Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. január 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A megyeszékhely egyik legsz ennyezettebb része a diósgyőri Marx tér, amelynek környékén több gyár naponta szennyezi a levegőt Zaj és por a városban A miskolci Testvériség utcában nem is olyan régen, úgy másfél évtizede még macskaköveken csattogtak a muraközi lovak patái. A szénszállítást azóta korszerűsítették, az úttestet átépítették. Néhány éve erre vezet a 16-os autóbusz útvonala, a Volán járatai ezen az utcán keresztül jutnak el Parasznyára és Varbóra, ma már nemcsak Zilek, hanem 12 tonnás Kamazok is dübörögnek az aszfalton. A lyukóvölgyi kiskerteket szintén a Testvériség utcán keresztül a legkönnyebb megközelíteni. Szombat és vasárnap reggelenként kisebb népvándorlás indul meg a telkekre — többnyire füstölgő Trabantokon, öreg Wartburgokon, Ladákon. Az úttest felújításakor kibetonoztak a járdák mellett a csapadékvíz-elvezető árkokat. A víz ugyan most könnyebben lefolyik, am a szorgos munkáskezek a betonmeder elkészítésekor eltüntették azt a félméternyi zöldsávot is, amely a házakat védte volna a közlekedés zajától, porától. A közelben füstölögnek a kohászat és a gépgyár kéményei. A háziasszonyok mindennapos, sziszifuszi munkája: letörölgetni a bútorokat. Ha csak az átlagot néznénk Vajon hány ilyen utcát számlálhatnánk össze Miskolcon? Nézzék el az olvasók, nem vállalkozunk rá. A Testvériség utca panaszát csupán azért részleteztük bővebben, hogy érzékeltessük : a növekedés, a fejlődés nem javítja automatikusan az életkörülményeket. Sőt, gazdasági és infrastrukturális fejlődésünknek abba a szakaszába jutottunk, amikor számtalan bajunk, gondunk, nehézségünk mellett környezetvédelmi problémáink megoldásáról sem elegendő csupán beszélni, hanem csak a gyors, és határozott cselekvéssel segíthetünk magunkon. Zaj és por — Miskolc évtizedekig dolgozhat azért, hogy átalakuljon a róla alkotott ítélet, amely szerint füstös és kormos város. Ha csupán az átlagokat vizsgáljuk, a város már elindult ezen az úton. A különböző mérések adatai szerint 1982-ben havonta 13,1 gramm por hullott a város minden négyzetméterére. 1985-ben ez az érték 9,5 gramm volt négyzetméterenként. A tendenciát tehát megnyugtatónak tarthatjuk, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg róla, hogy a város több pontján a mért adatok többszörösen meghaladják az átlagot, sőt a megengedett 12,5 gramm/ négyzetméteres határértéket is. Ugyanez mondható el a levegőben lebegő, úgynevezett szálló porszennyeződésről, míg a miskolci levegő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és korom szennyezettsége szintén csak időszakonként lépi túl a megengedett határértékeket. Bajban van viszont a város, ha a levegő szén-mo- noxid tartalmát vizsgálják. A Vörös Hadsereg és a Jászi Oszkár utcák kereszteződésében elhelyezett műszer, e színtelen, szagtalan és az emberi szervezetre különösen mérgező gázból a megengedett mennyiségnél ötször nagyobb koncentrációt mutatott ki — szerencsére csak alkalmanként. Ha a mérési adatokat összehasonlítjuk az ország többi nagyvárosában mért adatokkal, akkor minden kétséget kizáróan a számok konkrét nyelvére lefordítva is megállapíthatjuk, hogy a miskolci levegő mind az ülepedő por, a kén-dioxid, a nitrogén-dioxid és a koromszennyeződés tekintetében sajnálatosan előkelő helyezéseket ér el. Valószínűleg nem vigasztalja a város lakóit az sem, hogy a nitrogén-dioxidot tekintve Pécs áll az első helyen. A fő bűnös a közlekedés? A szakemberek véleménye szerint a következő években a városban elsősorban a levegő por- és szénmonoxid-tartalmának csökkentésére kell törekedni. Ebben a közúti járművek, közöttük a személygépkocsipark korszerűsítése, cseréje hozhatna átütő eredményt. De amíg nem importálhatunk, vásárolhatunk korszerűbb járműveket, addig sajnos csak a környe- ^dLVédt'líüi bírságok hozhatnak javulást. A mérgező gázok kibocsátásán kívül a korszerűtlen közlekedés hibáztatható, a másik, szintén a levegő közvetítésével terjedő szennyezés növekedéséért, a miskolci zajért. Közúti közlekedésünk jelenlegi színvonalán hónapok, sőt évek alatt sem lesz könnyű javítani, a gondosabb várostervezés azonban sokat