Észak-Magyarország, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1987. február 21., szombat ; >•>> : rK wV W&tyZ'WS#*? «'"fs- r<$gggg' >••;■»>/> t- • v • >• •••• ygsw™>>;' 'xy' y " " ­••.• ■:- 'v ■•: • ;• •'. ■■.<■>■ ■■ V 1 / v / 'i ..• •: •/• < K ----. <y X '/>*.>.■ y/>y.'S -y* :• . • > »>>,■: -V " •• ' ' ­'•••/• -r*» 1 ■■ '1-: #ör'í« t :>, >'• '• '<? í- <• pUtAfW '**>&»«- &w m m«* wfcW» c?í*3? ••:•• '>•: '• vV .<>■><• «•■ w> :w í:bí > • »>• :* .:■/.■:■> a, wv:«:>;w* : :••:• •;<#>:>: }#Ä:>^ifa«Ä^ / / .•/. V .• «■»< < tffjt/t feŐfrtX <<■* xíftbrf*- Mt <•>>« • • ■ ■/.■///, >■:■/<( Xyi4v.">9-y *'<-•*>>>»*.** *x$f : *>•• ••-•<>» . •>'!« : '.'rt/SSti. yS.'Xf. '«'<•>.■ • v*#** ■ • •? -.*>::\ : V A V'>". X ;S Vv't? /»* M&W. v: v< ^.Sfy.oi-" r, :>■. >x>.Xx-" - - xv • ■- * ■ ■ ■ - ■ #»*««*$ ewwsiífc&Mfc >'wí: '- y :•: Xx >■*£■'■< »:>■'■ « ^:x Sí>ft : ■»>>& :'<••:• • - *;>;><<•/ .-.-y X A ':<• >: -v? :<•••■':y>> :• -'>—•• íf.'.'ií »<$ -X- y -■ ''<■•■:>■■■. «o >«' * M<w H«™«» i%íí> Hetvenkét órával az­• után, hogy megyénk székhelyén beköszön­tött, a második világháború borzalmai, szenvedései után olyannyim várt béke, 1944. december 6-án szerény for­mátumú, mindössze kétol- dalnyi terjedelmű újság ad­ta hírül a világkatasztrófát túlélt miskolciaknak; új élet, új világ kezdődik. Ez a lap az Észak-Magyarország egy­kori elődje, a Szabad Ma­gyarország volt. Alcímében az állt: A felszabadult ma­gyar dolgozó társadalom na­pilapja: A MÓKÁN Komi- te hivatalos közleménye. A béke első borsodi, mis­kolci pillanatait megörökítő, kezdettől fogva széles tö­megekhez szóló demokrati­kus lapnak még abban az évben tizenkét száma látott napvilágot. Az 1944. decem- -ber 24-én megjelent 8. szám fejlécéből már elmaradt a MÓKÁN Komite hivatalos közleménye elnevezés, majd 1945. január 17-én pedig A felszabadult magyar dolgozó társadalom hetilapja alcím is. Helyére rövid időre, 1945. április végéig a Demokrati­kus napilap megnevezés ke­rült, hogy aztán május el­sején a Szabad Magyaror­szág ismét új alcímmel je­lenjen meg, mint A Magyar Kommunista Párt Észak­magyarországi kerületének napilapja. Ez azt utóbbi al­cím tartalmában már nem, csupán formájában módosult 1946. november 1-jén. Attól kezdve ugyanis 1948. ápri­lis 16-ig (akkor egyesült a Felvidéki Népszavával, s új névvel, mint Északmagyar- ország jelent meg) A Ma­gyar Kommunista Párt északmagyarországi lapja alcímet viselte. A kezdeti rendszertelen megjelenések után (második szám például december 9-én, a harmadik december 13- án, a 4. december 14-én je­lent meg) a lap rendszeres, hetente hat alkalommal meg­jelenő napilappá vált. Az első szám impresszu­mából a felelős szerkesztő megnevezése még hiányzik, csupán felelős kiadó, (mint a sajtó- és nyomdaügyi ta­nács titkára) — Vajda Gá­bor neve szerepel, de tu­lajdonképpen kezdettől Vi­lág Miklós a felelős szer­kesztője. Ebben a beosztás­ban Fülöp József váltja fel. Ö 1946. május 18-ig a fele­lős szerkesztő, őt Szkladán Ágoston követi, majd 1946. november 1-jével Baló Lász­ló neve szerepel az imp- nSszumban. 