Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 25. szám
1987. január 30., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 BESZÉLGETÉS TÍMÁR VILMOSSAL, AZ MSZMP MISKOLC VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRÁVAL Egy határozott „nem"’ fölér egy bizonytalan „igen”- nel. Jobb a képet tisztán és reálisan látni, még ha a kontúrok sötétebbek is, mint egy elnagyolt vázlat alapján ítélkezni. A nem rózsás helyzet ízét és hangulatát enyhítheti, oldhatja, hogy valós tükörben a valós gondok és eredmények villannak fel. A miskolci és Miskolc környéki üzemek elmúlt évi gazdálkodásáról van szó. Legutóbbi ülésén egyebek között erről tárgyalt az MSZMP Miskolc Városi Bizottsága. Az ott elhangzottakról, a tapasztalatokról, a tennivalókról beszélgettünk Tímár Vilmossal. A városii pártbizottság titkárát arról kérdeztük — tudva azt, hogy Miskolc karakteres barométere az országos állapotoknak —, hogy gazdálkodásunk éíj gazdagodásunk összhangban volt-e... — Tapasztalatban és elszántságban mindenképpen gyarapodtunk. Miskolc és Diósgyőr: a megye, az ország „érdes” része. A körülmények ismeretében ösz- szegezve azt mondhatom, hogy nem volit rossz a tavalyi év. Talpon tudtunk maradni. Nem rontottuk, igaz, nem is javítottuk a népgazdasági helyzetet. A megyeszékhelynek és környékének az iparszerkezete olyan, amelynek ismeretében — hangsúlyozom, hogy ebben a szituációban — ez is eredmény. Ez a tény önbizalmat, hitet adhat. Nőtt az önbecsülésünk, de növekedett probléma- érzékenységünk is. Az országos helyzetérté- ~kelés' ismeretében is kemény megállapítás olvasható a Miskolc Városi Pártbizottság elé terjesztett írásos anyagban: .. a gazdálkodó egységek a számítottnál nehezebb viszonyok közepette, nagyobb erőfeszítéssel, s differenciáltabb eredményeket elérve, lényegében kevés pozitív szerkezeti változást felmutatva gazdálkodtak. A meglévő feszültségek többsége fennmaradt, sőt egyes területeken ezek fokozódtak, újak keletkeztek." Mi erről a véleménye? — Pontosabban, de még mindig általánosan fogalmazva azt mondhatom, hogy üzemeink piaci pozíciói romlottak, nem sikerült megállítani a műszákitechnikai színvonal romlását, a struktúra-és termékszerkezet-váltás a kívánatosnál lassabban halad, nem javult kellően a vállalatok közötti szerződéses fegyelem, együtt és egyszerre jelentkezik a munkaerőhiány és a túlfoglalkoztatottság ... Soroljam? Inkább példákat mondok. Ügy tűnik, hogy a korábban és egyébként jól prosperál ó Északmagyarország i Vegyiművek — az új programok késése miatt — stratégiai dilemma előtt áll. A megyei húsipari vállalat veszteséggel zárta az évet, s ilyen ,(hátizsákkal” nem könnyű nekivágni az önállóságnak. A Diósgyőri Papírgyár sem tudott megfelelni az önmaga támasztotta követelményeknek ... Persze, nincsenek külön- külön, laboratóriumi tisztaságú jó és rossz példák. Együtt, egyszerire és gyakran egy munkahelyen lehetünk tanúi ennek is, annak iis. Mert megajánlásban, gyürkőzésben sehol sem volt hiány. A korábban pénzügyi gondokkal küszködő LKM növelte, növeli az ötvözött acéltermékek, s egyáltalán a magasabb feldolgozottság! fókú gyártmányok arányát. A BÉM jobban hasznosítható érc- zsugorítvánnyal rukkolt ki. A BÁÉV megszabadul a hagyományos paneltől, s az új technológiájú épületek nemcsak gazdaságosabbak, hanem esztétikusabbak is lesznek. A likőrgyár is bátran kísérletezett, s új ter- mékcealáddal jélen.tkezett a piacon. A Diósgyőri Gépgyár felvette a kesztyűt, állja a világpiaci kihívást. A betongyáraik és a drótgyár — vélhetően kisebb tehetetlenségi nyomatékénél fogva — gyorsan és rugalmasan tudott váltani, megújulni, s a nehezebb körülmények között is vir- tusos teljesítményt produkált. Mindezek ismeretében is ellentmondásosnak tűnik a kép. A közelmúlt és a jelen ismeretében a követelmények voltak-e egyértelműbbek, vagy pedig a feltételek ? — A korántsem irigylésre méltó helyzetben lévő gazdaságvezetők a megmondhatói ennek... Én a kérdés első felére válaszolok igennel. De azt is tudnunk, hinnünk keli, hogy a oóljaink megvalósításához szükséges feltételek adottak, vagy pedig megteremt- hetőek. A körülmények kényszere is hajt, hiszen az elmúlt két esztendő ,kijózanítóig hatott mindenkire. Többek, gazdagabbak, s talán boldogabbak is csak Lapszemle Computerworld először A kistermelők megbecsülése A Computerworld—Számítástechnika ez évi második száma korszakos ugrást jelent a hazai informatikai kiadványok történetében: először fordul elő, hogy ebben a témában egy újság mindössze két hét lemaradással kövesse az előzőt. (A közeljövőben a Computerworld Informatika Kft. másik havilapja, a Mikrovilág is áttér a kéthetenkénti megjelenésre, s mivel minden szerdán megérkezik majd az újságárusokhoz az egyik kiadvány, a kiadó gyakorlatilag hetente kínál friss híreket az olvasóknak.) Ez a sűrített menetrend az információs „csúcsforgalom” egyenes következménye: egyre frissebb, és egyre nagyobb tömegű információra van szükség a lépéstartáshoz. Az információ legfőbb piaca persze nem egy újság, hanem a szakkiállítás, a vásár, és a nemzetközi konferencia. Hogy azok se maradjanak ki semmiből, akik az év végi vásárszezonban nem tudtak eljutni Moszkvába, Hágába, Párizsba, Düsseldorfba, vagy éppen Szegedre és Budapestre, a Computerworld ez évi második száma elkalauzolja az olvasót egyebek között az Elektronmas ’86-ra, az Eusipco ’86-ra és beszámol a szegedi orvostudományi konferenciáról, és az ezzel kapcsolatos számítástechnikai kiállításról, valamint a Budapesten megrendezett nagy sikerű nemzetközi távoktatási konferenciáról. Ugyanakkor hírt kaphatunk a japán és az NSZK számítógéppiacról is. Ehhez a nemzetközire sikeredett lapszámhoz a szerkesztők keresve sem találhattak volna jobb indítóanyagot, mint az Eureka program számítógépes vetületéről szóló beszáúgy lehetünk, ha az emberekben és kollektívákban meglévő őszinte tenni akarást közös céljaink érdekében mozgósítjuk. Mindany- nyión'kmak fel kell nőni az előttünk álló feladatokhoz. Érvelni, vitázni, meggyőzni kell... Hiú remény azt hinni, hogy egy ilyen korszakos változás súrlódás nélkül megy végbe. Aki húsz évet húzott le egy munkahelyen, megszokva a kollégákat, a gyári bélyeg - zőórát, az öltözőszekrényt, az ismerős szerszámokat, az nyilvánvalóan nem dalolva vonul egy népgazdaságiig hasznosabb új munkahelyre, vagy egy új szakmába ... De vállalni kell ezeket az ütközéseket. Készülni kell ró. Nemcsak és nem elsősorban az a fontos, hogy egy évet, két évet megnyerjünk, hanem az, hogy hosszú távon biztosítsuk és megtervezzük a jövőt... El tudok képzelni olyan, holnapot alapozó vállalatot, amelyik ma, egykét percenttel elmarad a tegnapi mennyiségi produkciótól. Nem kell okvetlenül pálcát törni a magasugró fölött, ha hátrálva, messziről fut néki a lécnek, abban a reményben, hogy azt a győzelemért teszi... A testület egy állapotot rögzített, tényékét közölt, elemzett, s programot adott. Mivel zárná ezt a folytatható, de nem befejezhető beszélgetést? — Pártbizottságunk 29 000 kommunistát számlál. Nagy erő ez. Van programunk, kitűzött célunk, s hiszem, hogy a nagyobb többség elkötelezett. Nagy, a korábbinál nagyobb feladat hárul a kommunistákra, az üzemi pártszervezetekre, a párttitkárokra. Nem lehetünk csók követői, utólagos magyarázói az eseményeknek. Elébe kell menni a dolgoknak. Vállalkozni, próbálkozni, merni kell! A közéleti és közgazdasági érzékenység kifinomult, s konkrét ügyekben konkrétan kell dönteni. Olyan közegben élünk, amelyben a vagylagos elemek bizonytalanságot szülhetnek. Olyan gazdasági feltételeik között szükséges megtalálni a kibontakozás útját, amelyek jórészt ellen hatnak szándékainknak. A mozgalmon belül egyesített és egységesített szándékok haszonnal kamatoztathatók az anyagi, erkölcsi és szellemi megújulásban. Aggódhatunk, vívmányainkat félthetjük, reálisan merész terveket készíthetünk és készítünk is. Kishitűek nem lehetünk. Okunk, jogunk sincs rá! Azokat szólítjuk társul, s hívjuk segítségül, akik elkötelezették, akik házat és hazát építenek a huszadik században Miskolcon. Magyarországon . Brackó István mólót. A hazai alkalmazások közül a Magyar Nemzeti Bank pénzszámoló automatáit vehetjük kicsit közelebbről szemügyre. A nemzetközi informatikai hírlap sok' kisebb-na- gyobb érdekes híre közül valószínűleg az tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre, amely felsorolja, hogy az országos középtávú kutatási-fejlesztési tervben megjelölt feladatokra jelentkezők közül kik nyerték el az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pályázatát, kikkel kötött szerződést a GI programiroda. A „Széles körben elterjeszthető számítástechnikaalkalmazási típusrendszerek kidolgozása” című pályázat elfogadott pályaművei között találhatók az Északterv és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem beküldött munkái is. Nemrég meglepő adatot tettek közzé a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban: a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése 3,7 milliárd forinttal kevesebb volt az előző évinél. S mindez nem írható teljes mértékben az aszály számlájára. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy az elmúlt két esztendőben több mint százezerrel csökkent az integrált kistermelők száma. Ez is sejteti: nem egyszerű megtorpanással, hanem annál összetettebb helyzettel állunk szemben. A megszaporodott tanácskozások is jelzik: mind több helyütt ismerték fel a cselekvés sürgősségét, a kialakult helyzet formálásának kényszerét. A MÉM-ben nemrég országos tanácskozásra hívták össze az érintett szakembereket, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok holnapjáról, a középtávú fejlesztési elképzelésekről vitázzanak. Jó volt ez a vita, számos hasznosítható tapasztalat, észrevétel hangzott el, ami — minden bizonnyal — beépíthető az elkövetkezendő hónapok, évek gyakorlatába. Az viszont elgondolkodtató, hogy csak mintegy nyolcvan ember volt jelen ezen a tanácskozáson. Ennyire érdektelen téma volna a kistermelés ügye? Nem lenne mondanivalójuk az érintetteknek egymás számára? Netán a szervezés sikeredett felemásra? Leginkább az lepett meg, hogy tipikus parasztarcot, kistermelőt egyet se láttam. Lehetne dönteni róluk — nélkülük? A kistermelés — ezt ma már minden érdeklődő középiskolás tudja — szerves részét képezi a hazai agrártermelésnek. Jelenleg másfél millió kistermelői család fele folytat szakosodott árutermelést. Nagy szám ez, mint ahogy a termelés meny- nyisége is megsüvegelendő. Gondoljuk csak meg: az elmúlt öt esztendőben az ösz- szes mezőgazdasági termék 35 százalékát a házak körül, a kiskertekben állították elő. Évente — átlagosan — 82,4 milliárd forint értékű termék születik kistermelői keretek között. Különösen a kézimunka-igényes ágazatokban — például a primőrök előállításában, a gyümölcstermesztésben, a hizlalásban — meghatározó a kistermelés részaránya. A VI. ötéves terv időszakában — az önellátáson kívül — mintegy 200 milliárd forint értékű árut értékesítettek a kisgazdaságok. Az elmúlt évtized nagy részében dinamikusan fejlődött a kistermelés, különösen az árutermelés növekelegiokM dése volt számottevő. Mindez az utóbbi két évben megtört. Főként az állattenyésztésben