Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. január 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 „Nehéz és felelősségteljes feladat” Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túl­ságosan elhúzódik a Mi­nisztertanács ülése — ter­mészetesen érdeklődünk (új­ságíró-betegség — szenzációt sejtünk), a kormányszóvivői tájékoztató szervezői szét­tárják karjukat... — aztán némi késéssel (ez ideig min­dig másodpercnyi pontosság­gal érkezett) Bányász Re­zső, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, államtitkár, a Magyar Népköztársaság kormányá­nak szóvivője a hazánk cí­merével díszített faemel-- vényre lép. — Szép jó napot kívá­nok! A kormány mai ülé­sén .. . (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt té­mákról.) Most pedig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporte­rek. a tévé világosítói for­rósággal árasztják el a ter­met, a mikrofonok kábelei­től mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegy­zeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből vá­laszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kel­teni, mintha élő lexikonként mindenre készületlenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendez­getem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dol­gozószobájában pályájáról,- munkájáról, magánéletéről beszélgetünk: megkísérlem felvázolni, ki is az az em­ber, aki országnyi nyilvá­nosság előtt válaszol a köz­véleményt legjobban érintő kérdésekre. * Bányász Rezső dolgozó- szobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyo­sóján a Dunára nyíló abla­kon kinéztem, a folyó sö­tétbe burkolózott. — A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élvez­nek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájé­koztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen eseiben kapok? — Természetesen nem kí­vánom elolvasni a rólam szóló portrét. — De hiszen különösen az új sajtótörvény megjelenése óta a leg jelentéktelenebb in­formációt is ellenőrizni sze­retnék az informátorok meg­jelenés előtt. Nagyon sokan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán... — Ennek megváltoztatása sokunk feladata. Nekem na­gyon jó a véleményem a magyar újságírókról. Külpo­litikai és belpolitikai újság­írókról egyaránt. Persze vannak, akik a pólya szélé­ről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban fe­lelősségteljes munkát végez, véleményem szerint az ér­telmiségi réteg egyik prog­resszív ereje. Bátran mond­hatom, hogy a külföldi új­ságírókkal összehasonlítva is akár stílusban, korrektség­ben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is áll­ják a versenyt. Munkám so­rán sok külföldi újságíróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig hasz­nált munkája közben ... Per­sze vannak kiemelkedő tu­dású, nagy tekintélyt élvező ' újságírók ..., mint idehaza is. — Hagyományainknak kö­szönhető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és irodalom egy tőről falcad, az igényességre, a stílusra ter­mészetesen ez meghatározó. — A kormányszóvivői tá­jékoztató is a magyar új­ságírásról kialakult jó véle­ménynek köszönhető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. pártkongresszus tá­jékoztatáspolitikával kapcso­latos határozataiból ered. A politikai vezetés, a kormány igénye.... * .— A kormányszóvivő sze­mélyisége meghatározó je­lentőségű. Milyen felkészült­séget követel ez a munka? — Szombathelyen szület­tem 1931-ben. Anyám, test­véreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás utón az ifjúsági mozgalom természetes volt számomra, bár a premontrei rend gim­náziumába jártam... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmá­nyát során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős ko­rában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornoka­ként dolgozott, természete­sen a gimnáziumi tanulmá­nyai mellett, 1951-ben kezdte jogi tanulmányait. .. — A Szerb utcai kollé­giumban laktunk, esténként több társammal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztő­ségébe jártunk dolgozni. Rö­videsen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem to­vább. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor, Harmath Endre, hogy csak néhány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincán vezető újságíróként, vezető­ként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hit­tük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész vilá­got. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztő­ségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze felesé­gemmel. Akkoriban a sze­relmek nem az égben, ha­nem a pártiskolákon köttet­tek. Feleségem újságíró, az Ez a Divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a MALÉV bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminiszté­rium nemzetközi jogi osztá­lyán dolgozik jogászként... Mindketten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához”. Bányász Rezső az ellenforradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. („Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a kül- ügyben dolgozni”), aztán a Külügyminisztérium sajtófő­osztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stock­holmi nagykövetségén sajtó­attasé. — Jól megtanultam své­dül, a történelemtudomá­nyok kandidátusi címét is svéd témából szereztem: ne­vezetesen a svéd szakmun­kások és munkaadók 1936- os Munka—béke szerződé­sének elemzése volt a té­mám. A világ számos or­szágában ma is mértékadó ez a szerződés. — Nem könnyű az újság­író, diplomata, történész, író életútját követni... (írói munkásságáról még nem esett szó; 1980-ban Kissin­ger és Brzezinsky, 1982-ben Truman árnyéka, 1984-ben Pax Americana, az idén pe­dig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) — 1972-től a New York-i magyar ENSZ-képviselet he­lyettes vezetője voltam, az­tán négy évig London kö­vetkezett, majd Belgrád, az­tán megbíztak a londoni ma­gyar nagykövetség vezetésé­vel. örültem, hogy erre az időre esett az első angol mi­niszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politiká­ban akkor, talán ez a láto­gatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősség- teljes feladat is a hazát kép­viselni ... Bizonyára nagyon nehéz is, talán az utolsó vendég­ként hagyom el ezen az es­tén a Parlamentet... (- i -) Spártai jellemű magyar menekült — ez­zel a címmel tisztelte meg a Vasárnapi Újság 1868. november 22-i száma Újházy Lászlót, az egykori pataki diákot, aki ak­kor már közel két évtizede az emigránsok keserű kenyerén élt az Amerikai Egyesült Államokban. Hírneve — mely 1848—49-ben még fé­nyesen ragyogott — ekkorára bizony már i megfakult, a kiutat alig-reménnyel kereső ország népe tudatából az idő homokja las- san-lassan kipergette emlékét. Nyilván ezt érezhette az említett cikk szerzője is, no meg azt, hogy kora méltatlanul hálátlan jeles fiához, mert mintegy pótolandó, a kö­vetkezőket vetette papírra: „ ... korát s kora viszonyait sokban meg­előzte, puritán jellemtisztasággal s fárad­hatatlan tevékenységgel apostolkodott a ha­za anyagi és szellemi érdekeinek emelésén, a feudalizmus kiirtásán, a szabadság meg­honosításán s rendíthetetlen következetes­séggel vitte keresztül s óvta meg elveit minden körülmények közt. Ily férfiak min­dig tiszteletreméltóak, s nekik, ha olykor tévedtek is, ha a jelen nem, a jövő mindig igazságot szolgáltat.” Tulajdonképpen ki is volt Újházy László? Mai irodalmi barangolásunk e jeles férfiú életét, munkásságát kutatja. Újházy László Sáros vármegyében, Bu- damér községben, 1793-ban Újházy Sámuel és Radvánszky Polixéna gyermekeként látta meg a napvilágot. Alsóbb iskoláit a szülő­helyéhez közeli Eperjesen végezte, majd bölcseletet Debrecenben, jogtudományt, tör­vénytant pedig Sárospatakon tanult. Iskoláit befejezvén megnősült. Felesége nem volt más, mint a szepességi Szathmárv Danát egyetlen leánya, a Madagaszkáron királlyá lett Benyovszky Móric unokája. Üjhiázy nejével Sáros megyébe költözött, hol mind a gazdaságban, mind a politiká­ban aktívan tevékenykedett. Mindenben a gyökeres reform embere volt. Például ő volt az első, aki birtokain megvalósította a ta­gosítást, emelve ezzel mintegy 25 száza­lékkal a birtok értékét. A tagosítást nála okszerű váltógazdálkodás is követte. „ ... a mesgyéket eleven sövényekkel, az osztályo­kat (dűlőket) gyümölcsfákkal ültette be még a 40-es években, juhai, szarvasmarhái kitűntek, kezei alatt mindinkább nemes- bültek ...” Amennyire eredményesen gazdálkodott, annyira sok kudarc érte a politikában. Mint a szabadelvek előharcosát 1837-ben — Lo- vassy László ügyében mondott beszédéért — felségárulási perbe fogták. A vád alól csak 1840-ben — nádori közbenjárásra — mentetett fel. Ám ez csak a kezdet volt. 1848-ban a magyar minisztérium által megyéje főis­pánjának . nevezték ki. Egy olyan megyé­ben lett főispán, hol a konzervatívok vol­tak többségben. Ök bátorították a szabad­ságharc kitörésekor az osztrák Schlick tá­bornokot is, aki 1848 decemberében betört a megyébe, s Újházy birtokait feldúlatta, termését elkobozhatta. Családja, felesége és két fia alig tudtak elmenekülni. Ez alatt Újházy az országgyűlésben tény­kedett (az ő indítványára módosították a főrendi ház nevét felsőházra), szabadcsa­patot toborzott, melynek élén részt vett Görgey téli hadjáratában. Később kormány- biztosként működött Rozsnyón, majd Ko­máromban. Utóbbi helyen a kapitulációt (jobb pontjait Újházy eszközölte ki) a kor­mány nevében ő maga írta alá. A szabadságharc bukása után feleségével és két fiával (Farkas és Tivadar honvéd­századosok) „elment jobb vagy legalább szabadabb hazát keresni a távol észak­amerikai államokban’'’. Iowa államban, Chi­cagótól nem messze telepedtek le, hol New Buda (Üj-Buda) néven alapítottak egy ma­gyar telepet. Felesége 1851. október 6-án elhunyt. Halála súlyos csapás, amit nehe­zen tudott kiheverni. Nem is maradtak sokáig New Budában, hanem útra kelve „a Mississippi végtelen rónáin, s őserdőin ezer veszély közt áthatolva, 700 mérföldnyi tá­volban Texas állam St. Antonio városa mellett ütötte fel tanyáját”. Az új telepét Sírmezőnek nevezte el, s gazdálkodásba fogott. Rendkívül érdekesek és tanulságo­sak az ottani viszonyokat, s életmódjukat megörökítő jegyzetei. Jellemző életmódjá­ra, hogy bár azon a vidéken minden ne­hezebb munkát rabszolgákkal végeztettek, ő „inkább mintsem embert vásároljon, ön­maga fáradozott naponként 6—8—10 órát kapával, fejszével stb. a kerti, s mezei munkák körül...” Amikor kitört az amerikai polgárháború, Űjházynak délről menekülnie kellett. Wa­shingtonban keresett menedéket, hol Lin­coln elnök felajánlotta neki az anconai konzulságot. Ezt a tisztet 1861—64 között látta el Újházy. Ekkor, miután az olasz— osztrák háború befejeződvén, látta, hogy Magyarország felszabadítására ígért lépé­sek nem történtek meg, s családjáról is alig kapott tudósítást Észak-Amerika déli partjának elzáratása miatt, lemondott hiva­taláról és visszatért Sírmezőre. Onnan még egyszer hallatta szavát. Az 1867. május 16- án kelt nyílt levelében keményen, tiltako­zott a Deák Ferenc által megkötött kiegye­zés ellen. Aztán már, csak csendben élt, mígnem 1870. március 7-én Sírmezőn golyó dör- rent. Újházy László távol hazájától — ho­vá visszatérő utat nem talált — önkezűleg vetett véget életének. Tetemét és neje hamvait fiuk, Farkas 1879-ben hazahozatta magyar földbe. Azóta a budaméri családi sírboltban alussza örök álmát a volt pataki diák, Lincoln kon­zulja, a spártai jellemű magyar emigráns; kinek emlékiratai, útirajzai, levelei, melyek részben hazai folyóiratokban láttak nap­világot, tudomásom szerint a mai napig várják a feldolgozást. „Midőn az utas Kassáról Eperjesre megy s megáll ama híres meredék felett, melyről 3—4 csavarodással vezet le az országút. .. megáll — szétnéz s egy festenivaló táj­képet lát maga előtt — ha ennek legszebb részét, az élőösvénnyel s óriási jegenyék­kel beültetett nagy birtoktagokat, ország­utat, kastélyt stb. megvizsgálja, mindig reá fog emlékezni.” Hajdú Imre Repro: Fojtán László ' ' v"v\ X N \ ..SS Legfőbb érték az egészség Röviden a magas vérnyomásról A magas vérnyomás (hi­pertónia) korunk egyik leg­elterjedtebb szívérrendszeri betegsége. Előfordulása a hazai la­kosságban 10—15 százalékra tehető. Borsod megyében közel 90 ezer hipertóniás beteggel számolunk. Magas vérnyomás betegségről akkor beszélünk, ha három külön­böző alkalommal ismételt vérnyomásméréskor 160 Hgmm felső (sziszttílés) és vagy 95 Hgmm alsó (diasz- tolés) nyomást vagy ennél magasabb értéket találunk. A hipertóniás betegek döntő többségénél, 95 szá­zaléknál a magas vérnyomás közvetlen okát kimutatni nem tudjuk, ezekben az ese­tekben beszélünk úgyneve­zett essszencionális hipertó­niáról. A további 5 száza­lékban az úgynevezett má­sodlagos hipertóniáknál pon­tosan és egyértelműen meg­határozható a kiváltó beteg­ség (vese, érrendszer, hor­monális, id.egrendszeri, ter­hesség, gyógyszerek stb.). Ezekben az esetekben a di­agnózis mindig meghatározza a speciális, oki kezelést is. (Például veseérszűkület, eset­leg endokrin tumor okozta hipertóniák műtéttel gyó­gyíthatók). A hipertóniás beteget a vérnyomásérték, valamint a szívérrendszeri ' szövődmé­nyek alapján különböző ka­tegóriákba (határérték, enyhe, mérsékelt, súlyos, malignus), valamint I—III. stádiumba soroljuk. Mindezekből követ­kezik, hogy a hipertóniás beteget rendszeresen ellen­őrizni, részletesen kivizsgál­ni, folyamatosan kezelni, gondozni kell. Előrelépés ezen a területen a lakossági szintű hipertónia gondozási programtól várható, mely magába foglalja az aktív felkutatást, a betegek szűré­sét is. Jelenleg megyénkben a tüdőgondozói hálózatban történik ez irányú szűrés. A közeljövőben WHO-tanul- múny keretében reprezenta- tíve megyénk is részt vesz a hipertónia szűrési-gondo­zási programban. Alapelvként kell leszögez­ni, hogy a hipertóniás be­teg kezelését, kivizsgálását már az alapellátásban (kör­zet) meg kell kezdeni (la­bor, röntgen, EKG, szemé­szet) és a szakmai szempon­tok alapján — ha ez szük­séges — kórházban folytat­ni. Az esszenciális hipertóniá­ban szenvedő beteg folya­matos kezelést, gondozást igényel. A vérnyomás nor­malizálásával, stabilizálásá­val a szövődmények (agyi keringési zavarok, veseelég­telenség, egyéb szívérrend­szeri megbetegedések, szem­fenéki elváltozások stb.) megelőzhetők, előfordulási arányuk jelentősen csökkent­hető. Sajnos nálunk annak ellenére, hogy a hipertónia kivizsgálási skálája jelentő­sen bővült, a kezelés kor­szerűsödött, nőtt a gyógyszert szedők száma, mégsem csökkent döntően, — irodal­mi adatokkal összehasonlít­va — a szövődmények gya­korisága. Ez elsősorban az agyi-érrendszeri következ­ményekre vonatkozik. Hazánkban, de területün­kön is döntő szemléleti vál­tozásra van szükség ahhoz, hogy javulás következzen be. Felmérések szerint a hi­pertóniások mindössze 15— 20 százaléka szedi rendszer­esen a gyógyszert, tartja be az életmódi, étrendi utasítá­sokat. Annak ellenére, hogy ma Magyarországon a ma­gas vérnyomás kezelésére rendelkezésre állnak a kor­szerű készítmények, mégis gyakran találkozunk sema­tizmussal, elégtelen gyógy­szeres beállítással. A keze­lésben a cél a vérnyomás fokozatos csökkentése, 140/ 90 Hgmm-re, illetve ez alatti értékre. Ezen túlmenően szempont az esetleges gyógy­szermellékhatások számának csökkentése is. A hipertónia kezelésében az úgynevezett lépcsőterápiát alkalmazzuk. Az egyes gyógyszerek adagjait foko­zatosan emeljük és a külön­böző támadáspontú szere­ket egymás után vezetjük be, kombináljuk. A bázis­gyógyszerek a vízhajtók (Hypothiazid, Higroton, Bri­naldix stb.), a béta-receptor- blokkolók (Trasicor, Visken, Betaloc stb.), a vazodilatá- torok (Depressen, Minipress stb.), valamint a központi idegrendszerre hatók (Do­pegyt, Estulic stb.). Újabban bővült a skála a kalcium- antagonistákkal (Corinfar) és a speciális enzimgátlók­kal (Tensiomin). Kitűnő kombináció a Viskaldix (di- uretikum + Visken). Ma a hipertónia korsze­rű kezeléséből a Rausedyl és származékai mellékhatá­saik miatt kiszorultak. En­nek ellenére a gyógyszer­felhasználás 1982. évi felmé­rése szerint megyénkben még mindig magas e készít­ményeket fogyasztók száma. Szigorúan alá kell húzni, hogy a fent említett gyógy­szereket csak orvosi javas­latra és ellenőrzés mellett szabad szedni. Jelentősen javult a krízishelyzetek el­ső ellátásának lehetősége is. összegezve elmondhatjuk, hogy a hipertónia magas előfordulási aránya, a szö­vődmények még mindig nagy száma, gyakran a ke­zelés elégtelensége, szemlé­leti hiányosságok, kooperá­ciós problémák miatt ezzel a kérdéssel a jövőben ki­emelten, lakossági szintű hi­pertóniagondozási program keretében kell foglalkoz­nunk. Dr. Zeltner György osztályvezető főorvos Lincoln konzulja Ä I ' " ' I Iis fcsfcl v-\ ^' Ä V^s^S

Next

/
Thumbnails
Contents