1947. január 1- jével újra Szkladán a felelős szerkesztő, s az marad egé­szen az Északmagyarország megjelenéséig. (Az új lap élére új felelős szerkesztő: Révész Jenő került.) A már említett Vajda Gá­bor 1945. május 1-ig felelős kiadó, attól kezdve előbb Fekete Pál, majd 1946. no­vember 1-től Baló László, 1947. június 1-től pedig Faggyas Sándor tölti be ezt a tisztet. A Szabad Magyarország kezdettől fogva hűen, ter­mészetesen pártállásának megfelelően tükrözte a nem­zetközi, országos és helyi eseményeket, mégpedig igen agitatív módon. A demokrati­kus átalakulás korántsem zökkenőmentes folyamatá­ban az ideológiai és politi­kai harc fontos és hasznos eszközének bizonyult. Mi az öt évfolyamot, Sza­bad Magyarország néven megért lap több száz pél­dányszáma közül a legelsőt ragadjuk ki szemléltetésül, ízelítőt adva az újság vál­lalt célkitűzéseiből, s a több mint négy évtizeddel ezelőtt történt eseményekből. A mindössze kétoldalas első szám címoldaláról a korabe­li olvasónak mindenekelőtt a Köszöntés tűnt a szemébe. „Köszöntjük a felszabadító Vörös Hadsereget! A város lakossága örömünnepre éb­redt az 1944-ik esztendő de­cemberének első vasárnap­ján ... Eltűntek a dolgozó nép ellenségei... A háború­tól megkínzott, békére vá­gyó dolgozó magyar társa­dalom felszabadítói bevonul­tak Miskolcra... A város lakossága szegényen, kifoszt­va és lerongyolódva, de a lelkesedés őszinte örömével fogadja a bevonuló hadse­reget ...” Ugyancsak az első oldalon olvasható a Vörös Hadsereg katonai parancsnokának 1. számú parancsa, „a normá­lis élet és rend fenntartása végett Miskolc város terü­letén megparancsolom: 1. Az összes végrehajtó köze­geknek, hogy kötelességük teljesítését folytassák... 4. A helyi lakosságnak, hogy a katonai parancsnoknak átadja az összes birtokában levő fegyvereket, muníciót, hadianyagot, és hadi-tulaj­dont, valamint a nála levő rádiókészüléket. 5. Az utcán- járás meg van engedve, haj­nali 3 órától este 6-ig. 6. Éjjel a helyiségek elsötétí­tése feltétlenül szükséges.” A lap második oldalán egye­bek között az a felhívás ol­vasható, amely tudatja ka­tonákkal, munkásokkal; „Végre szabadon szervezked­het az osztálytudatos ma­gyar munkás ... Megalakít­juk tehát a Kommunisták Magyarországi Pártjának Miskolci Szervezetét... Je­lentkezhet minden öntuda­tos munkás, minden alkal­mazott, és szabadfoglalkozá­sú, katona és paraszt, aki igazolni tudja, eddigi maga­tartását, és becsületesen, megalkuvás és hátsó gondo­latok nélkül együtt akar működni velünk ...” (A fel­hívásból az is megtudható, hogy a pártszervezet helyi­sége az Erzsébet tér 3. szám alatt a Kereskedelmi és Ipar­kamara épületének első eme­letén található.) Már a lap első száma konkrét jelét adja a nor­malizálódó életnek. Megtud­hatjuk, hogy Mihaj'lov tá­bornok a városunkat felsza­badító hadsereg parancsno­ka mór december 3-án, va­sárnap délután 4 órakor ki­hallgatáson fogadta a vá­rosháza tanácstermében a városi és egyházi hivatalok, a Szálasi-uralom alatt ille­gálisan működő pártok, va­lamint a szervezett munká­sok képviselőit. A katonai parancsnok ismertette velük, hogy a Vörös Hadsereg to­vábbi felszabadító harcának és a magyar népnek érde­ke: a városban a rend mi­nél előbb helyreálljon és meginduljon a termelőmun­ka. Elmondta azt is, kor­mányzati rendszerét a ma­gyar nép maga választja meg, azt azonban megköve­teli, hogy a város lakossá­ga a legnagyobb egyetértés­ben működjék közre a német fasiszták szétzúzásában. A rend helyreállítása és a munka minél előbbi meg­kezdése érdekében a jelen­levők választása alapján a tábornok kinevezte a város vezetőjét. Polgármester dr. Gálffy Imre, helyettese