Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
1987. január 5., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Most már mindegy. Tetszik, nem tetszik, itt egy újabb esztendő. Elkezdtük. No, most kelilene komoly dolgokról írni, hogy dolgozni jobban kell majd, meg a gazdasági szabályzók áldásos hatása, miegyebek. De énnekem egyre csak holmi mulatságosságok forognak a fejemben, így az 1987-es esztendő legelején. Talán azért, mert az évet egy defektes kerék szerelésével kellett kezdenem. Na, ez is jól kezdődik, sziszegtem b. nejemnek, amikor megláttam Skodám „leült” hátsó részét. Arra mór nem is merek gondolni, hogy ez a „leülés” valamiféle égi jel ugyebár arra, hogy az egész évben... Nem, nem. Igaz, motoszkál bennem, hogy így január elején, talán nem véletlenül ... Hiszen nem enged a belső, ha ... Nos, hát nem volt mit tenni, nekiláttam a szerelésnek. Hites társam kétségbeesetten álldogált ott mellettem, míg én pezsgőtől átitatott ruházatomban az égieket hívtam segítségül, (aztán már inkább küldtem el) a kerék cseréjéhez. Tettem ezt azért, mert mór a motor olajtartályában is kerestem a felnikulcsot, de nem találtam. Szegény sógoromat kellett kiverni az ágyból, ki attól az elvtől vezérelve, hogy az esztendő első napján bizony az égadta világon semmit, még egy szalmaszálat sem tesz arrébb, meglehetősen moró- zusan kászálódott elő. Keresni nekem saját kocsijának szerszómos ládájában a szerszámot. Aztán megtalálta — jó félóra múlva. Kezemben a kulccsal, most már minden ment, mint a karikacsapás, csak az oldalbordám toporgott egyre mellettem, állandóan mondogatva: vigyázz a ruhádra! Jaj, máris ott egy folt! Meg ilyeneket. Én persze igyekeztem féltőóvó szavait magamévá tenni, miközben azon szurkoltam, hogy jaj, csak beinduljon ez a fránya motor. Ugyanis újabban az akkumulátorral is adódnak problémák. Minduntalan le- merül. így aztán a benzinfaló, többnyire csak annyit mondott, hogy katt, meg hogy nyekk. Amit a kerékcsere elvégeztével én is produkáltam, mert akkorát estem egy jégfolton, hogy csak úgy nyekkentem. De ez nem számít. (Beültem a kocsiba és máris indítottam. Illetve csak indítottam volna. Mert most még azt sem mondta az a dög, hogy katt. így aztán mozgósítani kellett a többi szundikáló, szilveszterező társainkat, akik lanyhuló vehemenciával betoltak minket. Elindultunk hát. Az új esztendőben. Ez volt az első lökés. Persze, jól tudom, ez a későbbiekben édeskevés. Ezért fel kell töltődni akkumulátorjaink- nak. (mészáros) Telex- és telefonszalon Debrecen után, vidéken másodikként, Keszthelyen is átadták a nyilvános telefon- és telexállomást. A felújított, műemlék jellegű épületben 70 négyzetméter alapterületen öt nemzetközi távhívásra is alkalmas telefon-, valamint telexgép várja a keszthelyieket és az üdülőket. Bővülő szerszámgépexport Kedvező eredménnyel zárta az évet a Csepeli Szerszámgépgyár. A vállalat igyekezett kihasználni a világpiacon tapasztalható fellendülést. A külföldi vásárlók elsősorban a legkorszerűbb szerszámgéptípusokat, köztük a számítógép-vezérlésű megmunkálóközpontokat, robotberendezéseket és a gyártócellákat keresték, s a csepeliek gyártmányfejlesztéseik gyorsításával több sikeres üzletet tudtak kötni. A vállalat új piacokat is szerzett az iparilag fejlett országokban és a fejlődő államokban, miután évi 10 százalékos konvertibilis exportnövekedést vállaltak az exportbővítö pályázat keretében. összesen mintegy 350 millió forint értékben szállítottak szerszámgépeket nyugat-európai és tengerentúli cégeknek. A legnagyobb sikert az MK 500 típusú megmunkálóközpont aratta, amely alkalmas komplett gyártórendszerbe való beépítésre is. Az első ilyen gyártórendszert a következő hónapokban a csepeli üzemben is felszerelik, s ez jó referenciául szolgálhat a konvertibilis kivitel további bővítéséhez. Javult a csepeli szerszámgépekbe szerelt hazai gyártmányú vezérlések minősége is, különösen azoké a típusoké, amelyeket a VI- LATI szállított. Ugyanakkor továbbra is alkalmaznak még külföldi, köztük Siemens-vezérléseket. A' Csepeli Szerszámgép- gyár 1986. évi árbevétele meghaladta a kétmilliárd forintot. Bár az első fél évben még veszteséget könyveltek el, a második fél év rugalmasabb és jobb munkája eredményeként végül is 150 millió forint körüli nyereséggel zárták az évet. 1987-ben az árbevételt legalább 10 százalékkal kívánják növelni, amihez jó alapot nyújt a tőkés kivitel hasonló arányú bővítése. Ehhez már kellő rendelésállománnyal is rendelkeznek. Huszonöt éves az OMFB Á műszaki fejlődést segíti Huszonöt éves az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Sőt: úgy is számolhatjuk, hogy már betöltötte huszonötödik „életévét”, mert 1961 szeptemberében nevezték ki első elnökét, aki hamarosan hozzálátott munkatársainak összeválogatásához. Azóta is oly sokszor bebizonyosodott, hogy a magyar műszaki és gazdasági szakemberek „szürke állománya” szinte csodákra képes, ha van miért megmozgatni. Sorra- rendre érkeztek az új bizottsághoz, és a munkáját segítő hivatalhoz a műszaki fejlesztésre vonatkozó tanulmányok, elképzelések. Seregnyi olyan gondolat szabadult fel, amely a korábbi, kizárólag tervutasítások alapján működő gazdaságban legföljebb megszülethetett, de aztán el is szunnyadt, várva — Csipkerózsika módjára — a felébredéshez alkalmas időt. A MÜFA vonzereje Érkeztek a javaslatok az ipar, az építőipar, a közlekedés fejlesztésére, s az OMFB vezető testületé — természetesen alapos, átgondolt szelektálás után — eljuttatta azokat az illetékes kormányzati szervekhez. Ahol — tovább szelektáltak, többnyire azt a szempontot téve első helyre, hogy mire van pénz. (Aminek voltak negatív következményei is. A telefon-helyzetről például csak annyit jegyzett meg az OMFB felterjesztése, hogy véleményük szerint „nem szerepel súlyának megfelelően a fejlesztési prioritások között”. A többi — közismert.) Üj fejezet kezdődött az OMFB működésében 1968-ban az (akkor még) új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. A változások lényege abban foglalható össze, hogy most már 15—20 évre kellett kidolgozni fejlődési prognózisokat és fejlesztési irányelveket. Jelentős pénzösszeget kapott az OMFB műszaki fejlesztési alapként, s ennek birtokában tudott tárgyalni és kölcsönösen előnyös szerződéseket kötni kutatóintézetekkel és vállalatokkal a népgazdaság számára fontos kutatások eredményes elvégzésére. Talán külön mondani sem kellene, hogy a műszaki fejlesztési alap iránt egyszeriben nagy lett az érdeklődés. De — hazai viszonyaink ismeretében — azt sem, hogy minden vállalat és intézmény felel meg a kívánalmaknak, sőt az önmaga által vállalt kötelezettségeknek sem. Ám a mérleg alapjában mégis a pozitívumok javára billent: sok mindenben lépett előre a magyar népgazdaság számos ága a MÜFA segítségével. 1986 eleje óta az OMFB alapvető feladata — mint az erről szóló minisztertanácsi határozat kimondja: „A kormányzati műszaki fejlesztési politika érvényesítése, a műszaki fejlesztéssel összefüggő kormányzati döntések kezdeményezése és előkészítése, a fejlett technika elterjesztése, részvétel a gazdaságirányítás, a népgazdasági tervezés és szabályozás fejlesztésében, a tudományos kutatások irányításában és összehangolásában, továbbá a nemzetközi műszaki tudományos kapcsolatok hazai koordinálása”. Független plénum Most már tehát nemcsak egyeztet és koordinál az OMFB, hanem irányítói felelősséggel tartozik a kor-- mányszintű kutatási és fejlesztési tervek összeállításáért is. Ami — többek között — azt jelenti, hogy korábban a minisztériumok vagy elfogadták az OMFB álláspontját — vagy egyszerűen túltették magukat rajta. Most pedig az OMFB-nek van joga dönteni a minisztériumok javaslatairól. Ügy is mondhatnánk: minden az OMFB-re tartozik, aminek valami köze van az ország műszaki fejlődéséhez. S az is új, hogy a bizottság plénuma a kormánynak javaslatokat tevő, műszakigazdasági szakértő testület, amelyből kimaradtak a minisztériumok, országos hatáskörű szervek képviselői, s nagyobb számban kerültek be a gazdaság, az ipar, a műszaki fejlesztés vállalati irányítói, s ott vannak a tudomány kiválóságai is. Ami pedig különösen új — s talán más szervek is átveszik a példát —, hogy a plénum tagjai saját meggyőződésük szerint, vállalataiktól, szolgálati kötöttségüktől függetlenül alakítják ki és szögezik le véleményüket, javaslataikat. Az OMFB elnöke vezetője a plénum- nak is, a hivatali apparátusnak is — de a kettő között igen nagy a különbség. Az elnök — Tétényi Pál akadémikus — a plénum üléseit vezeti, de az azon résztvevőknek nem fölötte- se, őket nem utasíthatja. A hivatal viszont az elnök apparátusa — mint a minisztérium a miniszternek. Szaktitkárságok, programirodák Szaktitkárságok alkotják az OMFB apparátusának nagyobb és jelentősebb részét, energetikai, nyersanyag és kohászati, vegyipari, gépgyártási, villamosipari, elektronikus ipari, automatizálási és számítástechnikai, építési és településfejlesztési, valamint könnyűipari és szolgáltatástechnikai szaktitkárságok működtek már az 1986 januári, a legújabb változások előtt. Ezekhez újonnan állítottak fel néhány szaktitkárságot. A lényeg azonban nem változott: az OMFB mindig igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. S ebbe az irányba vinni magával — ha lehet — minél több vállalatot, intézetet, sőt: az egész népgazdaságot. V. E. Lesz-e állattenyésztés Fulókércsen? „Akarjuk-e — Nehezen tudnám elképzelni a holnapot állattenyésztés nélkül. Mit tagadjam, nekem a közös gazdálkodáshoz éppúgy hozzátartozik ez is, mint a növénytermesztés. Ám a mai költség- viszonyok között állatot tartani azért, csak hogy legyen, hogy úgymond kerek legyen a kép, nem lehetséges. így aztán most számolunk, számolgatunk — kezdi a beszélgetést Laczkó Sándor, a fulókércsi Úttörő Termelő- szövetkezet új elnöke. Pedig jelenleg majd félezer tehene van a közös gazdaságnak. Tehenei, s természetesen kisborjak és növendékek, aztán legelők, épületek, sőt állatot szerető tagjaik és elnökük. A fulókércsi állattenyésztés jövője, holnapja mégis mostanság dől el. — Amikor idekerültem elnöknek, olyan „eredmény- nyel” termelt az állattenyésztési főágazat, hogy majd belenyekkent a szövetkezet. Igaz, hogy volt tejelő szarvasmarha ágazatunk, s foglalkoztunk húsmarhate- nyésztéssel. De hogyan?! Még az állatokat sem különítették el, sem korcsoportonként, sem hasznosítási igény szerint. A takarmányozás színvonala pedig még nem is olyan régen egyenesen szégyenletes volt. — Már nem az? — Tudom, bután hangzana, ha azt állítanám, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott minden, s e változás okán eredményessé vált a tevékenységünk. Bután hangzana, mert az állattenyésztés az az ágazat, amelyet még holnap, holnapután, tehát egy-két év múltán is meghatároz a közelmúlt. Itt évek óta nem selejteztek megfelelően. Az öreg. semmire sem való tehenek nyilvántartási értéke pedig hihetetlenül magas. De ha én ezt selejtezi etem, s kicseréltetem egy fiatalabb, genetikailag jobb értékű tenyészállatra, ki fogja az így keletkező veszteséget lenyelni? Nekünk pedig ahhoz, hogy az elkövetkezendőkben magasabb színvonalon dolgozzunk, legalább 30 százalékos selejtezésre lenne szükségünk. — De a nagy genetikai átalakításokhoz vagy valami hasonlóhoz nincs pénzük. — Pénzünk valóban nem sok van. Arra legalábbis nem jut, hogy egy új állománnyal kezdjük bizonygatni a népnek : lehet eredményesen gazdálkodni e tájon is. Szóval lehet fejni és húst termelni úgy is, hogy arra nem fizetünk rá. A rendcsinálást szó szerint a takarítással kezdtük, kint a telepen! Az állatok között és a takarmányozásban ! Elkülönítettük korcsoportonként és hasznosítási irány szerint az állatokat. Itt a fulókércsi termelőszövetkezetben közel 130-as átlaglétszámú tehenészeti telep van. amelynek alapja a jövőben a jól tejelő holstein- fríz, a többit, a magyartarkákat átvisszük a húságazatba. Meggyőződésem, hogy itt, ezen a dimbes-dombos tájon leginkább a húsos szarvas- marha tenyésztésének van jövője. — Ügy hírlik, az adja a legkisebb jövedelmet... — Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kisebb jövedelmet, ami még lehet megfelelő. A húsmarhatartásnak viszonylag kicsi az élőmunka-igénye. A hús pedig olcsón előállítható, ha a tartást a legelőre alapozzuk, a jó minőséget garantálhatja a genetikailag okosan megválasztott állomány. Mint korábban említettem, nekünk volt majd háromszáz, húshaszonért tartott magyartarka tehenünk. Most ebbe az ágazatba irányítottuk a korábban a tehenészetben fejt magyartarka teheneket is, s a célunk az, hogy a létszámot tovább bővítsük. A jövőben viszont csak húsjellegű fajtákkal — mint Charolaise, Limousin — termékenyítünk, ezzel elérjük, hogy az utódok a világpiac igényei szerint kiváló vágóértékű egye- dek lesznek. Olyanok, amelyek a ciklikus elletés miatt egyszerre születnek, a legelőn nőnek fel, s választás után olcsó takarmányozással az eredményes húságazat feltételeit megteremtik. Szövetkezetünk kiterjedt gyepterülettel rendelkezik, ám annak hozamai — az országos helyzetképhez hasonlóan — mész" sze nem biztosítják a szükségleteket sem beltartalmi értékben, sem pedig meny- nyiségben. Következésképpen a legelőket feltétlenül javítanunk kell! Ezért tavasszal nekikezdünk ötven hektáron a felülvetéshez, s aztán mind több és több figyelmet fordítunk az úgynevezett legelőkarbantartásra. Ha elgondolásunk szerint sikerül a takarmány-gazdálkodást megvalósítani, akkor közel 200 hektár olyan szántóterület szabadul fel, amelyen jelenleg pillangós terem. E területeken a terveink szerint olajosnövényt termesztenénk, s ezzel az árunövény-termesztés nagyobb biztonságát teremthetjük meg. — Hogyan fogadják a tagok a szövetkezeti vezetők szigorú szándékát, jövőt formáló terveit? — Nézze, ez a termelőszövetkezet és ez a táj hagyományosan az állattartás lét- jogosultságát hirdeti. Azért, mert ebből a tevékenységből itt meg lehetett élni! Ha pedig meg lehetett élni, akkor meg is kell élni! Mondok egy példát. Tavaly, év elején 400 grammos volt a hízómarhák havi súlygyarapodása. Az év végén viszont már 1087 gramm. S miért e nagy fellendülés? Nem az anyagi érdekeltség megteremtése okán dolgoztak jobban az emberek. A fulókércsi Üttörő-ben ma még nincs nyereség, — anyagi lehetőségek híján — a munka szerinti premizálás szinte lehetetlen, következésképpen a rossz, vagy a hanyag munka utáni pénzelvonás, mint szankcionálás szinte megoldhatatlan. Nem lehet ugyanis elvonni a semmit. S mindezeket a gondokat azért említem, mert a néhány hónap alatt elért eredményeink figyelemre méltóak. Abban, hogy sikerült úgy-ahogy ösz- szeszednünk magunkat, nagy szerepet játszott: annak idején megkérdeztem az embereket, mit gondolnak, kell ennek a szövetkezetnek az állattenyésztés? Ha kell, úgy akarjuk-e a sikereket?... — bea — Vadfeldolgozó Soponyán Megkezdi a konyhakész, tisztított, darabolt, fóliába csomagolt vadhús exportját 1987-ben a Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság. A szarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon feldolgozására üzemet építettek Soponyán, ahol már szerelik a gépeket. Ügy tervezik, hogy az üzemi próbákat követően márciusban indítják meg a folyamatos termelést. Kezdetben évente 300 tonna vadat dolgoznak fel, s később az igényeknek megfelelően növelhetik a mennyiséget.
