1 milliós hitelt adtunk a szakcsoportnak. Abban az esztendőben kezdett elburjánzani a Topszolg, hiszen az év végére már négyszázan voltak. A Te- szöv revizori irodája vizsgálatot tartott náluk. Különösebb problémát akkor még nem tártak fel, csupán az árak felépítése, alkalmazása körül állapítottak meg hiányosságokat. Erre a szakcsoport kitűnően képzett, jó szakembereket alkalmazott, akik az árképzés, és az -alkalmazás minden csínját- bínját ismerték. Akkor úgy hittük, a probléma megoldódott. Mi tagadás, bíztunk a szakcsoportban, a szakcsoporti vállalkozás jövőjében. Emlékezzen csak, akkor versenyt szidták a nagy építőipari vállalatokat és az egekig magasztalták a rugalmas, piacérzékeny építőipari kisüzemeket. A Topszolg munkájáról csak dicséretet hallottunk. Számtalan levelet őrzök a dossziékban, amelyek köszönetét mondanak gyors és kiváló munkájukért. Akkor sajnos még nem tudtuk, hogyan készültek azok a levelek. különböző munkáknál 41 millió forintos túlszámlázást alkalmazott, tehát tisztességtelen haszonra tettek szert. — Ez már komoly figyelmeztetés volt. Milyen választ adott rá a szövetkezet? — Tudom, a Topszolg volt tagjai azt tartják, hogy tétlenül asszisztáltunk az eseményekhez, s nem tettünk semmit. Nos, ez egyszerűen nem igaz! A szakcsoport vezetői ugyan megkontrázták az árhatóság véleményét, mi viszont elfogadtuk azt. A termelőszövetkezet vezetősége ezért korlátozó rendelkezéseket hozott. Megtiltottuk, hogy a Topszolg újabb munkákat vállaljon el, korlátoztuk a létszámot, s a vásárlásokat. A következő év januárjában letartóztatták Dolák Józsefet. A rendőrségi eljárás híre szinte időzített bombáiként robbant. Azok, akik korábban csak dicsérték a szakcsoportot, s szinte felülvizsgálat nélkül elfogadták a számlákat, és nem követelték a tartozásokat, ráébredtek a valóságra. Megindult a követelések áradata, és az év tavaszán a szakcsoport tagjai már hanyatt-homlok hagyták ott munkahelyüket. Ha kitartanak, s vállalják, hogy évekig tartó munkával, s a korábbinál alacsonyabb jövedelemért dolgoznak, talán megelőzhettük volna a jelenlegi helyzetet. Ök hátat fordítottak nekünk. Rövidesen kiderült, hogy a szakcsoportnak körülbelül százmillió forintra rúgó kötelezettségei vannak, amelyeknek már képtelen eleget tenni. Kénytelenek voltunk elhatározni a Topszolg felszámolását. A fel- számolási eljárás végén maradt meg a 62 milliós tartozás. Az igazságügyi szakértők véleménye szerint ebből 54 millió forint az a jövedelemelőleg, amelyet a szakcsoport tagjai felvettek, de eredmény nem áll fedezetül a kifizetések mögött. A szakcsoport veszteségéért a tsz teljes vagyonával felel. Egyszerűen nem volt más választásunk, mint az, hogy a pénzt visszaköveteljük. Tömör élni akar. Vállalkozás és kockázata Itt tartunk most. A Topszolg-akta újabb fejezete csupán kiegészíti a szakcsoport gyors felemelkedéséről és hirtelen bukásáról készített eddigi írásainkat. Folytatása következik, hiszen kötelességünknek érezzük beszámolni a szakcsoport volt vezetői ellen indított büntetőeljárás eredményéről, amelynek kimenetele a Teszöv jogászai szerint nem befolyásolja a jövedelemelőleg visszakövetelésének körülményeit. ítélet csak hosszú hónapok múlva várható. A Topszolg-akta néhány tanulsága azonban már most megfogalmazható. Zárómondatul azt írnánk: nem mind arany (mármint Topszolg), ami fénylik, mindenki egye meg, amit