dr. Honti Béla lett. Egyben el­rendelte a rendőrség le­fegyverzését, s az itt maradt, körülbelül 60 főnyi személy­zetet — amely fegyver nél­kül fog szolgálatot ellátni — Hegedűs Béla parancs­noksága alá helyezte. A MOKAN-szervezet fegyveres alakulatának parancsnokává — amely Miskolcon az egye­düli megbízott magyar szer­vezet — Szalay Tibor alez­redest nevezte ki. A kihall­gatáson a vasgyári munká­sok képviseletében Fekete Mihály terjesztette elő a dolgozók javaslatát a mun­ka eredményességének foko­zására. A tábornok ezt jó­váhagyta, s a munkások fi­gyelmét a munka mielőbbi megkezdésére és folyamatos­ságára hívta föl. Nos, egyebek között ezt olvashatjuk a Szabad Ma­gyarország első évfolyamá­nak első számában. Legkö­zelebb a Miskolci Hétfői Fu­tár hetilappal ismerkedünk. Hajdú Imre Repro: Fojtán László A taggyűlések rend- • szeres látogatása, leg­alább 3,8-as tanulmá­nyi átlag, négyes szorgalmi és magatartásjegy, aktív részvétel a diákköri mozgal- ■ makban, a politikai vitakör­ben. Ezek a legfontosabb kö­vetelmények a miskolci Föl­des Ferenc Gimnáziumban, amelyeket a KISZ-tagoktól elvárnak. Hogyan és miként született meg az elhatá­rozás? Milyen megfontolás alapján kötődik a feltétel- rendszer ilyen szorosan a tanulmányi átlaghoz, és mi­ért oly magas a mérce? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk az igazgatóhe­lyettessel, Barna Istvánnal, aki egyben a pártszervezet ifjúságfelelőse, és az iskola négy diákjával: a KISZ-tit- kárral, a harmadik osztályos Varga Gáborral, és a negye­dik osztály három tanulójá­val, Tóth Zoltánnal, Habony Zsolttal, valamint Módig Mátyással. — Korábban az volt’ a gyakorlat, hogy az első év­folyamosokat összehívták a nagyterembe, ahol tájékoz­tatták őket a gimnázium éle­téről, a legfontosabb tudni­valókról. KISZ-taggá jófor­mán automatikusan lettünk — mondja Matyi. — Termé­szetesen büszkék voltunk a százszázalékos szervezettség­re, ezzel egy időben azon- toán olyanok is bekerültek az ifjúsági mozgalomba, akik nem tettek ennek érdekében semmit. Az igazgatóhelyettes köz­beszól : — Bizalmat kellett sza­vaznunk a diákoknak, hi­szen a hozzánk érkezők dön­tő többsége az úttörőszövet­ségben szerzett legkülönfé­lébb kiváló elismerésekkel, oklevelekkel rendelkezett. A jövőben azonban konkrét kö­vetelményeket támasztunk KiISZ-tagjainkkal szemben. Erre ösztönöz bennünket a párt ifjúságpolitikájának ál­lásfoglalása és a KISZ meg­újulásával, tartalmi-mozgal- mi-politikai jellegének erő­sítésével járó teendők sora. Részleteit közösen határoz­tuk el az iskola KlSZ-veze- tőivel. — Eszerint, ha valaki nem éri el a négyes átlagot, hiá­ba sorakoztatja fel egyéb érdemeit, lehet jó szervező, agitátor és ízig-vérig közös­ségi ember, csupán „kívül­ről” nézheti a mozgalmat? — Amennyiben tanulmá­nyi átlaga 3,8 alatt van, ak­kor igen — válaszol Barna István. — Nincs ebben sem­mi rendkívüli. A munkahe­lyen is elvárják a dolgozó­tól, hogy elvégezze munká­ját. A diák munkája pedig a tanulás. — Ez természetes. Csak hát vannak közepes képességű, átlagos teljesítményt nyújtó emberek... — Kétségtelen. Ám ne ve­gye dicsekvésnek, a mi is­kolánk tanulmányi átlaga meglehetősen magas... Ma már egy közepes tanuló nem nagy eséllyel indulhat a fel­vételin. — Térjünk vissza a KISZ- tagfelvételre. Hogyan fogad­ták az „újdonságot” a diá­kok? — kérdezem Varga