Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. január 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A putnoki bányában. Ebben az évben 3,7 millió tonna szén kitermelése vár a borsodi bányászokra Bányabezárás Borsodban Előtérben a gazdaságosság Beszélgetés a Borsodi Szénbányák vezérigazgatójával Ismét bányabezárásokra számíthatunk Borsod megyében. Valamikor a hatvanas, hetvenes években nagy vitát váltott ki, s kiderült, elhamarkodott, elhibázott lépés volt az aknaajtókra rátenni a lakatot, s még kibányászható szénvagyont hagyni a föld mélyében. Most. hasonló döntésre készül a Borsodi Szénbányák, de úgy tűnik, ezt alaposan megfontolták. Erről, és 1987 célkitűzéseiről is beszélgettünk a vállalat vezérigazgatójával, Kiss Dezsővel: — Mielőtt az idei esztendő tennivalóit vennénk számba, tekintsünk vissza 1986-ra, amikor is az utóbbi évek legkevesebb szenét küldték a felszínre... Bár — hogy lekopogjam —, eddig nem voltak szénellátási gondok. — Tény, talán soha ilyen keveset nem bányásztunk, hiszen tavalyi tervünk 4,1 millió tonna szén fejtése volt. Ám az is tény, ha a műszaki, gazdasági paramétereket vizsgáljuk, hogy a legsikeresebb évünknek tekinthetjük 1986-ot. Már ha az utóbbi fél évtized eredményeit nézzük ... Termelési csúcsunk hét évvel ezelőtt, 1980-ban volt, akkor 5,3 millió tonna szenet bányásztunk, s ennek a jelentékeny mennyiségnek csaknem a felét a belkereskedelemnek, a lakosságnak adtuk. Akkor, az úgynevezett lakossági szenek majd' kétharmadát mi biztosítottuk. De maradjunk 1986-nál! Bányászaink rendkívülit produkáltak, pedig jó néhány föld alatti problémával meg kellett küzdeni. A tervet 242 ezer tonnával fejelték meg, s ebből 168 ezer tonna jutott a belkereskedelemnek. Ami örvendetes: ezt a többleteredményt kevesebb szabadnapi bányászkodással sikerült elérni... Való igaz, 1984—85 feszültségei után tavaly már nem volt probléma a szénellátásban, többnyire mindenki vásárolhatott annyi és olyan tüzelőt, amilyet.akart. A lakosság mellett kielégítettük az ipari és energetikai fogyasztók igényeit is ... — A tavalyi esztendő — ha nem tévedek — a termelési sikereken túl azért is volt jelentős a bányászat számára, mert az állami tervbizottsági döntés rendezte sorsát. — Megszületett ez a döntés, amire mondhatok egy jelzőt is: költségtakarékos. A gazdaságos bányászkodást helyezi előtérbe, a gazdaságtalan termelést pedig vissza kell fogni. Kétmilliárd foKiss Dezső, a Borsodi Szénbányák vezérigazgatója: Idén jelentékeny mértékben csökken az állami támogatás. Fotó: B. I. rinttal mérséklődik az idén a bányászatnak juttatandó állami támogatás, a Borsodi Szénbányáknak 408 millió forinttal kevesebb dotáció jut. Tavaly 870 millió forint állami támogatásban részesültünk, ebben az évben ez 462 millió forint lesz. Meglehetősen nagy a különbség, meglehetősen nehéz lesz kigazdálkodnunk, s ezt csak a termelés mérséklésével tudjuk majd elérni... — Magyarán: a bányászat visszafejlesztéséről van szó? — Ezt így, egyértelműen nem lehet kijelenteni: az ország szénbányái a tavalyival csaknem megegyező mennyiségű szenet adnak az idén is, az viszont tény, hogy a mi termelésünk jelentős mértékben csökken. A gazdaságtalanul dolgozó bányákat bezárjuk . . . — Akkor is, ha a mélyben marad még szén? — Akkor is! Csökkenteni kell a ráfizetési hányadot, s bár keserves döntés ez egy bányásznak, de hátra kell hagynunk a szénvagyont is, ha az gazdaságosan nem bányászható ki. Egyébiránt a borsodi szénmedence az ország legfiatalabb szenét rejti (természetesen a mélyművelésű bányák tekintetében) : 25 millió éves ez a szén, s mint ilyennek a fűtőértéke alacsonyabb a máshol bányászotténál. Ezért pedig kevesebb pénz jár .. . Azt mondta az ipari miniszter, hogy a borsodi szén- vagyon igénybevétele a jövőben mérséklődik. Nos, mi ebben az évben 3,7 millió tonna szenet bányászunk ki, 1990-re pedig termelésünk a tervek szerint. 3,2 millió tonnára csökken, s akkor már a dotáció minimális lesz. Azt szeretnénk, ha olyan bányáink lennének, mint Lyukó, vagyis egymillió tonna éves termelésre kívánjuk felfuttatni a közeljövőben Putno- kot és a feketevölgyi aknát is. Erre egyébként lehetőség nyílik... — Az előbb bányabezárásról beszélt. Mely területeket érint ez? — Ormosbánya ez év első negyedében beszünteti termelését, a ma még ott dolgozó háromszáz embert a feketevölgyi bányában helyezzük el. Várhatóan a far- kaslyuki bányát is bezárjuk, bár idén ez a fejtés még dolgozni fog. Innen a bányászok Putnokra kerülnek. Hiszem, döntésünket megértik az emberek, bár kisebb konfliktusokra számítunk, hiszen régi, megszokott munkahelyét kell odahagyni vájárnak, csillésnek, elővájó- nak. A jövedelem, a megbecsülés természetesen nem szenved csorbát, s azon vagyunk, hogy az összeszokott csapatok az új munkahelyen is együtt maradjanak. Még egy mondat a megbecsülésről: nálunk a tavalyi éves bérszínvonal meghaladta a 113 ezer forintot. Aki kimagaslót produkált., az szépen is vihetett haza. Ettől függetlenül azt mondom, hogy a bányászat bér- és társadalmi megítélése még kívánnivalót hagy maga után. A Borsodi Szénbányáknál fél évtized alatt 2,5 ezerrel csökkent a létszám, legtöbben tavaly mentek el tőlünk. Nem a fluktuáció nagy, hanem nincs, aki a nyugdíjba vonuló idősek helyébe lépjen ,.. Helyére kellene tenni a bányászat rangját ... — Maradjunk még 1987- nél! A csökkenő termelés nem okoz-e zavart az ellátásban? — Nekünk ennyit kell bányásznunk ahhoz, hogy gazdaságosabb legyen termelésünk. A belkereskedelem ebben az évben 1,4 millió tonna szenet kap tőlünk, de bányászainkat ismerve, minden bizonnyal több lesz ez, a mennyiség, túlteljesítik a tervet. Egyébként ellátási körzetünkben nem lesz gond a szénnel, de nem hiszem, hogy nekünk • kellene megoldani Győr-Sopron, vagy Fejér megyék szénellátási problémáit is ... Ahogy előbb mondottam: a mi termelésünk csökken, de az országban csaknem ugyanannyi szenet termelnek ki, mint a megelőző esztendőben. Szóval — vélem — nem lesz baj a szénnel ... IUcsy Sándor Visszafejlesztve fejlődni Áz ózdi kohászatban új időszak kezdődik A salakfeldolgozóban —21 fokot mértek, az üzemben 17 fokra saccolták a hőmérsékletet. Hideg volt tegnap Óz- don is. Am a kohászvárost most nem elsősorban a hirtelen szigorodó tél foglalkoztatja, hanem a városnak és a városkörnyéknek munkát, kenyeret, rangot, emberi tartást adó kohászat jelene és jövője. Az Állami Tervbizottság döntése után tisztább a kép, bizakodóbb a hangulat, de még nincs lefutva ez a meccs. Az ózdi helyzetet tanulmányozta két napon át Fejti György, az MSZMP KB tagja, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Pártbizottság első titkára. Az ÁTB 5019/1986. határozata kimondja, hogy a korszerűtlen és gazdaságtalan termelést mérsékelni kell, s a veszteségek csökkentése érdekében korszerűsíteni szükséges a termelési és a termékszerkezetet. Az ÓKÜ vezetőinek véleménye szerint — s így tájékoztatták a megyei első titkárt' — a fő célokat lényegében sikerült teljesíteni. Program szerint folyik a visszafejlesztés és a fejlesztés tervének megvalósítása. Bontják, felejtik a régit, de már készülnek az újra is Óz- don. A menetrend szerint a VII. ötéves terv folyamán leállítják az u ni verzál, a tartó-, az abroncs- és a régi drótsorokat. egy nagyolvasztót és három Siemens—Martin kemencét. Intenzifikálják a fejlesztésre érdemes folyamatos acélöntőművet és a rúd-drót- hengerművet. Kiegészítő fejlesztések helye lesz a közép- és a gyorssor. Az elképzelések szerint a Siemens—Martin acélgyártási technológiát újjal váltják fel. A nagyobb nyereség érdekében diverzifikálják, azaz piacérzékenyeb- bé, könnyebben eladhatóvá igyekeznek tenni az ÓKÜ termékválasztékát. Előre megfontolt szándékkal szeretnék növelni a magasabb feldolgozottsági fokú áruk arányát. A dolgok áthangolása, a szó valóságos és képletes értelmében is átrendezi a gyárat. Az 1985-ös évhez képest 1990-re a hengereltárutermelés 90 ezer tonnával, az acéltermelés 100 ezer tonnával, a nyersvasterme- lés 200 ezer tonnával csökken. Viszont: húsz százalékkal nő a korszerű termékek aránya, javulnak az anyag- és energiafelhasználási mutatók. Az is a tényékhez tartozik, hogy az alapvertikumban 2800—3000-rel csökken a munkaerőigény, de a felszabaduló munkások mintegy fele foglalkoztatható majd az új, vagy a megújuló üzemekben. A generális ózdi változásokat jól előkészítették, technológiailag, emberileg is. Erről is beszámolhatott dr. Pethes András vezérigazgató, s erről Fejti György az üzemlátogatáson meg is győződött. Senkit sem ért tehát váratlanul, hogy néhány termelő sor már leállt, hogy kihűlt az I. számú nagyolvasztó, hogy befejezte működését az V. számú Siemens— Martin kemence. A vállalati kimutatások eredményekről és erényekről szólnak, s az ózdi kohászat azt akarja bizonyítani, hogy a nyolcvanas évek második fele nem a leépülés, hanem a változás, a fejlődés, az útkeresés időszaka. Az idei tervek feszesek, az elképzelések merészek. A már kidolgozott ötletek megvalósításának határt szab a tőkehiány, illetve a pénzügyi tisztázatlanság. Nem hallgatható el ugyanis, hogy a hazai vaskohászat gondjai Özdon karakteresen jelentkeznek. Az ÓKÜ akár annak a bizonyos állatorvosi lónak is felfogható, amelyen minden betegség bemutatható és megmutatható... De Özd nem pályázik ilyen „babérokra”. Ózd gondja nemcsak Ózdé, s a kohászat financiális és foglalkoztatási problémáit csak az ÓKÜ — önerőből — nem tudja megoldani. A magyar vaskohászatra szükség van. Ott fenn, északon is. Már nem is a „lenni, vagy nem lenni” — kérdés a legfontosabb. A kibontakozás útján-módján törik a fejüket a szakemberek, s arról kétnapos látogatása során az első titkár is meggyőződhetett, hogy a nagy múltú gyár gárdája a mostaninál keservesebb napokban sem ült ölbe tett kézzel. Tették a dolgukat, s ha nem volt pénz, akkor tervezgettek. Felkészülten, tervekkel felvértezve vághatnak neki ennek az új, s remélhetően megújulást hozó időszaknak. B. I. Egy kohó már kihűlt, most kettő látja el nyersvassal a gyárat. Szikrártatóan szép, iszonyúan kemény mesterség birkózni a vassal. Balogh Imre felvételei A magasan megmunkált termékért jobban fizet a piac