és a szőlő-gyümölcs ágazatban tapasztalható erőteljes visszaesés. Mindez — a mostoha időjáráson túl —: elsősorban a jövedelmezőség romlásával magyarázható. De hozzájárult az integrációs munka lanyhulása is. Sajnos, a korábban tett intézkedések ellenére egyes térségekben még mindig akadozik a takarmányellátás, beltartalmi hiányosságok is tapasztalhatók, nem érvényesül a takarmányok minőségi garanciája. Gyakori a zavar a felvásárlásban és a termékek minősítésében is. Régi gond a gépesítés alacsony színvonala is, e téren látványos fejlődés történt, az elmúlt években, de az elért szint még mindig nem megnyugtató. A háztáji és kisegítő gazdaságok vetőmag- és szaporítóanyag-ellátása — a mennyiséget illetően — általában megfelelő. Ám választékban és minőségben tapasztalható még helyenként hiányosság. Komoly gondot jelent például egyes vetőmagvaknál a gyenge csírázóképesség, a szaporítóanyagoknál pedig — az átmeneti fajtahiányon túl — előfordult fertőzött áru is. A felmérések szerint az elkövetkezendő években megnő a kistermelőknél a gépek, berendezések pótlásának igénye és szükségessége. De számolni kell a generációváltás folyamatának felgyorsulásával is. A gazdaságilag elmaradott térségekben — várhatóan — tovább nő a kistermelés, és ezzel együtt a falu népességmegtartó ereje, amivel mindenképpen számolni kell. Az új, öt esztendőre szóló elképzelés szerint; a növény- termelésben — különösen a kalászos gabonáknál — a kistermelés részaránya évről évre csökken. A szántóföldi növények közül a dohány- és burgonya, illetve a virágmag és gyógynövény termelésénél várható fejlődés. A kertészeti termékeknél meghatározó marad a kistermelés részaránya a friss (főleg primőr) zöldségek előállításában. A gyümölcstermelésben a kialakult kétharmados arány összességében megmarad, most a kajszi- és az őszibarack-ültetvények területének növelése indokolt elsősorban. A szőlőtermelés 63 százalékát a háztáji és kisegítő gazdaságokban szüretelték 1985-ben. Számottevő elmozdulás e területen nem várható az elkövetkezendő öt évben. Az állattenyésztésben hasonló a helyzet: lényeges változás nem indokolt. Az állatfajok jelenlegi arányának megtartása azonban — különösen a szarvasmarha- és a juhágazatban — erőteljesen függ az integráló üzemek szolgáltatásainak színvonalától, kiterjedtségétől. Hazánkban jelenleg 750 ezer család foglalkozik sertéstartással, a koncentráció ebben az ágazatban a legerőteljesebb. A növekedés — 1990-ig — 19 százalékos lesz, várhatóan a tervidőszak végén mondhatják a kistermelők ismét magukénak a sertésállomány felét. A felvásárlók árfelhajtó tevékenysége miatt erőteljesen visz- szaesett a húsnyúltartás, amely a nem rubelelszámolású kivitel egyik lényeges elemét alkotja. A nyúlter- melés növelése azért is indokolt, mert csak minimális importot kíván, s ugyanakkor jelentős melléktermékhasznosítással párosul. Jelenleg a kistermelés közvetlen állami támogatása — melynek döntő hányadát a tehéntartók kapják — nem éri el az egymilliárd forintot. A támogatások és az eddig nyújtott hitelkeret jelentős növelése a jövőben sem várható. Ezzel szemben egyes, kiemelt fontosságú termékek megkülönböztetett támogatására törekednek az ágazat irányítói. Vizsgálják továbbá a kistermelés magasabb színvonalú szervezéséhez a világbanki hitel-, illetve a hazai kölcsönfelvétel szélesítésének lehetőségét, továbbá azt, hogy a mező- gazdasági nagyüzemek is nyújthassanak termelési kölcsönt az általuk integrált kistermelőknek. A háztáji és kisegítő gazdaságban végzett munka erkölcsi elismerését jelenti a MÉM által alapítandó miniszteri kitüntetés, amelyet augusztus 20- án adnak megint át a legkiválóbb termelőknek. Cs. J. A miskolci Búza téri piacon Fotó: Laczó József