főzött. Ha emberek, s gazdasági fejlődésünk sorsáról van szó, nem lehetünk cinikusak. El kell fogadnunk, hogy a szakcsoport volt dolgozói nem láthattak bele egykor dicsőített vezetőik hamiskártyáiba. Tájékozatlanok voltak róla, hogy a szakcsoporti tagság nem azonos a munkaviszonnyal, s homály fedte előttük a jövedelemelőleg visszafizetésével kapcsolatos rendelkezések sorát. Nem tételezhetünk fel rosszhiszeműséget a tömöri tsz vezetőiről sem, és csak azt vethetjük a szemükre, amit maguk is elismernek. Mint a gazdasági csoda eszközében bíztak a szakcsoportban, s nem ellenőrizték kellőképpen belső viszonyait. Az egykori szakcsoportok most kisszövetkezetekké alakulnak át. Jobban fizetett munkát, magasabb jövedelmet kínálnak ők is, mint az állami vállalatok. Nem árt, ha a Topszolg példájából okulnak a vállalkozásról és annak kockázatáról. Udvardy József Immár klasszikussá érett történet: a vállalati ünnepség végén a portásfülkéből, ahol az alkalmi ruhatárat rendezték be, hiányzott egy kabát. A hoppon maradt tulajdonos, a szerelőüzem köz- tiszteletben álló vezetője másnapig reménykedett: hátha csak tévedésből vitték el. De a kabát hetek múlva sem került meg, a lopás nyilvánvalóvá vált, a sértettet kártalanítani kellett. Az irodaház dolgozói között pedig megindult a gyanakvássá fajuló találgatás, sustorgás. Rendre sorolták kis történeteiket eltűnt toliakról, öngyújtókról, apróbb értéktárgyakról, de ennek addig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. A kedélyeket a kabátlopás borzolta fel, hosszú időbe tellett, amíg lecsillapodott a hangulat. Teltek, múltak az évek. A kollektíva sikerrel pályázta meg a Kiváló Vállalat címet, s ebből az alkalomból kitüntetések átadására is lehetőség nyílott. A javaslattevők számba vették a jelölteket, közöttük egy idős mérnök, a szerelde nyugdíjba készülő vezetője bizonyult a legérdemesebbnek. — Akkor hát döntsünk! — indítványozta az igazgató. „Egyetértek” — mondta a párttitkár. „Én is — csatlakozott a fiatal bizalmi —, csak ... zavar engem valami.” — Mi légyen az? — néztek rá a többiek. — Úgy beszélik, hogy ez az ember évekkel ezelőtt valami kabátlopási ügybe keveredett... * A példa önmagáért beszél. Bizonyság rá, mekkora zavart, emberek esetében anyagi, erkölcsi hátrányt, nemegyszer életre szóló törést okozhat a megalapozatlan mendemonda, az ellenőrizhetetlen pletykabeszéd. A bizalmasan odasúgott félmondatok: „hallottad?... Az érrendszer betegségei közül a vénák, az ún. visz- szerek elváltozásai a leggyakoribbak. Egyes irodalmi adatok szerint a férfiak 30, a nők 34 százaléka szenved vénabetegségben. Magyarországon évente körülbelül 15 000 beteg kerül kórházi kezelésre vénás betegség miatt. A táppénzes napok száma év.i 5 millió felett van és ez évente 1 milliárd forintjába kerül a népgazdaságnak. Jelen tájékoztatóban néhány, a gyakorlat szempontjából fontos, elsősorban belgyógyászati jellegű kérdéssel kívánok foglalkozni. A belgyógyász rendszerint a következményekkel: a felületes és mélyvénás elzáródással (trombózis), illetve gyulladással (tromboflebitisz), az utókövetkezményekkel az ún. trombózis utáni állapottal (poszttrombotikus szindróma), lábszárfekélyekkel, az életet veszélyeztető szövődménnyel, a tüdőverőér-rögö- södéssel (embólia) találkozik elsősorban. A visszérbetegségek kialakulásában szerepet játszik az öröklött hajlam. Nőkön gyakoribb, mint