segíthet a baj mérséklésében. A zajról és a porról például hosszas monológot mondhatnának a Csaba vezér úti új társaslakások építői, vagy azok, akik a közelmúltban költöztek be a Petőfi tér közelében átadott új panelházakba. Számukra aligha lehet vigasztaló, hogy a most készülő városrendezési tervek már az Egészségügyi Minisztérium 1984 januári rendeletének figyelembevételével készültek. A rendelet az emberek által elviselhető zaj határértékét állapítja meg. A zaj, az emberre leselkedő környezeti ártalmak között — veszélyességét tekintve — hovatovább kivívja magának az első helyet. (Hogy mást ne említsek: Ingmar Bergman Kígyótojás című filmjében szűnni nem akaró gyermeksírással asszonyokat őrjítenek meg ...) Nem véletlen, hogy a Lenin Kohászati Művek salakfeldolgozó üzeméből származó éles zaj ellen olyan élénken tiltakoztak a miskolciak. A gyár a környezet- védelmi alapból kapott támogatás segítségével már korszerűsítette a salakfeldolgozót és a gazdasági korszerűsítés, az elavult, korszerűtlen üzemek bezárása a környezet védelmére is áldásos. A megyei környezetvédelmi felügyelőség több mint két tucat miskolci vállalat, intézmény számára határozta meg a zajkibocsátási érték maximumát. Az egyáltalában nem olcsó vizsgálatokat többnyire lakossági panaszra ejtették meg, így nem okozhat meglepetést, hogy a többi között az Oázis presszó számára szintén meghatározták a kibocsátható zaj nagyságát. Bírság vagy önfegyelem? Javul vagy romlik tehát Miskolc levegője? Egyértelmű válasz ma még nem adható a kérdésre. Mindenesetre sok függ attól, hol helyezik el a műszereket, a város melyik pontján végzik el a méréseket. A város levegőjének további javulásához a már említett bírságokon kívül az érintett vállalatok, valamint a miskolciak önfegyelme is hozzájárulhat. Udvardy József A kazincbarcikai kereskedelemről Zsúfoltság plusz szemlélet Az elmúlt évben több fórumon foglalkoztak Kazincbarcika kereskedelmi ellátásával. A városi NEB — a városi pártbizottság felkérésére — vizsgálatot végzett, majd jelentést készített a település és vonzáskörzetének jelenlegi kereskedelmi helyzetéről. Ezt követően — feltárandó a mai körülményeket, s egyben meghatározandó a továbblépés módozatait. lehetőségeit — a városi pártbizottság is napirendre tűzte a témát. Bevonva ebbe a munkába természetesen az érintett állami és kereskedelmi szerveket, vállalatokat, a városban és a vonzáskörzetben dolgozó kereskedőket is. Akik az elmúlt év októberében tartott kereskedelmi aktíván fejtették ki álláspontjukat, véleményüket. Újhelyi Tibor, a Kazincbarcikai Városi Pártbizottság első titkára: — Az elmúlt években erről a településről, annak ellátottságáról sok jót mondtak, írtak. Kétségtelen, hogy sok minden jól sikerült és dicséretet érdemlő, ám néhány dolog kevésbé. Ezek közé tartozik a kereskedelem is. * Érdemes'talán elsőül megnézni, hogy mik vezettek a mai helyzethez? Mik az okai annak, amit a városi első titkár leszögezett? Vagyis, hogy Kazincbarcikán problémák vannak a kereskedelmi ellátással. A korábbi évek nagy ipari beruházásainak vonzataként jelentősen növekedett a lakosok száma. (Ma megközelíti a 40 ezret.) Aztán a köz- igazgatási átszervezés során a korábbi 8-10 település helyett ma már 29 tartozik a város vonzáskörzetébe. Ez további 40 ezer embert jelent. Érthető tehát, hogy a város szerepe, a vonzó hatás ezzel párhuzambsan emelkedett. A kereskedelem szemszögéből nézve: a forgalom dinamikusan megugrott, (öt esztendő alatt ez 63,2 százalékos növekedés!) Ugyanakkor a VI. ötéves tervi kereskedelmi fejlesztési elképzeléseknek alig 50 százaléka valósult meg. Vagyis több tervezett létesítmény, fejlesztés nem került „tető alá”. Maradtak a többségében kis alapterületű boltok, a raktározási gondokkal. * Újhelyi Tibor: — A téma napirendre tűzését az is indokolta, hogy növekedett a helyi bevásárlások iránti igény, hiszen drágább lett az utazás, az idő is. * Növeli a feszültséget, hogy a fejlesztések nem voltak szinkronban a város növekedésének ütemével. (Elaprózott élelmiszerbolt-hálózat, szétszórt iparcikkhálózat.) A népi ellenőrök is megállapították mindezt. Ami persze nem azt jelenti, hogy az említett fórumokon a „bűnbakok” keresése lett volna a