Gá­bortól. — Volt aki élénken tilta­kozott, mások közömbösen vették tudomásul. Amikor azt kérdeztem az ellenzők­től, mondjanak mást, valami jobbat, akkor a legtöbben hallgattak. Viták egyébként közöttünk is voltak, és van­nak. .. — Van bizony — szól köz­be Bődig Matyi — mert sze­rintem ha az alapszervezet­nek nincs joga beleszólni, ki legyen tagja a KISZ-nek, akkor ez az egész nem so­kat ér. Ugyanis ott ismerik legjobban egymást. Te pél­dául — fordul Gábor felé —, mint a „hatalom” képviselő­je másként tudsz beleszólni a dolgokba. Nem biztos, hogy a valóban arra érdemesek mellett döntesz. így aztán bekerülhetnek a szövetségbe olyan jó tanulók, akikre mellesleg a KÍISZ-mwnkában nem számíthatunk. És ez fordítva is igaz. — Már hogy lenne igaz — kapcsolódik a vitába a diák- bizottság titkára, Zoli. — A feltételrendszernek pontosan az a célja, hogy az ilyenfaj­ta igazságtalanságok meg­szűnjenek. Ezért ilyen sok­rétű a követelmény. Akadnak olyanok, akik maguk döntenek — döntöt­tek — hovatartozásukról, min/t Habony Zsolt, aki a „tízek” egyike volt. Mivel­hogy a KÍISZ-tagság megújí­tásakor a gimnáziumban tí­zen léptek ki a szövetségből. Hogy miért? Mert egyszerű­en nem látták értelmét to­vábbi tagságuknak, vagy mert belátták, másokra job­ban számíthatnak. Nem lenne teljes a kép, a tagság véleményének meg­hallgatása nélkül. Erre adott lehetőséget a második D osztály KISZ-taggyűlésén va­ló részvétel, amelyen Kozma Tamás KISZ-titkár ismertet­te a tagokkal szembeni kö­vetelményeket. Csakhamar élénk vita bontakozott ki, amelyben a szóvivő Kocsa István, Rákossy Vanda és Hizsnyik Dénes volt. „Rugalmasabban kellene kezelni ezt az egészet!”. „Ezek után az osztály leg­jobb politikusát zárjuk ki egy-két tizedes lemaradás miatt a KISZ-ből?” „Próba­időt kellene adni a tanulás­ban kevésbé jeleskedőknek, akik nélkül szegényebb len­ne a KJSZ-élet.”, „Hozunk egy törvényt és máris kibú­vót keresünk?”— ilyen és hasonló kérdések, javaslatok, vélemények hangoztak el a gyűlésen, amelynek hangula­ta egy valaminek bizonysága volt: valamennyien azt sze­retnék, hogy a KISZ-nek rangja legyen, hogy a tagok valóban érezzék az együvé tartozást, s hogy körükbe igazán azok kerüljenek, akik erre érdemesek és egyben látják, van értelme a közös­ségvállalásnak. Hogy mind­ezt mennyiben sikerül meg­valósítani, azt a jövő dönti el. (M. M.) Kalász László versei: Már sietek mert lesz-é időm elég a hangokat melyek mellemben sírnak szavakká formálgatnom az indulatok kéjes slukkokat szívnak belőlem s míg el nem égek: világítsak hamu s füst nélkül kevés talán az én parázsom s el sem fogadod gyémánt-ékül s kicsiny hogy világíthasson? Hagy udvara van a Holdnak: bitang erős szél lesz holnap s csizmád kitopog a jámbor Holdnak fényes udvarából még a fák is hajladoznak úgy csinálnak miként élek erről-arról fúj a szél majd nyakatekert emberséget Itt egy tó körötte fák: körülállja a világ mintha dárdák merednének szurkálni a mindenségiét egy tó s benne mennyi hullám mennyi gyűrű s mennyi hal! egy fa is ha lehajolna: horgászna gallyaival egy csukát csusszantana két süflőt süllentene három pontyot felpontyolna s kecsegné négy kecsege Ami jót láttam mindig gallyrament eltorzult minden amit jónak láttam és becstelen lett ha mi volt a szent s igazán; minden szentet megutáltam

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents