Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1986. december 5., péntek mi Pedagógusjelöltek a békéért Vasárnap délután Miskolcon „A gombák' megérezték, hogy valami baj van. A reggeli harmatban még békésen álltak megszokott helyükön, de a kora délután csendje már más volt, mint tegnap. Estefelé a legkisebb gomba is érezte a többiek baljós hallgatását. A harangvirágok fenyegetően nyúltak feléjük, a fűszálak éles szélei haragosan ser- cegtek érzékeny testük mellett . . . ... — Valami rosszat csináltunk? — kérdezte félénken egy kis kékhátú, és ijedten látta, hogy szinte beborítja őket a rengeteg virág, fű és gaz ... Az egyik inda kimagaslott a többi közül: — A Szél messzi tájról új jövevényeket hozott ide. Volt, aki nem élt, kormos halál lepte be. Egyikük óriási, forró felhőről beszélt, ami olyan volt mint ti. Sötét volt és mindenkit elpusztított ...” , (Részletek Kocska Ágnes sárospataki főiskolai hallgató Az árnyék című írásából.) Az írás elhangzott szerda délután a sárospataki Co- menius Tanítóképző Főiskola dísztermében. Elhangzott a soproni Kocsi Katalin „A világ vagyok” című novellája,. a szombathelyi Rácz Ottó „Füst” című írásának két részlete, a debreceni Gyalog Gábor Péter 9. szonettje és az egri Bánhegyi Gábor Harc, béke . . . élet című novellája. Ezt az öt írást és szerzőt jutalmazták díjjal a Come- nius Tanítóképző Főiskolának a nemzetközi békeév alkalmából meghirdetett irodalmi pályázatán, melynek első helyezettje, Kocsi Katalin az Országos Béketanács jutalmaként ausztriai túrán vehet részt. A többiek — a főiskola és a város elismeréseként — pénzjutalomban részesültek. A sárospataki főiskolának nem ez az első pályázata. A békevágy kifejezésére más művészeti műfajban is. mozgósítottak. A pedagógus- jelöltek országos békepla- kát-kiállítását még a tavasz- szal rendezték meg, s minden bizonnyal sokan látták akkor az alkotásokat, hiszen a megyében több városban, iskolában is bemutatták. Sok mindenről lehetne és kellene is írni-szólni e pályázati eredményhirdetés kapcsán. Például arról, amiről dr. Földy Ferenc főigazgató köszöntőjében megemlékezett, hogy a nevelés és a béke édestestvérek. A háborúban többnyire elhagyottak és üresek az iskolapadok. De nemcsak ezért fontos, hogy a jövő pedagógusai hitet tegyenek a béke mellett. Azoknak, akiknek tisztüknél fogva a humánumot, a tudás és a kultúra értékét és tiszteletét kell átplántálniuk az ifjúság magatartásába, cselekvőén kell kiállnia a béke mellett... „Ki ekével, ki kalapáccsal, ki tollal” — öt- lik eszembe a költő fogalmazása ... Ügy, hogy okos szóval írni, olvasni tanít, s úgy is, hogy hajlama, érdeklődése szerint, a maga művészi eszköztárával „elmondja” nekünk gondolatait. Erről szólt a hallgatók előtt Sélley Frigyes, az Országos Béketanács „Pedagógusok a békéért” mozgalom titkára is. Igaz ugyan — mondta —, hogy a szocialista nevelés és a békére nevelés édestestvérek, de ez nem jelenti, hogy a nevelés hangsúlyai is mindig ugyanazok. A pedagógusok békemozgalma és békevágya mintegy feltétele magának a nevelésnek. Maga a mozgalom még nem tekint régi múltra vissza — másfél éve indult útjára —, de az önkéntesség alapján több ezer pedagógus csatlakozott hozzá, s ki-ki a maga sajátos eszközeivel szolgálja az ügyet. A sárospataki főiskola — mondta —, azzal indította útjára mindkét pályázatát, hogy már a pedagógusjelöltek között elültesse a mozgalom eszméit. Jó lenne, ha nem egyszeri alkalomról lenne szó, hanem folyamatos tevékenységről. Mert igaz ugyan, hogy maga a Pedagógusok a békéért mozgalom a felnőtteket szólítja, de rajtuk keresztül a gyermekekhez akar eljutni. S juthat is el! Pedagógus, békemozgalmi aktíva, főiskolai hallgató vallott békevágyáról ezen a sárospataki szerda délután. És a költő. Petrőczi Éva, aki Radnóti: Himnusz a békéről soraitól elindulva jutott el a gondolatig: a tiszta szándék önmagában is becsülendő. Mert lehet, hogy azok az írások, amelyeket a fiatalok beküldtek, irodalmi mértékkel mérve még zsengéknek számítanak. De a lehetőség bennük van, s az érzés, amelyről szólnak — akár az általuk szerencsére meg nem élt borzalmakat írják le, akár a hétköznapok tovatűnő pillanatát — rokonszenves. Az élet diadalát hirdetik, az emberi élet értékét, egymás megbecsülését. — „Megérkeztünk! — A tér kitárult előttünk; a fagy- laltozók, kézen fogva beszélgető-sétáló párok békés csendélete mögött feltűntek a galambok. Rengetegen voltak; öreg nénik szórtak nekik morzsát, hangosan nevető gyerekek riogatták őket... Gergő arrafelé irányította a babakocsit, orrát ráncolva nagy erővel zö- työgtette előre a macskaköveken. Lassan elértük az első madarakat. Gergő nagy igyekezettel dünnyögött valamit. Közelebb hajoltam és szavai lassan érthetővé váltak. — Vigyázz, galamb! Vigyázz . .. Elszorult a torkom. Milyen pici — beszélni sem tud rendesen, s mégis mennyire együtt él a világgal. Szerves része az élőnek, amely szavak nélkül is kommunikál.” (Kocsi Katalin; A világ vagyok, részlet.) Csutorás Annamária Korábban számot adtunk róla, hogy a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Néprajzi Tanszéke nagyobb szabású, többéves kutatómunka összegzéseként Gömör néprajza címmel könyvsorozatot indított. A sorozat első öt kötete az év első felében jelent meg, akkor szóltunk róla. Most adta közre a Néprajzi Tanszék a sorozat hatodik kötetét, amely több okból is megkülönböztetett figyelmet érdemel részünkről. Elsősorban azért, mert e vaskos, háromszázötven oldalas kötet teljes egészében egy, a jelenlegi Borsodhoz tartozó község, Kelemér múltját, néprajzát mutatja be, tehát olyan területet, amely szorosan hozzánk tartozik, másrészt pedig a szerző, Faggyas István helybeli, ke- leméri származású, jelenleg már nyugdíjasként Ózdon él és a környék néprajzának nagyon régi lelkes és eredményes kutatója. Jóllehet, a Gömör néprajza sorozat egyéb kötetei sem közömbösek számunkra, Faggyas István munkája, a Kelemér (Fejezetek a község néprajzához) című kötél mégis közelebbről érint. Ha a sok toLlrajzzal illusztrált, hajdani térképekkel és egyéb vázrajzokkal is gazdag kötetet végigolvassuk, igen színes képet kapunk erről a borsod-gömö- jri településről. Nagyon sok esetben a szerző túl is lép az általánosan ismert néprajzi vonatkozások fogalmán, ami csak gazdagítja munkáját, de egészében igen sokszínű a kép, ami felrajzolódik előttünk. A keleméri völgybe a X. század közepén érkeztek a Hanva nemzetség tagjai és a XI. század elején szállották meg Kelemér területét. 1232-ben és 1251-ben tűnik fel a terület először az oklevelekben, névvel nevezve először 1335-ben fordul elő. Hat és fél évszázad telt el azóta is. Faggyas István igyekszik ezeket az évszázadokat is nyomon követni könyvének bevezetőjében, sok forrásra hivatkozva, és rögtön e bevezető fejezet Után a ragadványnevek magyarázatát adja, majd bemutatja a községi tisztség- viselőket a XVIII. századtól, az itt élt iparosokat, kereskedőket, földesúri és földbirtokos családokat. Ezt követően a község földrajzi neveinek magyarázatát kapjuk és csak ezután tér rá a paraszti gazdálkodás leírására. Ez az első igen nagy terjedelmű fejezet, amely részletesen ismerteti a szántás, vetés, aratás és minden egyéb mezőgazdasági munka Keleméren szokásban volt gyakorlatát, ami sok lényeges eltérést nem mutat más települések hasonló munkáitól, ám például a közbirtokosság és a legeltetési társulat szerződései külön is figyelmet érdemelnek. Csakúgy, mint egy későbbi fejezetben a juhászaira vonatkozó feljegyzések, a juhgazdálkodás részletes leírása. Nem éppen a legszebb vonás egy közösség életében, de mint minden erdőközeli településen, az orvvadászok tevékenysége is jelentős és ennek is nagy teret szentel a szerző, csakúgy, mint az erdei gyűjtögető munkának, mint a falu egyik kereseti forrásának. Később részletes leírást kapunk a kötetből a falusi Faggyas István könyve a Gömör néprajza sorozatban Koldus és királyfi A Miskolci Városi Amatőr Színház a nagy sikerű Pál utcai fiúk előadása után újabb bemutatóra készül. Vasárnap, december 7-én délután 3 órakor az Ady Endre Művelődési Házban, a Koldus és királyfit játsszák. Mark Twain művéből zenés játékot láthatnak az érdeklődők. Képünk a kedden megtartott nyilvános főpróbán készült. (Balogh Imre felv.) Szakszervezeti néptánctalálkozó A szakszervezeti néptánc- együttesek megyei találkozóját rendezik meg szombaton, december 6-án, délelőtt 10 órától Miskolcon, a Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Házában. A találkozón — amelyre a belépés díjtalan — nyolc borsodi és egy külföldi (ven- dég)együttes lép fel. Vendégként egyébként a csehszlovákiai Zselezjar Néptáncegyüttes műsorával ismerkedhetünk meg. A hazai szakszervezeti néptánccsoportokat az ózdi Kohász táncegyüttes, a mezőnagy- mihályi MSEDOSZ néptáncegyüttes, az ózdi 102. Számú Szakmunkásképző Intézet csoportja, a kurityáni Szu- ha néptáncegyüttes és a miskolci Szinvavölgyi Vasas Néptáncegyüttes képviseli. Rajtuk kívül a miskolci Avas táncegyüttes és a sárospataki 119. Számú Szakmunkásképző Intézet táncosai lépnek még fel. épületekről, igen sók adatot a kúriákról, s főleg a református templom történetéről, a paraszti életről, táplálkozás, viselet stb. kérdéseiről, a gazdasági cselédek, a hegyközösségek életéből, társasmunkákról, s ami már nem kifejezetten idetartozik, a helybeli föld- birtokosok iparszerű vállalkozásairól, amelyben téglagyártás, kőszénbánya-kísér- letek egyaránt megtalálhatók. Olvashatunk e kötetben a különböző jeles napok helybeli szokásairól, a párválasztás, házasságkötés formaságairól és nagyon érdekes az a nagyobb fejezet, amely a halálozások okait kutatja az utolsó két évszázadban. A falu hiedelemvilágának leírása, néhány népballada és hasonló, végül az egyház és a falu kapcsolatának részletes bemutatása zárja a színes tartalmú kötetet, amelynek utolsó adalékaként azt olvashatjuk, hogy Tompa Mihály, az egykori keleméri lelkész 1850. október 12-én jegyezte be a Számadó Könyvbe, hogy hány krajcár jutott a debreceni diáknak, aki kétszer papolt, és mennyi a supplicansnak. Faggyas István könyve nemcsak sok érdekes adalékkal gazdagít — hanem szinte a szépirodalmi. művek olvasmányosságával fogja meg az olvasót, aki ha belekezd, szívesen olvassa végig. (bencdek) Még nem volt televízió, nem voltak gyermekelőadások, rendszeres mesedél- előttök, vagy -délutánok a megye művelődési házaiban, otthonaiban — hiszen ilyen létesítményeink sem bőven voltak — 30—40 évvel ezelőtt. Balogh Sándorné azonban már akkor is élt, s dolgozott. Bábokat készített. Meséket megelevenítő bábokat. Saját elképzelése szerint — s ma is csodólnivalókat. Megelevenítette, elővarázsolta a mesefigurákat. — Az ifjú generáció nevelésében rendkívül nagy hatásúnak tartom a bábművészetet. Alkalmasnak a szépre, a jóra tanításra. Minél jobban művelik, annál inkább. S hogy minél jobban műveljék ezt a művészetet megyénkben is, ehhez több évtizedes munkájával járult hozzá Balogh Sándorné, a népművészet mestere, akit jól ismernek az ország bábos szakembereinek köreiben. Tanítványainak, s az általuk szervezett bábcsoportoknak számát nehéz lenne összegezni. — Egy dolgot azonban összegezzünk — kérte beszélgetésünkkor: — Vala- mennyiüket lelkiismeretes népművelőnek tartom. Az amatőr bábmozgalom tagjai szeretettel, készséggel tevékenykednek, úgy, ahogyan csak azok tudnak, akik örömüket lelik munkájukban. Mostanában régi tanítványok, új bábosok, művelődési intézmények képviselői keresik fel tanácskérőként otthonában, Miskolcon, a Széchenyi utca 26. szám alatt, Balogh Sándornét, Marika nénit, aki szívesen adja át tapasztalatait éppúgy, mint a bábozás gyakorlati tudnivalóit — a bábkészítés fortélyait, a bábvarázslat titkait. A „reprezentációval” ugyan egy kis gond van; a 2600 forint' nyugdíjból csupán a lakásrezsi 1600 forint. Baloghné azonban reméli, hogy nyugdíjasként is kap majd feladatokat, munkát. Biztatóan hatott rá, hogy nemrégiben tanácskozásra gyűltek össze az amatőr bábosok a sárospataki Művelődés Házában, megyénk búbos bázishelyén. Itt most az ország több részéből is voltak vendégek. A tanácskozáson ugyan ő maga betegsége miatt nem vehetett részt, reméli viszont, hogy a tanácskozás ismét segíti a bábozás további népszerűsítését. Rultkay Anna Ma este a képernyőn A falu jegyzője Péntek van, s ilyenkor 0 mindig színesebb a műsorkínálat. így van ez ma este is, hiszen például az Ablak című magazin nemcsak az első műsorban jelentkezik 18.00 órakor, hanem egy óra múltán, 19.00 órakor a második műsoron folytatódik. Hallható-látható Bontovics Kati és zenekara műsora, elkezdődik egy új francia bűnügyi sorozat, Vendégek címmel és folytatódik 20.05-kor az első műsorban a kedden megkezdett A falu jegyzője című magyar sorozat. A nézők már kedden meggyőződhettek róla, hogy az adaptálák a hatalmas regényhez hű, de a ma nézője számára is befogadható, emészthető, izgalmas, érdekes alkotást kívántak teremteni. Képünkön Andai Györgyi és egy gyermekszereplő.
