Észak-Magyarország, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-05 / 286. szám

1986. december 5., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lehetőségek a pályaválasztásban Az MSZMP Központi Bi­zottságának minapi határo­zata újból megerősítette, hogy elő kell segíteni a vesz­teségesen és alacsony haté­konysággal gazdálkodó ter­melőegységek munkájának gazdaságossá tételét, a költ­ségvetési támogatás leépíté­sét, a gazdaságtalan terme­lőtevékenység megszünteté­sét. Valamennyien tudjuk, hogy e program végrehajtása ala­pos és elszánt, körültekintő, egyben következetes döntést, végrehajtást igényel. Hiszen gyakran nem kevesebbről van szó: be kell zárni az olyan üzemet, vagy gyárat, amely — ahelyett, hogy gya­rapítaná — fogyasztja a közvagyont. El kell érni, hogy az ilyen gyár gépei, üzemcsarnokai olyan válla­lathoz kerüljenek, amelyek nyereségesen gazdálkodnak. S minthogy még a legkor­szerűbb berendezés is csak holt tárgy marad ember nélkül, az elérendő célok közé tartozik az is, hogy a régi,_ a veszteséges gyár dol­gozói is váltsanak. Hogy ez miképpen megy végbe, az persze korántsem mellékes. Elképzelhető, hogy az emberek a régi üzemcsar­nokban dolgoznak . továbbra is, de már egy másik válla­lat munkásaként. Az sem ki­zárt — sőt, inkább gyako­ribb —, hogy egy másik céghez kerülnek. A lényeg viszont mindkét esetben azonos: valami más, valami közhasznúbb tevékenységet folytatnak, mint idáig. Azért beszélünk — s beszélnek ők is — váltásról. Kétségtelen, hogy ez vég­ső soron a dolgozó érdeké­ben történik. Könnyű belát­ni ugyanis, hogy csak olyan országban boldogulhatnak munkájukból az emberek, ahol a termelés valóban gazdagítja a közvagyont. Csakhogy attól, hogy a jó­zan eszemmel belátok, elfo­gadok valamit, még nehéz, akár keserves is lehet az ilyen váltás a vezetőnek és dolgozónak egyaránt. De még a nehéz döntés is könnyebbé válhat, ha a vállalatok vezetése megoszt­ja a váltás gondjait, de vár­ható előnyeit is a dolgozók­kal, bevonja őket a döntés­be, beavatja őket a tervek­be, elképzelésekbe. Ezt annál is inkább érde­mes hangoztatni, mivel szá­mos példa bizonyítja, még a jó szándékkal elhatározott átcsoportosításból, változta­tásból is kínos ügyek szár­maztak csak azért, mert idő­ben nem tájékoztatták a dolgozókat, az érintetteket. Az emberek 1'eje fölött in­tézkedni még az- annyira áhított gazdálkodási cél ér­dekében sem lehet! Ez az eljárás azzal sem menthető, hogy a váltást bonyolult tár­gyalások előzik meg, s nem könnyű meghatározni, mikor lehet érdemben tájékoztatást adni. A hibát általában előbb követik él. Ott, ahol a dolgozóknak meglepetéssel kell tudomást szerezniük ar­ról, hogy eladják, átszerve­zik, átcsoportosítják üzemü­ket, vajon hogyan keresték előbb velük együtt a na­gyobb gazdaságosság módját, a hatékonyabb tevékenység feltételeit? Mire mozgósítot­ták őket eddig, ha csak most tudják meg, hogy bajok vol­tak? Egy-egy ilyen, az em­berek életét kezdetben tán kedvezőtlenül befolyásoló döntés előtt a vezetésnek el kell számolnia azzal, mit tett a meglévő kapacitás ha­tékonyabb üzemeltetéséért, mi az a körülmény, amin változtatni nincs hatalmá­ban, és ami az adott kapa­citás átadását indokolja. De abban az esetben is a