cél. Sokkal inkább az, hogy a meglévő problémákat feltárva, megismerve, határozzák meg a további teendőket. * Pétervári György, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője: — A kereskedelmi hálózat kialakítása nem a legszerencsésebb. Eléggé szétszórt. Például van a városban három műszaki bolt, de egyik sem a centrumban. Egyébként az a véleményem, hogy inkább nagyobb — ezer négyzetméter körüli — üzletek kellenek, ahol a vevők mindent megtalálnak, amit keresnek. * Ami több helyütt is elhangzott: az ellátás összességében megfelel az alapvető követelményeknek. Jónak ítélhető az, hogy erősödött a verseny több területen. Mondani sem kell: ennek a hasznát a vevők látják. Ugyanitt említendő, hogy adott a lehetőség az ország más részeiből való árubeszerzésre, a más — megyén kívüli — vállalatokkal a kapcsolatfelvételre és a külkereskedelmi cégeken keresztül importáru beszerzésére. Egy-két példa onnan, ahol már élnek ezekkel a lehetőségekkel: a kazincbarcikai áfész üzemelteti a város égjük legnagyobb ABC-áruházát, közismert nevén a Márkát. A bolt vezetője — a szélesebb választék érdekében — heti munkanapjaiból átlag két napot utazással, pontosabban áru- beszerzéssel tölt, Így az üzletben megtalálhatók azok a cikkek, melyek budapesti, szegedi, hajdúböszörmén.yi vállalatok raktáraiból kerültek ide. Vagy a Kazinc Áruház Romániából, Csehszlovákiából, Bulgáriából és más országokból származó termékekkel szélesíti választékát. Ám ezek napjainkban kiragadott példáknak számítanak. Még nem minden kereskedő él ezzel a lehetőséggel... A másik oldalon ott van az is, h ogy egyes árucikkekben a lakosság szükségletét nem, vagy csak szerényebben tudják kielégíteni. * Részlet dr. Illés Pálnak, a városi pártbizottság titkárának referátumából, mely a kereskedelmi aktíván hangzott el: „A feladat megvalósítása a hálózat fejlesztésén túl feltételezi újabb lehetőségek feltárását, az áruválaszték és a kínálat folyamatos bővítését. Az egységek vezetőit ösztönözzük új kereskedelmi kapcsolatok kialakítására, új beszerzési forrná^ megvalósítására, és folyamatos bővítésére.” * Az érzékelhető gondokon bizonnyal segítenek majd azok a korszerűsítési és fejlesztési elképzelések, melyek a VII. ötéves terv során válnak valóra. Elsőként említhető itt az új 1000-1200 négyzetméteres Skála Áruház, mely még ebben a tervidőszakban felépül a város központjában. Továbbá tető alá kerül még egy 800 négyzet- méteres ABC-áruház, valamint a Domus új raktára. Korszerűsítik, raktárakkal nagj’obbítják a Lenin úti élelmiszerboltokat, a Márka ABC-t és a Kikelet közi üzletet. * Pétervári György: — A kiszolgálás milyensége nagyon sokat jelent. Itt még adódnak szemléletbeli problémák. Igaz, a kereskedők többsége becsülettel helytáll. Egyre többször kapunk még mi is telefonon olyan jelzéseket, melyek a bolti dolgozókat dicsérik. Viszont nem minden vállalat tartja ma fontosnak, hogy dolgozói hogyan bánnak a vevőkkel. Pedig ... A jó kereskedő ismeri ezt az alapszabályt. Hadd említsek meg itt olyan vállalatokat, melyek nagy súlyt helyeznek a kulturált kiszolgálásra. Nagyon jó partner ebben a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat, a Bórsoöi Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat és a Kazincbarcika és Vidéke Áfész. * Azon a bizonyos kereskedelmi aktíván természetesen szóba került a kulturált adásvétel, az eladók—vevők vi- szonya. Vélemények hangzottak el pro és kontra. Amiben viszont egjr átértettek: hogy tudniillik, lett légj7en a Választék bármilyen, ha a kiszolgálás milyensége kívánnivalót hag>r maga után ... * Egy barcikai vásárló véleménye : — Általában megkapom azt, amit vásárolni szeretnék, ám esetenként zsúfoltság tapasztalható, néhány termék gyakran hiányzik, de azért az ellátás elfogadható. * Nos, ebből is kitűnik, hogy a vevő reálisan érzékeli, észreveszi (ki más jobban, mint ő?) a barcikai kereskedelem helyzetét. Éppen a zsúfoltságnak, az árukínálat neuralgikus pontjainak kiküszöbölésére, megszüntetésére kell tehát törekedni. Ahogyan azt a fentebb taglalt értekezletek, fórumok résztvevői elhatározták. Hiszen a hibák, az okok immáron kiderültek. most már tenni kell. Mészáros István Az árkádos üzletsor már városi színvonalú I