férfiakon. Hajlamosító tényező a terhesség, fogamzásgátlók szedése, álló foglalkozás, testsúlyfelesleg, idült székrekedés, ismétlődő gyulladások. A visszérbetegségre hajlamos egyéneknél, vagy a már kialakult visszértágulatok esetén a megelőzés szabályai a következők: a mozgásszegény életmód megszüntetése (séta, futás, kerékpározás, úszás), álló-ülőfoglalkozásnál az egyoldalú terhelés megszakítása (lábtorna, munkahelyi testnevelés), hosszú ágynyugalom kerülése, ha szükséges, aktív-passzív torna beiktatása, a káros hőhatások kiküszöbölése (meleg fürdő helyett zuhanyozás). Az alsó végtagok dagadása esetén a lábakat ne lógassuk sokáig, ha lehet napközben is többször polcoljuk fel, éjszakára indokolt, az ágy végét 30—40 cm-rel megemelni. Nőknél a hormonális fogamzásgátlókat kerülni indokolt. Fontos a cipő, a ruazt beszélik...” — megjegyzések, melyek lavinaszerű folyamként zúgnak tovább, az egyik ember elvesz belőle, a másik hozzátesz valamit, és a végén a meglopottból lesz a tolvaj... Új dolgozó felvételéről döntenek az illetékesek. Felelősségteljes munkakör. Beszerzik hát az előzetes információkat. Minden együtt van, a referenciák ígéretesek, amikor, közvetlenül a döntés előtt azzal áll elő valaki: „azt hallottam, hogy iszik.” Megdöbbenés, csend. A személyzetis zavartan pislog, mert erre nem kérdezett rá. Gyorsan újabb telefonok, hiszen nem zörög a haraszt... „Kitől hallotta?” — kérdez rá a hírhozóra az igazgató. Az is zavarba jön: „mondják... beszélik.” Ez a legveszélyesebb! Lám, milyen kévésén múlhat egy ember karrierje, nemegyszer hírneve, ha akadnak — és bizony akadnak —, akik felülnek a „jóindulatú híreknek. Az így szóba hozott munkatárs akár évekig is erőlködhet, amíg helyrehozza a „hibát”, amit el sem követett... „Munkahelyi szociológiai ártalom” — mondják egyesek, az ilyen kellemetlenségnek mindenki ki van téve. Szándékosan választottam negatív és sarkos példákat, az életből ellesve. A munkahelyi légkörnek számos összetevője van: a bérezéstől, a körülményektől, a munkahelyi feltételektől kezdve. Vannak kivételes esetek, ahol ez jól együtt van, az alkalmazottak egyi- ke-másika mégis rosszul érzi magát, mert egyik napról házat helyes megválasztása (széles, puha, nem túl magas cipő viselése; szűk ruha, szoros harisnyakötő kiiktatása). A testsúlyfelesleg csökkentése, székrekedésre hajlamosoknál híg széklet biztosítása. Megerőltető fizikai terhelés kerülése, sérülések megelőzése, rugalmas pólya viselése. Rizikóbetegeknél a szövődmények kivédésére programozott megelőzést kell alkalmazni, fizikális módszerekkel (korai mobilizálás, torna stb.) és gyógyszeres kezeléssel (kis dózisú Heparin, Rheomacrodex, Colfarit stb.). A körzeti orvos, valamint a belgyógyász gyakran találkozik felületes visszérgyul- ladással (tromboflebitisz). Ezen betegeik mozgását — rugalmas pólya viselése mellett — korlátozni nem kell. Az alvadásgátló-kezelés szükségtelen, a gyakorlatban elterjedt. — rutinszerű — antibiotikumok (Penicillin, Tehran stb.) adása felesleges (nagyon ritka a fertőzéses eredet). Gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók (Phenyl- butason, Rheopyrin stb.) adására sor kerülhet. Az úgynevezett venotrop szerek csak kiegészítő gyógyszerként alkalmazhatók (Aescusan, Doxium, Glyvenol, Rutascor- bán, Venoruton stb.). Speciális esetekben — felületes visszérgyulladás esetén is — szóba