dol­gozók megértésére számít­hat, ha űj termékszerkezet, a nagyobb rend és fegyelem elérése miatt „mozdul meg a talaj” egyesek lába alatt. Mozdulni kell. Jelen terve­ink valóra váltása csak ak­kor lehetséges, ha gép, mű­hely, üzem nagyobb hatás­fokkal több hasznot hajt. Késlekedni sem szabad a változtatással, ha arra meg­érett az idő. Viszont, hogy megérett, azt a dolgozók tu­datán is mérni szükséges: vállalják-e az újfajta tevé­kenység kényelmetlenségeit a jobb boldogulás perspek­tívájával? Ez nem időhúzás, felesleges akadékoskodás, so­ha véget nem érő viták in­dokolása. Meggyőződésünk, ha a dolgozók tájékoztatásá­ra is gondolnak, még meg is gyorsulhat az átszerve­zés. Márpedig ez a célunk. K. F. Hamarosan elérkezik az idő, amikor az általános is­kola nyolcadik osztályos ta­nulóinak végleg el kell dön­teniük, hogy hol szándékoz­nak továbbtanulni. Az .1987—88-as tanévben is az iskolai lehetőségek és a vállalati igények határoz­zák meg a különféle iskola­típusokban a szakok, illetve szakmák felvételi keretszá­mait. Az iskolai keretszá­mok alapján, megyénkben valamennyi továbbtanulni kívánó fiatal felvételt nyer­het középfokú intézménybe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki az elképzelé­sének megfelelő iskolatípus­ba, szakra, szakmára kerül­het, hiszen túljelentkezésre bizonyos szakoknál, szak­máknál most is kell számí­tani. Minél többen jelent­keznek egy-egy iskolába, osztályba, szakmára, a fel­vétel annál bizonytalanabb, nagyobb mértékben kell el­utasítással. a továbbtanulási szándék módosításával szá­molni. A szakmatanulás lehe­tőségei — ami a fiúkat il­leti — igen jók megyénk­ben. A fiúk hetven-nyolc- van különféle szakma közül válogathatnak. De többek között autószerelő, autóvilla­mossági szerelő, szobafestő és mázoló, központifűtés- és csőhálózat-szerelő. felszol­gáló szakmákra évek óta nagy a túljelentkezés. Kevés viszont a jelentkező példá­ul mintakészítő, szedő, ma­gasnyomó gépmester, ács­állványozó, szőlő- és gyü­mölcstermesztő, borász szak­mákra. A lányok a megyében negyven-ötvenféle szakmát tanulhatnak, azonban több­ségük az irodai, a kereske­delmi, a könnyűipari, az egészségügyi és az oktatási­nevelési területen szeretne boldogulni. A legnagyobb túljelentkezés például a fod­rász, ruházati eladó, felszol­gáló, cukrász, könyvkötő szakmákon várható. A me­gye ipari jellegéből adódik, hogy többek között a mű- anyagipari feldolgozó, esz­tergályos, vegyianyaggyártó, cipőgyártó szakmákat tanuló lányok számára később is jó munkavállalási lehetősége­ket kínálnak. Megyénkben a legnépsze­rűbb képzési forma a szak- középiskola. Az elektronikai műszerész, irányítástechnikai műszerész, autóvillamossági szerelő szakmákon, ahová elsősorban fiúkat várnak, túljelentkezés várható. A szakmák többségében vi­szont a jelentkezők számá­nál jóval több a beiskolázá­si keretszám. A lányok többsége a hagyományos női ágazatokat választja, ezért körülbelül háromszoros lesz a túljelentkezés óvónői sza­kon. Az egészségügyi pályán húszszázalékos túljelentke­zésre számíthatnak, a mis­kolci közgazdasági szak- középiskolában három-ötszö­rös túljelentkezés várható. A technikusi alapozóképzés megyénkben összesen hu­szonkilenc osztályban indul. A diákok