Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. január 10., szombat 30 éves a Munkásőrség (Folytatás az 1. oldalról) tunk az 1956-os magyaror­szági ellenforradalommal, an­nak előzményeivel, történel­mi utunk tanulságaival. Ezzel kapcsolatban most a következőket tartom fontos­nak leszögezni: minden két­séget kizárva bizonyítható, hogy ellenforradalom zajlott le hazánkban, amely a népi hatalom megdöntését tűzte zászlajára. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága helyesen mutatott rá, hogy négy, egy­mással szorosan összefüggő ok vezetett az ellenforrada­lom kirobbanásához: a szek­tás-dogmatikus politika, a személyi kultusz és annak súlyos következményei, a párton belüli revizionista erők árulása, a hazai ellen­séges elemek aktivizálódása és az őket támogató nemzet­közi imperializmus akna­munkája. Ez az értékelés történelmi távlatból nézve is megállja a helyét, módosítani rajta nem kell. Az események jel­legén az sem változtat, hogy azokba olyanok is belesod­ródtak, akik a hibák kija­vításáért szálltak síkra. Pár­tunk a történtekért őket so­ha nem okolta. Kezdettől fogva világossá tette, hogy kész mindenkivel együtt rhunkálkodni, aki az ország sorsát a szívén viseli, az alapvető szocialista célokat elfogadja, megvalósításukat támogatja. Ezen az alapon jött létre, fejlődött és erő­södött meg a nemzeti köz- megegyezés hazánkban. A három évtizedre visz- szatekintve jó lelkiismeret­tel mondhatjuk, hogy közös erővel és akarattal meg- védtük, megszilárdítottuk a munkásosztály hatalmát, és új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait. A pa­rasztsággal egyetértésben si­keresen megoldottuk a tör­ténelmi feladatot, a mező- gazdaság szocialista átszer­vezését. Ennek az egész tár­sadalom éppen úgy hasznát látja, mint a gazdaságirá­nyítási rendszer fejlesztésé­nek, a gazdasági, kulturá­lis fejlődésnek. Küzdelmes nemzeti történelmünkből — a hibák és a gondok elle­nére — messze kimagaslik az elmúlt 30 esztendő, amely országunk, népünk életében minden korábbi időszaknál dinamikusabb anyagi és szellemi gyarapodást ered­ményezett. Fontos, hogy társadalmi, gazdasági viszonyainkat olyannak lássuk, amilyenek a valóságban. Tartsuk szá­mon tehát az eredményeket, de vegyük észre és javítsuk ki a hibákat, számoljuk fel a hiányosságokat. Ne en­gedjük felhalmozódni a fe­szültségeket. A közvéle­ményben van aggodalom, bizonytalanság és jogos kri­tika is, de biztató, hogy né­pünk nagy többsége politi­kai érettségről és cselekvő­készségről tesz tanúbizony­ságot. Megérti, hogy a ko­rábbinál szerényebb ered­mények elérése is nagyobb erőfeszítéseket követéi, Nem kevés akadály ne­hezíti a fejlődést, mégis bi­zakodással tekinthetünk a jövő elé, mert társadalmi, gazdasági alapjaink szilár­dak. A Központi Bizottság múlt évi, novemberi hatá­rozata jó programot adott a cselekvéshez. Tennivaló­ink ismeretében erőinket, tudásunkat, szorgalmunkat most az éves népgazdasági terv végrehajtása érdekében kell összpontosítanunk. A múlt évről még nincs pon­tos elszámolás, de az lát­ható, hogy a teljesítmények elmaradtak a tervezettől. Az összességében elégtelen fej­lődés nagy különbségeket takar. A dolgozók többsége becsületesen helytállt, szá­mos üzem, szövetkezet és intézmény kollektívája a ne­hezebb í eltet elek között is tiszteletet érdemlő erőfeszí­téseket tett, jelentős ered­ményeket ént él. De vannak Olyan termelőegységeik is, amelyek azonos feltételek mellett a tőlük elvárható­nál gyengébb teljesítményt nyújtottak. Az idei népgazdasági terv szerény fejlődést irányoz elő, de megvalósítása jobb minőségű és fegyelmezét- tebib munkát igényel. Érvé­nyesítenünk kell azt a szi­gorú, de igazságos követel­ményt, hogy mind a terme­lőegységek, mind a dolgo­zók teljesítményűikkel ará­nyosan részesüljenek a lét­rehozott javákból. A lendületesebb fejlődés­nek, a jogos igények kielé­gítésének, a szociális feszült­ségek'feloldásának, a nehéz­ségekből való kilábalásnak az a legfőbb feltétele, hogy a termelésben és a társadalmi élet minden más területén teljes tudásunkat latba vetve tegyük a dolgunkat. Meg­győződésem, hogy a nemzeti összefogás tettekben meg­nyilvánuló ereje képes lesz átsegíteni az országot a gon­dokon. A nemzeti érzés, a haza sorsáért viselt felelős­ség napjainkban is leginkább a közösség javát szolgáló tet­tekben nyilvánulhat meg. Az ország előrehaladását csakis az emberi tudás és akarat, a színvonalas vezetés, a fegyel­mezett munka, az együttes gondolkodás és cselekvés biz­tosíthatja — mondotta Né­meth Károly, majd beszédét így fejezte be: Három évtizedes fennállá­sa alatt a Munkásőrség rá­szolgált a párt, a nép teljes bizalmára. Szocialista társa­dalmi rendünk e fontos in­tézményét joggal tartjuk szá­mon jelentős vívmányaink sorában. Az idősebb és a fia­talabb nemzedékek, a párt­tagok és a pártonkívüliek jó egyetértésben dolgoznak, tet­teikkel tanúsítják, hogy mél­tó folytatói nemzeti történel­münk, s benne munkásmoz­galmunk legszebb hagyomá­nyainak. Tiszta lelkiismeret­tel, azzal a jó érzéssel áll­hatnak elvtársaik, dolgozó­társaik elé, akiktől a meg­bízást kapták, hogy becsü­lettel teljesítették és teljesí­tik önként vállalt feladatu­kat. Ez fejeződik ki abban is, hogy a politikai és a har­ci kiképzésben, az állomány­építésben, a szolgálatban és a közéleti tevékenységben el­ért kiváló eredményért, helyt­állásért a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa több munkásőrt magas kitünte­tésben részesített. Az alkal­mat felhasználva, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében és a magam részéről is szívből gratulálok a kitüntetett -elv­társaknak. Viseljék büszkén társadalmunk elismerésének ezt a jelét. Az MSZMP főtitkárhelyet­tesének beszédét követően előléptetéseket, kitüntetése­ket adtak át. Számosán kap­tak magas elismeréseket. Többek között Csege Gézát, a Borsod megyei parancs­nokság csoportvezetőjét az Április Negyediké Érdem­renddel tüntették ki. ' Az ünnepség a Munkásőr­ség Központi Férfikarának műsorával zárult. Izraeli légitámadás Dél-Libanonban Ellentmondó jelentések az iraki-iráni frontról Irán csütörtökön Kerbe- la—5 fedőnévvel átfogó tá­madást intézett Irak déli része ellen — jelentette pén­teken az írna iráni hírügy­nökség. Az iráni csapatok állítólag 4 kilométerre ha­toltak az iraki állások mö­gé. A hírügynökség egy irá­ni katonai szóvivőre hivat­kozva közölte, hogy több ezer iraki katonát megöl­tek, illetve megsebesítettek. Az iraki vezérkar pénte­ken közleményben erősítet­te meg a támadás tényét, ugyanakkor megállapította, hogy a Bászra térségében harcoló 3. iraki hadtest meg­semmisítette a támadó iráni egységeket. Az iraki közle­mény szerint az iráni tüzér­ség csütörtökön este Bászra lakott területeit bombázta, és a támadás következtében két személy meghalt, három pedig megsebesült. Múlt év júniusa óta sor­rendben ez volt az ötödik, Kerbela fedőnevű iráni tá­madás. Kerbéla iraki város, a határtól 250 kilométerre fekszik, és a név kiválasz­tásával az iráni vezetés ar­ra utal, hogy az iráni erők eddig a pontig kívánnak előrenyomulni. Terrorista merényletek Kilenc embert öltek meg szikh terroristák Pandzsáb indiai szövetségi államiban a péntekre virradó éjszaka. A merénylőtöket Amritszár körzetében hajtották végre. Rendőrségi beszámolók szerint a város közelében a terroristáik egy hattagú szikh családdal végeztek. Nyilvánvalóan bosszúból öl­tek a fegyveresek, a család­fő ugyanis együttműködött a rendőrséggel. Áldozataik között két kiskorú gyermek is van. A másik vérfürdőre a pandzsábi pénzügyminiszter rokonának a farmján került sor. Három szikh szóigát öl­tek meg a terroristák a gaz­daság csűrjében. Műtrágya a Garamban Kilencvenezer liter folyé­kony műtrágya került a Gia- nam folyóba december 29- én Závadka mad Krómom­ban — jelentette a Rudé Právo csütörtöki száma. Az anyag a besztercebá­nyai agrokémiai vállaltát te­rületén egy fémtartályból folyt ki, ugyanis az erős — mínusz 25 Celsius-fokos — fagyok miatt elrepedt a tar­tály szelepe. A mérgező szer a szennyvízcsatorma- rendszeren keresztül a Ga­rami folyóba került. Mint­egy húsz kilométeres sza­kaszon elpusztul talk a hálák, mindenekelőtt a pontyok, s a pénzes pérek. A balesetet — minit azt a Povodii Hro- nu Vállalat illetékese el­mondta — kötelességmu­lasztás okozta. A rendele- ték szerint ugyanis különle­gesen kell kezelni és meg­bízhatóan szükséges tárolni a vegyi és más mérgező anyagokat. A folyékony mű­trágya értékén kívül a mintegy ötezer kilogramm hal elpusztulásával jelentős kár keletkezett. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. Az MTI kérésére az Or­szágos Vízügyi Hivatal kö­zölte, hogy a Duna magyar­országi szakaszán a szeny- nyeződés következményeit már nem észlelték. Az izraeli légierő pénte­ken reggel rakétatámadást intézett a dél-libanoni Szaida (Szidon) közelében kialakí­tott palesztin állások ellen. Jelentések szerint a táma­dásnak tíznél .több halálos és sebesült áldozata van, az anyagi károk jelentősek. Libanoni források szerint négy harci gép húsz percen át bombázta a kikötőváros közelében fekvő Magduse faluban kiépített palesztin állásokat, és az Ain el- Helua palesztin menekült­tábort. Ezeket az állásokat múlt év novembere óta épí­tették ki, miután a siíta mi­líciákkal vívott harcok so­rán elfoglalták ezt a terü­letet. Szemtanúk szerint a gépek nagy súlyú bombákat dobtak le, közöttük olyan időzített bombákat is, ame­lyek percekkel a támadás befejeződése után robbantak. Palesztin források szerint az izraeli légitámadás fő célpontjai a Fatah palesztin szervezet állásai voltak, de találat érte a Demokratikus Front Palesztina Felszaba­dításáért szervezet egyik tá­maszpontját is. A palesztinok légvédelmi eszközeikkel lőtték az izrae­li gépeket, de nem értek el találatot. Az izraeli hadse­reg rövid közleményt adott ki a támadásról, amelyben megerősítette, hogy a gépek épségben visszatértek Izra­elbe. Az év kezdete óta ez volt a második izraeli légitáma­dás Libanonban. Uj bolgár tengeri határ Bulgária kizárólagos gaz­dasági övezeteit létesít a Fe­kete-tengeren. Az államta­nács erről szóló rendeletét a hiviatálos bolgár közlöny pénteki számában tették közzé. A rendelet szerint a fe­kete-tengeri kizárólagos bol­gár gazdasági övezet a bol­gár területi vizeik határain túl terjed a partvonaltól számított 200 tengeri mér­földig. Az övezet külső ha­tárait a szomszédos és a környező országokkal törté­nő kölcsönös megáillapodá- sok alapján határozzák meg. Az államtanács határoza­tában be jelenítette, hogy a Bolgár Népköztársaság, kizá­rólagos jogokat élvez az övezetben az ólő környezet, ■ a természeti erőforrások ta­nulmányozására, fölhaszná­lására, védelmére és az azokkal való gazdálkodásra, egyéb gazdasági tevékeny­ségre, ameily az övezet, il­letve energiaforrásai kutatá­sával és kiaknázásával kap­csolatos. Az övezeten bélül Bulgáriát' megilletik a nem­zetközi szerződésekből és a nemzetközi jog egyéb nor­máiból származó jogok. Kém vagy provokátor? Kétségek és bizonyosságok A világsajtót tavaly ősz óta foglalkoztatja,- hogyan kerültek napvilágra a le­hető legtitkosabb adatok Izrael atomfegyvergyártó kapacitásáról. A hivatalos verzió ugyanis olyan egy­szerű, hogy az már gyanús. Ráadásul a Qui prodest? (Kinek az érdeke?) ősi kérdésére sem könnyű vá­laszolni. így azután sokan azt is kétségbe vonják, hogy" Mordechai Vanunut elrabolta az izraeli titkos- szolgálat, s most valódi bíróság előtt felel tettei­ért. Azért a kétségek mellett vannak biztos pontok is a Vanunu-sztoriban. A most harmincegy esztendős fia­talember technikusként valóban a dimonai atom­fegyvergyárban dolgozott, s egy évvel ezelőtt Auszt­ráliába költözött. Fölvette az anglikán vallást, s szinte azonnal elkezdte „áruLni” magát. Jobban mondva nem saját magát, hanem azokat a fotókat és vázlatokat, amelyeket állí­tólag ő maga készített Di- monában. A Newsweek ne­met mondott — még egy rejtély: miért nem érde­kelte őket ez az ugyancsak szaftosnak ígérkező ügy? —, de a Sunday Times már nem volt ilyen óvatos. Londonba hozatta Vanu­nut, előkészítette a szen­zációs anyag közlését — majd lázasan keresni kezdte az informátort. Az ugyanis egy nappal a cikk megjelenése előtt eltűnt. A lázas keresés sem igazán pontos kifejezés, hiszen (már megint ez az örökös „miért?”) a lap csak ki­lenc nap késéssel értesí­tette a rendőrséget Vanunu hiányáról. Ezalatt a Mo- szadnál, a rutinos izraeli titkosszolgálatnál kevésbé tapasztalt szervezetek is képesek lettek volna akár örökre eltüntetni minden nyomot. Ezek után a Sunday Timesban megjelent „le­leplezések” már egyáltalán nem rengették meg a vilá­got. Annál is kevésbé, mert a világ már régóta sejti, hogy nem textilgyár mű­ködik a Negev sivatagban. Most már az izraeli ható­ságok sem állítják ezt a képtelenséget — pedig húsz éve ez volt a „kincs­tári” változat. Különböző lapok már sokszor megír­ták, hogy Izrael rendelke­zik atomfegyverekkel. Az sem titok, hogy az 1973-as arab—izraeli háború során volt olyan pillanat, ami­kor a Tel Aviv-i politiku­sok komolyan fontolgatták a bomba bevetését. A di­monai plutóniúmdúsító reaktor technikai jellemzői sem túlságosan érdekeseik, hiszen a nyugati országok szakirodaimában régóta hozzáférhető információk­ról van szó. Műszakilag legfeljebb néhány részlet kelthet figyelmet, no meg az ia hír, ‘miszerint Izrael immár neutronbombákat is gyárt. Ezek a viszonylag kisebb hatóerejű bombák ugyanis érzékelhetően lej­jebb szállították az atom­küszöböt, könnyebben, ki­sebb kockázattal bevethe­tők egy esetleges fegyveres konfliktusban, mint a ha­gyományos atomfegyverek. A neutronbombát kifeje­zetten páncélosak elleni csapásra tervezték, így nagy szerepe lehet a fő­ként tankokkal vívandó sivatagi háború során. A megfigyelőik jó része éppen ezért úgy véli, hogy Vanunu kezdettől fogva provokátor volt. Nem igaz, hogy baloldali kapcsolatai miatt bocsátották, el állá­sából, s az sem felel, meg a tényeknek, hogy erőszak­kal rabolták volna el a bí­rósági tárgyalásra. A Mo- szad célja az volt az ak­cióval, hogy a világ is­mét felfigyeljen az izraeli atom-ütőerőre, s az arab országok még csak ne is foglalkozzanak a katonai egyensúly megteremtésé­nek gondolatával. E véle­mények szerint Tel Aviv újból csak azt akarta nyo­matékosítani, hogy száz — más értesülések szerint kétszáz — nukleáris tölte­te van, s adott esétben nem habozna azt bevetni. A dráma legújabb fel­vonása már izraeli földön játszódott. Amikor Vanu­nut a bíróságra kísérték, a fogoly a furgon ablakára tapasztotta kezét. A fotó- riporterek vakulnak pergő­tüzében jól látszott a te­nyerére írt felirat: „Az olaszországi Rómában el­raboltak ’86. 9. hó 30-án, 21 órakor. 29-én jöttem Rómába az 504-es járat­tal.” A rendőrök elrántot­ták Vanunu kezét az ab­laktól, és a katonai cen­zor napokig nem engedte közölni a kérdéses fotókat. A visszaúton Vanunu be­szélni próbált a rá leső ri­porterekkel. A rendőrök ekkor már a száját fogták be. A bíróság árulással és kémkedéssel vádolja, ha el­ítélik, minimum húsz évet kap, de az is lehet, hogy életével fizet bűneiért. Mármint abban az eset­ben, ha nem volt provoká­tor, és nem engedik szaba­don a hátsó kijáraton — új arccal és személyazo­nossággal. Jócskán akadnak tehát kétséges epizódok Vanunu történetében. Az igazat ta­lán sosem tudja meg a közvélemény. Az azonban bizonyos, hogy Dimoná- ban tovább folyik az atombombagyártás, s Izra­el az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Francia- ország és Nagy-Britannia után a hatodik atomhata­lommá vált. H. G. ki ominózus jelenet Jeruzsálemben, amikor Vanunu a fur­gon ablakára tapasztotta kezét

Next

/
Thumbnails
Contents