jöhet a műtéti megoldás. Egészen más elbírálást igényel a mélyvénák trom- boflebitisze. Már ennek gyanúja esetén is kórházba kell utalni a beteget, a korrekt diagnózis felállítására, kezelésre, a fenyegető tűdő- embóliaveszély és a következményként kialakuló poszttrombotikus szindróma kivédésére. A mélyvénás trombózist a végtag egyenletes duzzanata, az ízületi kontúrok elmosódása, a feszes, fénylő bőr, fokozódó — a másikra hideg lett körülötte a levegő, a kollégák összesúgnak a háta mögött, vagy elhallgatnak, ha a szobába belép. Ami a legborzasztóbb, nem tudja, hogy miért. Az ilyen légkört nem lehet semmilyen anyagi juttatással javítani, az ilyen légkörben előbb-utóbb elpattan a húr és megindul a veszekedés, torzsalkodás, másra mutogatás, bűnbak- keresés. Ha bárkit megkérdezünk, hogy miért szereti a munkahelyét, vagy épp ellenkezőleg, miért akar elmenni onnan; hogy a munka kedvére való, vagy nem, töbhnyire a kollégákat, munkatársakat is minősíti: „megbecsülnek, jó csapat van együtt, ki tudunk jönni egymással” — hangzik a válasz. Vagy épp ellenkezőleg: „A munkakör, a fizetés is jó, de kibírhatatla- nok. A férfiak egymást marják, a nők pletykálnak, a főnök nem tesz ellene semmit...” Íme a kulcsszó: „a főnök sokat tehet azért, hogy (ha a fülébe jut) végére járjon a mendemondáknak, vállalati pletykáknak. Akár úgy is, hogy behívatja és szembesíti azt, „aki” mondta, azt is, „akinek” mondták, mielőtt az ügy tengerikígyóvá nőne. Valóban sokat tehet az ilyen munkahelyi szociológiai ártalom felszámolásáért, de mindent ő sem. ■ A vállalati közösség egyénekből áll, akik nemcsak szenvedő alanyai lehetnek a munkahelyi légkörnek, hanem — okozói, forrásai is. terheléskor szaggató — fájdalom, elkékülés, stb. jellemzi. A mélyvénás trombózis alapvetően belgyógyászati kezelést igénylő kórkép, de súlyos, felfelé terjedő trom- botikus folyamatban, medencei lokalizáció esetén érsebészeti beavatkozás is szóba jön. A kezelésben mérlegelni kell a vérrög oldását (fibrinolizis). Ma ez tekinthető a leghatásosabb eljárásnak. Ha erre nem kerül sor — ellenjavallat, vagy a feltételek hiánya miatt — azonnal indítani kell — ha nincs kotrainddkáció — az alvadásgátló kezelést (Hepa- rin+Syncumar). Az utóiéit 6—12 hónapig — szigorú kontroll mellett — indokolt folytatni. Még a leggondosabb kezelés esetén is fennáll a lehetősége a vénabillentyűk károsodásának, melynek következménye az ún. poszttrombotikus szindróma. Tünetei a vénatágulatok, vizenyő, láb- dagadás, beszűr ődés, bőr elszíneződés, lábszárfekély stb. Cél, az egyensúly fenntartása, mely azonos a megelőzés során felsorolt szabályokkal. A gyógyszeres kezelés vízhajtókkal egészülhet ki. A lokális elváltozások, lábszárfekélyek kezelése bőrgyógyász közreműködését igényli (szklerotizálás, léze- rezés stb.). Egyensúlyban lévő poszttrombotikus végtagon sebészeti beavatkozásra is sor kerülhet. Le kell szögezni, hogy a poszttrombotikus szindrómán a korszerű kezelési eljárások segítségével sokat lehet javítani és meg lehet előzni a szövődményeket. Olyan eljárás azonban, amellyel teljes gyógyulás lenne elérhető, nem létezik és erre a sebészi beavatkozás sem képes. Dr. Zcltner György osztályvezető főorvos Minden kérelmet elutasítottak A tsz-elnök: egekig magasztaltak Derült égből villámcsapás Ónodvári Miklós Legfőbb érték az egészség VÉNÁS BETEGSÉGEK BELGYÓGYÁSZATI KEZELÉSÉRŐL