körében még ke­vésbé ismert ez az iskola­típus. A felsőfokú végzettségű szakember igényhez igazod­va kívánatos lenne, hogy többen jelentkezzenek gim­náziumba. mert ennek az iskolának a tanterve, tan­anyaga készít fel leginkább a továbbtanulásra. A speci­ális tantervű osztályok ese­tében kiélezett verseny ala­kult ki az évek során. Itt helyenként, meghaladja a négyszerest is a túljelentke­zés. A gimnáziumot vég­zett tanulók jelentkezhetnek szakmunkásképző iskolák nappali tanfolyamára is. Minden szakmára pályázhat­nak, egyes szakmákra pedig kizárólag középiskolát vég­zettek vehetők fel, mint pél­dául kozmetikusnak, fog­művesnek, kirakatrendező­nek, fényképésznek. A fakul­tációs órákon egyes terüle­teken jártasság, bizonyos esetekben képzettség birto­kába is juthat a gimnáziu­mot végzett fiatal, egyebek közt gép-gyorsírásból, ide­genvezetésből, gépjárműve­zetésből, természettudományi laborgyakorlatokból. Nemrégiben a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Pe­dagógiai Intézet tájékoztatót adott ki, ..Továbbtanulási és munkavállalási lehetősé­gek középiskolásoknak” cím­mel. A kiadvány a középis­kolát végzetteknek kíván se­gítséget nyújtani a tovább­tanuláshoz, a szakképzett­ség megszerzéséhez, a mun­kavállaláshoz szükséges in­formációk nyújtásával. Kü­lön részben foglalkoznak a nappali tanfolyamokkal, a továbbtanulási lehetőségek­kel és a munka melletti képzési formákkal. Ui Giovanni Judit A címben szereplő mondat még véletlenül sem akar kihívás lenni. Már csak azért sem, mert az egyik ol­dalon több tízezer kesztyű hever egymáson, a sarokba gondosan egymásra helyezve, s a másik oldalon pedig pár meg'yei nagyvállalat, amely gondosan kitér e raktárkész­let, adta inzultus elől, így a kesztyű nincs felvéve. Az alapképlet végtelenül egyszerű. Van a megyé­ben egy termelőszövetkezet, amely ráállt a munkavédel­mi kesztyűk gyártására. Olyan időpontban, amikor a piacon bizonyos telítettség van, s nehéz a termékeket eladni: Ez bizonyosan jó az ipari vállalatoknak, hiszen kialakult a piaci verseny, amely letöri az árakat. Ez rögtön megmutatkozott ab­ban is, hogy amelyik szö­vetkezet bérmunkában gyár­totta ezeket a munkavédel­mi eszközöket, a gazdaság­talan varrás miatt egymás után csukta be az üzemek kapuit. Ám, nem így ebben a szövetkezetben, ahol sike­rült megteremteni a teljes vertikumot, így önállóan szerzik be a három bőrgyár­ból, s a győri Graboplast­tól az alapanyagot, a cérná­kat, textíliákat, s így jöve­delmező üzemágat tudtak kialakítani. Annyira, hogy a százhúsz asszony ma mór tizenötmillió forint árbevé­telt termel, s az ágazati nyereség is megközelíti a hárommillió forintot. Hogy akkor mi a baj? Az, hogy kétszázezer helyett — amit már nagyon nehéz eladni — játszva háromszázezer párat tudnának gyártani. Termé­szetesen ekkor nőne a nye­reség, s nőne az árbevétel is. Mindkettőre égető szük­sége lenne a szövetkezet­nek, amelynek elmúlt évi mérlegei szanálási bizottsá­gokat vonzottak. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó, gyenge hatékonyságú üzemek meg­segítésére mór nem egy ja^ vaslat született. Létrehoztak egy „Erősebb segítse a gyen­gébbet” akciót, eredménye majd’ teljes kudarc. A nagy jövedelmű gazdaságok nem megyénk mezőgazdaságába fektették elfekvő tőkéjüket, inkább saját nyereségük to­vábbi javításában látták a fantáziát. Viszont adódna egy kézenfekvő megoldás, hogy a Sajó-völgy ipari üzemei segítsék a mezőgaz­daság megrekedt szekerét, ha mással nem is, üzemek, melléküzemágak kihelyezé­sével. létesítésével, avagy ami még logikusabb; az ezekből származó, s saját elképzeléseikbe beleülő ter­mékek vásárlásával. Több tanácskozáson hangzott már el ígéret kooperációkra, tá­mogatásra, de legtöbb eset­ben a fogadkozások fogad­kozások is maradtak. Felvetődhet a lokálpatrio­tizmus és a hatékonyság el­lentétének kérdése. Egy-egy ipari óriásunk — az LKM- től a BVK-ig — természe­tesen a nyereségközpontú­ságban érdekelt, nem akar zsákbamacskát venni, s ép­pen ezért megyénk határain kívül létesít üzemeket, s a többi megyéből rendel in­kább eszközöket, alkatrésze­ket, termékeket. Ebbe nem is szabad beleszólni. A piac, az piac. A hatékonyság, az hatékonyság, még akkor is, ha sokszor állami dotáció­val kell kirántani bajból ipari üzemeket is. De van, ami elgondolkodtató. Ha egy megyei szövetkezet azonos minőségű termékét alacso- nyobb áron kínálja, akkor miért kell mégis máshonnan beszerezni? Jelen esetünkben ez tör­ténik. Az említett szövetke­zetben közel tíz kesztyűtí­pust gyártanak, a magyar szabványnak megfelelő mi­nőségben, de hiába kopog­tatnak megyénk ipari üze­meinek ajtaján, ott külön­böző ürügyekkel elfogadha­tatlanná degradálják a ter­méket. Pedig tessék elhinni, Magyarországon csak ugyan­azokból a bőrgyárakból, tex­tilmüvekből lehet beszerez­ni az anyagokat, így olyan kifogásoknak, mint a szakító­szilárdság. a hőre való érzé­kenység, nem lehet sok tár­gyi alapja. Már csak azért sem, mert a szövetkezet haj­landó a gyár kívánságának s feltételeinek eleget tenni. Most kellene beszélni a lokálpatriotizmusról, ha a hatékonyságról már nem le­het. Fölöslegesnek tűnik azt kutatni, hogy a kesztyűket — legalábbis egy részüket — miért a fővárosból, vagy Dunántúlról szerzik be gyá­raink. kombinátjaink. Fölös­leges, de mégis érdemes. Mert ha egy termelőszövet­kezetet pusztán megrendelé­sekkel sikerülne kirántani a bajból, akkor már valamit teszünk azért, hogy az ál­lam ne milliókat invesztál­jon megyénk mezőgazdasá­gának talpraállítására. A kesztyű a földre van dobva. Viszont párbajfél hí­ján úgy tűnik, ott is marad. — kármán — Alkatrészgyártás A Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Vállalatnál Pere László fúrógépen TÜKI-berendezésekhez alkatrészeket készít. Fojtán L. felvétele Miskolc felszabadulásának ünneplése Budapesten (Budapesti tudósítónktól) Borsod-Abaúj-Zemplén megye budapesti baráti kö­re, ötéves működése során először a HNF székházában, Miskolc felszabadulásának 42. évfordulója alkalmából ünnepséget tartott. Ezen a megyéből elkerült, különbö­ző politikai, társadalmi, gazdasági, katonai, igazság­ügyi, irodalmi testületekben, többnyire jelentős funkciót betöltő, 119 ember, több MOKAN-tag, valamint Úszta Gyula nyugállományú altá­bornagy vett részt. Rónai Rudolfnak, a baráti kör elnökhelyettesének megnyitója után Antal Fe­renc nyugállományú ezre­des, a MOKAN-csoport el­nöke tartott ünnepi beszé­det. Tisztelettel és hálával emlékezett, s emlékeztetett a Vörös Hadsereg harcosaira és tisztjeire, akik hősies, véráldozatokkal járó küzdel­met folytattak a megye te­lepülései, és főleg Miskolc felszabadításáért. A Miskolc környékén dúló harcok nem terjedtek ki a város utcáira, s ebben része van az erős ellenállási mozgalomnak is. Ezt dokumentálja, hogy Mis­kolc az egyetlen város, ahol a közrend és a közbizton­ság fenntartásában magyar fegyveres alakulat, a legális MÓKÁN Komité tagjai, ve­zetői vettek részt. Ez a fegy­veres alakulat adta a mag­ját a MOKAN-századnak, amely a demokratikus had­seregünk első alakulata lett. Ezt követően Csorba Bar­nabás, az Észak-Magyaror- szág Szerkesztősége ny. fő­munkatársa, az 1964-ben ki­adott MÓKÁN című irodalmi riportkönyv szerzője vázol­ta az ellenállási mozgalom kibontakozásának gazdasági körülményeit és politikai okait. Más várostól eltérő vonása: itt az ellenállás min­den formája kibontakozott; a munkalassítástól a szabo­tázsig, a gazdasági, a bér- követeléstől a politikai har­cokig, az 1943-as, s különö­sen az 1944. szeptember 21-i béketüntetésig, a kommunis­ták vezetésével létrehozott népfront jellegű MÓKÁN Komitéig. A kommunisták vezetésével dolgozó harci, s egyéb sejtek, csoportok a „névtelen” emberek százai­val együtt emberi életeket, gyárakat, középületeket men­tettek meg. A fegyveres MOKAN-csoportok a szovjet harcosokkal együtt több kö­zös akcióban vettek részt. Az ünnepségen felszólalt Alpár Mihály, a KMP egy­kori Észak-Magyarország kerületi titkára, aki 1943-tól illegalitásban élt Budapesten. 1944 tavaszán — a csepeli ellenállási mozgalom szerve­zése mellett — Ságvári End­re megbízásából kezdte meg Miskolc-Diósgyőrött a Béke­párt szervezését. A pártösz- szekötő Tóth Béla felismerte a nagy iparvárosban lévő lehetőségeket és megszervez­te a különös elnevezésű és igen hatékonyan működő el­lenállási mozgalmat. Száz milliméter csapadék hiányzik Az agrometeorológiai ösz- szesítések szerint egyre ko­molyabb méreteket ölt a csapadékhiány. A nyári aszály ősszel folytatódott; ezt jelzi, hogy szeptember­ben, októberben és novem­berben három hónap alatt, országosan mintegy 100 mil- liméternyi csapadék hiány­zott, a sokéves átlagnál ennyivel kevesebb esőt mér­lek ebben az időszakban. Különösen nehéz a helyzet az alföldi részeken, ahol 3 hónap alatt alig több mint 20 milliméter esőt kapott a határ, holott ebben az idő­szakban 120 milliméter a szokásos. Nehéz helyzet ala­kult ki Békés. Csongrád és Szolnok megyében, Hajdú- Bihar megye kétharmad ré­szén és Bács-Kiskun megye területének mintegy felén. éppen az ország nagy ka­lászos gabonatermő vidéke­in. ahol az ősszel elvetett mag elfekszik a földben. A nedvesség hiánya miatt itt a csírázás megindulására jelenleg nem is lehet számí­tani. A MÉM adatai szerint az őszi árpa és a rozs elvetett magjának 10—15 százaléka elpusztult, mivel a csírázó növény nem kapta meg a kívánt nedvességet. A búza sokfelé* egyelőre „várakozó állásponton” van: meg sem indult a csírázás. A minisz­térium szakemberei szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a talaj a kü­lönben legcsapadékosabb őszi hónapokban nem kapott vízutánpótlást, és így nincs semmiféle víztartalék a föld­ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents